Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-19 / 245. szám

1979. október 19. ^ÉPÜJSAG 5 A közművelődés kérdései A művelődésügy dolgozóinak helyzete Tolna megyében Az MSZMP KB 1974. évi közművelődési határozata nyomán több országos és me­gyei intézkedés született a kulturális nevelőmunka to­vábbfejlesztése érdekében. Mindezek és a közművelődési törvény hatására a közműve­lődés a megye közvéleménye érdeklődésének középpontjá­ba került: nőtt a kulturális területen dolgozók száma és megbecsülése. Az országos fejlesztés ütemét meghaladó optimális nagyságrendű, kon­centrált intézmények jöttek létre. A tervszerű pályairá­nyítás, a képzés és tovább­képzés erősödése következté­ben javult' a szakmai munka színvonala. Az új rendszerű szakfelügyelet hatékonyabbá tette az irányítást. o Megyénk közművelődési in­tézményeiben 215 főfoglalko­zású és 151 tiszteletdíjas, il­letve részfoglalkozású szak- alkalmazott tevékenykedik. Közművelődési dolgozóink jelentős része nő (kb. 65 szá­zalék). Különösen magas a nőik száma a könyvtárosok között, 96 százalék. Jelentős a 30 éven aluli közművelődé­si dolgozók aránya (55 szá­zalék). Különösen a népmű­velők körében magas a fiata­lok száma (65 százalék). A kulturális dolgozók kb. 20 százaléka párttag. Az össze­hasonlító adatokból kitűnik hogy az elmúlt 3 évben az apparátus létszáma ugrás­szerűen megnőtt, ami a 15 éves távlati fejlesztési célki­tűzés tudatos és időarányos teljesítését bizonyítja. A gyors mennyiségi fejlesztést nem követte a szakképesítés arányos javulása. Különböző a közművelődési dolgozók szakképzettsége a kulturális munka egyes területein: a megyei múzeumban csaknem 90 százalék, a népművelők­nél 35 százalék, a könyvtáro­soknál 48 százalékos. A tisz­teletdíjasok 40 százaléka még alapvizsgával sem rendelke­zik. A fiatalok zöme tagja a helyi KISZ-alapszervezetnek, többen vezetőségi tagok. A tanácsi testületekben a peda­gógusokhoz viszonyítva a közművelődési dolgozók ará­nya lényegesen • alacsonyabb. A Hazafias Népfront és a szakszervezetek választott testületéiben több népművelő és könyvtáros van. Az elmúlt években megyénkben is to­vább javult a „köz”-művelői- nek erkölcsi és anyagi meg­becsülése. Az 1977. évi köz­ponti bérintézkedések ered­ményéképpen átlagosan 19 százalékkal emelkedett a mű­velődési dolgozók bére. Munkatársaink lakásgond­jain tudunk enyhíteni azzal, hogy részükre is lehetővé vált a kedvezményes peda- góguslakás-építési kölcsön. A nagyobb települések ta­nácsai több figyelmet fordí­tanak a közművelődési dol­gozók lakásgondjának meg­oldására. Állami és szövetke­zeti lakásokkal igyekeztek le­telepíteni a fiatal pályakez­dő népművelőket. (Paks, Dombóvár, Gyönk). Ennek el­lenére még mindig kevés a népművelő szolgálati lakás megyénkben. A pedagógus- gépkocsivásárlási kölcsönt is kiterjesztettük a főhivatású közművelődési dolgozókra. Az életkörülmények javulását jelzi az étkezési lehetőségek bővülése. Növekedett az isko­lai kedvezményes étkezésben részt vevő népművelők és könyvtárosok száma. o A munkahelyi körülmé­nyek fokozatos javítását szol­gálták a közművelődési be­ruházások és felújítások. Uj könyvtár épült Bátán és Ta­másiban. Négy községben korszerűsítettük a helyi könyvtárakat. Átadtuk az ozorai művelődési házat és a közelmúltban avattuk fel a paksi és a dombóvári mű­velődési központot. Az el­múlt két évben felújítottunk 2 kisebb művelődési házat és korszerűsítettük a tamási művelődési központot. Nagyobb létszámú kollek­tívák alakulnak ki, ami lehe­tővé teszi munkatársaink to­vábbi szakosodását, elmélyü-. lését a kulturális munka egyes szakterületeiben. A na­gyobb intézmények módszer­tani kisugárzása következté­ben a kisebb települések hát­rányosabb Helyzetű dolgozói is több segítséget kapnak. A tervszerű munkaerő­biztosítás érdekében a képző főiskolákkal, egyetemekkel jó munkakapcsolatot építettünk ki. A képesítés nélküliek ma­gas száma miatt fokozottabb figyelmet fordítunk a főisko­lai felvételi vizsgák előkészí­tésére. Minden évben tan­folyamot rendezünk a levele­ző úton továbbtanulni szán­dékozók részére. A megyei könyvtár Szekszárd város­ban és járásban dolgozó ké­pesítés nélküli könyvtárosok részére szervezett alapfokú szakmai képzést. A képesítés nélküliek közül jelenleg mindössze 14 fő tanul levele­ző tagozaton. Ennek oka a mind szigorúbb felvételi kö­vetelményrendszer és az Ok­tatási Minisztérium felvételt korlátozó rendelete. A mun­káltatók határozottabb segít­sége mérsékelhetné a levele­zőn tanulók magas bukási arányát. A szakmai képesítést szer­zett közművelődési dolgozók továbbképzésére, szakmai fej­lődésére is figyelmet fordí­tunk. A már hagyományos téli, egyhetes, bentlakásos tanfolyam mellett évente szervezünk belföldi tanul­mányutat. is. Az épülő műve­lődési köznontok munkatár­sai az ország több városát is felkeresték tapasztalatszel zés céljából. A megyei könyvtár havonta egy alkalommal ren­dez továbbképzést főhivatású könyvtárosainak. Eddig há­rom alkalommal szerveztünk külföldi tanulmányutat. A szegedi nyári egyetemre évente 16—18 népművelőt és könyvtárost tudunk elkülde­ni. A tanítóképző intézetben népművelő—könyvtár szakon végzettek részére lehetőség van komplex államvizsga le­tétele után főiskolai oklevél szerzésére. Eddig 12 munka­társunk szerzett diplomát. Az ifjúsági parlamentek után a munkáltatók feladatává tet­tük a pályakezdők munkájá­nak évenkénti értékelését, a szakmai fejlődés elősegítését. Községi vezetőink több tele­pülésen nem támogatják meg­felelően az „egyszemélyes” művelődési ház szerteágazó, sökrétű tevékenységét. A munkáltatók a szakmai to­vábbképzés mellett egyre in­kább megkövetelik dolgozóik­tól a politikai tanulmányokat is. A marxista—leninista es­ti egyetem különböző tagoza­tain jelenleg 14 közművelő­dési dolgozó tanul. o Az MSZMP KB 1974. évi közművelődési határozatában megfogalmazott feladatok időarányos megyei végrehaj­tásával elégedettek lehetünk. A felnőttoktatás hatékonysá­gát az imponáló számszerű eredmények mellett mutatja a Mindenki iskolája országos vetélkedőn elért első helye­zésünk. A munkásművelődés hatékony segítésének sajátos megyei eszköze az „Útköz­ben” mozgalom. Évente 120— 130 brigád nevez be a pályá­zatra. A „Röpülj páva” nép- művészeti vetélkedőn elért kiugró sikerek nagyban hoz­zájárultak a lakosság művé­szeti igényszintjének emelé­séhez, a népművészet igazi értékeinek széles körben való propagálásához. A színház- és hangversenyélet gazdago­dása elősegítette a lakosság ízlésének formálását. Az ob­jektív és szubjektív feltéte­lek javulása a maga módján hozzájárult az alkotó, mar­xista világnézetű, a közössé­gért cselekvőkész szocialista embertípus kialakításához. PAPP FERENC, a megyei tanács közművelődési csoportvezetője Cseresznyepálinka­ízű tejcsokoládé? Már gyermekkorban meg­szerethető az alkoholos „aroma” Mindjárt az elején hadd szögezzem le: igazán nem pa­naszkodhatunk, a Magyar Édesipar jócskán ellát ben­nünket megfelelő mennyisé­gű és választékú termékkel. Szekszárdon, Simontornyán, de megyénk kisebb lélekszá­mú településein sincsenek gondban a szülők, ha pél­dául csokoládét akarnak venni, sőt, inkább a bőség zavarával küzdenek: melyi­ket válasszák gyermekük­nek? Mert a csokoládé kap­csán ugye elsősorban fiaink­ra, lányainkra gondolunk. Nos, a minap találomra kiválasztottam egy „Berci”-t, egy „Metró”-t, s végül egy „Sport”-szeletet, amelynek diszkoszvetőt ábrázoló cím­kéjéről jó húsz évvel ezelőtti gyerekkorom köszönt visz- sza. Elmerengve forgattam kezemben a cseppet sem öre­gedett sportolót, s ekkor meghökkenve tapasztaltam, hogy a címkén nagy betűkkel ízetlenkedik egy felirat: „Rumos ízű”. Csak nem?! De igen! Bizony, változnak az idők — konstatáltam ma­gamban, s nem értettem, hogy a gyerekek és a sport fogalmához miként társítható mostanában a rumos íz, mi­féle logikai kapocs lehet kö­zöttük. Felfedezésemen felbuzdul­va alaposabban megnéztem a másik két csokoládét is. Kiderült, hogy a „Berci” tu­lajdonképpen barackmagos töltött nugát (a mag csont­héja remélhetőleg nincs ben­ne), a „Metró”-szelet pedig chery ízesítésű. Namármost! Csokoládé­választáskor általában nem az a legfőbb gondunk, hogy végigböngésszük a címkéken lévő összes feliratot, tehát így csoki formájában észre­vétlenül és akaratlanul meg- kedveltethetjük gyerekeink­kel a különféle szeszes ita­lok ízét — a Magyar Édes­ipar „jóvoltából”. Helyes ez? A válasz egyértelműen „nem”, hiszen az alig felcse­peredő lányokban-fiúkban lassacskán kifejlődhet egy feltételes reflex, s később már nem csokoládéban, ha­nem szeszes italok fogyasz­tásában találják meg a csoki révén megszeretett ízek örö­meit. — k n — Péter és a farkas Hatvan perc (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az asztalokon vízzel telt poharak csillogtak, fehér rajzlapokon színes tempera­csíkok villogtak, a lemezját­szó korongján pedig Prokof- jev: Péter és a farkas című zenemeséje forgott. A rajz­lapok fölé szemüveges idő­sebb asszonyok, fiatalabb dolgozó nők, diáklányok ha­joltak, óvatosan bíbelődve a festékekkel, ecsetekkel. Fi­gyelmük megoszlott a zene­mű és készülő festményeik között. A szekszárdi Tartsay lakótelep asszony klubjában voltunk. A klubest a kép­zőművészeti világhét jegyé­ben zajlott, „Gyermekek a képzőművészetben és a zené­ben” címmel. A zene és a gyermek a mesével együtt adott volt. A képzőművészet pedig ott született az előb­biek illuszrációjaként. Egy asszony a farkas far­kának milyenségét tudakol­ta, mire valaki egy valódi nyúlfarkat vett elő összeha­sonlítási alapul. Ez feloldot­ta a csendes feszültséget. Pajzán történetek is kere­kedtek, majd megjelentek a rajzlapokon az apró virágok, fák, vadászok, kertes kicsi házak, Péterek és farkasok. Az elkészült festményekből alkalmi tárlatot rendeztek végül, hangos megjegyzések­kel: — Életemben nem volt ecset a kezemben. — Nekem kellett festeni, mikor azt is utálom, ha az unokák összefestékeznek mindent. — Mivel fűtenek nálad, hogy ilyen piros füstöt fes­tettél a házra? — Csak azért csináltam valamit, hogy ne mondják, hogy kihúzom magam. — Valamikor nagyon sze­rettem festeni, de az már ré­gen volt... — Nézd az ígéretes tehet­séget. — Ha ezt Picasso látná! — Te leszel az új naív fes­tő, csak még nem fedeztek fel! — Hát a te Pétered hol van, talán a fa mögött? Anyák lányaikkal, klubta­gok a barátnőkkel így áldoz­tak hatvan percet az önfeledt játéknak. DECSI KISS JÁNOS Hogyan lehet valakinek 13 plusz 1 találata? Havonta átlagosan 42 ezer 600 totó- és 110 ezer lottó- szelvény talál gazdára Szek­szárdon, a megyében pedig 89, illetve 251 ezer. Ez év szeptember elejéig Tolnában 13,5 millió forintot fizettek ki lottó- és totónyeremé­nyekre. Az vesse rám az első kö­vet, aki nem tenne szívesen zsebre csekély öt forintért másfél-kétmilliót, netán en­nél is többet. így hát elha­tároztam: magam is segítek Fortuna „szentélye” sokat- nyíló kilincsének, ajtajának koptatásában. Valódi szentélyhez illő csend fogad, pedig a helyiség csaknem valamennyi asztalánál ül valaki. Ül, töpreng, ír, vagy éppen a fejét vakarja. Kö­zéjük telepedek, s totózok. A kiadott (kidobott?) pénz mi­att háborgó lelkiismeretemet azzal nyugtatom, hogy én most tulajdonképpen bele­merülök az élet sűrűjébe, hi­szen csakis így hajthatom végre a sziszifuszi feladatot, így ismerhetem meg a sport- fogadás lélektanát, így jöhe­tek rá, miként lehet valaki­nek 13+1-ese. Tíz forintot szánok rá. Tudom, nem könnyű dolog­ra vállakozom, de akad se­gítség : — Játsszunk közösen — javasolja köszönés helyett K. L. nevezetű ismerősöm, akinek teljes nevét kérésére nem árulom el, s mielőtt egy rövid „igen”-t vagy „nem”- et kibökhetnék, folytatja: — Akkor rendben, Te adod a