Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-11 / 212. szám

© IrtÉPÜJSÁG Asztalitenisz NB I BSE-Iolnai VL15-10 A két csapat eddigi NB I- es találkozói során minden esetben a BSE lett a győztes, sőt voltak mérkőzések, me­lyeken a számszerű ered­mény is igen jelentős volt a BSE javára. A mostani talál­kozó előtt a tolnai csapat szá­mára Balogh Ilona elmúlt he­ti jó szereplése jelentett opti­mizmust. A kölcsönös üdvöz­lések után az első fordulóban valóban jól kezdtek a tolnai lányok. Bolvári, Dudás és Balogh győzelmeivel 3-2 ará­nyú vezetésre tettek szert. Sajnos, ekkor a jelenlévők kö­zül senki sem mert arra gon­dolni, hogy Balogh Ilonának ez lesz az egyetlen győzelme. A második fordulóban nagy küzdelem után sikerült a hazai csapatnak az egyen­lítés, 5-5 volt ekkor az ered­mény. A harmadik forduló pecsételte meg a tolnai csa­pat sorsát. Ekkor három olyan mérkőzést veszítettek lánya­ink, melyek tulajdonképpen eldöntötték a mérkőzés sor­sát. Ivaskó—Bízó, Urbán— Balogh és Gárdosné—Bolvári találkozók egyaránt igen szo­ros, 2-1-es hazai győzelmet hoztak, 9-6-ra húzott el így a BSE. A soron következő fordulók is szoros eredménye­ket hoztak, sajnos, Balogh Ilona újabb vereségei minden reményt elvettek az esetleges győzelmet illetően. Nagy lehetőséget szalasztott el a Tolnai VL ezen a vasár­napon. A mérkőzés számsze­rű eredménye ugyanis nem fejezi ki azt a képet, melyet a mérkőzés az első perctől a befejezéséig mutatott. Az el­múlt héten Balogh Ilona a Tizek-bajnokságon valameny- nyi — szám szerint négy — BSE-versenyzőt legyőzött. Most ugyanezektől kivétel nélkül vereséget szenvedett. A csapat többi tagja tudása szerint szerepelt. Különösen Bolvári Ildikó érdemel elis­merést, négy győzelme és egy veresége nagyszerű teljesít­ménynek számít. Győztesek: Urbán 4, Gárdosné 4, Ivaskó 4, Tihanyi 3, Juhos 0, illetve Bolvári 4, Dudás 2, Bízó 2, Kiss 1, Balogh 1. Szerdán, 12-én a Tolnai VL hazai pályán mérkőzik a Bp. Statisztika csapatával. * Tolna VL—Luxemburgi ifi­válogatott 8-0. Meglehetősen különös kö­rülmények között került sor erre a nemzetközi szempont­ból érdekes találkozóra. A luxemburgi versenyzők este 17.30-kor telefonon jelentkez­tek a jugoszláv határról és közölték, hogy vizumproblé- máik vannak, de feltehetően 20 órakor kezdeni lehet a mérkőzést. Nos, valóban 20.10- kor megérkezett az ellenfél, de csonka csapattal. A Tolnai VL Bolvári I., Du­dás, Kiss és Bolvári II. ösz- szeállításban kezdte meg a találkozót. Az asztalitenisz­sportágat kedvelő szép számú közönség mindvégig kitartott kedvencei mellett, amit a tol­nai lányok eredményes, he­lyenként jó játékkal háláltak meg. Az első két mérkőzésen Bolvári Ildikó és Dudás Ibo­lya állt asztalhoz. Ellenfeleik á kemény, gyors játékot igye­keztek játszani, ami verseny­zőinknek nem okozott külö­nösebb gondot. A második forduló két mérkőzésén Kiss és Bolvári Katalin voltak a vendégcsapat ellenfelei. Ha­sonlóan csapattársaikhoz, ők is biztos, 2-0-ás győzelmeket arattak. A további mérkőzé­seken is kifejezésre jutott a hazai versenyzők nagyobb ru­tinja és képzettsége, melynek során biztos, sőt fölényes, 8-0-ás eredmény alakult ki. Kerékpár Az Sz. Spartacus nyerte a csapatbajnokságot Vasárnap Győrben rendez­ték az 1979. évi 100 kilomé­teres országos csapatbajnok­ságot. A szekszárdi gárdának ezúttal komoly esélyei volt- tak ezen a bajnokságon, hisz ebben az évben minden je­lentős országúti viadalon eredményesen szerepeltek és az edzéseken mért résztávok időeredményei is biztatóak voltak. Az elmúlt évek baj­nokságain a győztes csapatok időeredményei nem kerültek 2 óra 17 perc alá, ha ez most a szekszárdi csapatnak sikerül, akár bajnokságot is nyerhet. Eddig az esély la­tolgatása, persze, nem lehe­tett még ekkor tudni, hogy a nagy ellenfelek hogyan ké­szültek és mit tudnak ezen a távon. Tizediknek rajtolt a Csepel I. csapata, tizenegyedikként a szekszárdi négyes — Ha­lász László, Halász Zoltán, Liska Pál és Sajó Péter — jó iramban kezdett. Az első tíz kilométeren 13 perces időeredményt rögzítettek, a 25 kilométert 32 perc alatt teljesítették, ami a tervezett részidőnek megfelelt. Har­minc kilométer után Sajó el­fáradt és kihagyott néhány vezetést. Ekkor a csapattár­sak vállalták a többletmun­kát, néhány kilométer után azonban újra teljes értékű csapattag volt. ötven kilo­méternél 1 óra 7 percet mu­tattak az órák. Az FTC csa­pata azonban 1 perccel rö- videbb idő alatt teljesítette ugyanezt a távot. Hatvanöt kilométer után Halász Zol­tán hátsó kerekéből kiszö­kött a levegő, gépet cserélt, a tartalék géppel folytatta a versenyt. Gyors kerékcsere után három kilométerrel ké­sőbb újra saját gépén ülve folytatta a küzdelmet. A hetvenöt kilométeres fordu­lóban 1 óra 41:30 volt a szek­szárdiak ideje, már csak négy másodperccel rosszabb az FTC által teljesített ered­ménynél. Sajó derekasan küzdött, de a két Halász és Liska által diktált tempót már nem bírta tartani. Nyolcvan kilométer megtéte­le után kiszállt a további' küzdelemből. Már csak tíz kilométer van vissza a célig, a szekszárdiak előtt induló Csepel csapatát utolérték, Halász Lacinak még arra is volt ereje, hogy ritmust vált­son, így aztán úgy ment el a csepeli gárda mellett, mintha most rajtoltak volna, nem pedig 90 kilométer minden gyötrelmével a lábukban. Az akarat diadala a fá­radtság fölött, így lehetne jellemezni a hátralévő kilo­métereket. Mindhárom ver­senyző holtfáradtan ért cél­ba, az órák 2:16.27-et mutat­tak, ami azt jelentette, hogy az utóbbi idők leggyorsabb bajnoksága volt. Az FTC ide­je 2:17.33. Tehát 1979. évi 100 kilométeres csapatbaj­nokságon a Halász László, Halász Zoltán. Liska és Sajó összetételű szekszárdi csapat diadalmaskodott. Kosárlabda Rajt az NB ll-ben Bátaszéki Sz. VSE—Sabaria SE 73-71 (41-41). Bátaszék, 100 néző. Vezette: Szabó, El­mauer. Bátaszék: Kunvári (26), Illyés (6;, Piszárovics (5), Bánhidi (14), Bovánovics (12). Csere: Csátaljai (10), Szűcs (—), Nagy (—), Zágo- nyi (—). Kitűnő játékvezetés mellett a nyugodtabban ját­szó hazai csapat megérdemel­ten nyerte őszi első mérkő­zését. Jók: Piszárovics, Bová­novics, Bánhidi. SÁÉV—Bátaszéki Sz. VSE 100-79 (51-42). Bátaszék, 150 néző. Vezette: Viszt, El­mauer. Bátaszék: Kunvá­ri (22), Bánhidi (6), Bová­novics (20), Illyés (4). Piszá­rovics (6). Csere: Csátaljai Zsúfolt volt a műsor va­sárnap, az Universiadén úgyszólván valamennyi sportágban zajlottak verse­nyek, mérkőzések. A magya­rok is érdekelve voltak, méghozzá eredményesen sze­repeltek. A női magasugrás­ban Mátay Andrea ragyogó versenyben 194 cm-es, új, or­szágos csúccsal győzött a müncheni olimpiai aranyér­mes nyugatnémet Meyfarth és a világcsúcstartó olasz Si- meoni előtt. A másik magyar győzelem a vívásban szüle­tett: a VB-ezüstérmes Kol- czonay Ernő a párbajtőr­egyéniben első lett. A labda­játékok közül az egyik leg­érdekesebb esemény a vízi­labdában zajlót le, ahol Ro­mánia legyőzte a Szovjet­unió csapatát. Az Universiade éremtáblá­zatán a Szovjetunió nagy fö­lénnyel vezet az Egyesült Ál­lamok előtt, őket Románia (19), Zágonyi (2), Szúcs (—), Gráma (—). A biztosabban dobó jelenlegi 2. helyezett kaposvári együttes biztosan nyert. Jók: Bovánovics, Csát­aljai. Bonyhádi Botond—Zalahús 68-50 (39-32). Bonyhád, 100 néző. Vezette: Tárnok, Oláh. Bonyhád: Eszterbauer (14), Vanya (7), Jankovics (18), Falvai (4), Erb (5). Csere: Bil­iege (10), Fetzer (9), Deischler (—). A Botond végig vezetve, megérdemelten nyert az idénynyitón, ezzel nagy lépést tett a kiesés elkerülése érde­kében. Jók: Eszterbauer, Jan­kovics, Fetzer. követi, Magyarország pedig felzárkózott a negyedik hely­re. megelőzve többek között az NDK-t, Csehszlovákiát, Nagy-Britanniát. Franciaor­szágot és az NSZK-t. Éremtáblázat: arany ezüst bronz Szovjetunió 25 19 7 Egyesült Államok 15 12 14 Románia 10 3 10 Magyaro. 3 * 3 3 Vízilabda Magyarország válogatottja 8-6-ra győzött a középdöntő­ben Jugoszlávia ellen és ez­zel bekerült a döntőbe. Ugyanebben a csoportban a jugoszlávok 8-2-re nyertek Mexikó ellen. Jelenleg Magyarország ve­zet 4 ponttal Jugoszlávia (2). az Egyesült Államok (2) és Mexikó (0) előtt. Az A csoportban a román —szovjet (8-5) mérkőzésen kívül még egy találkozó volt, az olaszok 9-8-ra győz­tek Kuba ellen. Ebben a csoportban még nyílt a to­vábbjutás kérdése. Élvezték a jő időt, a vizet ________________________________________________________________________1979. szeptember 1 A városgazdálkodási vállalat csapata Az ÁCSI lányai a győztes mérkőzés után Csopaknál, a Balaton észa­ki partján döbbentünk rá: itt az ősz. Az országúttól jobbra elhúzódó szőlőkben — a jellegzetes vörös talajon — beérett a szőlő, már folyik a szüret. Egy kicsit odébb né­hány kilométerrel, Balaton- füred déli végén a Marina- szálló előtt azonban még nyoma sincs az idény végé­nek. A parkoló zsúfolásig külföldi, elsősorban nyugati kocsikkal és autóbuszokkal. Kiliántelepen, mely alig tíz-tizenkét kilométerre van Füredtől, ugyanez a helyzet: pezsgő életet leltünk. A tá­bor felső bejárata előtt Tol­na megyei autóbuszok és mikrobuszok sorakoztak. A hét végére a Tolna megyei KISZ-esek, valamint a dom- bori KISZ-tábor sportvezető­képző tanfolyam hallgatói vették birtokukba a bunga­lókat és a sportpályákat. A kézilabdapálya előtt legelő­ször Török Palit pillantottuk meg: intézkedett. A szervező bizottságnak akadt munkája, hisz több mint háromszáz fiatal sportolt reggeltől estig kézilabdában, röplabdában, női és férfi kispályás labda­rúgásban, valamint asztali- teniszben. A nap fénypontja természetesen a délutáni ví­zi játékok voltak. Hiába, a víz még most is csábította a fiatalokat, bár a hőfok csak 20 fok volt. Mi erre azt mondjuk, hogy csak, de az északról érkező vendégek már a reggeli órákban lu­bickoltak a Balatonban, ne­kik ez meleg, ők a 15—16 fokos tengervízhez szoktak. Egy izgalmas kézilabda­mérkőzés folyt a pályán, az egyik csapat Kajdacsot kép­viselte, míg a másik a sport­vezetőképző tábor hallgatói­nak vegyes csapata volt. Itt találtuk Mátics Évát, a ta­mási járás sportfelügyelőjét is. Fürdőruhában élvezte a kellemes napsütést. — Szerencsénk van, jó időt fogtunk ki, jóleső érzés sütkérezni, fürödni — mond­ta a sportf el ügyelő, majd ha­mar hozzátette: — Már alig várom a délutánt, amikor a vizen is lehet különböző sportjátékokban vetélkedni. A következő mérkőzésen a Volán tamási dolgozóinak fiataljai, valamint a Szek- szárdról érkezett ÁCSI lá­nyai mérték össze tudásu­kat. Kiderült, az ACSI-lá- nyok lényegesen jobbak vol­tak, mint a tamásiak. A szekszárdiak tíz körül dob­tak, míg a tamásiak csak egyszer találtak a szekszár­diak kapujába. Amikor a játékvezető lefújta a mérkő­zést, egy öblös férfihang be­kiabált: — Ezt megbánjátok, gya­log mentek haza, nem kap­tok autóbuszt, mert megver­tétek a Volán csapatát. A szellemes megjegyzés nagy nevetést váltott ki, bár enélkül is jó hangulat ural­kodott. A Kiliántelep alsó részén, közvetlen a vízparton, a fü­ves részen alkalmi labdarú­gócsapatok verődtek össze, és rúgták a labdát. A bitu­menes pályán folyt az „iga­zi” küzdelem. — Közel harminc kispá­lyás csapatunk van, mely­nek többsége férfi. — mond­ta Vass Zoltán, a megyei sporthivatal előadója. Itt ta­lálkoztunk Sitkéi Zoltánnal, a KISZ Tolna megyei bi­zottságának honvédelmi és sportfelelősével. Távirati stílusban elmondta, hogy is kerültek a Tolna megyeiek Kiliántelepre: — Az akcióprogram kere­tében szerveztük ezt a nagy­szabású találkozót. Eredet« leg Bátaszéken lett volna, de jött ez a kedvező ajánlat, hogy idejöhetünk Kiliánte­lepre és megragadtuk az aV kaimat. Hiába, itt jobbak a körülmények és természete­sen csábított bennünket a Balaton is. Estére lesz disco, valamint Buzánszki Jenővel találkoznak fiataljaink, aki az élménybeszámolója mel­lett filmvetítést is tart. Biz­tos vagyok abban, hogy va­lamennyien szép emlékekkel térünk haza erről a táboro­zásról, kirándulásról. A férfi mérkőzéseket kö­vetően a nők léptek a pályá­ra. Itt is találkoztunk isme­rős arcokkal: a városgazdál­kodási vállalat KISZ-eseinek legjobbjaiból alakították a női csapatot. Az edzőjük az egykor oly kiváló labdarúgó — a vállalat dolgozója —, Hómann Sándor volt. A tábornak egy másik ré­szén négy asztalon folyt a pingpongcsata. Nyolcán játszottak, de legalább öt­ven nézőjük akadt. Akinek éppen nem volt programja, vagy nem fürdőit, a ping­pongozást nézte. Elérkezett az ebédidő, és amint körülnéztünk, nem volt nehéz megállapítani, hiába adtak nagy adagot a tányérokra, mindenki elfo­gyasztotta. Aztán gyorsan, kinek ízlése szerint egy üveg kóla, márka, vagy éppen sör, és folytatódott a mérkőzés­sorozat. Volt izgalom, lelke­sedés, szurkolás, sírás és boldog ölelkezés. Hiába, ez már a velejárója... Mindent összegezve, kitű­nően sikerült a Tolna megyei KISZ-eseknek a kiliántelepi kirándulása. Minden bizony­nyal úgy igaz, ahogy Sitkéi Zoltán mondta: mindenki szép és kedves emlékkel tér haza. — NY — Asztalitenisz-verseny a szabadban Harc a labdáért a kapu előterében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents