Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-05 / 233. szám

At^PÜJSÄG 1979. október 5. Dicséret Az egyéves Zsolti fel- állítgatta a szőnyegen a gumiáíllatkáit egymás mellé, s most diadalma­san mutat rájuk: — ö-ö-ö! Ami az ő megfogalma­zásában ilyesmit jelent­het: — Ezt nézzétek! Mit szóltok hozzá? Mi mondjuk is: Jaj, de szép! Milyen ügyes vagy, kisfiam! A mi egyéves lurkónk majd kibújik az örömtől a bőréből. Bi­zonyára nem nagy telje­sítmény ez ekkora gye­rektől, nem is ezért di­csérjük. Csak azért, mert látjuk, hogy ezzel örömöt szerzünk neki. S nekünk is jó érzés, ha a gyerek örül. Mostanában mind töb­bet olvasok arról, hogy bánjunk csínján a dicsé­rettel. Ha a gyerek csak a dolgát teszi, azért ugyan nem jár dicséret, hisz csak a kötelességét teljesítette. Okkal, mód­dal dicsérjünk, ha külön­leges indokunk van rá. A sűrű dicsérettel elka- patjuk a lurkókat. Ezek a nézetek a jutal­mazással tévesztik össze a dicséret szerepét. Arra állnak ezek az aggodal­mak. De azt hiszem, bát­ran dicsérhetjük gyer­mekeinket, ennek rossz visszahatása nemigen lesz. (Kivéve, ha zongo­rajátékát vagy rajzát agyondicsérjük, s ebből esetleg azt a következte­tést vonja le, hogy ő kü­lönleges tehetség.) A dicséret nemcsak, hogy nem ártalmas, ha­nem terápiás szerepe is van. Régi pedagógiai módszer, hogy ha egy gyerekkel sok baj támad, és állandóan csak a szi­dás, büntetés záporozik rá, akor váltani kell, s következetesen keresni, hogy miért is lehetne megdicsérni a tanulót. Ilyen esetben többet ér a leckéztetésnél a pozi­tív érzelmek kiváltása, a dicséret. Mindennap okot kell találnunk rá, hogy meg­dicsérjük gyermekein­ket. Ez növeli önbizal­mukat. Elősegít a szülő és a gyerek, a tanár és tanítvány közötti harmo­nikus kapcsolatot. Miért ne dicsérnénk meg, ha szépen kitisztí­totta a cipőjét, rendbe rakta a holmiját, megta­nulta pontosan az orosz szavakat? Persze, mindez köte­lessége. Jutalom nem jár érte, de miért ne is­merjük el a teljesítmé­nyét egy-két kedves szó­val? Ha okot ad rá, fedd- jük is meg. Szoknyák és hosszak A divat meghatározója az új őszi-téli irányzatban a ru­ha hossza. Általában a térdet éppen takaró hosszúság lesz a jellegzetes, de mindig sok függ a ruha vonalvezetésétől, jellegétől. A modern — klasszikus tervezői elképze­lések szerint fedik a térdet a szoknyák, a ruhák egyaránt. Az egyenes, szinte szűk szok­nya vagy a csípőtől lefelé szűkülő mindig a legrövi­debb, már csak azért is, hogy lépni lehessen benne. A ra­kott és húzott szoknyák hosz- sza változó: a térd alatt, vád- li felett, vagy lábikra közepén, takarva a lábikrát. Bokáig érő hossza főként az alkalmi ruhának lesz, miután a téli időszakban ez nem lenne egész napra célszerű. Rajzainkon ötféle jellegze­tes divatszoknyát közlünk: 1-es: szűk, egyenes vona­lú szoknya, épp hogy takar­ja a térdet. Elöl középen dupla szembehajtással. A vé­kony termetűek széles övét hordjanak hozzá, amelyen elöl a szoknya saját anyagá­ból való megkötőt alkalmaz­hatunk. Más-más ruhához is hordhatjuk ígjr az övét, ha két lyukon keresztül cserél­hetjük a megkötőt. 2- es modell: Tweedből, se­lyemből, jerseyből, egyaránt készülhet ez a derékban hú­zott szoknya; hossza a lábik­ra felett végződik. Csinos hozzá a medencecsontig érő kis kabátka. 3- as modell: Elöl letűzött és levasalt szabásokkal ké­szült, féloldalas gombolású, posztószoknya. A kissé trapéz vonalhoz a csizma is jól il­lik, amelynek a felső részét a szoknya takarja. 4- es: csoportos rakásokkal készült szoknya, amely a láb­ikrát felezi; hozzá divatos a bokáig érő magascipő. A szoknyán elöl középen és két­oldalt vannak a csoportos ra­kások elhelyezve, csinos és praktikus a bevágott zseb is. 5- ös modell: Hosszú, bo­káig érő szoknya, jerseyből, fényes selyemből vagy mas­nicsokorral a derékon asz- szimetrikus ún. „vízesés” sza­bással. SPORTOS REGGELI Hozzávalók: (2 személy ré­szére) 20 dkg darált sertéshús, 1 tojás, 1 evőkanál liszt, 1 apróra vágott vöröshagyma, só, bors, kevés mustár, 1 ká­véskanál paradicsomvelő, 8 dkg sajt, 1 nagy fej paradi­csom, 2 szelet sajt, 2 zsemle. A húst, tojást, lisztet, hagy­mát és az ízesítőket egymás­sal jól összekeverjük. A saj­tot apró kockákra vágjuk és a masszához keverjük. A zsömléket kettévágjuk, a hús­masszával megkenjük és elő­melegített sütőben, vagy grill­sütőben 8—10 percig átsütjük. Majd a paprikát felkarikáz- zuk, a paradicsomot felszele­teljük és a két szelet sajtot átlósan félbe vágjuk. A zsöm­léket a sütőből kivéve papri­kával, paradicsommal és sajt­szelettel megrakjuk, majd is­mét sütőbe rakjuk. Addig sütjük, amíg a sajt olvadni kezd. TÖLTÖTT PARADICSOM Hozzávalók (8 személynek): 8 nagy paradicsom, fél kávés­kanál bors, negyed kávés­kanál hagymapor, 1 késhegy- ni fokhagymapor, 2 dl tejfel, 3 tojás sárgája, 30 dkg sze­melt kukorica (dobozos), ap­ró vágott petrezselyem. A paradicsomot megmos­suk és lecsöpögtetjük. A tete­jénél levágjuk és belsejét kis kávéskanállal óvatosan ki­szedjük. Sót, borsot, hagyma­port, fokhagymaport össze­keverjük és a paradicsomba szórjuk. Majd a paradicso­mokat nyílással lefelé kb. 20 percig pihentetjük. Közben a tejfelt a tojássárgájával egy táíacskában elkeverjük. Ke­vés olajat is csepegtetünk be­le. Er,ős lángon, állandó ke­verés mellett addig melegít­jük, amíg a tejföl krémszerű­vé válik. A kukoricaszemeket levé­ből kivéve jól lecsöpögtetjük és a tejfeles krémmel össze­keverjük. A paradicsom bel­sejébe töltjük. Majd alufóliá­ba tesszük és sütőben 15—20 percig sütjük. Végül petre­zselyemmel megszórjuk. Igen ízletes csemege. ; ■— Megváltozott erőviszonyok Múltból hozott örökségként a köztudatban sokáig úgy rögződött, hogy a férfi a csa­ládfő, hiszen ő a családfenn­tartó, ő jelenti minden eset­ben az anyagi biztonságot, a megélhetést, ő teszi lehető­vé a család további anyagi gyarapodását. Régen, a pa­raszt- és kereskedő családok­ban az asszonyok például csaknem kizárólag család­tagként, mint segítőtársak dolgoztak. Ennek következté­ben szinte természetesnek tűnt, hogy kevés kivétellel mindig a férfi döntött, mi­ként kezeljék a családi kasz- szát, mire költsenek és mire ne. De ez az anyagi alapokon nyugvó „döntési jog’’ kiter­jedt a családban esetleg fel­merülő vitás kérdések elbí­rálására éppúgy, mint a há­zon belüli munkamegosztás­ra is. A családi erőviszonyok az utóbbi évtizedekben azon­ban erősen változni kezdtek. A nők számára lehetővé vált a tanulás, szakmunkások let­tek, gimnáziumot végeztek, egyetemi diplomát szereztek. A nők tehát nem csak a munkahelyükön szakmailag, hanem otthon, mint keresők is egyenlő partnerek lettek a férjükkel. De előfordul az is, hogy az asszony magasabb munkakörbe vagy beosztásba kerül, mint a férje és így többet is keres. ..A mérleg serpenyője tehát megbillent, oda az eddig misztifikált „családfő” fogalom. Ezek a változások termé­szetesen óhatalanul konflik­tusokhoz vezethetnek. Ha az asszony többet dolgozik, vagy felelősebb beosztásban van, megváltozik például a csa­lád megszokott életritmusa, időbeosztása és étkezési rend­je. Ez pedig azt jelenti, hogy a férjre több munka hárul otthon. Előfordulhat azonban, hogy az a férj, aki készséggel segített a házi­munkában, amíg „családfő­nek” érezte magát, a meg­változott körülmények kö­zött hirtelen sértetté válik, lealázónak tartja a házi­munkát, mivel úgy véli, a kiszolgáltatottsága kényszerí­tette a konyhába. Ha a feleség vezető be­osztásba kerül, a munkája természetesen több időt vesz igénybe, kevesebbet tartóz­kodik otthon, esetleg haza is visz munkát, ezért a férj — ha nem tudja hasznosan el­foglalni magát, vagy való­ban nem egyenrangú, meg­értő társa feleségének — elő­ször unatkozni kezd, mellő- zöttnek érzi magát, majd ké­sőbb ez a belső nyugtalan­ság életet keserítő féltékeny­séggé fajulhat. Űj helyzet adódott tehát. Egyre szaporodnak azok a családok, ahol az asszonyok teszik le otthon a vaskosabb fizetési borítékot. A férjek ebbe azonban nem mindig nyugszanak bele, hiszen „családfői” tekintélyüket ér­zik veszélyeztetve. Ezért mindenáron „bizonyítani” akarnak, be akarják hozni a lemaradást és infarktust ker­gető, éjszakába nyúló külön­munkákat vállalnak, hogy legalább annyit, de lehetőleg többet keressenek, mint a feleségük. Ennek azonban csak a család látja kárát, mivel ebben a túlfeszített igyekezetben a férfi fizikai­lag és idegileg szinte telje­sen felőrlődik. A kérdés tehát adott. Mi­ként oldja fel az asszony a férje feszültségét, s bizonyít­sa be, hogy egyenlő partner­nek tekinti, s nem él vissza azzal, hogy több a fizetése vagy magasabb az órabére, s ezért elvben övé lehetne a döntés joga minden lényeges családi kérdésben. ÁGH TIHAMÉR A huszadik század embere ismét kezdi felfedezni és hasznosítani a természet aján­dékait. A gyógyszeripar pél­dául a kémiai megoldások he­lyett megint előnyben részesí­ti a természetes alapanyago­kat. Hazánk természeti és ég­hajlati adottságai lehetővé te­szik, hogy a gyógynövények fellelhetők és termeszthetők legyenek az ország szinte minden részében. Harminc esztendeje alakult a Herbária Országos Gyógy­növényforgalmi Közös Válla­lat, ez idő alatt hússzor nyer­te el a Kiváló Vállalat címet. Az ÁFÉSZ-ektől és a termelő- szövetkezetektől évente tizen­ötezer tonna gyógynövényt vásárol a vállalat, s ipari üze­mei látják el a gyógyszergyá­rakat, a konzervipart, a kis- és nagykereskedelmet, gyógy­növénytermesztésünk felét a tőkés nyugati országok pia­cain értékesítik. Hazánkban hozzávetőlege­sen háromszázféle gyógy- fűszer- és illóolaj-növényt dolgoznak fel, illetve hasz­nálnak alapanyagként. • Ezek közül legismertebb az anya­rozs, az ánizs, a borsmenta, az édeskömény, a fehérmus­tár, a gyűszűvirág, a kamilla, a majoránna, a mák, illetve mákgubó és a sáfrányos szek- lice. Somogy és Borsod adja a legtöbb vadon termő gyógy­növényt, termesztésükkel pe­dig leginkább Csongrád, Bé­kés, Hajdú, Bács, Tolna és Baranya megyében foglalkoz­nak. • A Herbária boltjait megta­lálhatjuk az ország szinte minden pontján, Budapesten kívül például Pécsett, Sop­ronban, Győrött, Debrecen­ben, Szegeden, Miskolcon, s nemrégiben nyitottak új üz­letet Zalaegerszegen és Veszp­rémben. Legkeresettebbek ezekben az üzletekben a régi magyar konyha fűszerei, va­lamint a gyógyteák, melyek között találhatunk fogyasztó, és nikotinéhséget csökkentő hatásút éppúgy, mint nyug­tató vagy étvágygerjesztő tea­keveréket. A vállalat korszerűen gé­pesített és felszerelt. Buda­örsi úti üzemében gyógyször- pöket is készítenek. Érrend­szeri megbetegedésekre, ma­gas vérnyomásra és cukor- betegségre kedvező gyógyha­tású üdítő ital például a Vi- ronia és a Diviroma szörp. Védőitalként bányákban és nehézipari üzemekben — C- vitámin tartalmú Csipkeször­pöt is adnak már a dolgozók­nak. Ez az ital az öregkorban állandó, jó közérzetet biztosít. Az utóbbi hónapokban hosszú sorok álltak a Herbá- ria-üzletek előtt, amikor a régen várt Bánfi-hajszeszt kezdték árusítani. Február óta eddig egymillió üveggel ad­tak el, s már külföldi cégek is érdeklődnek i^Jinta. A jö­vőben évente 15—20 millió üvegbe tölthetnek majd haj­szeszt. Valóban megszünteti-e a kopaszságot és serkenti-e a hajhagymákat az új talál­mány? Reklamáció eddig nem érkezett a Herbáriához, de annál több köszönő levél. Á. T. A Herbária szakfizleteiben mindig nagy a forgalom Teák, szörpök, főszerek Gyógynövények reneszánsza Reggelire

Next

/
Thumbnails
Contents