Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-17 / 243. szám

© Képújság 1979. október 17. Hírek A Fejér megyei Alapon kézilabda-bajnokságot ren­deztek, melyre a nagymá- nyoki általános iskola kézi- labdásait is meghívták. A torna színvonala magas volt, de a hét részt vevő leánycsa­pat közül Alap és Dunaúj­város mögött a nagymányo- kiak így is a 3. helyen vé­geztek — írja Mózsik Rita úttörőriporter. * Befejeződött Pakson a vá­rosi kispuska-csapatbajnok­ság. Végeredmény: Nők: 1. Gyár- és Gépszerelő Válla­lat, 2. Paksi Körzeti ÁFÉSZ, 3. Erőmű Beruházási Válla­lat. Férfiak: 1. Városi Ta­nács V. B. Költségvetési Üzeme, 2. VEGYÉPSZER, 3. Városi—járási Pártbizottság, 4. Építőipari Szövetkezet, 5. MHSZ-gépjárműiskola, 6. Gyár- és Gépszerelő Válla­lat, 7. Paksi Atomerőmű Vállalat, 8. Paks és Vidéke ÁFÉSZ, 9. Dél-alföldi Építő­ipari Társulás, 10. Erőmű Beruházási Vállalat, 11. 22-es Állami Építőipari Vállalat, 12. Vársi—járási Földhiva­tal. * A szekszárdi városi labda­rúgó-szövetség elnöksége ok­tóber 18-án, csütörtökön 16 órakor elnökségi ülést tart. Napirenden szerepel a zom- bai labdarúgó-szakosztály beszámolója, majd tájékoz­tató hangzik el a körzeti baj­nokság helyzetéről, valamint a kispályás labdarúgó-baj­nokság záróértekezletériek előkészítéséről. * Október 19-én, pénteken 15 órakor kezdődik a paksi sporttelepen a járási serdü­lő A és ifjúsági atlétikái mi­nősítő verseny. * Október 20-án, szombaton érdekesnek ígérkező sport­napot rendez Szekszárdon a KISZ városi bizottsága és a városi sportfelügyelőség. Az ifjúsági sporttelepen atléti­ka, kézilabda és kispályás labdarúgás, míg a Hunyadi utcai sportszékházban aszta­litenisz sportágban vetél­kednek a résztvevők. Kézilabda NB II Atlétika Diáksportkörök egyéni bajnoksága Első ízben rendezte a me­gyei tanács művelődésügyi osztálya a diáksportkörök egyéni atlétikai bajnokságát, melyen azok az I—II. osztá­lyos tanulók vehettek részt, akik társadalmi egyesületben atlétikában nem versenyez­nek. öt lány- és négy fiú­szakosztály versenyzői álltak rajthoz és lányoknál a Sz. Gara- Gimn., fiúknál a bonyhádi 504-es Szakmun­kásképző tanulói bizonyul­tak a legeredményesebbnek. Részletes eredmények: Lányok: 100 m: 1. Papp Judit (Sz. Garay) 14,5, 2. Varga Ildikó (Sz. Eü. Szakköz.) 14,7, 3—4. Szabó Ágnes (Sz. Garay) 14,8 és Dávid Etelka (Bonyh. Perczel Szakköz.) 14,8. 400 m: 1. Szabó Éva (Bonyh. Pe­tőfi Gimn.) 70,3, 2. Nyéki Éva (Bonyh. Perczel Szak­köz.) 74,2, 3. Szőts Lídia (Bonyh. Petőfi Gimn.) 74,6. 1500 m: 1. Támer Júlia (Sz. Garay) 5:20,0, 2. Kült Erzsé­bet (Bonyh. Szakmunkás- képző) 6:02,5, 3. Bíró Beáta (Sz. Garay) 6:02,6. Magasug­rás: 1. Varga Erika (Sz. Ga­ray) 130, 2. Zseleznyi Éva (Bonyh. Petőfi Gimn.) 125, 3. Mukli Ágnes (Sz. Garay) 125. Távolugrás: 1. Pálinkás Judit (Sz. Garay) 442, 2. Föld Erzsébet (Sz. Eü. Szak­köz.) 434, 3. Ilcsik Anita (Sz. Eü. Szakköz.) 427. Súly­lökés: 1. Pál Ilona (Sz. Ga­ray) 840, 2. Pálinkás Judit (Sz. Garay) 752, 3. Lovász Ildikó (Sz. Eü. Szakköz.) 723. Fiúk: 100 m: 1. Paplauer László (Bonyh. Szakmunk.) 12,5, 2. Pincehelyi István (Bonyh. Szakmunk.) 12,7, 3. Márkvár Ernő (Domb. Szakmunk.) 13,2. 400 m: 1. Szojka István (Bonyh. Szakmunk.) 59,2, 2. László Ernő (Domb. Szak­munk.) 59,8, 3. Elbinger Fe­A 100 méteres síkfutás rajtja renc (Bonyh. Petőfi Gimn.) 60,1. 1500 m: 1. Krász Gábor (Bonyh. Szakmunk.) _£.45,5, 2. Horváth István (Domb. Szakmunk.) 4:51,0, 3. Füller Mihály (Bonyh. Petőfi Gimn). 4:52,0. Magasugrás: 1. Luczai András. (Sz. Szak­munk.) 160, 2. Katona And­rás (Sz. Szakmunk.) 160, 3. Juszt András (Bonyh. Petőfi Gimn.) 160. Távolugrás: 1 Katona András (Sz. Szak­munk.) 538, 2. Magyaros Já­nos (Domb. Szakmunk.) 526, 3. Ebiinger Ferenc (Bonyh. Petőfi Gimn.) 522. Súlylö­kés: 1. Krámer Ferenc (Bony. Szakmunk.) 11,15, 2. Szabó István (Domb. Szak­munk.) 10,77, 3. Rohn István (Bonyh. Petőfi Gimn.) 10,19. Éremtáblázat: Lányok: i. n. m. Sz Garay Gimn. 5 13 Bonyh. Petőfi Gimn. 1 1 1 Sz. Eü. Szakköz. — 2 3 Bonyh. 504. Szakmunk. — 1 I Bonyh. Perczel Szak. — l — Fiúk: Bonyh. 504. Szakmunk. 4 1 — Sz. 505. Szakmunk. 2 1 — Domb. 516. Szakmunk. — 4 1 Bonyh. Petőfi Gimn. — — 3 Verseny gyermekeknek A dombóvári városi sport­iskola atlétikai szakosztálya a 10—12 éves gyermekek ré­szére versenyt rendezett. A helybeliek mellett Komlóról, Faddról, Tolnáról, Tamási­ból, Paksról érkeztek ver­senyzők. összesen mintegy százötvenen vettek részt, ahol a következő helyezések születtek: Fiúk: 60 m: 1. Apaceller András, 2. Süveges Levente, 3. Beke Gábor (mindhárom DVSI). Magas: 1. Horváth Gyula (Komló), 2. Tóth Gá­A lányok a cél előtti métereken bor (Tolna), 3. Puskás Gá­bor (Fadd). Kislabda: 1. No- vák József (Fadd), 2. Nyirati Bálint (Tamási), 3. Péter At­tila (DVSI). 3000 m: 1. Banai Róbert (DVSI), 2. Szendrey Lajos (DVSI), 3. Soós László (Fadd). 60 m gát: 1. Banai Róbert (DVSI), 2. Puskás Gábor (Fadd), 3. Simon Zol­tán (DVSI). Távol: 1. Banai Róbert (DVSI), 2. Apaceller András (DVSI), 3. Puskás Gábor (Fadd). Súly: 1. Há­mori Marián (Komló), 2. Szi­ta Károly (Tamási), 3. Nagy Zsolt (DVSI). Lányok: 60 m: 1. Glassz Erika (Komló), 2. Takács Dóra (Komló), 3. Horváth Veronika (DVSI). Magas: 1. Csányi Kinga, 2. Lombos Hilda, 3. Binder Klára (mindhárom Paks). Kislab­da: 1. Békéi Beáta (DVSI), 2. Pál Anita (Komló), 3. Horváth Anikó (Komló). 60 gát: 1. Takács Dóra (Komló), 2. Kozári Andrea (DVSI), 3. Szakállas Csilla (Tolna). Tá­vol: 1. Takács Dóra (Komló), 2. Glassz Erika (Komló,) 3. Nagy Zsuzsa (Paks). Súly: 1. Horváth Éva (DVSI), 2. Birkás Mária (Paks), 3. Lom­bos Hilda (Paks). 3000 an: 1. Sántha Teréz (Tolna), 2. Őri Erika (Fadd), 3. Kole- szár Gabriella (Tolna). Évadzárás két döntetlennel Dombóvári Kesztyű—Tatai Rákóczi 24-24 (14-14). Dom­bóvári Kesztyű: Kecskés — Balogh, Erdész, Kolossá, De­li. Mayer, Pataki. Csere: Fichter, Maráczi, Fazekas. A vendégcsapat kezdett jobban és a 3. percben már 3-1-re vezetett. A folytatásban a dombóváriak gyorsan egyen­lítettek, majd ismét a tatai­ak húztak el hat góllal. A félidő közepén 12-6-ra veze­tett az ellenfél. A szünet előtti hajrában erősített a kesztyűgyári együttes és si­került ledolgozni hátrányu­kat. A második félidőt a dombóváriak kezdték jobban és 16—14-re fordítottak. Je­lentős előnyre azonban nem tudtak szert tenni, fej fej melletti küzdelemben fel­váltva estek a gólok. Mind­két csapat nagy hajrát nyi­tott, a vendégek jutottak egygólos előnyhöz. Az egyik pontot biztosító góljukat a találkozó utolsó percében szerezték a dombóváriak. Közepes színvonalú találko­zón döntetlennel búcsúzott az NB II-től a kesztyűgyári csapat. A dombóváriak gól­szerzői: Erdész 7, Mayer 6, Maráczi 4, Kolossá 3, Deli 2, Balogh' és Fichter 1-1. A hazaiaknál Maráczi, Erdész és Kecskés teljesítménye ér­demel dicséretet. Szekszárdi Spartacus—Sa- bária SE 15-15 (6-5). Szek- szárd, 50 néző. V.: Andriska, Csatlós. Szekszárdi Sparta­cus: Tóth — Simonné, Fritz, Hosnyánszkiné, Gaszler, Ráczné, Fausztné. Csere: Varga, Katzenberger, Kado­sa, Vasadi, Niki. A szombat- helyi együttes szerezte meg a vezetést, de Hosnyánszkiné két góljával az 5. percben a hazaiak fordítottak. Változa­tos, izgalmas játék folyt. Büntetőt hibáztak szekszár­diak, egyenlítettek a vendé­gek, de a 17. percben Gasz­ler révén ismét vezetéshez jutott a szövetkezeti gárda. Ezután Tóth büntetőt hárí­tott, ellentámadásból Fauszt­né eredményes volt, a 20. percben két gólra nőtt a ha­zaiak előnye. A félidő befe­jezése előtt 6-5-re szépített a Sabária SE. Szünet után a szekszárdiak kezdtek jobban, Gaszler és Simonné révén 8-5-re elhúztak. A 6. percben már 10—6 volt a mérkőzés állása, amikor néhány perces rövidzárlat elég volt ahhoz, hogy 10-8-ra felzárkózzanak a vendégek. A hajrá is izgal­masan“" alakult: 14-12-es Spartacus vezetésnél bünte­tőt hibáztak a hazaiak, gólt lőttek viszont a szombathe­lyiek. Aztán egy szekszárdi és két Sabária-gól követke­zett: 15-15. A helyzetek jobb kihasználásával mindkét pontot megszerezhette volna a pályaválasztó csapat. Gól­szerzők: Hosnyánszkiné 6, Simonné 3, Gaszler 3, Fritz, Fausztné, Vasadi 1-1. Négy szombathelyi védő sem tudja megakadályozni az újabb szekszárdi gól születését Bábolna színe: zöld és sárga Jó dolog egy-két órával korábban megérkezni és tü­zetesen körülnézni olyan he­lyen, melyen régen, vagy egy­általán nem jártunk. Ezt tet­tem vasárnap Bábolnán, mi­előtt elkezdődött volna a helybeliek, valamint a Szek­szárdi Dózsa közötti NB Il-es labdarúgó-mérkőzés. Milyen is az a Bábolna, melyet oly sokat emleget a rádió és a televízió képernyő­jén is elég sűrűn megjelenik? Milyen átalakulást hozott eb­ben a községben a mezőgaz­dasági kombinát, melynek híre az országhatáron túl, messze eljutott. A község lakóinak száma alig haladja túl a három­ezret. Uj, modern, kertes csa­ládi házak mellett megtalál­hatók a két- és háromszintes társasházak is. A központban az új üzletsor vonja magára a figyelmet. Az ABC-áruhá- zat bármely nagyváros meg­irigyelhetné. Az étterem nagy, tágas, mellette a Mackó- büfé, az eszpresszó, zöldség­üket, ahol nagyobb készlet található az utóbbiból, mint például Szekszárdon. Az iparcikkbolt, a ruházati bolt telítve áruval. Akinek egyéb elintéznivalója van, annak sem kell vidékre menni, hisz megtalálható a takarékpénz­tár, az orvosi rendelő, a gyógyszertár. A kombinát jó­voltából a kétszintes óvoda, bölcsőde, arról tanúskodik, hogy a legmesszebbmenőkig gondoskodnak a dolgozók minden igényének kielégí­téséről. Mint szemlélőnek is feltűnt a kombinát nagysága, sökoldalúsága. Az állat­egészségügyi laboratóriumtól a tervezőirodáig, a nyom­dáig, sőt a saját benzintöltő állomásig minden megtalál­ható. Gépkocsi-telephelyükön — bár vasárnap is munka­nap völt — ötven-hatvan speciális jármű és a TETRA feliratú zöld-sárga autóbu- szók voltak. Igen, Bábolna színe zöld és sárga, nyenre festették a kerítéseket, a gép­járműveket, az utak mentén a KRESZ-táblákat tartó osz­lopokat, sőt még az öltöző épületét is. Az már csak ter­mészetes, hogy a sportpályán az eredményjelző tábla is zöld és sárga, de a játékosok felszerelésének is ugyanez a színe. A séta után következett a sportpálya, a labdarúgó- mérkőzés megtekintése. Nem volt sók néző, ha az NB II- höz viszonyítjuk, viszont a község lélekszámút figyelem­be véve és azt, hogy vasár­nap is dolgoztak a földeken, szépen összegyűltek. A ha­zaiak heves támadásokkal lepték meg a dózsásokat és az első negyedórában hét szöglethez jutottak. Ezalatt többször volt alkalma bizo­nyítani — de a későbbiek so­rán is — Subának azt, hogy személyében megfelelő he­lyettesítőt találtak a kapuba. Helyettesítésről kell beszélni, mert ezúttal nem Pólyák védte a Dózsa kapuját — sé­rülés miatt. A fiatal fiún nem látszott lámpaláz, magabizto­san védett, egy-egy beívelt labdára bátran kifutott és elöklözte azt a hazai csatá­rok elől. A Dózsá-védők egy- egy sikeres közbeavatkozás után dicsérték, egy-egy gyors kézszorítással, vagy vállvere- getéssel adták tudtára: „csak így tovább, akkor nem lesz baj”. Küzdelmes, nehéz kilenc­ven perc volt, de a Dózsa já­tékosai állták a sarat. Még azt sem lehet mondani, hogy minden erejükkel védekez­tek. Időnként egy-egy meleg helyzetet teremtettek a bá­bolnai kapunál és bizony a hazai védőknek akadtak ne­héz és kritikus pillanatok. A mérkőzés játékvezetője Rúzsa volt, aki azt az emlé­kezetes Esztergomi Vasas- Paksi SE osztályozó mérkő­zést vezette az NB II-be ju­tásért. A bíráskodásából ar­ra lehet következtetni, hogy jól ismeri a szabályokat, azo­kat mindig megfelelően al­kalmazza. A -mérkőzés során úgyszólván egyetlen téves íté­lete nem akadt, így a két csapat — a közönséghez ha­sonlóan — elégedett volt mű­ködésével. Igaz, mindez már kevés vigasz a páksi szurko­lók és játékosok számára... A játékosok egyéni teljesít­ményének értékelése bizo­nyos mértékig szubjektív. Eírinek ellenére találkozott a véleményünk Magasházi Jó­zsef edzőével, amikor Diny- nyést, Tóthot, Subát dicsér­te. Suba magabiztos védései­ért érdemel dicséretet (csak ne ártson meg, ne tegye el- bizakodottá), Tóth rendkívül sókat vállalt magára, a ki­lencven percet végighajtotta. Dinnyés jól rombolt, mindig időben avatkozott közbe. A helybeli szurkolóktól tudom, hogy a megye leggyorsabb labdarúgóját, a balszélsőt kapta ellenfélül, de dicsére­tesen őrizte, semlegesítette. Nem érvényesült a gyorsasá­ga Dinnyés mellett. A csatár­sorból Landek játéka tet­szett, mert igyekezett tartani a labdát, hogy ezzel egy ki­csit tehermentesítse a védel­met és ha alkalom nyílt rá, a kaput is meg-megcédozta. Mindent egybevetve, a Dó- zsa-játékosók becsületesen küzdöttek, harcoltak kilenc­ven percen át és nem ered­ménytelenül: értékes ponthoz jutottak. Európa országútjain talá’kozni a bábolnaiak TETRA fel­iratú kocsijaival. Balról a sporttelep, illetve annak öltö­zője és a lelátó. A hét 11-e Oláh (Nagymányok) Cseke Máté I. Lemle Kalmár (Aparbant) (Bonyhád) (Nagymányök) (Paks) Bencsik Szentes (Paks) (Tevel) Kulcsár Bulla Túrós Vaszari (Aparhant) (Bonyhád) (Aparhant) (Tamási) Tartalékcsapat: Stölkler (Kisdorog) — Magyar (Dombó­vár), Juhász I. (Pincehely), Micsikó (TÁÉV SK), Kertész (Dunaszentgyörgy), Éppel (Tevel), Pál (Bátaszék), Végvári (Dombóvár), Rab (Tamási), Miklós (Nagydorog), Molnár (Bogyiszló).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents