Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-28 / 253. szám

1979. október 28. ^rÉPÜJSÁG 7 Szekszárdi telefontörténet Alighanem hiábavaló pró­bálkozás lenne megszámol­nom, hányán sóhajtottak fel a napokban, amikor végre, hosszú-hosszú idő után meg­született az új, vonalat rög­tön adó, nem félrekapcsoló, és még ezer meg ezer jó tu­lajdonsággal rendelkező tele­fonközpont. S amikor min­den szónál többet ér a tény, minek is beszélni arról, ami volt — legalábbis a közel­múltat tekintve. Mégis, ha megkérdeznénk bárkit, tudja-e, mikor beszél­hettek először Székszárdon telefonon keresztül, bizony aligha lenne megmondhatója. Akik nem túlzottan érdek­lődnek ilyen, s hasonló téma iránt, a húszas-harmincas éveket, akik valamelyest já­ratosak, a századelőt, egyes igen merész becslők pedig a múlt század végét • jelölték meg időpontul. Nos — mint annyiszor az életben — a valóság alaposan megtréfál bennünket. A legkézenfekvőbb lenne az országos adatok után meg­ítélnünk. Vegyük tehát a leg­egyszerűbbet, az 1968-ban ki­adott Kislexikont. Ebben a következőket találjuk: ,Az első, gyakorlatilag is hasz­nálható távbeszélőt G. Bell készítette (1876). Magyaror­szágon az első telefonközpon­tok 1881-ben létesültek, Pus­kás Tivadar tervei szerint, aki a telefonközpont felta­lálója”. A Műszaki Lexikon még hozzáteszi: „A mostani értelemben vett telefon 1878- ban alakult ki Hughes szén- mikrofonjának feltalálásá­val.” De vajon mikor hallgattak Magyarországon először tele­font? A legmegbízhatóbb er­re bizonyára a Pallas Nagy Lexikona. Meg is találjuk, íme: 1877-ben a British As­sociation közgyűlésén Preece az ilyen készülékből egy párt be is mutathatott, amelyet Amerikából hozott magával. ( Budapesten 1879. Puskás Fe­renc mutatott be először ily készüléket.” Eze'kután bizonyára egyéb­re sem gondol az ember, mint arra a néhány évre, amely eltelhetett addig, míg a találmány, ha kezdetleges formában is, de „leért” Szek- szárdra. És most jön a meg­lepetés: nem így van, hanem épp ellenkezőleg, ha nem is szó szerint! Ugyanis Szek- szárdon előbb volt telefon, mint Budapesten, igaz nem telefonhírmondó, igaz csak érdekességként, de kereken két évvel előbb ismerhették meg a készüléket városunk­ban! S hogy ez nemcsak afféle fantáziálás, adatokkal is bi­zonyítani tudjuk. A Tolna megyei Közlöny 5. évfolya­mában, 1877. december 30-án, az 53. számban a következő­ket olvashatjuk a Különfélék rovatában, a 3. oldalon: „A telephon bemutatása a nagyvendéglőben uralkodó folytonos zaj miatt csak rész­ben sikerült, s a közönség nagy közönyösséget mutatott az új találmány iránt. Kál­mán Károly úr a telephont a következő ismertetéssel bo- csájtá a jelenvoltak rendel­kezése alá: Az új csoda, mely a találmányok történetében kétségkívül csak fokozatos helyét foglalja el, s bizonyos fokig természetszerűleg meg­magyarázható: a telephon. Uton-útfélen halljuk most e nevet; vitatkoznak fölötte, fejtegetik, s boncolgatják; el­ítélik, majd ismét taglalják a gyakorlati hasznot, mely al­kalmaztatásából várható, s sokan a nélkül, hogy látták volna, pálczát törnek fölötte, nem nagy fontosságot tulaj­donítanak neki, s azt hiszik, hogy ha majd szűnt az újság ingere, nem foglalkozik vele senki. S lehet, hogy igazuk lesz. Hisz hány fontos talál­mány, ha nem bizonyul azon­nal gyakorlatinak, ejtetett el így, hogy később phoeinix gyanánt új életre ébredjen; de a tudós, aki valamely esz­mét felkarolt, s azon' csügg feláldozva nappalát, éjjelét, dolgozóasztala előtt ülve fá­rad, találmányát folyton tö- kéletesbíteni igyekszik, míg végre sikert is arat. Részem­ről hiszem is, hogy amaz aránylag csekély nehézségek, melyek a telephon gyakorlati alkalmazásának még eddig útját állották, eloszlattatván, még a távírón is túl fog ten­ni egykor. A telephont Bell Graham, az Egyesült Államokban, sa- lemi tanár mutatta be folyó évi május hó 4-én Bostonban a nagy közönségnek. A te­lephont kevéssel ezután fel is említették az európai la­pok és íme rövid néhány hó múlva általános figyelmet ébresztett, s általában a leg­első találmányok közé sorol- tatik. A telephon a hang és szó továbbítására szolgáló eszköz. Mikép a távíró a je­gyeket, úgy a telephon a sza­vakat közli változatlanul egy perez alatt több mértföldnyi távolságra. Bostonban kísér­leteket tettek ezen eszközzel, s képesek voltak egy New- Yorkban adott koncertet vi­lágosan meghallani, holott a két város 250 angol mért- földnyire fekszik egymástól. New-Yorkban már 6—700 magánházba behozták ezen eszközt, s a tűzoltók ezáltal közlekednék (érintkeznek) egymással. Bármennyire is tanúskodnak ezen adatok az új találmány fontosságáról, annak jelentőségét egyálta­lán nem képesek megmagya­rázni. A fényképíráshoz ha­sonlóan itt sem annyira a csudálatos eredmény, mint inkább azon mód, mely által az eredmény létrehozati'k, méltó a bámulatra. Az új ta­lálmány nem a hanghullá- mőkat vezeti tovább, hanem — merész, s éppen ezért nagyszerű kísérlettel — át­alakítja azt aetherrezgések'ké. Bell Graham geniális ta­lálmánya magát a természe­tet lopta meg, sőt azt tökéle­tesítő is. Ugyanazon telephon legkisebb változtatás nélkül, egymagában pótolja a fül és a száj szerepét. A mértföl­deket átfutó drót egyik végén a készülék a beszélő szavá­ból a hanghullámokat aetger- rezgésekké változtatja át a másik végén pedig a hallga- tódzó ember számára ismét visszaalakítja azokat hang­hullámokká. A készülék igen egyszerű. Éegfontosabb része egy mintegy decziméter hosz- szúságú mágnes darab, alsó végén egy czentiméter nagy­sága lágy vasdarabbal, mely utóbbi finom selyemmel el­látott sodronnyal van be­vonva. A lágy vas alatt, s kissé távol tőle van egy ko­rong alakú vaslemez, legföl­jebb papírvastagságú s köny- nyen mozogható. Ez az egész egy faburkolatban van, mely­nek súlya alig egy font, s zsebünkben kényelmesen el lehet helyezni. A rézdrót két vége a készülék alsó végén lévő két csavarig megy, hol azután a vezető sodronnyal összeköttetésbe hozatik. Mind­ez oly egyszerű s természe­tes, hogy az ember az egész gépet szétszedheti a nélkül, hogy azt legkevésbé megsér­tené. S épen ezen egyszerű­ségében rejlik a szerkezet nagysága. E kisded gép se­gélyével, habár a hang meg­lehetős gyengén hallatszik is, teljesen tisztán meg lehet különböztetni a hang minő­ségét. Legnagyobb baj az, hogy a hangot még -nem tud­ja egészen tisztán s kellő erővel visszaadni. Úgy a hallgatóknak, mind a beszé­lőknek igen közel kell álla­mok a csőhöz. A hangot csu­pán egy hallhatja, ki a te­lephont szorosan füléhez tart­ja. A hangot a hallgatódzó úgy veszi észre, mintha szomszéd szobából, vagy ép­pen pincéből hallaná. Ki merné tagadni, hogy pár év múlva ezen bámula­tos találmány csak olyan mindennapi leend, mint ma a fényképek. Hogy a helybeli nagyérde­mű közönségnek alkalma nyújtassék az elolvasottakról meggyőződni, bátor voltam egy telephont hozatni, s azt ezennel tiszteletteljesen ren­delkezésükre bocsájtani.” Úgy gondolom, ez a hosz- szú, de élvezetes leírás, amely a fenti helyen jelent meg, mindenkit meggyőz, s egy­szersmind el is képeszt. Be­vallom, eleinte, mikor olvas­ni kezdtem, magam is kétel­kedtem annak hitelében, de lehetetlen — különösen a készülék tökéletes leírása alapján — rá nem jönni ar­ra, hogy nem csalással és ámítással, hanem a valóság­gal állunk szemben. Arról egyelőre még keve­set tudunk, ki, milyen mó­don juttatta el a készüléket Szekszárdra, csaknem két év­vel megelőzve annak buda­pesti bemutatását. Tudunk azonban Amerikát járt (még nem kivándorlóként, hanem utazóként!) hazánkfiáról me­gyénkből is. Ilyen volt Geisz László, aki ugyanebben a lapban több leírást is közöl az újvilágról, s akivel a szerkesztő maga is levelezést folytatott. Elképzelhető azon­ban, hogy nem ő, hanem va­laki más hozta megyénkbe ezt a ritkaságszámba menő készüléket, amely — ezt szin­tén a leírásból látjuk — eev- értelmű, hogy a szénmikro- fon feltalálása előtti volt. A készülék további nyo­mainak megtalálása, vala­mint hozzánk való útjának megfejtése a kutatás továb­bi feladata lesz, ha ugyan akad egyáltalán nyom még erre. Az egykori szekszárdi telefon tudománytörténeti érdekessége azonban így is nyilvánvaló. TÖTTÖS GÁBOR helytörténész A szarvasmarhaprogram végrehajtása Eredményeink jobbak, mint az országos átlag Egyre több gazdaságban használják ki a jó legelőt, s az állat így nemcsak hasznosítja, különösebb költség nél­kül, a legelőket, hanem egészségi állapota is jobb, mintha örökké istállóban tartanák. A szarvasmarha-tenyésztés népgazdasági és üzemi jelen­tősége közismert. Ennek az ágazatnak meghatározó sze­repe van a lakosság élelmi­szer-ellátásában és a külke­reskedelmi forgalomban. A nagyüzemek kialakulásával párhuzamosan a szarvas­marha-tenyésztés helyzete nem alakult kedvezően. A megnövekedett fogyasztási igényeket nem tudtuk kielé­gíteni és kihasználni a vágó­marha kedvező exportlehető­ségeit. Azért született meg a kormánynak 1972-ben a határozata az ágazat fejlesz­téséről, hogy a növekvő bel­földi fogyasztási igényeket jobban kielégítsék, a marha- hústermelést, az exportlehe­tőség kihasználása céljából növeljék, amely fő célokat a tehénállomány növelésével, a fajlagos mutatók javításával a tej- és húshasznosítás fo­kozatos szétválásával kell el­érni. A kormányprogram teljesítéséről a napokban dr. Németh Lajos, az Országos Állattenyésztési és Takarmá­nyozási Felügyelőség főigaz­gatója tartott sajtótájékozta­tót. Ebből az alkalomból te­kintjük át a program Tolna megyei végrehajtását. 1972 óta a fejlődés me­gyénkben sem volt töretlen, hiszen először a meglévő ágazati hiányosságokat kell felszámolni, megteremteni az előrelépés lehetőségét. A szá­mos intézkedés, amely a program végrehajtását segí­tette, mint a felvásárlási árak emelése, a beruházási és üzemviteli támogatások, a kistermelés fenntartására tett intézkedések, az intervenciós akciók azonban megterem­tették a program teljesítésé­nek lehetőségét. Az egyik jelentős intézke­dés volt, hogy a kistermelők­től felvásárdlták az üsző- borjakat, Tolna megyében 3300-at, ezek közül 2100 ke­rült a nagyüzemekbe kihe­lyezésre, vemhesült állapot­ban. A nagyüzemekben a kezdeti időszakban a jöve­delmezőség nem a tervék sze­rint alakult, ebben közreját­szott az is, hogy a takar­mányellátásban és a tej fel­vásárlásában több helyütt súlyos gondok jelentkeztek, szerencsére Tolna megyében nem. A kezdeti kedvezőtlen jelenségek miatt a gazdaság- politikai bizottság 1976 ja­nuárjában, majd novemberé­ben megvitatta az ágazat helyzetét, s ennek nyomán Tolna megyében is megfele­lő utasításokat adtak az irá­nyító szervek a gazdálkodás javítása érdekében. A hatá­rozat után Tolna megyében 1977-ben már 600 tehénnel volt több, mint a megelőző évben. Érdekes, hogy 1975— 76-ban a kistermelőknél tar­tott tehenek száma 600-zal csökken, ám 1977-ben már 200-zal növekedett. Az állomány javítására is megfelelő intézkedések tör­téntek, az igen magas Tolna megyei (országos viszonylat­ban) tejtermelési átlag növe­kedése értékesebb, mint az országos, a következők miatt: az országos átlag 2443 liter­ről 3187 literre nőtt, Tolna megyében 2743 literes átlag­termelésről indultak a gaz­daságok és 3472 liternél tar­tanak. Érdekesen alakul az egy tehénre jutó tejtermelés, a laktációs időszakban. Az országban legjobbnak tartják a vaszari Hunyadi Termelő­szövetkezetet, ahol a laktá­ciós időszak alatt 6500 kg tejet fejtek, a dombóvári Al­kotmány Termelőszövetkezet­ben 5936 kg-ot, a szedresi Hunyadi Tsz-ben 5414 kg-ot. A keresztezett állománynál is hasonló az eredmény, hi­szen a Hőgyészi Állami Gaz­daságban 5365 kg-os, a mő- csényi Völgység Népe Ter­melőszövetkezetben 4765 kg- os a teljesítmény, míg a du- nakömlődi Szabadság Tsz 4710 kg-mal iratkozott fel az országos ranglistán az elő­kelő helyre. Tolna megyé­ben 1978-ban az összes tej­termelés mennyisége elérte az 1980-ra tervezett szintet, míg az országos csak meg­közelítette. A megyében 1978- ban 22 millió liter tejjel vásároltak fel többet, mint a program elején. A tejtermelés alakulásához és általában a szarvasmarha­program végrehajtásához szükség volt arra, hogy kor­szerűsítsék a technikai be­rendezéseket és az állományt is. A program ideje alatt 29 korszerű szarvasmarhatartó telep épült a megyében az ismert állami támogatások és kedvezmények révén. Jelen­tős az is, hogy a tehénállo­mány fajtaösszetételét sike­rült korszerű állománnyal ja­vítani, frissíteni. Három üzembe 850 holstein-friz, míg egy üzembe 300 holland lapály állatot telepítettek. A tejirányú keresztezésben 15 ezer tehenet vontak be. A tehénállomány típusának ki­alakítását a nagyüzemek el­határozására bízta a kor­mányprogram, a megyei fel­ügyelőségek támogatása alap­ján. így az említett külföldi fajták oda kerültek, ahol termelésük legjobban kihasz­nálható — Dombóvár, Szed­res. A húsmarhatartó gazda­ságok elsősorban magyar­tarka-állománnyal dolgoznak, s az idén indult meg Tolna megyében a fajtaátalakító munka. A kisvej'kei Szabad­ság Tsz-ben és másutt fog­lalkoznak a húsmarha- keresztezéssel. A napokban két alkalom­mal is írtunk a hústermelés témájáról, ám erről mindig kell beszélni. A szarvas- maíhaprogram végrehajtása témakörben különösen. Pél­dául: 1977-ben az országban 1 liter tejre a fajlagos abrak- felhasználás 516 gramm volt. Ezzel szemben Tolna megyé­ben 530. De ez napjainkban 420 grammra csökkent, ez 4807 tonna abrakmegtakarí­tást jelent egy évben. A vágó­marha-hizlalásnál az egy kg súlygyarapodáshoz felhasz­nált abrak országosan 4,85 kg-ra csökkent 5 kg-ról, ná­lunk: 4,45 kg abraktakar­mányt használtak fel 1 kg hús előállításához. Érdekes, hogy a korszerű takarmányo­zás körébe tartozó karbamid- felhasználási program is ked­vező. Hiszen 1975-ben a me­gyében még csak 96 tonnát használtak erre a célra, 1978- ban már 781 tonnát, amikor az országban összesen 15 ezer tonnát. A Tolna megyei gazdasá­gok 28 410 szarvasmarha­férőhellyel rendelkeznek, melyeknek 34,5 százaléka szakosított telep, míg az or­szág összes férőhelyének csak 32,6 százaléka szakosí­tott. A legjelentősebb Tolna me­gyei eredmények közé tarto­zik, hogy az állategészség­ügyi programot az országban szinte elsőként teljesítettük. Hiszen az állomány már 1974 végére gümőkórmentes volt. S a brucellózismentesítés is jó, hiszen az állomány 93 százaléka brucellózismentes. Az állategészségügyi prog­ram végrehajtása sok áldo­zatba került a termelőszövet­kezeteknek, de megérte a költséget, hiszen a tenyész­állatok, a hízómarhák, a tej jobb jövedelmet biztosít. A szarvasmarhaprogram Tolna megyei végrehajtása sok vezető és végrehajtó em­ber munkájának eredménye. Számos tanácskozást, ta­pasztalatcserét tartottak, na­gyon jó iránymutatást kap­tak a gazdaságok, a megyei párt- és állami szervektől. A határozatók, intézkedések végrehajtásának ellenőrzése, a program felszínen tartása azzal jár, hogy a jövőben fo­kozni lehet a Tolna megyei szarvasmarha-tenyésztési ágazatban az eredményeket. PÄLKOVÄCS JENŐ A háztáji gazdaságokban főleg idős emberek foglalkoz­nak szarvasmarhatartással, állataik szépek, kiváló minősé­gű tejet és szaporulatot adnak el. Egykorú, telefont népszerűsítő plakát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents