Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-19 / 245. szám
1979. október 19. TOLNA \ __ “NÉPÚJSÁG 3 Soós Péter, a szedresi tsz traktorosa tárcsázza a búza' vetést A jó búzatermés alapja: a jó magágy Sándor Mihály erőgépvezető és Bornemissza Mihály gépkezelő veti a búzát a pincehelyi tsz 182 hektáros tábláján A mezőgazdászok nagyon jól tudják, hogy az őszi búzatermesztés eredményességét mennyire befolyásolja a talaj jó előkészítése, a vetés minősége. Ha most nem jól vetnek, később a hibák kijavítására már nincs mód. A mezőgazdasági üzemekben nem egyformán fordítanak gondot erre a fontos munkára, s az eredmény: azonos adottságú, szomszédos üzemek igen eltérő hozamokat produkálnak. Az eltérés okát vizsgálva kiderül, hogy elsősorban a magágykészítés és vetés minősége különbözik. Az őszibúza-vetés optimális idején minden szakvezetőnek lelkiismeretesen kell megszerveznie ezt a fontos munkát. Ez nem könnyű, hisz ebben az időszakban számos más munka is nagy erőfeszítéseket igényel. Idén különösen nehéz a magágy készítése, hisz száraz a talaj. Emiatt azonban a vetés egyetlen alapmunkájánál sem szabad engedményeket tenni — ahol ezt teszik, ott aratáskor gyengébb eredményeket várhatnak. Az idei terméskiesések okait vizsgálva a szakemberek arra a megállapításra jutottak, hogy nemcsak a fajták hibáztathatok, de a tavaly őszi vetés is kívánnivalót hagyott 'maga után. A talaj csontszáraz volt, a kötöttebb talajokon a 'nagy hantokat úgy ahogy elmunkálták, de a felszín alatt üreges maradt a talaj. Újítási hónap A Bonyhádi Cipőgyárban, amióta létrejött a szervezett újítási mozgalom, azóta rendszeresen októberben rendezik meg az újítási hónapot. A vállalat dolgozói szinte spórolnak ötleteikkel az újítási hónapra, mivel ekkor versenyszerű az értékelés és a legjobb eredményt elérő újító igen értékes tárgy- jutalomban is részesül. Az értékelésnél nemcsak a gazdasági eredményt veszik figyelembe, hanem a minőségjavító tényezőket is. Az is köztudott, hogy a Bonyhádi Cipőgyár az újítási mozgalom területén iparági szinten igen jó helyezést ért el, ami annak köszönhető, hogy a vállalat vezetősége és a szakszervezet nemcsak papíron, hanem a valóságban is figyelő gazdája az újítási mozgalomnak. A több ezer benyújtott és a sok száz elfogadott újítás fényes bizonyítéka annak, hogy a dolgozók értik a szakmájukat, átérzik az újításban lévő szinte korlátlan lehetőséget. Az évtizedek során jóval több, mint húszmillió forint volt a gazdasági eredmény. Sok százezer forintot fizettek ki újítási díj címén. A hagyományoknak megfelelően erre a hónapra is igen értékes tárgyjutalmat tűztek ki a három legjobb újítónak. Az első helyezett egy rádiót kap 3500 forint értékben, a második egy háztartási robotkészüléket 1800-ért, a harmadik egy házi meteorológiai jelzőkészüléket ezer forint értékben. Az újítási hónap is irányított, annyiban, hogy az ez évi újítási feladattervet használják alapul, erre alapozzák — mozgósítják — a dolgozókat. Persze „szabad az út”, ahogy itt mondják, minden hasznos megoldás segítséget nyújt a termelésben, a vállalati eredmények elérésében. HORVÁTH JÓZSEF Naponta hatvan tulajdonos Talán sehol a megyében nem okozott annyi gondot az t új ingatlan-nyilvántartás elkészítése, mint Dunaföldvá- ron. A telekkönyvben megtalálható állapotok, bejegyzések nemritkán múlt századbeliek. Ráadásul régi térkép sincs ehhez a telekkönyvi anyaghoz, illetve olyan nincs, ami alkalmas lenne azonosításra. A határ képe tökéletesen megváltozott az évtizedek alatt, az ingatlanok cserélődtek és legtöbb esetben zsebben maradtak a szerződések, tehát a hivatalos nyilvántartás nem követ- ► hette a változásokat. Szeptember 20. óta jár naponta Dunaföldvárra a paksi Járási és Városi Földhivatal öt dolgozója, az ingatlannyilvántartási csoportból. A tanácsházban kaptak ehhez a december végéig tartó munkához két szobát. A kapuban már eligazítja a bejövő, „beidézett” tulajdonosokat egy kiírás, hol folyik az egyeztetés, aztán még pontosabban megjelölik, merre kell menni. Nem téved el senki. Hozzák a megadott napon a papírjaikat, ha vannak ilyenek. — Mi történik, ha nincs 11 érdemi bizonyíték arról, ki a jelenlegi tulajdonos? — a kérdést Kungl Margit főelőadónak teszem fel. — Jegyzőkönyvet készítünk és természetesen nem fogadhatjuk el hitelesnek csak a bemondást, hanem kérnie kell az illető ingatlantulajdonosnak hatósági bizonyítványt a tényleges birtoklásról, annak idejéről. A nagyközségi tanács, megbízható tanúk, szomszédok, vagy földszomszédok igazolása segítségével kiállítja a hatósági bizonyítványt. Megjegyzem, ha van is a tulajdonosnak régi szerződése, amit zsebben hordtak, tehát jóváhagyás nem történt az ügyben, ezt a szerződést sem használhatjuk másra, csak el- igazítónak: hol van az ingatlan és mekkora terület. A hatósági igazolás, a valós állapot bizonyítása ilyenkor is szükséges. Bejegyzéshez, az új tulajdoni lap kiállításához csak ez jó. — Hány emberrel kell beszélniük, egyeztetést végezniük Dunaföldváron? — Nyolcezer a tulajdoni lap, mind egyeztetjük. Naponta 60 embert hívunk, ez általában kétszer ennyi ügy, mert lakása, háza és föld- ingatlana vagy szőlője is van csaknem mindenkinek. — A nagy munka előkészítése mikor kezdődött a földhivatalban ? — Júniusban, illetve már februárban, minden munkát beleszámítva. Helyszíni fölmérés 1975—76-ban történt, határtérképet készítettek illetékes munkatársaink, ennék alapján kezdtük*az egybevetéseket a papíron található tényékkel. Sokat tudnak segíteni a termelőszövetkezeti földnyilvántartók, a tsz- tagok ingatlanairól rendszerint pontos ismereteik vannak. Elsősorban ez alapján történhet a tsz-ekben lévő, újonnan kialakított zártkerti földek személyi tulajdonba adása. A másik irodában ezzel a munkával foglalkozik Szegi Mihályné előadó. — Naponta váltjuk egymást Kolozsvári Ilona csoportvezetővel. Szerelnénk mielőbb végezni, mert ezeknek a területeknek a nyolcvan százaléka műszaki megosztást igényel. Tehát egy-egy parcella két-három ember tulajdonában van, szét kell választani a valós helyzet szerint. Állandó a mozgás, sőt zsongás a két szobában, különösen az egyeztető tárgyalások helyén nagy a forgalom. Megesik, hogy három emberrel is beszélgetnek egyszerre, ne várakozzék az ügyfél. Tehát egyezteti a személyi és az ingatlanra vonatkozó más adatokat Hum Ferencné, Wolf Józsefné és Kungl Mar- git. Kik a tulajdonosok, hányad rész van a nevükön egy-egy házból, mekkora a földterület, stb. és ha minden egyezik, akkor az ügyfél csak aláírja. Rendkívüli ügyekben tanácsot kapnak. Például, nagyobb a föld a törvényes előírás szerint tarthatónál. — El kell adniuk a többletet. Most a nevükre írjuk, bejegyezzük a tulajdonjogot, mert a korlátozó rendelet megjelenése előtt vették az ingatlant, de rendezniük kell az értékesítést. Más azzal a kéréssel jön, bővítheti-e a házat, ha már építési tilalom van rá. Vagy: Ausztráliában él az egyik házrésztulajdonos, évtizedek óta nem tudtak meg róla semmit, s nem adhatják el a házat. Természetesen a földhivatal sem intézkedhet, az illető nyilatkozata nélkül. A tulajdonjog szigorú előírás, mint minden, amit a törvény szabályoz. (gemenci) Történelem és legenda A Koppány név akarva- akaratlanul a honfoglalást követő korba vezeti az ember képzeletét. A még javában nomád életmódot folytató ősök világába. Kop- pányszántóra utazva a múlttal való találkozás lehetősége izgatott. A XIII. század elején épült temploma van. Olvasom róla. Szép, zömök, román stílusú lehet. Átépítették. Többször is. Zömöksége imitt- amott még megvan, de román stílusa sehol. Talán a vakolat alatt? Dűlőnevek? Békavár, Papgát, Üregvár, Máji dűlő, Fácánkert, Délelő völgy, Bedeg, Epres, Csádé. Az utóbbiról úgy tudják, hogy Csádé, Koppány egyik vezére volt. Tőle vette a nevét e határrész. Aztán Citadella. Elneveti magát Gulyás Ferenc, az egyik adatközlő. — Ez új név. Volt a tsz- ben egy öreg bácsi a tehenészetnél. Ö hordta a tejet. Azelőtt sokat járt Pesten. Viccesen mindig azt mondta, ha ment ki a majorba, hogy megyek a Citadellára. Addig mondta, amíg megragadt ez a név is. Aztán Sötétkeréki dűlő. Ez lett az igazi. — Azt tudják-e, hogy miért nem brekegnek a Sötétkeréki folyóban a békák? — teszik föl a kérdést. — Honnan is tudnánk? — Azért, mert a Szent István megátkozta őket. Az úgy volt... És íme mégiscsak megőrződött a szép mondavilágában a történelem. A tény: Géza fejedelem az alakuló és az akkor korszerű feudalizmus megszilárdítása érdekében erős kézzel törte meg a magyar nemzetségfők uralmát. Az ősi pogány szokásokkal szemben szembeszegülve Géza fejedelem utódlási akaratával, a fejedelmi nemzetség legidősebb férfitagjának, Kop- pánynak trónra lépését kívánták. Koppány birtokai egyébként a Balatontól délre estek, a mai Koppányszántót is magában foglalva. 998-ban István német lovagjait küldte a lázadók ellen, akik szétverték Koppány csapatait. Ő maga is elesett. Testét a győztes István felnégyeltette és a darabokat három dunántúli várra szögez- tette, a negyedik darabot pe- dik Erdélybe küldte elrettentő példa gyanánt. Eddig a történelem és íme a szántói legenda: — Ezen a vidéken voltak a csaták. Szent István jött a seregekkel Koppány ellen. Amikor a Sötétkeréki folyóhoz értek, a békák elhallgattak. Ebből a Koppányék tudták, hogy közeleg az ellenség és elmenekültek. Az ütközetből nem lett semmi. Szent István ekkor mérgében elátkozta a békákat. Hát azóta ebben a folyóban nem brekegnek. (Koppányszántói magazinunkat holnapi számunkban olvashatják.) ez— utódot is jelölt magának Vajk fia személyében, aki az István nevet kapta a keresztvíz alatt. A régi rendhez ragaszkodó pogány magyarok Tolna és Somogy határán folyik a Sötétkeréki folyó — inkább csádé közt bújkáló patak. Partján őrt állnak a jegenyék, mint egykoron a tájat vigyázó pogány vitézek.
