Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-09 / 211. szám
1979. szeptember 9. Képújság n Id. Szabó István szobra Aradi Nóra: Fényes Adolf A „magyar festők” munkásságát bemutató albumok családjában most Fényes Adolfra került a sor. Gazdagodó művészeti könyvtermésünkben bizonyára nem Aradi Nóra kötete az utolsó, amely monográfia hiányára hivatkozva kezdődik. Tényleg! Legismertebb festőink egyike — a sokat reprodukált Testvérek, Utca Vácott, Szentendre, Mákoskalács című képek mestere, — sem születése centenáriumán (1967), sem a halála (1945) óta eltelt három évtizedben nem akadt idővel, kitartással, szorgalommal bíró kutatóra. Pedig a múló évekkel arányban csak növekszik a feladat nagysága, az életmű felmérése pedig egyre nehezebb lesz, vagy lehetetlenbe kövesül. Fényes Adolf eseménytelen, két fontos évszám — 1867—1945 — közé ékelődött élete, pályafutása bontakozik ki Aradi Nóra egyenes szókkal előadott tanulmányából. Jó példáját szolgáltatja a világos, áttekinthetően megírt, tartalmas esszének. Már csak a szűk terjedelem miatt sem törekszik teljességre. Ugyanakkor nem éri be szakmai közhelyek, letisztultnak látszó álláspontok ismételgetésével. Miközben Fényes festői értékeit méltányolja, problémákat tesz vizsgálat, újra töprengés tárgyává. Jó értelemben népszerű mesterünk élete olyan zaklatott időszakot ível át, amelyben társadalmi és művészeti forrongások rázták meg a világot, háborúk téptek sebet az emberiség s a Föld testén; iskolák születtek s újító irányok, pár év alatt önmaguk akadémizmusába merevedtek. Ő egyetlen csoportosuláshoz sem kötelezi el magát. Indulásakor a szociális szempont érvényesül munkájában. Vannak erőteljes, a szín de- korativitására épülő képei (Testvérek, Kisvárosi délelőtt). Megkísérti az 1907 körüli szecessziós hullám. A világ megpróbáltatásai elől pedig mitikus mesefestészetbe menekül. Alapjában — s ennek bizonyítására törekszik a szerző is. — Fényes Adolf olyan egyedi jelenség piktú- ránk történetében, aki „sok művészre érvényes tanulságot” foglal egybe. Értékelői ugyan egy-egy festménye kapcsán hatásokat igyekeznek kimutatni — Munkácsy, Thorma, — Aradi ezeket, mint nehezen, vagy egyáltalán nem bizonyítható téziseket, kivédi. Viszont talál olyan új szálakat, amelyek — például Archipov Mosónők és Fényes Civódás című képe kapcsán, — eddig nem méltányolt kapcsolatokat, összefüggéseket világíthatnak meg. Némileg meglepő, az eddig elfogadott nézetekkel vitatkozó felfogását fejti ki Fényes Adolf és a nagybányai festészet viszonyát mérlegelve is. Történelmietlennek találja s nem osztja a Nagybánya törekvéseinek egyediségét vallók véleményét. Szerinte a csoport fellépése valóban „határt jelző csomópont, de a festői nyelv, látásmód, értékfogalom a magyar művészet jóval tágabb körére jellemző”. Éppen festőnk tájképei jeleznek ellenpólust, bizonyítva, hogy e művei korszerűsége jócskán meghaladja a plein air festészet mellett hitet tevők szemléletét. A tág határok között sorozattá álló Szegényember- ciklus pedig ama minőségi változás bizonyítéka, amely erőteljes „szociális érdeklő- dés”-ből fakad, s megkülönbözteti festészetét a Munká- csyval jelzett, romantikus, hangulati elemeket túlhajtó, a valóságot elkendőző „el- esettek-ábrázolás”-tól. Fényes őszintébb, lényeglátóbb, szűkszavúbb, igazabb. Hasonló ;,megértést” tanúsít Aradi Nóra a korábban „hanyatlásnak" minősített, a festő munkásságában váratlan fordulattal beállt változás iránt. Bőviben van a bizonyító érveknek, hogy meggyőzzön: Fényest egy válság- korszak sodorta válaszút elé, s ő a mesevilágba vonult vissza — véglegesen. A forradalom ugyan kizökkenti belső emigrációjából, de választott útjáról ez sem képes letéríteni. Aradi Nóra tanulmánya eleven erővel állítja elénk a kort, s benne a helyét nem lelő, sajátos magatartást megtestesítő festőt, akinek a hatások forgatagában „kezdeményezőkészsége, felismerései mindig elég elevenek és erősek az összefoglaláshoz és továbblépéshez”. Az elmondottakat a Corvina-kötet 24 színes táblája támasztja alá. A legismertebb képekkel újra öröm találkoznunk, de élvezetünket zavarja a korai festmények vörös túlszínezé- se. Francia, angol és német összefoglaló, irodalom és képjegyzék teszi teljessé a Fényes-publicisztika új termékét. Egy vagon herendi Művészeti export Magyarországról Kolumbusz hajdanában beérte fából készült, tengeri viharokat jól bíró vitorlással, nem voltak különleges kívánságai, amikor megépítették nyugat-indiai útjához a Santa Mariát. Valamelyik ké. sói utódja — nem biztos, hogy honfitársa s nem valószínű, hogy hajóskapitány lenne az illető — ezüstből készült kicsinyített mását vette meg Amerika felfedezői hajójának, színarany díszítéssel. féldrágakövekkel. Méghozzá Magyarországon Ilyen és hasonló különlegességekkel kereskedik az ARTEX. Művészeti export a feladata — s a megrendelőkön múlik, hogy a határokon túlra kerülő árucikk valóban a magyar művészet reprezentánsa-e, vagy egyéni ízlésre készült holmi, amelynek művészi értékéhez férhet némi kétség. Például: nemesfém dobozból kiröppe- nö énekesmadarat kért az egyik vevő. Az ARTEX szállította. nem kezdve vitát arról. hogy mifelénk az ilyesmi inkább a giccsek kategóriájába tartoznék. Ahhoz viszont nem fér kétség, hogy a vállalat művészeti főosztályának „sztárja” igazi művészi érték: a herendi porcelán. Vagontételben szállítják külföldre — főleg az NSZK-ba — a dunántúli gyár termékeit. Egy vagon herendi ára 75 000 és 100 000 dollár között mozog. Itt már a művészi érték határozza meg az árat. — Bár annyit termelne Herend, amennyit el tudnánk adni — mondja Csányi György, az ARTEX művészeti főosztályának vezetője. — Évente 5 millió dollár körül jár az az összeg, amit a patinás gyár porcelánjaiért kap az ország. Gazdag nyugati családok számára nagy büszkeség, ha egy-egy herendi vázát vagy egész étkészletet mondhatnak magukénak. Szeretnénk, ha a gyár növelné a termelést, de egyre csak azt a választ kapjuk érdeklődésünkre, hogy kevés a kézifestő és nincs elegendő utánpótlás sem. Visszanyerte második helyét a pécsi Zsolnay-gyár (amely ugyancsak Európa-hí- rű volt, amíg az 50-es években át nem kellett térnie ipari porcelán gyártására), újabban pedig mind többen keresik a hollóházi és az alföldi (hódmezővásárhelyi) porcelánt is. Budapest sem akar kimaradni a nemes versenyből, a Kézműipari Vállalat Aquincum porcelánjait most kezdik megismerni és megkedvelni a külföldi vásárlók. Keresett exportcikk a kerámia is, a karcagi, a bodrog- keresztúri és a mezőtúri egyaránt. Ezeknél kisebb a gond. mint a nagy ügyességet, sőt képzőművészeti adottságokat kívánó, kézi munkával készülő porcelánoknál: növelik és korszerűsítik a gépi berendezéseket, hogy — természetesen minőségi engedmények nélkül — miinél több kerámia jusson a külföldi (no meg a belföldi) piacokra. Művészeti export aligha létezhet festmények, képzőművészeti alkotások nélkül. Van azonban egy áthághatatlan aranyszabály. Mi több: rendelkezés. amelynek végrehajtását állandóan ellenőrzik. Ez pedig úgy szól, hogy száz évnél régebbi alkotást nem szabad külföldre vinni. Ez ugyanúgy vonatkozik magán- személyekre, mint a művészeti alkotások kereskedelmével foglalkozó vállalatra De az ennél újabbak kiviteléhez is külöm engedély kell. Előbb be kell mutatni a festményeket, rézkarcokat, grafikákat a Magyar Nemzeti Galériának. egyéb alkotásokat a szakmúzeumnak. Exportálni csak azt lehet, amire ezek engedélyt adnak. Am — legalábbis részben — az ARTEX feladata a kortárs magyar képzőművészet propagálása, műveinek külföldi értékesítése. Külön iroda működik ezzel a céllal: az Artbüro. A Képzőművészeti Alappal és a lektorátussal együttműködve viszi ki a művészeti munkákat, rendez mai magyar képzőművészeknek kiállításokat szinte a földkerekség minden táján. Tavaly Párizsba nyilvános aukcióra vitt ki az Artbüro 141 művet, s ezek közül 14 talált gazdára. Többet is megvettek volna a francia művészetpártolók, ha — tudtak volna az aukcióról. Most olyan tervekkel foglalkoznak itthon és más KGST-orszá- gokban, hogy inkább közösen kellene ilyen kiállításokat, képárveréseket megszervezni. Annál is inkább, mert ezeknek a képzőművészeti eseményeknek legkevésbé sem titkolt célja: a szocialista országok művészetét megismertetni más országok közönségével. Ügy, ahogyan a helsinki egyezmény betűje és szelleme megkívánja ... Egyéni és kollektív kiállítások előtt a bemutatni kívánt alkotások igényes és hozzáértő művészekből álló zsűri elé kerülnek. Zsűriz az ARTEX is — de ennek a bíráló bizottságnak hatásköre kizárólag az árakra terjed ki. Kezdetnek szépek az eddigi eredmények: a külföldön rendezett kiállításokon mintegy százezer dollár értékben adtak el művészi alkotásokat, s ugyanennyi körül jár az egyéni és csoportos, meghívásos kiállítások anyagiakban mérhető hatása is. Negyven országba jutnak el a magyar képző- és ipar- művészeti alkotások az AR- TEX-en. illetve az Artbüro-n keresztül. Az NSZK-tól Japánig, Svájctól a Bahama- szigetekig terjed a lista, sok volna felsorolni mindet. Mint ahogyan az exportra kerülő művészi alkotásokét is, amelyek között éppúgy vannak festmények, mint műasztalosremek sakk-készletek. gobelinek és kovácsoltvas szobadíszek. Mindmegannyi a magyar kultúra jóhírét öregbíti öt földrészen. VARKONYI ENDRE ZELEí MIKLÓS: Csontváry innen már sarjadva túlra legközelebbre üldözött parthoz szorított végtelen figyel onnan halálunkra cserépedényben éjszaka világít elkülönített értelem nem kerül neki glória ki maga ellen védve van róla riasszon verseket ha lesz majd kategória KUTI HORVATH GYÖRGY: Hajnal nyújtózik hajnal nyújtózik már a dombon vágyó szememben messzeség felkéklik fölöttem az égbolt kitárt karokkal hív a fény hajnali fénnyel érkeztem kedves nyisd ki az ajtód bocsájts be minket adjál szívemnek balzsamos reményt óceán-gyönggyel hímezd az ingem |||j!pm lékm üy^jk! Bulgá riá bari Jjjj§ Bulgáriában még a magyarországinál is tovább, négy és fél évszázadig tartott a török uralom. A Balkán-félszigeten előretörő Oszmán Birodalom 1439-ben foglalta el az országot, a teljes függetlenség újbóli elismerésére pedig csak 1878-ban került sor. A hódoltság századai alatt a bolgár nép több alkalommal is felkelésekkel próbálta kivívni szabadságát — ezeket azonban a törökök kegyetlenül elfojtották. A függetlenségi harc végül is Oroszország segítségével győzedelmeskedett — e közös küzdelem alapozta meg a bolgár—szovjet barátságot. A felszabadító háború a bolgár történelem dicső eseményei közé tartozik: erre emlékeztetnek az ország számos pontján emelt emlékművek is. (sz. g.) Sipka-szorosi emlékmű. Itt folyt a legelkeseredettebb csata a törökök és a bolgár felkelőkkel együtt harcoló orosz hadsereg között. Az emlékműnél színpompás ünnepségeket és tűzijátékokat szoktak rendezni. V Pleven városát több hónapos ostrom után vette be Szkobe- lev orosz tábornok. A harcokban részt vevő doni kozákok hőstetteit idézi ez a bronzkompozíció. SALAMON NÁNDOR Négyökrös szántás
