Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-25 / 250. szám

1979. október 25. KÉPÚJSÁG 3 Talán a legelfoglaltabb ember a székházban Hor­váth János, elnökhelyettes, ÁFÉSZ-titkár. Már e két funkció is jelzi: mi minden tartozik hozzá. A titkárság korábban felügyeleti szerv­ként tevékenykedett és ha­tósági feladatokat is ellátott. Ma az új helyzetben sajátos eszközökkel látja el az ÁFÉSZ-ek érdekvédelmét, számos szolgáltatást nyújt számukra és koordináló mód­szerekkel bizosítja az ÁFÉSZ-ek fejlődését. A TITKÁRSÁG FELADATA A titkárság legfőbb felada­ta a megyei AFÉSZ-ek ér­dekképviseleti, szolgáltatási és információs igényeinek kielégítése. A titkárság osz­tályokra, ezen belül csopor­tokra tagozódik. Ide tarto­zik: a kereskedelmi és fej­lesztési osztály, ezen belül az áruforgalmi csoport, a közgazdasági osztály, a mező- gazdasági és termékértékesí­tési osztály. Hogy az ÁFÉSZ- ek megfelelő hatékonysággal tevékenykedhessenek: sokfé­le kapcsolattartásra van szükség. Kapcsolatot kell tartani a SZÖVOSZ-szal, a MÉM-mel,a PM-mel, országos termelő, szállító és nagyke­reskedelmi szervezetekkel. Megyén belül rendszeres a kapcsolatuk a párt- és taná­csi szervekkel, hatóságokkal, szállítókkal, nagykereskedel­mi vállalatokkal, MNB-vel, OTP-vel, Állami Biztosító­val és ki tudná hirtelen fel­sorolni, hányféle szervvel. A titkárság gondoskodik a ke­reskedelempolitikai elképze­lések megvalósításáról, a törvények betartásáról, biz­tosítja az országos választott testületek ajánlásainak, ha­tározatainak végrehajtását és hasznosítását. Mozgalmas az élet ezen a titkárságon. Sokat dolgoznak és nem eredménytelenül. Az utóbbi években végzett mun­kájuk bizonyítéka, hogy az ÁFÉSZ-ek érdekében szá­mos nagykereskedelmi vál­lalattal megyei keretmegálla­podást kötöttek korrekt, jó kapcsolatot teremtettek a termeltetés, a felvásárlás és értékesítés területén a ZÖL­DÉRT-tel, a baromfiiparral, a konzerviparral, a hűtőipar­ral. Évente számos értékesí­tési rendezvényt szerveztek és szerveznek. Ilyenek: Pak­si hetek, Skála divatbemuta­tók, tejipari kiállítások, sze­zonális vásárok. Nevükhöz fűződik az áruházi program megvalósítása is. A megyé­ben eddig hat áruházzal ki­alakult az áruházi lánc. Az ÁBC-program is tervszerűen folyik. A sokrétű és színes tevé­kenységről lehetne még szá­mos példát említeni, de úgy érzem, hogy az olvasónak többet mond, ha ezt az egész bonyolult gépezetet szakmai és tevékenységi területenként vizsgáljuk. SAJÁTOSAN SZÖVETKEZETI MEGYE Szilágyi Tivadar osztály­vezető-helyettes így kezdte a tájékoztatást: — A kiskereskedelem szempontjából Tolna megye sajátosan szövetkezeti me­gye. Megyénkben az ÁFÉSZ- ek meghatározó szerepet töl­tenek be a lakosság fogyasz- tásicikk-ellátásában. A me­gyében a bolti kiskereskede­lemben 6, a vendéglátásban 13 település közös terület, az állami kiskereskedelem­mel. A többiben kizárólag az ÁFÉSZ-ek látják el a la­kosságot. A szövetkezeti kereskede­lem dinamikus fejlődésére jellemző, hogy míg 1958-ban 700 millió, addig 1978-ban közel 3,5 milliárd forint for­galmat bonyolítottak le. Ma már ezer egységet üzemeltet­nek az ÁFÉSZ-ek a megye területén. 1958-ban 850 egy­ségük volt. Az ÁFÉSZ-ek hagyományos területe a fa­lu, ahol a társadalmi és gaz­dasági átalakulás, a lakosság életkörülményeinek változá­sa mind nagyobb követelmé­nyek elé állítja a szövetke­zeti kereskedelmet. Nem kis feladatot kellett megoldani ahhoz, hogy ma a fejlődésről elmondhassuk: az elmúlt húsz évben az élelmiszer- forgalom hatszorosára, a ru­házati két és félszeresére, a vegyesiparcikk-forgalom pe­dig hatszorosára növekedett. Jelenleg az ÁFÉSZ-ek a me­gye bolti kiskereskedelmi forgalmának 56 százalékát bonyolítják le. E százalékon belül az élelmiszer-szükség­let 74, a ruházat 61, a vegyes iparcikk 43 százalékát a szö­vetkezeti boltokban szerzi be a megye lakossága. Az ÁFÉSZ-ek nagy gondot fordítanak a lakosság ellá­tására. Ma már nemcsak a falun hagyományosan alap­vető élelmiszerek kaphatók folyamatosan az üzletekben, de 36 településen forgalmaz­nak tőkehúst is. Az idén már minden településen árusíta­nak pasztőrözött tejet is. A szövetkezeteknek minden olyan településen van bolt­egységük. Negyvenhárom ilyen település van a megyé­ben, ahol a közel 24 000 em­ber ellátásáról 57 boltban és vendéglátóegységben gondos­kodnak. Ruházati és vegyes ipar­cikk — igen nagyfokú a vá­lasztékigény — csak a nagy alapterületű égységekben van. A vásárlók ezt megér­tik és, hogy milyen gyakran keresik fel ezeket az üzlete­ket, azt bizonyítják a követ­kező adatok is. Évről évre növekszik a tartós fogyasztá­si cikkek forgalma. 1978-ban 51 százalékkal több mosógé­pet, 29 százalékkal több mag­netofont, 36 százalékkal több lemezjátszót... hoztak for­galomba, mint az előző év­ben. Bútorból 20 millióval volt nagyobb a forgalmuk. Az ÁFÉSZ-telepeken 180 millió forint értékű építő­anyagot forgalmaztak az el­múlt évben. EREDMÉNYEIKRE ÉPÍTVE Eredményeikre építve így beszélt a feladatokról Szilá­gyi Tivadar: — A jobb áruellátás érde­kében a jövőben még job­ban kell szerveznünk a be­szerzési és értékesítési mun­kát, a kis kapacitású vegyes­boltokat — ahol indokolt, fo­lyamatosan — ÁBC-jellegű üzletekké alakítjuk át, a he­lyi árualapok termeltetése ér­dekében bővítjük a kapcso­latot az ipari és termelőszö­vetkezetekkel. A vendéglátóipari ellátás­ban is jelentős szerepük van az ÁFÉSZ-eknek. A forga­lomból mintegy 58 százalék­ban részesednek. Két község kivételével valamennyi tele­pülésen van vendéglátó egy­ségük. A vendéglátás fejlő­dését jól mutatja: 1958-ban 90, tíz évvel később 190, az elmúlt évben pedig 432 mil­lió volt a forgalmuk. Az ételforgalmuk húsz év alatt 7,2 millióról 79 millióra nőtt. Míg az ötvenes években elő­fizetéses — üzemi étkeztetés nem volt az ÁFÉSZ-egysé- gekben, addig az elmúlt év­ben már egymillió adag elő­fizetéses menüt - szolgáltak fel. Az egységek jelentős ré­sze „elvesztette” italbolt jel­legét. Közben olyan több új, minden igényt kielégítő egy­ségek épültek, mint a Dám Hotel, a Hotel Dombóvár, a Szász söröző Szekszárdon, Dombóváron, Bátaszéken. — A vendéglátásban elren­delt szeszkorlátozás miatt 1978-ban mintegy 18 millió forgalomkiesés volt. Ennek ellensúlyozására számos in­tézkedést tettek ÁFÉSZ-eink. Erőfeszítéseink nyomán a melegétel-forgalom az elmúlt évben 10,4, az egyéb ételfor­galom 10,7, a presszókávé 24 és az alkoholmentes ital for­galma 2,2 százalékkal nőtt. Ezt a növekedést az ÁFÉSZ-ek az értékesítési munka általános korszerűsí­tésével, a kínálati feltételek javításával érték el. ÁFÉSZ- eink a jövőben is tovább kí­vánják növelni az étel- és üdítőital-forgalom részará­nyát. Terveikben szerepel a gyermek-, a diák- és az elő­fizetéses étkeztetés kiszélesí­tése. A tsz-ek igényei alap­ján megszervezik az üzemi étkeztetést és tovább kíván­ják javítani az olcsó és kis- adagú ételek választékát — mondotta a feladatokról Szi­lágyi Tivadar. (Folytatjuk.) SZALAI JÁNOS Nyugdíjban a munkaerő-tartalék ? Kis. és nagyvárosban, Budapesten egyaránt megszokottá vált már, hozzátartozik az utcaképhez a kapukra kiakasztott hirdetőtábla. Üzemek, intézmények, hivatalok keresnek szak­munkást, segédmunkást, takarítónőt, gépírónőt... Magyarországon nagy a munkaerőhiány. Hogy pontosan mekkora, azt senki sem tudja. A számok csupán azt bizo­nyítják, hogy a munkaképes férfilakosságnak 98, az ugyan­ilyen korú nőknek 85 százaléka áll munkaviszonyban. Ami — hozzászámítva a férfiaknál a „szabadúszó” művészeket és egyéb, önálló foglalkozást űzőket, a nőknél a több gyermek miatt munkát vállalni nem tudókat — csaknem százszázalé­kos foglalkoztatottságot jelent. IDŐ ELŐTT A mostani években átlag 73—76 ezer nő éri el az 55 éves és mintegy 30 ezer férfi a 60 éves kort. A megdöbbentően nagy különbség onnan ered, hogy az 1918—1920-as évek kö­rül született férfiak voltak a második világháborúban a „frontkorosztályok”. Innen van az is, hogy ezekből az évjá­ratokból a korábbinál lényegesen többen mentek idő előtt, rokkantsági alapon nyugdíjba. Javulásra egyhamar nem lehet számítani, az iskolákból kikerülő fiatal munkaerők éppen csak pótolják az eltávozó- kat. Fiatalításra tehát alig-alig van mód. Előállott az a fur­csa helyzet, hogy a munkaerő-tartalékot — az aktív idősebb korosztályok jelentik. 1978-ban nyugdíj mellett 380 ezren dolgoztak részfoglal­kozásban, átlagosan évi ezer órát. További 78 ezer férfi és 168 ezer nő folytatta a munkát a korhatár elérése után. (Ez utóbbi szám nyolcórás munkaidőre vetített, a valóságban to- vábbdolgozók száma ennél kevesebb, közülük sokan csak részmunkaidőben dolgoznak.) EREJÜK TELJÉBEN Néhány éve bevezették az ösztönző továbbdolgozási pót­lékot. Sokan élnek is vele, hiszen — nem mindenki érzi ma­gát öregnek, aki betöltötte a nyugdíjjogosulságot jelentő kort. Sőt: az általános tapasztalat az, hogy az 55 éves nők és 60 éves férfiak többsége még ereje teljében van. Sokan ilyen­kor vesznek telket és azon dolgozgatnak megnövekedett sza­bad idejükben. Mások — különösen azok, akiknek „hiány­szakmákból” van szakmunkás- vagy akár magasabb képesíté­sük —, iparengedéllyel vagy anélkül vállalnak alkalmi (és általában jól fizető!) munkákat. Nem utolsósorban ez az oka, hogy a korhatárt elérők kö­zül sokan azonnal bejelentik nyugdíjba vonulási szándéku­kat. De az sem elhanyagolható, hogy számosán a munkahelyi légkör, a közvetlen vagy magasabb főnökök parancsolgatása, a sok bosszúságot okozó rossz szervezés, az önhibájukon kí­vüli munkaközbeni fölösleges ácsorgások miatt igyekeznek minél előbb kívül kerülni a gyár vagy a hivatal kapuján. Jó néhány munkahelyen lélektelenül, bürokratikusán in­tézik a nyugdíjkorhatárt elérők ügyeit. Ha az évtizedek óta ott dolgozó közli, hogy nyugdíjba akar menni — egyszerűen tudomásul veszik. Megengedheti-e magának manapság a vállalatok leg­többje, hogy sokéves vagy éppen több évtizedes gyakorlattal rendelkező, szakmáját alaposan ismerő, a maga helyén kulcsembernek számító dolgozókat első szóra elengedjen, vagy éppen elküldjön nyugdíjba? A rendelkezések messze­menő önállóságot engednek az egyes vállalatoknak. Van például mód arra is, hogy magas szintű szakismerettel, nagy gyakorlattal, alapos tájékozottsággal és önállósággal, vala­mint felsőfokú képesítéssel rendelkező szakembereket mű­szaki-gazdasági tanácsadóként tartsanak tovább a vállalat­nál. A MÉM egyik legutóbbi vizsgálata azonban bebizonyí­totta, hogy ezt sok helyen a nyugdíjba vonult igazgatóknak tartották fenn, méghozzá a rendelkezéseket messze túllépő díjazással. Nem volt ritka, hogy a volt igazgató száz forintot megközelítő órabérrel (!) adta a tanácsokat. Ez az egyik szélsőség, amely önmagában is káros, de nyilván magával hozza, hogy a többi nyugdíjast nincs mi­ből foglalkoztatni. Pedig munka szinte mindenütt van. MEGKÉRDEZIK TŐLE A megoldás valahol ott van, ahol például a budapesti Kőbányai Gyógyszergyárban keresték és meg is találták. Lét­rehozták a nyugdíjelőkészítő albizottságot, s már a kritikus születésnapot jócskán megelőzve beszélgetnek az idősödő dolgozóikkal. Megkérdezik tőle, hogy akar-e maradni, s mindjárt azt is közük vele, hogy a vállalat szükségesnek tartja-e továbbdolgozását. Vele együtt döntenek a továbbiak­ról. S nem utolsósorban: a rendelkezések szerint járó ösztön­ző pótlékon és pótszabadságon kívül a vállalati keretből 10 százalék pótdíjat is fizetnek! Más üzemekben, vállalatoknál is alkalmaznak már ha­sonló módszereket, noha ez még korántsem vált általános­sá. Pedig itt nagyon egybevág a népgazdaság, a vállalat és az egyén érdeke. Népgazdaságunk jelenlegi helyzetében igen nagy szükség van minden, dolgozni tudó és akaró ember al­kotó erejére, tudására, tapasztalatára. A vállalatok a termék- és profilváltások során nagyon jól tudják hasznosítani a ré­gi dolgozók véleményét, elképzeléseit. Az egyén, a nyugdíj- korhatárt elért ember számára pedig egész további életére kihatással van az, hogy érzi: szükség van még rá. VÁRKONYI ENDRE Gépalkatrészek exportra Szerszámgépeket, gépalkatrészeket és közúti járművekhez való fékszerelvényeket gyártanak ja SZIM karcagi gép­gyárában. A főként hazai alapanyagból készülő gyártmá­nyokat a belföldi piacon kívül tőkés és szocialista orszá­gokba exportálják. — ---------------------------------——-------------------------------------------------------­S zekszárdi Nyomda Az ország naptárszükségle­tének — zöme zsebnaptár és határidőnapló — mintegy fe­lét a Szekszárdi Nyomda ké­szíti. Túlzás nélkül nevez­hetjük naptárgyárnak. Félszáz a naptárfajták szá­ma, újabban falinaptárt is készítenek. Ami a naptár­készítést illeti, ebben az üzemben hamarosan vége lesz az évnek. A naptárak nyolcvan százaléka, negyven­hatmillió forint értékben — már „kiment”. Pedig a mű­szaki fejlesztés eredménye­képpen, nem kis mértékben a termékszerkezet finomítá­sával, számos új gyártmány­fajtát tudtak kínálni a ke- reskedelmnek, s a kereske­dők el is fogadták azokat. A tavalyi évhez képest megnőtt az egyes gyártmányfajták példányszáma, de a- volu­menben is jelentős növeke­dés történt. A növekedés nemcsak a naptárakra, ha­nem az egyéb gyártmányféle­ségekre 's vonatkozik, ame­lyekről most nem szólunk. Tavaly nyolc százalékkal növelte termelését az üzem, az idén mintegy hárommillió­val produkálnak többet a tervnél. Eddig időarányos a teljesítés, a bázisidőszakot mintegy hatmillió forinttal fölözi. A tervezetthez képest három-, a bázishoz képest 12 százalékos termelésnöveke­dés várható. A termelésnövekedés, de azon belül a nyereségnöveke­dés mögött — ami pedig a szeptember 30-i mérleg sze­rint jól alakul — nagyon fontos tényezők húzódnak meg. A létszám, a termelés­növekedés ellenére nemhogy emelkedett volná, inkább csökkent, tehát kisebb lét­számmal értek el magasabb produktumot. A ráfordítási költségek fajlagosan csök­kentek. Intézkedési terve van az üzemnek a takarékosság­ra. A terv él, realizálódik. Jó eredrríényeket értek el a hul­ladékhasznosításban. De még ennél is jelentősebb, hogy az ofszetüzemben a technológia helyes megválasztása számot­tevő, tőkés relációból szár­mazó, importanyag-megtaka­rítást eredményezett. A taka­rékosság ésszerű volta, a tő­kés importanyag kiváltásá­nak helyessége, bizonyított azáltal, hogy a termékek mi­nősége nem romlott, sőt egyes termékféleségeknél még minőségjavulás is tapasztal­hat ó. Az energiafelhasználás csökkentésére fázisjavító automatikát szereltek be a villamos hálózatba. Éves szinten mintegy 80 ezer fo­rintos megtakarítást jelent ez a Székszárdi Nyomdának. A naptárak nyolcvan szá­zaléka tehát már úton van, hogy tovább öregbítse a szek­szárdi naptárgyár hírnevét. L. Gy. így latiak a székházból (2.)

Next

/
Thumbnails
Contents