Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-07 / 235. szám

1A NÉPÚJSÁG 1979. október 7. r Milyen eredmények várhatók? Tevel—Fadd: Az elmúlt hetek­ben a faddiak több bravúrt haj­tottak végre és főleg jó vidéki szereplésükkel tűntek ki. Tevelen a hazaiak fogadkoznak, hogy megállítják a faddiak jó soroza­tát. Tippünk: x. Bonyhádi Vasas—Aparhant: Határozottan rossz formában van az aparhanti csapat, így biztosra vehető a bonyhádiak győzelme. Tippünk: 1. Dombóvári MSC—Bogyiszló: Otthonában 1-0-ás vereséget szenvedett a Bogyiszló a Bony- hádtól. Ezúttal idegenben, a ma­gára talált Dombóvárral szemben nincs esélye a Duna menti csa­patnak. Tippünk: 1. Pincehely—Paks: Bátaszéki tu­dósítónk szerint szerdán, a pin­cehelyiek a bajnoki mérkőzésen jól játszottak és a döntő pilla­natban mindig újítani tudtak. Kérdés: a Pakssal szemben meg tudják-e ismételni a Bátaszéken nyújtott játékot? Tippünk: x. vagy 2. Dunaszentgyörgy—Bátaszék: Az újonc dunaszentgyörgyi csapat szeretne bizonyítani a Bátaszék ellen, kérdés ez mennyire sike­rül. Az eredmények alapján úgy látszik, hogy a bátaszékiek fel­jövőben vannak. Tippünk: x, 1. Tamási MEDOSZ—Kisdorog: A megyebajnokság másik újonca a Tamási, a Kisdorog ellen leg­alább egy pontot remél. Erre minden esélyük megvan. Tip­pünk: x, vagy 1. Nagydorog—TAÉV SK: A még nyeretlen nagydorogi csapat esélytelen a bajnoki táblázat 3. helyén álló, kitűnő játékosokkal rendelkező szekszárdi csapattal szemben. Tippünk: 2. Nagymányok—Tengelic: Tudó­sítónk szerint a nagymányoki csapat a Tévéi elleni győzelmé­vel visszanyerte önbizalmát. Ez a tengeliciek szempontjából nem valami biztató és már az is nagy meglepetés lenne, ha egy vagy két gólos vereséggel megúsznék a nagymányoki szereplést. Tip- pünlp 1. Érdemes beszélni róla! * ELTILTÁS, DE MIÉRT? Az emberek — általában — nem szeretnek írni, nehe­zen szánják rá magukat, hogy gondolataikat papírra vessék. Ha mégis ez történik, annak komoly oka van. Ifjú Veller József döbröközi olvasónk is minden bizonnyal így lehet, ezért küldött levelet hozzánk: „Elkeseredésemben fordulok Önökhöz. Még soha nem ír­tam a Tolna megyei Nép­újságnak, de most úgy ér­zem, meg kell tennem. Hall­gassák meg az én kis tör­ténetemet.” Levélírónk aztán hatvan gépelt sorban leírja, mi is történt vele. A lényeg: a labdarúgót a játékvezető azon a címen, hogy az egyik ítélet­nél tapsolt, kiállította. A kö­vetkező edzésen tudta meg, hogy a játékvezetőt az egyik néző tettlegesen is bántotta. A fegyelmi tárgyaláson — melyre nem hívták meg — négy hét eltiltást kapott. De — mint kiderült — azért, mert a mérkőzés végén két­szer is megtámadta a játék­vezetőt és tettlegesen bántal­mazta. Ekkor megkereste a játékvezetőt munkahelyén, aki írásban adta, hogy nem a levélírónk bántalmazta, csak azért írta jelentésében ezt a nevet, mert a partjelző ezt mondta neki. Ismét men­tek a fegyelmi bizottság el­nökéhez, aki előzőleg azt mondta: az ítéletet csak ak­kor változtatja meg, ha a játékvezető írásban is közli, hogy megmásítja, amit előző­leg a jelentésben leírt. Azon­ban hiába vitték a játékveze­tő mentesítő írását, nem tör­tént változás. Munkatársunk az ügyben érdeklődött Dombóváron, ahol a városi-járási sport­felügyelőség vezetője jól is­merte az ügyet, sőt szerinte is igazságtalanul kapott Veller József eltiltást. A felügyelő­ségen tudtuk meg azt is, hogy a játékvezető még telefonon is közölte tévedését, és kérte, hogy az ügyet korrigálják. Egy felelőtlenül kitöltött játékvezetői jelentésnek kö­vetkezménye; egy sportot sze­rető ember eltiltása. Amit vi­szont nem értünk: ha azért tiltották el, mert állítólag tapsolt, azért sok a négy hét eltiltás. Ha viszont a játék­vezető tettleges bántalmazá­sáért hozták az ítéletet, ez esetben nevetségesen kevés. OROM, BANATTAL A bajnokság kezdete óta nagy figyelemmel, érdeklő­déssel kísérjük a Dombóvári Spartacus NB Il-es tekecsa­patának jó szereplését. Úgy­szólván végig a bajnoki táb­lázat élén tanyáztak — je­lenleg is ott állnak — és minden esély megvan arra, hogy magasabb osztályba, NB I-be kerüljenek. A dom­bóvári tekézők nemcsak a fiatal város, hanem az egész megye sportjának tekintélyét növelik jó helytállásukkal, azzal, hogy a magyar válo­gatottba is rendszeresen ad­nak játékosokat. Annál szomorúbban szem­léljük — aggódással kísérjük — a Dombóvári Kesztyűgyár NB Il-es férfi kézilabda­csapatának gyenge szereplé­sét. Tavaly, amikor feljutot­ták az NB II-be, sikert siker­re halmoztak és várakozáson felül szerepeltek. Mindez nem mondható el a mostani bajnokságban és várhatóan bekövetkezik: búcsút kell, hogy mondjanak az NB II- nek. Mindezt azért feltételes módban, mert nincs megbíz­ható értesülésünk a bajnok-, ság állásáról. A szövetség csak a tavaszi idény végén, vala­mint a bajnokság befejezése után közöl hivatalos tabellát. A tavasziból csak következ­tetni lehet, és ez nem valami biztató a dombóváriak, a Tol­na megyeiek szempontjából. Igaz, azon a bizonyos mérkő­zésen, mely után a játék­vezetőt tettleg bántalmazták, kicsúcsosodott a kézilabda­szövetség következetlensége, a rossz küldés. Épp a napok­ban egy hírből értesültünk, hogy az NB I-es kézilabda­mérkőzésekre három ellen­őrt is küld a szövetség. Nem lett volna helyesebb az NB Il-es mérkőzésekre is leg­alább egy-egyet időnként kül­deni? Minden esetbén elítél­jük — most is ezt tesszük — a tettlegességet, nem értünk egyet azzal, hogy a forró- fejűek maguk vegyenek elég­tételt. A dombóváriak vi­szont jól tudják mik voltak az előzmények, milyen kije­lentések, párbeszédek hang­zottak el Dombóvárnak az NB II-ből való kiejtetésével kapcsolatban. Hiába Dombó­vár messze van Budapesttől, és az önkényeskedő játékve­zetők is jól tudják; hogy el­lenőrök sincsenek a helyszí­nen... ÉRZŐDÖTT A SEGÍTENI AKARÁS Örülök, hogy részt vehet­tem azon a munkaértekezle­ten, melyet Dombóváron a városi sportegyesületi veze­tőknek tartottak. Egy ilyen értekezlet általában száraz, unalmas. Ezúttal nem volt az. Rajnáné színesen vázolta a DVSE munkáját, elmondta gondjait, bajait. És a felszó­lalások, a megjegyzések kü­lön fejezetet érdemelnek. A sportköri elnökök, Topa Imrével az élen, olyan hasz­nos tanácsokat, javaslatokat adtak az elnökasszonynak, melyet feltétlen tud kama­toztatni az elkövetkező idő­szakban. A legkisebb jelét sem lehetett felfedezni a fél­tékenységnek, az irigységnek, mindenki örült, hogy a DVSE-nél megjavult a veze­tés és szinte valamennyien mondták: bármi problémájuk akad, szívesen segítenek az elnökasszonynak. Várhatóan kell is a segítség, hisz oly nagy fába vágják a DVSE- nél a fejszét, mint a torna­csarnok építése. Más helye­ken ebben a szituációban igyekeznének lebeszélni, még a gondolattól is eltántorítani azt, aki ilyen nagy kezdemé­nyezést tervez. Itt nem ez történt. Biztatták, ötletet ad­óiak és támogatásukról bizto­sították. Igaz, ebből még nem éDül fel a tornacsarnok, de ha a tervet csak fele annyi jóindulattal és lelkesedéssel támogatja mindenki, egy-két éven belül lesz Dombóvár­nak tornacsarnoka. —kas Ökölvívás Román csapat Dombóváron Október 9-én, kedden 'jó sporteseményt láthat Dom­bóváron az ökölvívást kedve­lő közönség. A Kaposvári Dózsa vendé­geként érkezik hazánkba Ro­mániából a Métáiul Tirgovis- te NB I-es felnőtt- és serdü­lőcsapat. A tirgovisteiek ma, vasárnap 10 órai kezdettel Kaposváron, az NB I-es Ka­posvári Dózsa felnőtt csapa­ta ellen lépnek szorítóba, majd a visszavágó mérkőzés kedden lesz Dombóváron. A vasutas sportcsarnokban 17 órai kezdettel