pénzt, én a tippet, aztán a nyereményt majd megfelezzük... * Mellettünk rágyújt egy férfi. Csaknem elborítják asztalát a kitöltött és kitöl­tésre váró totószelvények. — 'Mennyivel játszik? — kérdezem a bemutatkozás után Balogh Istvántól. — Most 32-vel, de volt már száz is. Lottót meg egy­szer ezret vettem. — Eredmény? — A lottón még három ta­lálatot sem értem el, totón akadt már 600 forintot érő 11-esem, és többször nyer­tem tízessel. — Nem drága mulatság ez? — Drága bizony, egy fű­tőnek! — bólintja a választ. — Néha kevesebbet, néha többet szánok a totóra. Mi­kor, hogy. Nézze, én nem iszom, erre költőm a pén­zem, hátha befut egy nagy nyeremény. Végtére is az ember minden héten biza­kodhat. * Segítőkész barátom is na­gyon bizakodik, s igyekszik bizakodását megosztani ve­lem. Lassan már ott tartunk, hogy totókulcs segítségével egyengetjük a szerencse rö­gös útját, fejenként negy­ven forinttal. De a csapatok esélyeinek latolgatásakor mindig újabb és újabb lehet­séges változatok bukkannak fel, amint a Sportfogadás cí­mű hetilapot böngészgetjük. Előkerül egy index-füzet is, amelyik kollektív szelvénnyel való játékra serkent. Néze­getem, a lehetőség adott: ha egyetlen kollektív szelvényen hét mérkőzést háromesé­lyesre veszek, tehát tehát hét találat eleve biztos, ak­kor 5467,50 forintot kell le­szurkolnom, s ha a további hat eredmény megjóslásában nem tévedek, már kész is 13 találat. Persze még a plusz 1-nek is „be kell jön­nie”. Nagyobb a nyerési le­hetőség, ha hat háromesélyt és öt kétesélyt alkalmazok, potom 58 320 forintért... De kár folytatni a sort, hiszen a totózás szórakozás, játék, s nem pénzügyi kérdés — ál­lítják sokan. — Valóban az — helyesel Méhes István gépkocsivezető, aki most 115 forint értékű szelvény kitöltésével igyek­szik elnyerni Fortuna ke­gyeit. — Szeretem a sport- fogadást, de csak mértékkel. Nem játszom mindig, csu­pán amikor ráérek. Példá­ul a múlt héten sem jöt­tem el ide, mert otthon ta­pétáztam. — Nyert már? — Négy vágy öt éve 1540 forintot, 12-essel. — Miért játszik? — És maga? — Hm... — Szóval nemcsak az eset­leges nyereményért. Szóra­koztat figyelemmel kísérni az NB H-es és az olasz meccsek eredményeit, s már egy rosszul fizető tizes is sikerélmény. Hobbi ez. Igaz, nem túl hasznos, de úgy van vele az ember, hogy eltelik az idő, és mindig újra fel­csillan a telitalálat lehetősé­ge is. Nagy pénzeket persze nem szabad kockáztatni. Ebben egyetértünk. — Mit venne, ha sokat nyerne? Gondolkodik, aztán el­mondja, hogy a jelenlegi másfél szobás lakásából ker­tes házba költözne családjá­val. És újra töpreng. Látszik rajta, hogy túlzottan nem játszadozott a nyerés igazán csábító eshetőségével. Már nyolcvan-nyolcvan fo­rintot „dobtunk be” K. L.- lel. Barátom teheti, hiszen egy jó hónapja 11 találatá­ért több mint ezerhatszáz forintot kapott. Most már azonban elbúcsúzom tőle, mielőtt még nagyobb kiadás­ba verném magam. Kíváncsi vagyok, vajon a totózóban dolgozó Dombi Ferencné játszik-e? — Hét előfizetéses lottót veszek minden hónapban — mondja. — Huszonkét éve állandó számokkal próbálok szerencsét. Kezdetben vol­tak hármasaim, de most egy évben csupán négy-öt kettes akad. Pedig — úgymond — „kö­zel van a tűzhöz”. Közben az ajtó nyílik, csukódik, az érkezők és a távozók szinte egymásnak adják a kilincset. Szóba elegyedek még néhány foga­dóval, s érdeklődöm: miért, hogyan játszanak, milyen szisztémával lehet 13+1-es találatot elérni . De a „rej­télyt” homály fedi, ki-ki másképp keresi a titok nyit­ját, aztán egy bajuszos fér­fi nagy bölcsen kijelenti: — Egyszerű az egész: csu­pán előre el kell találni a 13 fő- és az első pótmérkő­zés végeredményét. S búcsúzóul még egy „ve­lős” megállapítás: — Mindenkinek érdemes totó- és lottószelvényt kitöl­tenie, kivéve azokat, akikről később kiderül, hogy még­sem nyernek. V1TASZEK ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents