Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-05 / 233. szám

2 KÉPÚJSÁG 1979. október 5. Púja Frigyes felszólalása (Folytatás az 1. oldalról.) Magyarország változatla­nul megkülönböztetett fi­gyelmet szentel az európai béke és biztonság megszilár­dításának és az együttműkö­dés elmélyítésének. A fej­lődés iránya egészében véve kedvező. Meggyőződésünk ugyanakkor, hogy a helsin­ki záróokmány még követ­kezetesebb végrehajtása nagyban hozzájárulna az európai és az egész nemzet­közi helyzet további javulá­sához. — Kormányom nagy vá­rakozással tekint az 1980. évi madridi tanácskozás elé. Értékeljük á tanácskozás elő­készítésére tett erőfeszítése­ket. Nézetünk az, hogy a ta­lálkozó akkor segíti elő az európai enyhülés és a biz­tonság. valamint az össz­európai együttműködés fej­lesztésének ügyét, ha al­kotó, konstruktív légkörben zajlik le, ha azon a záróok­mány minden elvét egyenlő A nemzetközi béke és biz­tonság megőrzése, az egész emberiség jövője szempont­jából alapvető fontosságot tulajdonítunk a leszerelés­nek. Ez a magyarázata an­nak, hogy aktívan kivesszük részünket a különböző fóru­mokon folyó leszerelési tár­gyalásokból és a bilaterális találkozókon is igyekszünk elősegíteni azok eredményes­ségét. Amellett, hogy teljes mértékben támogatjuk a Szovjetunió, a sgocialista kö­zösség országainak leszerelé­si javaslatait, készek va­gyunk minden más indít­vány megvizsgálására is. Kormányom melegen üd­vözölte a második SALT- megállapodás aláírását. A szerződés aláírásának és mielőbbi hatályba lépésének a jelentősége — a nemzet­közi légkörre gyakorolt po­zitív hatásán túl — elsősor­ban abban áll, hogy megte­remti az alapot az újabb előrehaladásra, a stratégiai fegyverzet további korlátozá­sára, majd csökkentésére. Meggyőződésünk, hogy a genfi leszerelési bizottságban is előbbre lehetne jutni több kérdésben, mindenekelőtt a nukleáris leszerelés problé­makörében. Megfelelő ala­pul szolgálnak ehhez a szo­cialista országok javaslatai. Határozott álláspontunk, hogy gátat kell emelni az új tömegpusztító fegyverek ki- fejlesztésének. Kormányom Míg szerte Németország­ban a demokratikus erők az egységes, demokratikus és békeszerető állam megterem­tésén munkálkodtak, a nyu­gati megszállók a szó szoros értelmében megparancsolták az általuk pozíciókba ültetett német politikusoknak, hogy dolgozzák ki egy különállam alkotmányát. Ezt a „kommu­nizmus visszaszorításának bástyájául” szánták, a Marshall-terv keretében óriá­si támogatásban részesítet­ték, a potsdami döntések el- szabotálásával pedig még azt is lehetővé tettéi, hogy a nagy német monopóliumok, konszernek második világhá­borús nyereségének jó része is visszakerüljön a svájci bankokból és más külföldi rejtekhelyekről. így aztán a gazdasági helyzet ugrássze­rűen megjavult a nyugati övezetekben: az Egyesült Ál­lamoknak és szövetségesei­nek erős németországi bázis­ra volt szüksége szovjetelle-. nes politikájához. Készen áll­tak már a tervek a nyugat­német hadsereg megteremté­sére: a Pentagon félmilliós német hadsereggel és a Wehrmacht-tisztek második világháborús keleti fronton szerzett tapasztalataival szá­molt. Az új háború előkészületei­vel párhuzamosan folyt a nyugatnémet különállam megteremtésének előkészíté­súllyal- alkalmazzák és ke­rülik a terméketlen vitákat. Lényegesnek tartjuk, hogy erősítsük a bizalmat a hel­sinki értekezlet résztvevői között és előrelépjünk a ka­tonai enyhülés terén. Ebben a szellemben és ezzel a cél­lal dolgozta ki a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsága ez év májusi bu­dapesti ülésén javaslatát ar­ról, hogy a bizalom erősíté­sére irányuló gyakorlati in­tézkedések megbeszélésére még 1979-ben üljön össze az érdekelt államok politikai szintű konferenciája. A Var­sói Szerződés külügyminisz­teri bizottsága megbízásából a helsinki értekezlet részt­vevőihez Magyarország jut­tatta el ezt a nagyfontossá­gú javaslatot. Elutasító ál­lásfoglalást eddig nem ta­pasztaltunk, néhány állam támogatólag nyilatkozott. Várjuk a többi érintett or­szág kedvező reagálását, ja­vaslatát is. üdvözli a radiológiai fegyve­rek eltiltására irányuló, a Szovjetunió és az Egyesült Államok által külön-külön beterjesztett nemzetközi egyezménytervezetet. A magyar küldöttség re­méli, hogy a második SALT-megállapodás a bécsi haderőcsökkentési tárgyalá­sokra is kedvező hatást gya­korol. Itt még nem sikerült érvényre juttatni azokat az alapvető elveket, amelyek lehetővé tették a SALT- megállapodás létrejöttét. A szocialista országok még nem kaptak érdemi választ sem az 1978. júniusában be­nyújtott átfogó javaslatukra, sem az ez év júniusában tett részjavaslatukra, pedig az tartalmazza a NATO-ál- lamok 1978 decemberi rész­javaslatának számos elemét is. A NATO-államok arra sem hajlandók, hogy a tár­gyalások időtartamára az érintett - haderők létszámát befagyasszák. Mindez azt bizonyítja, hogy a NATO- országok nem tartják szem előtt az egyenlő biztonság elvét, és egyoldalú előnyö­ket akarnak kicsikarni. Az ENSZ közgyűlésének most folyó ülésszakától mi azt várjuk, hogy megfelelő határozatokat hoz a lesze­relési folyamat előmozdítá­sára, . a konkrét kérdésekről folyó tárgyalások gyorsítá­sára, a béke és a nemzetkö­zi biztonság megszilárdítása se. Konrad Adenauer és elv­barátai, akik készségesen áll­tak az amerikai, angol és francia parancsnokság ren­delkezésére, úgy vélték, hogy a következő háború után azok a területek is az új ál­lam részei lehetnek majd, amelyekre akkor nem ter­jedt ki a befolyásuk. És itt nemcsak a szovjet övezetre gondoltak, hanem a potsdami döntések nyomán Lengyelor­szághoz és a Szovjetunióhoz jutott területekre is: Mások viszont, bár anti- kommunizmusban nem ma­radtak el az egykori kölni polgármester mögött, reáli­sabban látták a helyzetet: attól tartottak, ha engedel­meskednek, az utókor őket teheti majd felelőssé az or­szág kettészakadásáért. A tartományi miniszterelnökök Frankfurtba összehívott kon­ferenciáján éppen ezért erős ellenállás mutatkozott egy „alkotmányozó gyűlés” össze­hívása tekintetében. A Washington irányította nyugat-németországi politika végül is elérte célját. Rövid­del a NATO létrehozása után megalakult az új nyugatné­met állam, amelynek első kancellárja az az Adenauer lett, akit csupán saját szava­zatával választottak meg er­re a tisztségre. A nyugatiak által kidolgozott megszállási statútum szerint ez a kor­mány, mindenekelőtt a meg­ás az enyhülés katonai tér­re történő kiterjesztése ér­dekében. A magyar küldött­ség üdvözli az ebben a szellemben fogant csehszlo­vák javaslatot, amely nyi­latkozat elfogadását irá­nyozza elő a leszereléssel kapcsolatos nemzetközi együttműködésről. — E fórumon egyesek évek óta szónokolnak a he- gemonizmus ellen. Kormá­nyom álláspontja világos: mi ellene voltunk és va­gyunk a hegemóniára, az Nyugtalansággal tölt el ben­nünket, hogy a délkelet­ázsiai térségben ismét feszült­té vált a helyzet. Ennek alap­vető oka a kínai vezetés hege- monisztikus, expanzionista politikája, amely a Vietnami Szocialista Köztársaság elleni fegyveres agressziótól sem riad vissza. Szerepet játszott a veszélyes helyzet kialakulá­sában az a magatartás is, amelyet a fejlett tőkés orszá­gok egyes politikusai tanúsí­tottak, és amelyet nehéz nem az agresszor bátorításaként felfogni. Igen sajnálatos, hogy számos ország — tartva a kínai vezetés kiszámíthatat­lan reakciójától — semleges pozíciót foglalt el ebben a na­gyon is határozott kiállást kö­vetelő ügyben. Teljesen vilá­gos, hogy a kínai vezetők ag­resszív politikája, fegyveres támadása Vietnam ellen, újabb kínai „büntetőakció” kilátásba helyezése, a kínai vezetés szüntelen politikai nyomása és beavatkozása a Vietnami Szocialista Köztár­saság, Laosz és Kambodzsa belső ügyeibe, nemcsak Indo­kína békéjét fenyegeti, ha­nem általában a nemzetközi békét és biztonságot is. A kambodzsai nép egyet­len és törvényes képviselőjé­nek, a tényleges hatalmat gyakorló Kambodzsai Népi Forradalmi Tanácsnak álta­lános nemzetközi elismerése jelentős mértékben hozzá­járulna a sokat szenvedett kambodzsai nép felemelkedé­séhez, a térség országainak békés, jószomszédi kapcsola­taihoz és együttműködésük előmozdításához. Kormányom határozott álláspontja, hogy az ENSZ-ben és valamennyi nemzetközi szervezetben a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács képviselőinek el kell foglalniuk az őket megillető, jogos helyüket. Az utóbbi években jelentős változás ment végbe a Közép- Keleten. Afganisztánban győ­szállóknak volt felelős, s a Szövetségi Főtanács bármikor feloszlathatta. Mire megszületett a nyu­gatnémet különállam, végre­hajtották Berlin kettészakítá- sát is. A célt Ernst Reuter akkori nyugat-berlini kor­mányzó polgármester így fo­galmazta meg: „Bonn szerepe az, hogy kapu legyen Kelet felé és Nyugat-Berlinnek ki­lincsnek kell lennie, amely­nek segítségével e kaput Ke­let felé ki lehet tárni...” Nos, „a Kelet”, amelyet e kapu felől elözönlés fenyege­tett, nem maradt tétlen. Szé­les körű népmozgalom bonta­kozott ki Németország egy­sége és egy igazságos béke- szerződés mellett. Népszava­zást tartottak, amelynek so­rán megválasztották a 3. Né­met Népi Kongresszus kül­dötteit. Az általános és tit­kos választásokat a nyugati zónákban betiltották, az alá­írásgyűjtési kampány során azonban milliók álltak ki az ügy mellett. Ilyen módon jött létre az a német néptanács, amely megbízatását valóban a néptől kapta és amely — kimondva a Német Demok­ratikus Köztársaság megala­kulását — ideiglenes népi kamarává, az új állam parla­mentjévé lett. Az első ülésén elfogadott kérést, mely sze­rint a szovjet kormány a zóna igazgatását adja át a német demokratikus szerveknek, tel­egyeduralomra való törek­vésnek bárhol is tapasztal­ható az. Éppen ebből kiin­dulva egyetértünk azzal, hogy az ülésszak napirend­jére tűzte a nemzetközi kap­csolatokban a hegemonizmus megengedhetetlenségére vo­natkozó szovjet javaslatot. Bizonyos, hogy ennek a ja­vaslatnak a megtárgyalása és elfogadása hozzájárul a nemzetközi légkör javításá­hoz1 és megmutatja, hogy kik szállnak valóban szem­be a hegemonizmussal. zött a népi forradalom, de harcot kell vívnia az ellen­forradalmárokkal és az őket segítő külföldi erőkkel. Kor­mányom szolidáris az afgán forradalommal és mellette áll nehéz harcában. Napjaink eseményei azt mutatják, hogy Latin-Ameri- ka országai mind aktívabban vesznek részt a függőségtől mentes, demokratikus politi­kai és gazdasági fejlődésért folyó harcban. Üdvözöljük a nicaraguai demokratikus for­dulatot és elítéljük azokat a mesterkedéseket, amelyeknek célja az, hogy a nép érdekei­vel ellentétes megoldásokat erőltessenek erre az országra. A sokat szenvedett nicaraugai nép maga döntse el, hogy mi­lyen úton akar járni. A magyar kormány válto­zatlanul szolidáris az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért, az igazságos és tartós közel-keleti rende­zésért harcoló arab népekkel. A tartós és igazságos rende­zés csak az összes érdekelt fél — köztük a Palesztin Fel- szabadítási Szervezet — egyenjogú részvételével te­remthető meg és ennek során biztosítani kell a Palesztinái arab nép önálló állam alapí­tására való jogát is. Az el nem kötelezett moz­galomnak a közelmúltban Ha­vannában lezajlott csúcsérte­kezlete hűen tükrözte azt a fontos szerepet, amelyet a mozgalom a nemzeközi poli­tika alakításában játszik. Az állam- és kormányfők e talál­kozója — hagyományait foly­tatva — ezúttal is szót emelt az imperializmus, a gyarma­tosítás, a neokolonializmus, a fajüldözés ellen, és a leszere­lés mellett. A magyar kor­mány támogatja az el nem kötelezett mozgalom igazsá­gos törekvéseit és egyetért a havannai deklaráció monda­nivalójának lényegével -r- mondotta Púja Frigyes. jesítették. Szuverén, függet­len állam alakult meg a Né­met Demokratikus Köztársa­ság létrejöttével. Otto Grotewohl, az első miniszterelnök bemutatkozó beszédében hangsúlyozta: „Tudatában vagyunk annak, hogy rengeteget kell dolgoz­ni, ha helyre akarjuk állí­tani a német nép jó hírnevét a világban ... Minden haladó erőnek egységben kell gon­doskodnia arról, hogy a né­met imperializmus hódítási törekvéseivel soha többé ne pusztíthassa el a német nép létalapját.” Az NDK megalakulását a világ békeszerető erői úgy üdvözölték, mint döntő lépést a komoly veszélyektől fenye­getett európai béke megőrzé­séért. A szovjet kormány üdvözlő távirata hangoztatta: „A bé­keszerető NDK megalapítása fordulópont Európa történe­tében. Nem kétséges, hogy egy békeszerető, demokrati­kus német állam létezése a békeszerető Szovjetunió fenn­állása mellett kizárja egy új háború lehetőségét Európá­ban, véget vet az európai vérontásnak...” Ez az értékelés helyesnek bizonyult. Az NDK fejlődése, léte, alapvető tényezője volt annak is, hogy az adenaueri elképzelések kudarcot val­lottak és hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság hivatalos politikai életében ma azoké a meghatározó szó. akik a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élését vallják. PINTÉR ISTVÁN A LESZERELÉS ALAPVETŐ FONTOSSÁGÉ Fordulópont Európa történetében (3.) Kizárja egy új európai háború lehetőségét A NEMZETKÖZI BÉKE VÉDELMÉBEN Leonyid Brezsnyev az NDK-ba érkezett (Folytatás az 1. oldalról) aki a repülőtéren csatlako­zott a delegációhoz. A szovjet küldöttségnek Erich Honecker mutatta be az NDK párt- és állami ve­zetőit, akik között volt Willi Stoph, a minisztertanács el­nöke, Horst Sindermann, a Népi Kamara elnökségének elnöke, az NSZEP Politikai Bizottságának többi tagja és póttagja, valamint az NDK politikai, társadalmi életé­nek sok más vezető szemé­lyisége is. Felcsendült a két ország himnusza, közben 21 díszlövés adta hírül a Szov­jetunió államfőjének Berlin­be érkezését. Az NDK nem­zeti néphadserege díszegysé­gének parancsnoka jelentést tett Leonyid Brezsnyevnek, aki főhajtással tisztelgett az NDK állami zászlaja előtt, majd — Erich Honecker társaságában — ellépett a szárazföldi és légierők, vala­mint a haditengerészet ka­tonáiból álló díszegység arc­vonala előtt. Bensőséges hangulatú moz­zanata volt a repülőtéri fo­gadtatásnak, amikor Leonyid Brezsnyev Berlin lakosságá­nak képviselőit köszöntötte, mosolyogva, barátságosan integetve. Apró, színes zászlók emelkedtek a ma­gasba, zúgott a taps, az él­jenzés. az egybegyűltek hosszan ünnepelték a két nép barátságát. A repülőtéri fogadtatás után a vendégek és a házi­gazdák gépkocsikba szálltak. Leonyid Brezsnyev és Erich Honecker nyitott gépkocsi­ban tette meg az utat a vá­roson keresztül a nieder- schönhauseni kastélyig, amely egy darabja az NDK történelmének: ez volt hi­vatali székhelye az ország megalakulásától kezdve az első államfőnek, Wilhelm Piecknek. Adlershoftól Karlshorston és a jól ismert Karl-Marx­allen át végig, a Schönhau­ser allen Pankowig Berlin dolgozói lelkesen ünnepelték Leonyid Berzsnyevet, Erich Honeckert, a Német Demok­ratikus Köztársaság és a Szovjetunió testvéri egysé­gét, összeforrottságát. A szovjet televízió — a Német Demokratikus Köz­társaság televíziós adásának átvételével — a déli órák­ban többórás helyszíni köz­vetítést adott Berlinből, a Leonyid Brezsnyev vezette párt- és kormányküldöttség érkezéséről és fogadtatásá­ról. Erich Honecker csütörtö­kön délután az NDK állam­tanácsának palotájában „A Német Demokratikus Köztár­saság Hőse” címmel és a Kari Marx-renddel, az NDK legmagasabb kitüntetésével tüntette ki az NDK megalapí­tásának 30. évfordulója alkal­mából Leonyid Brezsnyevet, a marxizmus—leninizmus eszméinek győzelemre vitelé­ért, a világ békéjéért és biz­tonságáért vívott küzdelem­ben, valamint az SZKP és az NSZEP, s a Szovjetunió és az NDK testvéri, harci szövetsé­gének erősítése terén szerzett kimagasló érdemeiért. A szovjet államfő másod­ízben részesült ezekben a ki­tüntetésekben. Erich Honecker beszédében hangsúlyozta, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kommunistái, polgárai nagy tiszteletet és mély barátságot éreznek Leonyid Brezsnyev iránt, akinek „kimagasló ré­sze van a Szovjetunió Kom­munista Pártja marxista— leninista politikájának kidol­gozásában és megvalósításá­ban a kommunista építés kor­szakában, s a békéért, az együttműködésért és a társa­dalmi haladásért a világban vívott küzdelemben. A szovjet vezető meleg sza­vakkal mondott köszönetét a magas kitüntetésért. Konsztantin Karamanlisz ma Budapestre érkezik Lázár Györgynek, a Ma­gyar Népköztársaság Minisz­tertanácsa elnökének meghí­vására Konsztantin Kara­manlisz, a Görög Köztársa­ság miniszterelnöke ma hiva­talos látogatásra hazánkba érkezik. Konsztantin Karamanlisz 1907. február 23-án született az észak-görögországi Proti- ban. Az athéni egyetemen jogot végzett majd ügyvéd­ként tevékenykedett. Az 1963-as választásokon Karamanlisz pártja nem sze- s rezte meg a szükséges több­séget, s így nem volt lehető­ségé kormányt alakítani. Ugyanebben az évben le­mondott az ERE vezetéséről, és Párizsban telepedett le. A görög politikai helyzetet in­nen is élénk figyelemmel kí­sérte, és szoros kapcsolatot tartott fenn több külföldi po­litikussal, elsősorban a fran­cia politikai élet kiemelkedő személyiségeivel. Bírálta a hatalomra .került katonai re­zsim politikáját. A junta bu­kását követően Karamanliszt hazahívták Párizsból; 1974. július 24-én megalakította kormányát, és azóta Görög­ország miniszterelnökeként egyben a görög parlament legerősebb politikai pártjá­nak, az „Új Demokrácia” el­nevezésű pártnak a vezetője­ként tevékenykedik. Szemé­lyében első alkalommal üd­vözölhetjük hazánkban Gö­rögország kormányfőjét. Viták Brightonban Heves viták közepette folytatódott Brightonban a Brit Munkáspárt ez évi kóngresszusa. Képünkön: Anthony Wedgewood-Benn a balszárny vezetője Callaghan pártve­zérrel beszél. (Képtávírónkon érkezett.)

Next

/
Thumbnails
Contents