a Kaposvári Dózsa, valamint a Métáiul Tirgoviste felnőtt ökölvívói lépnek szorítóba, majd ezt követően a Dombóvári Spar­tacus, valamint Tirgoviste serdülőcsapatai mérik össze erejüket. Mint dombóvári tudósítónk jelentette, a? ökölvívó-mér­kőzés iránt nagy az érdeklő­dés, minden bizonnyal zsúfolt nézőtér várja a szorítóba lé­pő ökölvívókat. Feltétlen em­lítést érdemel, hogy a Dom­bóvári Spartacus és az NB I- es csapattal rendelkező Ka­posvári Dózsa között együtt­működési megállapodás van. Ez azt is jelenti, hogy a Dom­bóváron feltűnő tehetségek Kaposvárra kerülnek. A ka­posváriak ezzel szemben a jövőben — a keddi mérkő­zéshez hasonló — találkozó­kat biztosítanak a dombóvá­riaknak. Megelégedetten távoztak a dombóvári városi sporttelepről azok a nézők, akik végignézték a Gőgös gimnázium és az Apá­czai szakközépiskola válogatott- iának futballmérkőzését. Az or­szágos középiskolás bajnokság keretében rendezett találkozó nagy küzdelmet és jó játékot ho­zott. Beigazolódott: sok a tehetséges ifjú labdarúgó hazánkban, ugyan­akkor elgondolkoztató, hogy ke­vés igazolt versenyző található közöttük. Most sem láttuk a né­zőtéren a felnőttcsapatok szak­embereit, megfigyelőit. A mérkőzés bővelkedett izgal­makban, sok helyzet kimaradt, végül is a taktikusabb Apáczai együttes megérdemelten győzött, 2-0 arányban. Miszlai József testnevelő joggal lehet büszke tanítványaira. A továbbiakban a szakmunkás- képző intézet is bekapcsolódik, s a körmérkőzések után dől el a továbbjutás. Reméljük, lesz még részünk focicsemegében. — J. F. — Kedvelik a sportot A tömegjellegű sportrendez vényeken egyre gyakrabban látni ÁCSI feliratú mezben fiatal lányokat. Jellemzőjük: valamennyien szeretik a sportot és kézilabdában éppúgy részt vesznek, ott vannak a versenyeken, mint kispályás labdarúgásban, de ha úgy adódik, atlétikai számokban is indulnak. Az egészségügyi dolgozók a napi fárasztó és sok figyelmet követő munka után mindig szívesen vállalkoznak a sportra, hogy ott kikapcsolódást, felüdülést ta láljanak. Üt a világbajnokságig „Däifidkärca gondoltam9* — Szorgalmas gyerek, te­hetséges fiú, remek ember — mondta róla első edzője, Mángó Andor. De hát ezt már sok fiatal birkózóról elmondták. Mert a gyerekkor az még egészen más világ. A többieknél egy ki­csivel több adottság, koraibb érettség, a sportág szeretete... Ennyi elég is. Aztán jön az igazi meg­mérettetés. Mások moziba járnak. A birkózót várja az edzőterem. A legénysorba cseperedettek a táncparketten csinos lányokkal lejtenek a zenére. A birkózót a szőnye­gen látjuk, makacs harcban az ellenfelekkel. Siheder hetykeséggel isszák a sört, a fröccsöt, a feleseket. A bir­kózót még a lányok is ciki­zik, hogy ,,te csak igyál te­jet, hiszen a kólában is iz­gatószer van.” Mennyi csábítás? Ellenáll­ni nekik nemcsak egyféle akaraterőt követel. Magában könnyedén elintézi az em­ber, hogy nem iszik, nem dohányzik, ritkán jár mozi­ba, táncolni... Mindebben szilárd és kö­rültekintő volt Kocsis Fe­renc. Csak éppen az eredmé­nyek nem akartak jönni. Itthon már vitathatatlannak tűnt, hogy ő a‘ jövő remény­sége. És 1973-ban már a felnőtt magyar bajnoki cím birtokában — mégis elbukott. Eredménytelen lett a VB-n és az EB-n is. Újra az öreg harcost, a nagy ellenfelet. Torna Mi­hályt küldték csatasorba a világversenyen. Bíztak per­sze Kocsisban is. De, aki nincs ott az igazi rangot adó viadalon, az nem válhat ran­gossá. Öldöklő volt a csata. Torna Mihály lett a felnőtt bajnok és a VB negyedik helyezett­je. S Kocsis hiába nyert 1975-ben újra felnőttbajnok­ságot, a VB-n, és EB-n To­rna Mihály indult. Sikeresen! Világbajnoki bronzérem és EB negyedik helyezés ... Más ilyenkor már elgyen­gül. Ha pillanatra is, de fel­adja, hogy újult erővel kezd­je. Kocsisnak a lélegzetvétel­nyi szünet sem kellett. To­vább ostromolta a csúcsokat: „világbajnok leszek! Olimpiát nyerek!” Nem jutott ki az olimpi­ára. Az 1976-as EB-n újra gyengélkedett, noha felnőtt magyar bajnok lett ismét. — Igazságtalanság — fa­kadt ki Kocsis! — Az EB-n fájt a bordám. Én vagyok a hazai bajnok. Világéletemben sportszerűen éltem. És tovább készült. S most már nem is egye­dül küzdött. Feleségét jól ismerte a birkózóvilág. Ott szurkolt már évek óta a szőnyegek körül. Jól tudta hát, hogy milyen félelmetes nagy össze­csapásokra kell felkészülnie a férjének. Senki szuggesztí- vebben nem tudta mondani, mint Éva: „Ferikém, Európá­ba jnok, világbajnok és olim­piai bajnok leszel!” Hány feleség bosszankodik: „Már megint elmész? Már megint nem megyünk együtt sehova szombat-vasárnap?!” Ok együtt mentek. Éva asszony ott ült a szőnyegek mellett és tenyerébe vájta a körmeit. Izgult és örült, biztatott és korholt. Végre világbajnokság! Gö­teborg. Csúnya bírói mellé­fogás. Mácha lett az arany­érmes. Feri arca pedig meg­keményedett. „Hát még en­Kocsis Ferenc nél is több kell? Akkor még jobban felkészülök!” Megtette. Oslóban, az 1978 évi EB-n veretlenül első. Újabb VB. Mexikóváros. Kocsis diadalútja töretlen. Egészen a döntő utolsó mér­kőzésig. Éva a szülés előtti órákat élte, de ott izgult a Népsportban a telefon mel­lett. S jött a hír. Kocsis tá­madott, vezetett, mégis le­léptették. Második lett... „Jaj, istenem, megszülök!” — Kitoltak velem. De ha nem is volt ez szép dolog, a szabályokat végül is nem sér­tették meg. Ennyi szubjek­tivitást elbírnak a paragra­fusok. Úgy kell hát készül­nöm, hogy egy lehetőség se maradjon a bírói mesterke­désre — mondta hazaérkezé­se után Kocsis. S amikor már mindenki azt hitte, hogy az eddigi félelmetes mennyi­ségű edzésadagot már ,nem lehet fokozni, ő megtette. Újabb két segítője akadt. Dávidka, a kisfia. Akinek pár hetes korában megígérte: „Ne félj, olimpiai aranyat hozok egyszer neked, meg világbajnoki aranyérmet!” A másik segítő Hegedűs Csaba, az új szövetségi kapitány. Ez nagy találkozás volt. Feri a vezető hitét erősítette, Csaba a versenyző önbizal­mát. Kellett is. Hiába élt Kocsis továbbra is sport­szerűen, hiába edzett, min­denkinél többet, hiába volt mindén korábbinál nagyobb akarata. Elég volt egy pillanat. Egy másodpercnyi kihagyás, és Kocsis kétvállra került. Az első mérkőzésen. És Európa- bajnok lett. Ámult a sport­világ. Megbabonázva álltunk és megkérdeztük Kocsis Fe­rencet, hogy volt ehhez ere­je? Gondolkodás után vágta rá. — A legnehezebb pillana­tokban Dávidkára gondol­tam, a kisfiámra. Még keményebb edzések következtek. Hiszen Kocsis rájött, hogy tőle félnek az 1 ellenfelek. Vele szemben mindenki passzív. És ha nem történik akció, bizony mind­kettőjüket intik. Ami kedve­ző a gyengébbnek, kegyetlen büntetés a jobbnak. Mégis így van. Utolsó hetek az idei világ- bajnokság előtt. Kocsis meg­sérült. Kegyetlen kínok gyö­törték, de edzett. Míg végül is össze nem rogyott a fájda- dalomtól. Kórházi kezelés. Lábadozás. A repülőtéren így búcsú­zott: „Nyerni megyek, nyer­nem kell! S ha nem sikerül? Erre nem tudok gondolni.” Nem is lett volna érdemes. Sikerült! KASZÁS SÁNDOR Felhívás a játékvezetőkhöz A megyei testnevelési és sporthivatal felhívja a játékvezetők figyelmét, hogy 1979. november 30-ig játékvezetöi-igazolvány- cserére kerül sor. 1980. január 1-től csak új igazolvánnyal mű­ködhetnek a játékvezetők, versenybírók. Azok a játékvezetők, versenybírók, akik még nem kaptak igénylőlapot az új igazol­ványhoz, és igazolványukat cserélni kívánják, 1979. október 20-ig jelentkezzenek az illetékes járási-városi sportfelügyelősé­geken. Focicsemege

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents