Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-06 / 234. szám

A NÉPÚJSÁG 1979. október 6. Rokon majdnem az egész falu Űjiregben valamilyen atya- fiságban, rokonságban van majdnem mindenki min­denkivel. Több alap­család van: a Turcsá­nyi, a Tősér, a Kaszab, az Agócs és a Csikós. Ezek mind sokgyerekes családok. A fiúk tovább vitték a csa­ládjuk nevét, a lányok „be­olvadtak” más családokba. Agócs nevű család hét, Tő­sér pedig nyolc. Mondják, amikor még volt az Űj Élet­nek labdarúgócsapata, akkor öt Agócs gyerek kergette a bőrt a pályán újiregi színek­ben. A faluban hagy az össze­fogás. Mindenben együtt van­nak. Társadalmi munkájuk lényegesen jobb, mint az anyaközségé. Különösen dicsé­rik a községben a Turcsányi Béla vezette kubikos brigá­dot. A brigád tagjai a Tamási Állami Gazdaságban dolgoz­nak, de otthon készek mindig a társadalmi munkára. So­kat segítettek a vízmű építé­sekor, de a járdák egy ré­szében is benne van mun­kájuk. De nemcsak együtt dolgoz­nak, együtt ünnepelnek is. Bármilyen ünnepi megmoz­dulás, bál vagy egyéb legyen a faluban, ott van mindenki: idős, középkorú, fiatal és gye­rek egyaránt. Röviden — Fiókkönyvtár a volt tsz-iro- da helyiségében. Nemrég költö­zött ide a fiókkönyvtár, amely­nek könyvállománya jónak mondható. A fiatalok hordják is a könyvet olvasni, az idősebbek sajnos nemigen. — A körzeti orvos hetenként egyszer rendel Üjiregen, a régi tanácsházában kialakított rende­lőben. Védőnőjük sincs helyben, Iregszemcséről jár* ki rendszere­sen. * — Csak a főutca köves, a töb­bibe földúton lehet bejutni. Jár. da is csak az utcák nyolcvan százalékában van. Az elkövetke­zendő években útátépítésre, jár­daépítésre kívánják összpontosí­tani erejüket az újiregiek. — Hatvanegy dolgozó és 39 nyugdíjas tsz-tag él a községben. A község többi lakója a Tamási, a Pélpusztai Állami Gazdaságban, tamási üzemeiben és Iregszem- csén talált munkát. — A lakosság 92 napilapot és 205 egyéb lapot igényel havonta a postától. A településen 120 rádió és 130 televízió található. A 208 takarékszövetkezeti tag az idei évben 300 ezer forint kölcsönt igényelt és vett fel. * A napokban kezdték meg egy 100 palackos gázcseretelep építé­sét, mivel a régi már kicsinek bi­zonyult, ugyanis majdnem min­den házban gáztűzhelyen főznek a háziasszonyok. Öltözködés - lakáskultúra Üjiregen nem. volt különö­sebb népviselet. Ma sincs. Helyesebben, ma a leg­újabb divat szerint öltöznek. Divatban mindig megelőzik Iregszemcsét is, pedig az a főútvonalon van, ők pedig ki­esnek a forgalomból. Az el­járó dolgozók hozzák ma­gukkal a legújabb divatot. Az iregszemcseiek állítják: vá­rosban sem divatoznak különbül, mint itt. Sokat adnak az újiregiek az öltözködésre és a lakás- kultúrára. A lakások tiszták, jól, célszerűen bútorozottak. A községre jellemző, az asz- szonyok elsősorban otthon, a háztartásban, a háztájiban dolgoznak, ezért nagy gondot fordítanak a lakásra, a la­káskultúrára is. A helység egyetlen kalapá­csa ritkán csilingel az üllőn. Tóth Gyula bácsi 73 éves, tsz- nyugdíjas. Ezen a vidéken ő volt az egyetlen lópatkolo ko­vács. Ifjú korában állami méneket is patkóit. Jász lányt vett feleségül, letelepedett, s itt is maradt a csendes, nyu­godt vidéken. A fronton is a kalapács volt a fegyvere. Itt­hon már szovjet lovakat pat­kóit, . a katonák dicsérték munkáját. Két fia nem vette át apja örökét. Esténként az asszonnyal kettesben, kár- tyázgatás közben beszélget­nek a „holt” mesterség szép­ségéről. A második kút — Jól van anya, te mint feleség álltái helyt, én meg másképp, de az egészet együtt egymást segítve végeztük. — Mint tanácstag, mit tud elmondani Antóni bácsi? — Ujireg fele Jászárokszál- lásról jött, mint munkás. Utak, járda, víz nem volt. 1966-ban bekötő utat kapottá település, a villanyt 1970-ben kapcsolták be, van üzletünk, óvodánk, buszjárat is napon­ta nyolcszor. A közel 200 csa­lád régi vágya a telefon kér­dése. Az emberek nem tud­nak segélykérést' sem lebo­nyolítani. A tanácsnak és a postának ezt meg kellene már végre oldani, hisz 500 ember érdeke ez. Antóni István 1976 óta nyugdíjas. A pihenés jól jön neki, de mint mondta, az ak­tív munka hiányzik. Mint julhászcsalád sarja, ma is ju- hászkodik. Szeretnek csalá­dostól kirándulni, utazgatni, világot látni. Megérdemlik. Megdolgoztak érte. Antóni István portáját min­denki ismeri, öt magát nehéz először szóra bírni. Egy gaz­dag életutat megjárt, tapasz­talt mezőgazdasági és párt­munkás ember nemigen sze­ret magáról beszélni. — Pista bácsi, maguk is a jászokkal együtt jöttek a pusztára? ^ — Egyszerre, de nem együtt. Pest mellől juhász­ként szegődtünk ide a megyé­be 1931-ben. Akkor én 12 éves, „pelyhes” voltam. Ger- jén az uradalomnál 200 juh­hal dolgoztam. A felszabadu­lás után Tamásiba kerültem, ahol a tanácsi munkában, mint szervező dolgoztam, majd Miszlán a tsz-t vezet­tem. Állítólag jól, ezért ke­rültem 1965-ben az újiregi tsz élére. Többször keltünk haj­nali két óra körül. Az állat- állományt nem érdekelte az akkori nehézség, azokat haj­tani kellett, nem volt moder­nizáció. Azért 12,5 forintról 25 forintra sikerült a munka­egység-értéket feltornáznunk. Akkortájt kormos traktorral dolgoztunk, a Super gumis vontató luxus volt. 1450 ka- tasztrális holdon gazdálkod­tunk 110 taggal. 1967-ben be­léptünk a KAHIB tenyésztési társulatba. — Hallottuk, hogy itt an­nak idején egy komplex­brigád létezett. Tulajdonkép­pen mi is volt az? — No... igen. Létezett. Tud­ja, a kollektivizálás után sok Szántó Ferencné, az ÁFÉSZ körzeti ügyvezetője az újiregi ellátottságról így tájékozta­tott bennünket: — Űjiregben egy-egy ve­gyesboltot, presszót, italboltot és vegyes felvásárló, egyben gázcsere-egységet működte­tünk. Szövetkezeti taglétszá­munk 50. Központunk a nagy­ságrendhez viszonyítva a na­pi élelmiszer-szükségletet és az alapvető ellátást biztosít­ja. A nyitva tartás a helyi igényekhez van igazítva. Bol­tunk forgalma éves szinten 2 millió forint, bár sajnos az is igaz, hogy nem sokkal ma­rad el a presszó és az ital­bolt bevétele sem. ÁFÉSZ- egységünk tápárusítással is foglalkozik, ennek bevétele éves szinten 350 ezer forint. — Üzleteink korszerűtle­nek, a nyolcvanas években felújítás és bővítés elé né­zünk, a víz bekötésével büfét, illetve falatozót akarunk lét­rehozni. Sajnos az áruszállí­tás akadozik a bekötő út miatt, mert rossz idő esetén nem tudják az árut a boltig elvinni a teherkocsik. Közös erővel ezen feltétlen kellene segíteni. — A mai élet már más,' mint a miénk annak idején — szól közbe a feleség. — Ne­künk meg kellett dolgozni azért, hogy amiben hiszünk, lássuk is azt. Az uram ’54 óta párttag, ’57 óta munkásőr majd párttitkár lett, s tanács­tag még ma is. Minden gyer­mekünk társadalmi esküvőt kért, a családban 7 kommu­nista van... egy tagra jutó évi kereseti át­lag 2000 forint volt, az egye­süléskor már elértük a 3200-at. — A családról is szólna Pista bácsi? — ...cselédsorban nőttem fel, tudtam mit vár tőlünk a demokrácia, s hogyan. A háború alatt nősültem, 5 gye­rek apja vagyok. Feleségem is részben mozgalmi ember, már 1952-ben az MNDSZ- ben tevékenykedett, majd a nőtanácsban és a Vörös- keresztben. nézet uralkodott az emberek­ben. A szocialista embertípus­nak másnak kell lennie, mint az átlagnak. Ebből a gondo­latból indultunk ki. Bíztunk az olyan emberekben, akik után nem kellett szaladgálni, lesni őket, kérlelni a munká­ra. így 1970-ben 12 traktoros­sal ilyen szellemben állt ösz- sze a komplexbrigád, ök a tsz összes gépi munkáját fix fizetésért, premizálással vé­gezték. Aztán rájöttünk mi is arra, hogy egységben az erő. 1973-ban egyesültünk az ireg- szemcsei Uj Élettel. Egy érde­kes adatunkba kezdéskor az (regszemcsétől nyugatra fél óra járásnyira az úgynevezett Muth-puszta határában a régészek százával találtak tumuluso- kat. (Tumulus=domb, sírdomb). Ezek a római dombok időszá­mításunk kezdetén keletkeztek. (Még az Árpád-háziak korában, úgy a XIII. század tájékán betelepítették a nomád alán törzse­ket a Zagyva és a Tisza vidékére; ezek a jászok és a kunok.) Egy, az 1300-as években keletkezett nemesi okmány már említést tesz Muthról. A török idő alatt, mint királyi adomány szerepel: Donáth Miklós tulajdona. Az 1600-as években 15 portát számláltak. III. Ferdinánd a Zichy-örökösöknek adja át a pusztát, ezek után uradalmi cselédek lakják. A XIX. században zömmel „pápista” famíliák bírják, számuk 16. Lényegében az heghez tartozó Csehi-pusztával együtt említi a krónika. Az egykori cselédpusztán működött gőzgépes szeszgyár és kőre őr­lő gőzmalom, az uradalom bérlőjének tulajdonában. Az 1930- as évek elején az Alföldről közel száz jász család települt a pusztára. Lényegében ekkortól számítható lakott területnek. A negyvenes években kapta mai nevét. Lélekszáma 497. Új házak A házak döntő többsége 1930 után épült. A felszabadulást követően is sok új lakóházat építettek. Az építési kedv az el­múlt években sem csökkent. 1970 óta 24 új, modern ház épült Üjiregen. Szeretnek itt élni az emberek. Büszkén mondják: Uj­ireg a megye egyetlen fejlődő társközsége. Battériás malacnevelő Újiregi magazinunkat irta: Szalai János, Pordán Jánosné és Tácsik Attila tudósító. A fényképeket Tácsik Attila ké­szítette. Munkatársaink legközelebb, október 8-án, Závodra láto­gatnak. Nemrég adták át a tsz új battériás malacnevélőjét, amely­ben kétszáz koca szaporulatát nevelik Fúrják a második kutat az újiregi törpevízműnél, amely előreláthatólag két- három hét múlva már üze­mel. Ez lesz a törpevízmű tartalékkútja, és e kút vizé­re bővítik a sertéstelepet. Ma is juhászkodik Az izzó vas patkóvá alakul kalapácsa alatt — A forgalmunk évente i millió forint KERESKEDELEM lül . f §TTT ‘ ' ,5

Next

/
Thumbnails
Contents