Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-23 / 248. szám
u Képújság 1979. október 23. Moziban Fekete Peter Ki gondolta tizenöt esztendeje, mikor Milos Forman filmjének frisseségétől, eredeti látásmódjától visszhangzott a filmsajtó, hogy másfél évtizeddel később majd nosztalgiázni ülnek be a nézőtérre néhányan, középkorúak...? A Fekete Péter ma már nem az, .ami születésének idején volt. Nem annyira kamasztükör és társadalomtükör, mint kordokumentum. Nem azt érezzük, mikor konfliktusai sorjáznak, hogy egy korosztály — az. örök kamaszság — gondjai tükröződnek az okosan, kedvesen bonyolított történetben, hanem arra gondolunk, . hogy mennyit változott azóta a világ. Ez mégsem azt jelenti, hogy Milos. Forman filmje nem állja az idő múlásának próbáját: arról, amiről szól, igazat mond, művészi erővel, meggyőzően. Ismétlem: a világról van szó. A világ változásáról és arról a meglepő tényről, hogy ehhez tizenöt év is elegendő. Fekete Péterünk legszebb kamaszkorában jelenik meg előttünk: egész élete egyetlen nagy bizonytalanság. Nem találja helyét, szerepét az önkiszolgáló üzlet bonyolult rendjében, ahol tanulóként alkalmazzák. Igaz, a rábízott feladat is bonyolult, nem egyszerűen cukrot mér zacskóba, vagy felvágottat szeletel, neki kell figyelni a vásárlókat, akad-e közöttük tolvaj. így Péternek viselkednie kell, döntenie és adott esetben cselekedni is. Nehéz Péter élete otthon is. Hol gyermeknek tekintik, hol egy felnőtt határozottságát várják el tőle. Normákat szabnak számára jószándékú szülei, és mert Péter tekintélytisztelő, szívesen alkalmazkodna is a szülői' norma- rendszerhez, ha látná az értelmét. Aztán ott van a szerelem... Természetesen ezzel is csak baj van. Péter nem tud eligazodni a lányokon, mert a lányok furcsák. Vonzanak és taszítanak, hagyják magukat kísérgetni, de másba szerelmesek. Péter élete így hát merő bizonytalanság, csupa nyitott kérdéssel búcsúzunk tőle az utolsó képsorral. Homlokába eső hajával, bő fürdőnadrágjában, riadt tekintetével őrződik emlékezetünkben, mint egy hajdan volt kor szere- tetre méltó fiúalakja. Mai kortársai között ha akad hasonló, már nem ő a , tipikus. A mai kamaszok másként bizonytalanok és más a viszonyuk a világgal. A Fekete Péter felújítása felkelti az emberben a vágyat, bárha jönne most is egy Formán-formátumú tehetség, hogy üzenjen őróluk is. VIRÁG F. É. Jövő héten az Allonsanfan című olasz filmről írunk Kossuth-könyvek Új látóhatárok Walter Krämer tollából, újabb Univerzum kötet látott napvilágot a Kossuth Kiadónál. Egy sorozat harmadik darabja. A világ csodái és a messzeség titkai című könyvekből végigkísérhette az olvasó a Föld korai felfedezésének állomásait, egészen az úgynevezett nagy felfedezések koráig. Ezzel foglalkozik az Uj látóhatár. Mottója egy Goethe-idézet a Faustból. „Kedvem támad nagy, messze útra kelni, a világ öröfnét-búját viselni, viharokat porba tepemi, s ha tör-ropog hajóm, csak énekelni!” A könyvben szemünk előtt bontakozik ki a korai kapitalizmus utazásokra serkentő kora, Portugália és Spanyol- ország küzdelme a világ felosztásáért. A kor nagy álma, célja, a mesés India, és eldől az évezredek nagy kérdésének a sorsa, hitelt érdemlően, mert tapasztalatok útján, hogy kerek-e a Föld valójában. A nagy utazókat végigkísérheti az olvasó út-> jaikon, nem egyszer a halálba. A szép könyvet térképek és grafikák illusztrálják. Rádió Jogi lehetőségek? Tulajdonképpen érdemes lenne elgondolkodni afelett, hogy miért, de viszonylag ritkán foglalkozunk a rádió gondolat- ébresztő sajátosságaival. Más tudomásul venni egy hírt, a puszta tényközlést, és ismét más, ha azt olyan tálalásban tárják elém, hogy ha tetszik, ha nem — kénytelen vagyok tovább gondolkodni felette. Csíki Márton, 60 és egynéhány éves nyugdíjas összeesik valamelyik közterületen és meghal. Ezen, ilyen formában a halálesetek iránt eltompult hallgató bizonyára átsiklik. Abban a pillanatban azonban, amikor kiderül, hogy néhai Csikinek minden személyi irata a zsebében volt, még a nyugdíjszelvénye is, de elhunytéról semelyik illetékes nem érezte fontosnak értesíteni hozzátartozóit, átsiklásról már szó sincs, hanem felháborodásról. A felháborodás egyformán lábra kél az Igazságügyi Orvostani Intézet, két tanács, a Fővárosi Temetkezési » Vállalat, sőt a rendőrség ellen is, mely ebben az esetben nem állt hivatása magaslatán. Lelki szemeink előtt feltűnik az özvegy, aki minden lehetséges fórumon bejelenti férje eltűntét. Ugyanazét ‘a férjét, akit „beírtak min denféle könyvbe” és aztán egy köztemető zugparcellájában valósággal elkapartak. A 168 óra ezzel kapcsolatos riportjából kiderült a múlt héten, hogy felelősnek az égvilágon senki nem érzi magát, mindenki a jogi lehetőségei szerint cselekedett. Tovább gondolva ezt a képtelen logikai játékot, arra a megállapításra juthatunk, hogy bármelyikünknek jogi lehetősége van sírba szállni Magyar országon, családja elől rejtve és fedve, miközben a legjobb rendjén mennek a dolgok. Ugyebár képtelenség rágondolni is rossz, de a múlt szombati riport éppen azért volt kiemelkedően jó, mert erre a lehetetlen lehetőségre is felhívta a figyelmet. O. I. István király és műve „Hol vagy István király?” — éneklik a katolikusok és igazán érdemes elgondolkodni felette, hogy hol van alakja a hazai köztudatban. Azt már a legújabb kutatások fényében tudván tudjuk, hogy a neki tulajdonított korona soha nem ékesítette a fejét. Arcmása viszont megmaradt az eredetileg miseruhának szánt koronázási paláston, méghozzá nagyon jó, karekterisztikus vonásokat hordozó arcmása. Tetteiről édeskeveset tudunk, azt leszámítva, hogy megalapította a magyar államot, megkeresztelte sokáig köny- nyen pogánykodó népünket, máig élő megyerendszert alkotott és az általa alapított püspökségek főpapi székeit azóta is folyamatosan betöltik. Ez persze ilyen kurtán felsorolva se kevés. Bőven elég egy életműhöz, méghozzá nem is akármekkora életműhöz, hiszen majd egy ezredével uralkodása kezdete óta változatlanul* hat. Ennek ellenére túlságosan átfogó, kevés ahhoz, hogy történelmünk egyik legnagyobb uralkodóját emberi közeibe hozza. Győrffy György 667 oldalas, nagyon szép kiállítású műve az, amelyik nagyon hosszú évek után az első sikeres kísérlet annak érdekében, hogy a nagy király nemcsak uralkodói, hanem emberi nagyságát is megértesse az érdeklődő olvasóval. Néhány évtizeddel ezelőtt az ilyen könyvek ismertetésénél volt szokás használni azt a kifejezést, hogy az „a műveltebb nagyközönségnek” íródot. Némi történelmi ismeret nélkül valóban felesleges kézbe venni, de aki ilyennel rendelkezik, letenni is alig tudja. Győrffy bevezetőjében először önmagának teszi fel a kérdést, hogy lehet-e hű képet adni szent Istvánról?” Aztán fejezetről fejezetre bebizonyítja, hogy igenis lehet. Akkor lehet, ha amiként a szerző is teszi, István uralkodását az azt megelőző és követő idők folyamatában ábrázolja. Kitűnő, tetteken alapuló, jellemrajzokat kapunk az elődről: Gézáról, és a kor fontosabb szereplőiről. Az európai középkor megismerése révén tudjuk igazán értékelni István államszervező munkáját, ismerjük meg, mint — veretlen — hadvezért, békepolitikust és vallásos embert. Végül követhetjük a magyar társadalom átalakulását István műve nyomán, akihez a halálát követő zűrzavarok után olyan egyéniségek tértek vissza, mint egyedül követhető példaképhez, amilyen László király és Könyves Kálmán vplt. A kitűnő könyvet pompás illusztrációk teszik gazdagabbá. Kiadója a Gondolat volt, ára 100 forint, ami valójában szerényebb összeg annál, amennyinek tűnik és amennyi az „István király és műve” tényleges értéke. ORDAS IVÁN Mednyánszky László festménye a Nemzeti Galériában rendezett emlékkiállításon A szovjet könyv ünnepi hete Évente több mint 1,7 milliárd példányban jelennek meg könyvek a Szovjetunióban. E gazdag könyvtermésről ad ismét képet a magyar olvasóknak az immár hagyományosan megrendezendő szovjet könyv ünnepi hete, amelyet Budapesten és Győrben november 5-én nyitnak meg. A szovjet könyv ünnepi hetének fővárosi kiemelkedő rendezvényén, a november 5-e és 18-a között, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában látható könyvkiállításon mintegy 600 kötet reprezentálja a sokszínű szovjet irodalmat. Bemutatják a Magyarországon megjelent művek nagy részét is. Gazdag, színes programok kai várják a szovjet könyvek barátait országszerte az ünnepi héten Győrben, a Rába városi művelődési központban mintegy 800 orosz nyelvű könyvből nyílik kiállítás. Több helyütt rendeznek irodalmi műsorokat, rendha gyó irodalmi órákat, vetélkedőket a szovjet irodalom legkiválóbb alkotásainak népszerűsítésére. TV-NAPLÓ Bűvös határidő „A határidő azért van, hogy legyen, amit nem tart be az ember” — hallottam az új keletű aforizmát egy lakóház építésén. Az élet alakítja a közgondolkodást, nálunk megszülethet és terjedhet a fenti bölcsesség, mert így van a gyakorlatban is. A pontosan betartott határidő talán még annál is nagyobb csoda, mint amikor határidő előtt készül el valami. A pécsi televízió alkotócsoportját is legelsősorban az lelkesítette fel — műsoruk címéből következtethetően — a kaposvári húskombináttal kapcsolatban, hogy az elkészült határidőre. Pedig nem akármilyen határidőt szabtak a hatalmas „devizagyár” felépítői: írd és mondd, tizennyolc hónapot. Nemcsak nálunk, máshol is nagy teljesítmény lett volna ezt a határidőt betartani, de megtörtént a csoda: betartották. A riportfilm is kellő tisztelettel elálmélkodott ezen a tényen, aztán azt is bemutatta, milyen a nyugati szakemberek szerint olcsón — ez 84,5 millió nyugatnémet márkát jelent — épült sonka- és húsgyár. Mit mondjunk: impozáns. Áttekinthető és úgy tűnik világítóan tiszta minden, és valahogy úgy szervezett a munka, hogy egy ideig fel sem tűnik; itt mészárlás folyik. Bizony, jövőre 400 ezer disznó leli e helyen végét, hogy dollárt termő sonkakonzerv és sok-sok nyers hús váljék belőle. A riportfilm szigorúan termelési jellegű volt, így nem tért ki a sonkának való négyszázezer lelkivilágára. A nézőt kissé elborzasztotta a kampón lógó rémült állatok látványa, de hát láttunk már ilyet, csirkével. Úgy látszik, a korszerű üzem ugyan nem mészárszék, de a korszerű üzem sem foglalkozik a sertések végzetének megszépítésével. Ilyen az élet, kedves disznók. Ami a riportfilmet egyébként illeti, igen tisztes tett volt a körzeti stúdió részéről. A húskombinát ésszerű belső tagoltságából és áttekinthetőségéből merített példát a műsort szerkesztő Wolfart János, a riportereket pedig úgy tűnt, a közvetítés ténye már nem, csak a fejükre húzott fehér egyensapka zavarta. —virág— Több a tv-, mint rádió-előfizető Az elmúlt évben először, a televízió-előfizetők száma meghaladta a rádió-előfizetőkét. Ez derül ki egyebek között a Központi Statisztikai Hivatal most megjelent közlekedési és hírközlési évkönyvéből. Az adatok szerint a Posta a múlt évben már csak 12 753 új rádió-előfizetőt vett nyilvántartásba, számuk az év végén 2 589 795 volt, ebből 635 149 a budapesti. Vidéken Pest megyében van a legtöbb rádió-előfizető, szám szerint 206 889, Szolnok megyében 119 ezer, Bács-Kiskunban 118 ezer, Borsodban 115 ezer, Szabolcs-Szatmárban csaknem 108 ezer rádió-előfizetőt számlálnak. A statisztika nem jelzi, de tény, hogy az előfizetői számnál jóval több rádió működik, miután egy család egy előfizetéssel több készüléket is üzemeltethet. Annak ellenére, hogy ma már több — szám szerint 2 632 878 — a televízió-, mint a rádió-előfizető, a televíziózás még mindig erős ütemben fejlődik. Az elmúlt nyolc évben például több mint 860 ezer új előfizetőt vettek nyilvántartásba, s még tavaly is 75 447-tel bővült a „hivatalos” nézők tábora. Ez egyebek között a vételi lehetőségek bővítésének is köszönhető, hiszen az 1970. évi 12- vel szemben ma már 45 televízióadó — nagyadó és átjátszó állomás — szolgálja a jobb műsorellátást. Kamera a vízben A Margitszigeten a Sportuszoda medencéjében forgatja filmjének egyik kulcsjelenetét — egy izgalmas vízilabda-mérkőzést — Fazekas Lajos. A Haladék című film főszerepét Bujtor István és Goór Nagy Mária alakítja. A forgatókönyvet Módos Péter és Fazekas Lajos írta. Operatőr: Holtai Lajos. Szerbiában
