Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-16 / 242. szám
1979. október 16. ^NÉPÚJSÁG 3 T akarmánygazdálkodás Mennyibe és mibe kerül egy kiló hús? Izgalmas gazdasági kérdések várnak napjainkban válaszra. És a közönség is várja a választ: miért alakul egyik-másik ügyünk úgy- ahogy, s miért nem úgy, ahogy kívánatos volna. Amíg gazdálkodunk, s amíg a gazdálkodást kockázatos cselekedetnek tartjuk, kérdések tucatjai kisérik munkánkat, ami az előrehaladás egyik fontos tényezője. A hús árának emelése azt a kérdést vetette fel, mennyibe és mibe kerül egy kiló hús előállítása, termelése. A válasz meglehetősen bonyolult, szerteágazó, ami annak a következménye, hogy az állat élőlény, s fejlődése során számos hatásnak van kitéve, s hogy melyik uralkodik el rajta, az jórészt a tartási technológiától, a biológiai értéktől függ. _______ _____ A z állatok tartására szolgáló épületék értékét, azaz bekerülési költségét úgy számítják, hogy egy férőhely létrehozása mennyi forintba kerül, A szarvasmarhaférőhely ára ezelőtt tizenöt éve, még alig érte el a húszezer forintot, ma félszázezer forint körüli beruházási költségről beszélünk. S ez nemcsak az építőanyag-árak emelkedése révén nőtt meg, hanem azért is, mert az istállók felszerelése korszerűbb, „többet tud” ma egy istálló, mint tizenöt éve. Más kérdés, hogy némely szarvasmarhatelepen olyan magas színvonalú épületeket készítenék, amelyek kivitelezési minősége felér egy lakásépítési normával. Drágábbak lettek az istállók felszerelései, miután — például — egy önitató mechanikai berendezése tartósabb, jobb anyagból készül, szintúgy más az ára a jószágot lekötő szerkezetnek — s a takarmányt előállító gépsorok, növényvédő szerek, műtrágyák is pénzbe kerülnek. Érthető, ha egyre nagyobb figyelmet fordítanak a gazdaságokban arra, hogy egy kiló húst mennyiért tudnak termelni. A szarvasmarha-hizlalás első hallásra úgy tűnhet, hogy ez kívánja a legkevesebb ráfordítást: hiszen a jószágot elég csak szálas takarmánnyal etetni, és majdcsak meghízik, sőt a hízás idején még fejni is lehet a jobb állatokat. Ám régóta tudjuk, hogy a hizlalásnak gyors üteműnek, hatékonynak kell lenni, s olyan receptek szerinti abrakolás szükséges, amely majdnem az állat „egyéniségét” veszi figyelembe, azaz, súlygyarapodására mennyi takarmányt, milyen összetételben kell adni. A Tolna megyei mezőgazdasági üzemek fajlagos abrakfelhasználása egy kiló súly termelésére meglehetősen széles skálán mozog. Pakson a Dunamente Egyesült Mgtsz-ben a fajlagos abrakfelhasználás 1,03 kiló, ezzel az eredménnyel első a megyei gazdaságok között. Ám Bátán ez az érték 8,49 kiló, s a hatvannyolcadik helyezést adja — a TÁF adatai szerint. A dombóvári termelőszövetkezetben 2,49 kilót használnak fel, és a második helyre elegendő ez az érték, s hatvanadik a mőcsényi közös gazdaság 7,09 kiló abrak- takarmányt fordít a hús egy kilójának előállítására. Feltűnő, hogy az állami gazdaságok lényegesen olcsóbban termelik a húst, mint a termelőszövetkezetek. Ez visz- szavezethető az állattartótelepek korszerűségére, azaz az állami gazdaságokban több az új, vagy újszerű, korszerűen felszerelt istálló, amelyekben hatékonyan lehet gondozni az állatokat, és a fajtaválaszték is más, jobb állatok állnak rendelkezésre, mint a tsz-ekben. Hőgyészen 3,32 kilót, Dalmandon 3,81-et, s a hatodik, a „legrosszabb” a Szekszárdi ÁG eredménye is alig haladja meg az öt kilót, ezzel az értékkel a termelőszövetkezetek között — hatvannyolc közül — a harmincadik lehetett volna. És megint külön figyelemreméltó, hogy az állami gazdaságok — egységenként — több hízó marhát adnak le, mint a termelőszövetkezetek. A tejtermelésben felhasznált abrak mennyisége is érdekes képet ad. Nem mindegy, hogy egy liter tej előállítására mennyi abrakot használnak fel, tudjuk ugyanis, hogy némelyik gazdaságban a tejtermelés literenkénti önköltsége meghaladja a hat és fél forintot. A termelőszövetkezetek átlagosan 44 dekagramm takarmányt használnak egy liter tej termelésére. A szóródás nagy — a négyezer liter alatti gazdaságok között a nagykónyi közösben 31 dekát, a négyezer felettiben, a bonyhádi Pannóniában 29 (!) dekát használnak fel. A magas abrak- felhasználással dolgozó szövetkezetek általában ötven deka takarmányt etetnek fel egy liter tej előállítására, a paksi Arany Kalászban 49 dekát, Bogyiszlón 58-at, Du- naszentgyörgyön 51-et, Bátán ötvenhat dekát, Gerjenben 58 dókát, a tamási Békében 56 dekát. Az állami gazdaságok eredménye a termelőszövetkezetek sorában a jó közepesek közé kerülne, hiszen a legjobb, 34 dekát az alsóten- gelici gazdaságban érték el, míg a hőgyészi és a szekszárdi ÁG-ban is 43 deka takarmányt használnak egy liter tej termelésére. A sertéshústermelésre felhasznált abrak mennyisége a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben 1978-ban 949 304 mázsa volt, ezzel szemben eladtak 202 087 mázsa húst. A két számból következik természetszerűen, hogy a felhasználás meglehetősen különböző lehet. Például, amíg a fürgedi Dózsa szövetkezetben 7,93 kiló (!) abrakot használtak egy kiló sertéshústermelésre, a gazdaságok többsége négv-öt kiló körül járt. A termelési adottságok, a jószágállomány ösz- szetétele is meghatározó abban, hogy mennyi abrak fogy el egy kiló hús termelésére. Az olyan szövetkezetben, ahol nincs hizlalda, a malacot süldőt eladják és ahol meghizlalják a szaporulatot, más a takarmány-felhasználási érték. A tamási Széchenyi Tsz- ben 6,85 kiló takarmányt, a gyönki Petőfiben 6,75 kilót, Pusztahencsén 6,79-et használnak fel, míg más gazdaságokban lényegesen kevesebbet. Például a pálfai termelőszövetkezetben a szakosított telepen 3,66 kilót, a ma- docsai Igazságban 2,17 (!) kilót, a szakcsi Uj Életben 3,05 kilót fordítanak egy kiló hús termelésére. A Tolna megyei állami gazdaságok 4,30 (Paks) és 5,27 kiló (Hőgyész) közötti mennyiségű takarmányt használnak fel egy kiló sertéshús termelésére. A fentebb ismertetett számok következtetésekre adnak alkalmat. Elsősorban természetesen az olyan helyeken, ahol igen magas az abrakfelhasználás, következésképpen drága a termelés. A termelési költségek csökkentésének sdkféle módja van, ám a jó módszerek nem terjednék kellőképpen. A gazdaságok között — jók és rosz- szak között — nincs kellő tapasztalatcsere-mozgalom. Nem, vagy csak nagyon ritkán ismerik meg a megyei felügyelőség adataiból egymás eredményeit, a felügyelők módszerbeli szaktanácsa gyakorta falra hányt borsó. S amikor egy-egy időszakban értékelik a gazdaságok hústermelő munkáját, nem vonnak le ezekből hosszú távra érvényes következtetést, mintha „nem ég a ház a fejünk fölött” módszer szerint gondolkodnának, cselekednének — holott tudjuk nagyon jól, nemcsak a takarmányok ára növekszik, hanem az állattartás más költségei is. S ebből egyértelműen következik az a kötelessége minden vezetőnek, hogy keresse, kutassa, hogy minél olcsóbban, hogyan, miből lehet húst termelni. Ez nemcsak e csoport érdeke — ám a bevételek csökkenő tendenciája miatt, elsősorban ott érzékelhető. PÄLKOVÄCS JENŐ Tolna megyei résztvevőkkel Méhészeti világkongresszus Athénben Az APIMONDIÁ-nak, a Méhészegyesületek Világ- szervezetének 64 ország tagja, többek között hazánk is. A kongresszus kétévenként ülésezik. Az elsőre 1897-ben Brüsszelben, az utóbbira 1979. szeptember 14—20 között Athénben került sor. A szavazatok alapján a következő kongresszus a világ legtöbb mézet exportáló országában, Mexikóban lesz. Egy-egy kongresszusnak 2— 3 ezer résztvevője van, melyek között számos kutató, orvos, biológus, publicista, gyakorló méhész stb. található. A szervezet különböző munkacsoportokban, szakbizottságokban fejti ki munkáját. Például diagnosztikával foglalkozó szakbizottságokban. Ennek elnökévé dr. Búza Lászlót, az Országos Állategészségügyi Intézet osztályvezetőjét választották meg. A kongresszus alkalmával EXPO—API néven kiállítás is volt, amelyen különböző méhészeti eszközök, termékek, szakirodalom stb. kerültek bemutatásra. Egy-két pavilonban vásárolni is lehetett, de leginkább nagybani üzletkötések voltak a jellemzők. A résztvevők igen nagy érdeklődéssel látogatták a HUNGARONEKTÁR— MONIMPEX pavilonját, melynek értékét a nemzetközi zsűri oklevéllel ismerte el. A kiállítást megyénkből a dunaföldvári és a nagydorogi méhészszakcsoport képviselői is megtekintették. Magyar vonatkozásban a kongresszuson két referátum hangzott el, melyet dr. Farkas Jenő, a Gödöllői Kutató Intézet osztályvezetője és ennek a cikknek a szerzője terjesztett elő. ZEHÁN GERGELY méhész szaktitkár r Uj kőolaj-feldolgozó Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalat kiemelt beruházásaként 3,2 milliárd forintos költséggel épül az üzem harmadik nagy kőolaj-feldolgozó üzemrésze, a DKV III. Elkészülte és termelésbe állítása után a vállalat évente tízmillió tonna kőolajból gyárt motorhajtó anyagokat, kenőolajat és egyéb olajipari termékeket. A beruházás megvalósítása a tervek szerint halad — a szocialista brigádok felajánlásai alapján még idén, határidő előtt elkészül a százhúszezer köbméteres tárolótér. Szigetelik a szárítót A bonyhádi Pannónia Mezőgazdasági Szövetkezet Per- czel Mór szocialista brigádjának szerelői ezekben a napokban szigetelik a Sirokkó 30/4, valamint a Colmann típusú szárítót. Mint azt Kovács Márton műszaki vezetőtől megtudtuk hungarocellel és vaslemezzel burkolják a szárítók külső felületét, az égőteret pedig samott-téglával bélelik. A szárításhoz szükséges levegőt — egy lemezből készült előtér segítségével — úgy vezetik az olajégőhöz, hogy az melegebb legyen a környezeti hőmérsékletnél. A hőkamrákban lévő hőmérsékletkülönbséget hőterelő lemezek beépítésével szüntetik meg. Az olajégőt állandóan ellenőrzik és karbantartják, s a tökéletes porlasztás értékén tartják a fűtőolaj hőmérsékletét is. A bonyhádi tsz szakembereinek munkája eredményeként javul a szárítók hatásfoka, s jelentős energiát, fűtőanyagot takarítanak meg. Tudósítóink írják (Folytatás az 1. oldalról) vendéglő építésébe kezdett, hogy megoldja az évek óta sokasodó gondokat. Az építkezés jelenleg folyik. Innen kapja majd az élelmet az óvoda és az iskola is. Jól jár a szövetkezet, mert így biztosítva lesz a kisvendéglő folyamatos kihasználtsága, de jól jár a község és remélhetőleg a gyermekintézmények is. Ha az iskola kap napközis csoportfejlesztést, nem lesz akadálya annak, hogy valamennyi étkezési igényt kielégíthessenek. Minden helyi problémát saját hatáskörben kell megnyugtatóan lerendezni. Ez sokszor csak közös összefogással lehetséges. Erre keresték, s találták meg a megoldást a németkériek. NAGYFALUSI ALBERT AZ ÉTKEZÉS MEGOLDOTT, DE MEDDIG? Bonyhád általános iskoláit járva, a téma kapcsán a következőket tudhatja meg az érdeklődő: Vörösmarty Általános Iskola — Valamennyi felmerült igényt ki tudtunk elégíteni — mondja derűsen Bajor László igazgató, miközben az élelmezésvezetőkhöz kalauzol. — Az' étkezést az iskola saját konyhával oldja meg. Az ebédeltetés önkiszolgáló módszerrel történik. Konyhánk kapacitása 320 fő, ezzel szemben az étkezők száma ennek kétszerese, ami nem kis- gondot okoz. A fő gond mégsem ez — világosított fel Regős Ádámné gondnok —, hanem a konyha áramellátásának gyakori akadozása, mely magával hozza, hogy a konyhai berendezések működésében is kiesés van. Sajnos a szűk hely csak az új szárny megépülésével nő. Jobb a helyzet, de korántsem ideális a II. sz. általános iskolában: — A konyha eszközellátása jó — viszont az alapterület miatt újabb, munkát segítő eszköz mégsem helyezhető el — tudom meg Mosonyi Gyulától, az iskola vezetőjétől. — Minden eszközt megragadtunk annak érdekében, hogy valamennyi tanulónk étkeztetését megoldjuk — fűzi hozzá. — Megnyugvással mondhatom, hogy mindenkit felvettünk, elutasítani nem kellett senkit. A gondokról szólva a tanulói létszám további növekedése esetén az igények kielégítése nem lehet zavarmentes. A jelenleg étkezők száma 860. összegezve: Talán megnyugtatónak látszik a tanulói étkeztetés jelenlegi helyzete, mert valamennyi bonyhádi kisiskolás tanuló étkezése megoldott. De meddig? BAYER BÉLA ÚJ KONYHÁT ÉPÍTENEK A szakályi általános iskola összlétszáma 171. Óvodás 75 van. Az iskolai tanulók közül 70-en kérték és kapták a napközis ellátást. Áz óvodában szintén 70 gyermek étkezik rendszeresen. Mind az iskolát, mind az óvodát a napközi otthonos óvoda konyhája látja el, az iskolában is, az óvodában is minden napközis igényt kielégítünk. Az étkeztetést szakképzett élelmezésvezető irányítja. A napközis konyha nem korszerű, kapacitása sem kielégítő a létszámhoz viszonyítva. Az új. korszerű konyha építésének terveit a Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat elkészítette. Előreláthatóan 1980-ban kezdik meg az építését megyei hozzájárulással. A helyi tanács szívügyének tekinti a korszerű konyha kialakítását, mely a terv szerint 200 adagos, az igényeket maximálisan kielégítő gyermekélelmezési konyha lesz. A helyi tanács és az iskola számít a szülők társadalmi munkájára is, s így remény van arra, hogy 1981 szeptemberétől üzemelni fog a konyha. GYÖRFFY JÓZSEF ELUTASÍTOTT GYEREK NINCS Dombóváron a 2227 általános iskolai tanulónak több mint fele napközis ellátásban részesül. Ezen kívül lehetőség van arra is, hogy a központi napközi otthonos konyhán csak ebédeljenek, azok a gyerekek akik nem kívánnak részt venni a napközi otthoni foglakozásokon. Ezek a tanulók leginkább felsőtagozatosok közül kerülnek ki, akik szívesen vállalják az otthoni délutáni tanulást. Vannak olyan tanulók is Dombóváron, akik a helyi ÁFÉSZ vendéglátó- egységeibe járnak ebédelni. A városban a tapasztalatok szerint nem gond a tanulók étkeztetése, hiszen az ezeradagos központi napközi otthonos konyhán csak hétszáz adagra van igény. Ebben a tanévben egyetlen étkezési igényt sem utasítottak el. A város környéki községekben is mindenütt működik konyha, de a községekben még kevesebb az étkezési igény, hiszen a legtöbb helyen a szülők vagy nagyszülők gondoskodnak az iskolások étkeztetéséről, és nem veszik igénybe a gyermekintézmények konyháit. MAGYARSZÉKI ENDRE
