Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-28 / 253. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek !\

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

Mai számunkból

XXIX. évfolyam, 253;

ÁRA: 1,61 Ft

1979. október 28., vasárnap

Hála és pénz

Hálapénz. Neuralgikus téma, akár orvosok, akár betegek vagy egészségesek körében vetődik fel. Ingerli a közvéleményt, holott teremtöje, terjesztője nagyrészben a betegségből felgyógyult ember. Az, aki hol halkan, hol lázadó méltatlankodással panaszkodik, hogy elvárják tőle. Abban, hogy a „Van-e választott orvosa?” divat kialakulhatott, a betegek is hibásak. A kórtermekben egyik betegről a másikra terjed, ez a ragály, az újonnan érkezőknek mindjárt ajánlanak orvost, s azt is megbeszélik, mennyi pénzt szokás adni. Átment a köztudatba, hogy a súlyos betegeket a legnagyobb tudású orvos mű- ti. Pedig ma már nem egy személyhez kötött az orvosi munka, hanem a szakmai követelményeknek megfelelően több orvos együttműködésén alapszik. A felelősség mindenkor az intézeté.

Több mint két éve, hogy az egészségügyi integráció bevezetésével egyidőben megszüntették az intézeti magángyakorlatot. Ettől függetlenül számos kórházban, ha a szülő nő ragaszkodik orvosához, mint konzd.árius, jelen lehet a gyermek születésénél, de az osztály ügyeletes orvosai felelősek a szülés levezetéséért. Ilyenkor a beteg dilemmája: ugyan, kinek adja a hálapénzt? Sokan tévhitben élnek, mert nem biztos, hogy a legnépszerűbb orvos a legalkalmasabb egyes beavatkozásra. Az ideális persze az lenne, ha a beteg, orvosba vetett bizalma kiterjedne az intézetre is, s a hála valóban hála maradna, nem öltene testet a pénz formájában.

Egyes intézetekben — pár éve — a hálapénz ügyét erkölcsi mérlegre tették és szélsőséges intézkedéseket vezettek be. Például nyilatkozatot írattak alá a beteggel arról, hogy nem adott hálapénzt. így akarták igazolni az orvosok és az egészségügyi dolgozók szocialista és szakmai etikának megfelelő magatartását. Helytelen felfogás volt, mert az etikai rend megszilárdításának korántsem ez a módja. Nem vitás, súlyosan sérti az állam, polgárok jogát, ha egy kórházban olyan szellem alakul ki, hogy a betegtől, vagy hozzátartozójától rendszeresen anyagi juttatást várnak, elfogadnak, sőt, kifejezetten kérik. A betegek egy része ugyanis nincs olyan anyagi helyzetben, hogy pénzt adjon az orvosnak, s ezért úgy érzi, emiatt háttérbe állítják, késleltetik gyógyulását.

Az egészségügyi törvény kimondja, hogy megkülönböztetés nélkül minden beteg állampolgári jogán, állapotának megfelelően részesülhet magas színvonalú ellátásban.

Hogy valaki a gyógykezeléssel elégedett, s háláját ajándékkal, pénzzel fejezi ki, az magánügy, az orvos és a beteg dolga, nem tiltható meg. De ha táppénzbe vételéért, kórházi ágyért, szanatóriumi beutalásért, engedélyezett terhességmegszakításért fogad el pénzt az orvos, akkor visszaél a társadalomban elfoglalt felelős beosztásával, helyével — korrupt magatartása törvénybe ütköző. Büntethető. Az egyik fővárosi kórházban történt: a gyógyíthatatlan beteg, annak reményében, hogy a fiatal doktornő lábra állítja, nagy összegű takarékbetétkönyvet ajándékozott kezelő orvosának, pedig az tudta, hogy az idős ember legfeljebb már csak egy-két hétig él. Mégis elfogadta. Az orvosnőt — etikátlan magatartása miatt — azonnal elbocsátották az intézetből.

Az orvosok — hozzávetőlegesen — negyven százaléka fogad el hálapénzt. Egy részük azzal az indokkal, hogy szükségük van nagyobb jövedelemre, mert társadalmi rangjuk igényesebb, tehát költségesebb életmódra „kényszeríti” őket. Míg másók azt állítják, hogy a közvélemény elítéli, kevésbé jó orvosnak tartja azt, aki nem engedi, hogy a beteg lerója háláját. Elvégre más területen is — szolgáltatásban, kereskedelemben — az utóbbi évtizedekben hozzászokott a lakosság, hogy akkor részesül kifogástalan kiszolgálásban, ha borravalót, vagy borsos felárat fizet érte. Az egészségügyre azonban ez nem vonatkoztatható. Itt a dolgozók tekintélyes része nem a pénzt tartja a hála kifejezési eszközének. így gondolkodik a többség, aki nem váltja pénzre az orvosi hivatás méltóságát. Mert a hála benne lehet egy tekintetben, kézfogásban, megilletődött köszönetben, évről évre visszatérő megemlékezésben egy képeslapon —, de borítékba zárt ötszázasok képében aligha.

Adni vagy nem adni — mindenki maga dönti el. Annyi bizonyos, hogy az egész lakosságra kiterjedő egészségügyi társadalombiztosítás, az intézményhálózat fejlesztése, a gyógyító-<megelöző ellátás javítása összefügg a hálapénz problémájával. Sok múlik majd az egységes egészségügyi színvonal megteremtésén. Hogy az ország legkisébb falujában élők se érezzék azt, hogy hátrányban vannak, mert még csak a nagyvárosokban vagy egyes klinikákon gyógyítanak a mai orvostudomány fejlett fokán. S ahová nem könnyű bejutni. Ehhez azonban nemcsak korszerűen berendezett intézetek, nemcsak kórházi ágyak kellenek, hanem, ahogy az őszi országgyűlésen az egészségügyi miniszter mondotta:

...... olyan orvosokra van szükségünk, akik szakmai felk

észültségük mellett tudásukat hasznosítva megfelelő érzelmi — ezt a klasszikus emberi viszonyt kifejező — kapcsolatba kerülnek a betegekkel. Ügy foglalkoznak, törődnek velük, hogy azok gyógyulásuk után is emlékeznek rájuk, még gyerekkorukból is, s akikkel a kontaktus megteremtése nem adminisztratív úton, hanem belülről fakadóan történik”.

Akkor majd megváltozik az orvos és a beteg viszonya.

HORVÁTH ANITA

Kádár János fogadta a holland külügyminisztert

Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára az MSZMP KB székházában szombaton fogadta Christoph A. van der Klaau- wot, a hivatalos látogatáson hazánkban járt holland külügyminiszter. A szívélyes légkörű eszmecserén részt vett Púja Frigyes.

Ugyancsak szombaton Aczél György, a Miniszter- tanács elnökhelyettese az Országházban fogadta Christoph A. van der Klaauwot.

A holland diplomácia vezetője tegnap elutazása előtt sajtóértekezleten számolt be magyarországi tárgyalásairól.

Az enyhülés ügye iránti kölcsönös elkötelezettséget, az eddig is nagyon jó kétoldalú kapcsolatok további erősítésének szándékát, s magyarországi tárgyalásainak nyílt, őszinte légkörét hangsúlyozta Cristoph A. van der Klaauw, a Hilton Szállóban megtartott nemzetközi sajtókonferenciáján.

Meleg szavakkal méltatta az élet minden területére

jellemző, kiemelkedő magyarországi fejlődést. Országaink kapcsolatai szélesednek, erősödnek, s ez érvényes a gazdasági, s a kulturális együttműködésünkre is — folytatta. Újabb látogatások terveit is magával viszi Hágába Christoph A. van der Klaauw, magyarországi meghívást tolmácsolva például a holland miniszter- elnöknek.

A továbbiakban a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről szólt a külügyminiszter, s aláhúzta:

— A holland kormány eltökélten békére, az enyhülésre törekszik, mert sem Európa népeinek jólétéhez, sem pedig a harmadik világ gondjainak megoldásához más út nincs. A már elért politikai enyhülés eredményei kiterjeszthetők katonai térre is. E megállapítás kapcsán Christoph A. van der Klaauw kiemelte, hogy Hollandia nem a tradicionális megoldást jelentő fegyverkezés, hanem a mai kor követelményeinek megfelelő, a kölcsönös biztonságra alapuló leszerelés híve.

DRÁGAKŐHEGY KINCSEI (8. old.) ELŐTÉRBEN A GAZDASÁG KÉRDÉSEI (8. old.)

SZÁNTÁS, ÉJJEL (3. old.)

Így látják

A SZÉKHÁZBÓL (3. old.)

GALAMBTÖRTÉNET (4. old.)

„ÉGIGÉRÖ” BAROMFITELEP (9. old.)

A TÁVOL-KELETI TAJGA JÖVÖJE (9. old.)

A CÍMZETT ISMERETLEN (10. old.)

A KASTÉLYINTÉZET (4. old.)

EGY LEZÁRATLAN VITA (5. old.)

MÜLTUNKBÓL (6. old.)

LÁTOGATÁS A SZOMBATHELYI SMIDT- MÜZEUMBAN (11. old.) BARTÓKRÓL (11. old.)

A SZARVASMARHAPROGRAM VÉGREHAJTÁSA (7. old.) SZEKSZÁRDI TELEFONTÖRTÉNET (7. old.)

SZEMPONTOK A KAROSSZÉRIAGYÁRTÁSBAN (12. old.)

A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat aszfaltozórészlegéről készült képriportunk az ötödik oldalon látható

MmiK^