Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-07 / 209. szám
1979. szeptember 7. Lőrinci V/tus hazatért A sötét szemű, kreol bőrű negyvenhat éves férfi ember- gyűrűből embergyűrűbe fordul: szekszárdi önálló kiállítására Csátaljától Fótig érkeztek a vendégek, akik legalább a kezét szeretnék megszorítani. A nyüzsgés megszűnik. amikor a Muzsikás együttes elkezd játszani, aztán Borbély László művészet- történész beszél, de a megnyitó hivatalos része nem a szokásos befejezésbe torkoll. A vendégek nem mennék haza. hanem a megyei művelődési központ egyik klubszobájába telepednek, előkerül néhány üveg konyak és nagy- hirtelen egy rekesznyi üdítő ital is, aztán az egyik vendég hamarosan énekelni kezd, akkora csendben, hogy még kortyolni sem illik. Az éneklő vendég Nyisztor Bertalanná, Majosról, a körbenülők rezzenetlenül hallgatják balladáit; azon gondolkozom, vajon hol rejlik a közös vonás az odalenn látható zománcképek és a most • hallható. fájdalmas énekszó között? ' * Lőrincz Vitus I boldogságról tűzzománccal Rózsi néni — Nyisztor Bertalanná — elfárad, a balladák hangulata egy ideig még a levegőben lebeg, aztán szétfoszlik, Lőrincz Vitus dedikálja kiállítása katalógusát, mások ebédről és hazaindulásról beszélgetnek. — A nyolcadik önálló kiállításom ez. mégis ünnepi. Hazahoztam a képeimet, azok közelébe, akik közül vagyok és akik közé tartozom. Itt vannak, eljöttek a megnyitóra: ők is így érzik... 1933- ban születtem Bukovinában, Istensegítsén, 1945-től él a családom — rokonok, régi ismerősök körében — Majoson — mondja a művész. — A legfogékonyabb gyermekévek emlékei Istensegíts| ről valók? — Élesen emlékszem sokmindenre, de legerősebben a falu légköre maradt meg bennem. Eszmélésem óta olyan levegő vett körül, ami felerősítette bennem az önkifejezés vágyát. Nagyanyám, Lőrincz Antalné többször fogadta Bartók Bélát a házában. sokat gyűjtött tőle Bartók. Gyönyörűen énekelt. Másik nagyanyám szőtt, apám faragott. Nem önálló műalkotásokat hoztak létre, hanem azt a vágyukat elégítették ki, hogy a környezetük, tárgyaik szépek legyenek. Apámat a történelem akadályozta meg, hogy többre vigye. bár változatlanul farag és szerepeltünk együtt is kiállításon. Legközelebb Foton, október hetedikén apámmal és sógornőmmel, Lőrincz Aladáméval mutatjuk be műveinket. Mert a család alkotószelleme kiterjedt: bátyám lányára. Etelkára és sógornőmre, aki a népművészet- mestere. — Lőrincz Vitusban mikor mutatkozott meg a tehetség? — Azt tudom, hogy kicsiny koromban már faragtam, sokszor tettem tönkre apám szerszámait ügyetlenkedéseimmel, de mégsem fenyített meg. pártolták próbálkozásaimat. Az első tanító nénim is azt mondta: Vitusból költő, szobrász vagy festő lesz. Közel állt hozzám mindhárom, de a faragás leginkább. Szobrász leszek — gondoltam, attól kezdve engem soha semmi más pálya nem vonzott. Jobban mondva a szobrászi és a festői, mert amikor tizennégy éves koromban, Bonyhádon az első festményt Horváth Olivér tanáromnál megláttam, akkor már festő akartam lenni. Bizony, addig elém festmény nem került. Az a kép egy szép tónusú tájkép volt. és annyira elragadott a színek látványa, hogy attól kezdve engem a szobrászat már nem érdekelt. Pedig képzőművészeti főiskolás koromban Pátzay Pál meglátva egy kötelező feladatként készített mintázásoEletfa című zománcképe mat, felajánlotta. átvesz szobrásznak. Nagyon megtisztelt, de neki is megmondtam, engem fogva tartanak a színek. ^ — Katalógusában úgy olvastam. hogy végül az egri pedagógiai főiskolán végzett. — Igaz. Szegények voltunk támaszban nem bízhattam. Ügy kellett intéznem, hogy kezdettől fogva eltarthassam majd magam. Ezért' ragaszkodtam hozzá, hogy mindenképpen legyein tanári szakképesítésem. No. emiatt aztán vándoroltam: amikor megszűnt a Képzőművészeti Főiskolán a tanárképzés, átmentem a budapesti tanárképzőbe, egy év után az is megszűnt, akkor elkerültem Egerbe. Szerencsére ott is nagyszerű mesterem volt Ja- kuba János személyében. Első időben Bonyhádon tanítottam. most tizenhetedik esztendeje vagyok Foton, a gyermekvárosban. Már eleitől kezdve igyekeztem úgy alakítani a dolgokat, hogy a tanítás mellett maradjon időm.'energiám alkotni. Eleinte nehezen ment. ma már hetente egyetlen napomat foglalja el a tanítás, szakkörvezetés. — Most kizárólag zománcképeit állítja is, de korábban olajképeit is láttuk. — Sokáig kísérleteztem a különféle módszerekkel, de nem volt nekem az jó. Zavart a sokféle kifejezési mód alkalmazása. Egy idő után a zománc mellett döntöttem. 1964-ben, a bonyhádi zománc- gyárban kezdtem el ismerkedni ezzel a technikával, teljesen alapszinten. Ügy látom, azóta is mindenkinek magának kell megküzdenie azért, hogy zománccal alkothasson, nem tanítják vagy nem megfelelően tanítják a főiskolán, az adottságok sem jók. Arra gondolok, hogy nálunk csak azt a zománcot gyártják, ami az edényekhez kell. Amikor 1972-ben először hívtak meg Bécsbe, tanulmányozni a Wiener Email und Glasur- fabwerk Schauer et Co. meghívására a zománctechnikát, valósággal elkábultam. Háromszázféle színű ragyogó ékszerzománcot gyárt ez a cég... Ha sorba raknám 1967 óta készített műveimet, pontosan látni lehetne, hogy fejlődtem és a technika alkalmazásával, és hogyan bővültek a lehetőségeim is hozzájutva megfelelő zománcokhoz. — Most bemutatott képei nagyon tetszenek a közönségnek. Ezeken a képeken nyugalom, boldogság, derű ho- nofl.. — Nem divat érzelmekről beszélni: és vállalom őket. Nem szokás a pozitív érzelmekbe felejtkezni — én megteszem. Igen, a szerelem, az anyaság, a boldogulás, nyugalom, harmónia az, amif mostanában ábrázolok. Elégedett nem vagyok egy képpel sem. mindig úgy érzem, még teljesebben kellett volna kifejezni, ami bennem volt. Tetszenek? Igen? örülök neki! Gyűlölöm, amikor hókusz-pókuszokkal becsapják a közönséget, én nem csapok be senkit — talán ezt érzi a néző. Nem állítok ki felcsavart kerítésdrótot műalkotás gyanánt, és felháborít, ha valahol ilyesmivel találkozom. nem is ritkán. A tisztaság nagyon fontos számomra. és megtaláltam a legtisztább forrást: a népművészetet. Ügy érzem, leginkább a székely népművészet hat rám, közel áll hozzám a kora reneszánsz művészete, az iko- nosztázok világa, de még az egyiptomiak művészete is ... — Sok kiállított képe alatt áll. hogy ..magángyűjteményből”. — Ha módom van rá. feljegyzem, kihez, hová került képem. Persze. külföldre már nem tudom követni őket, pedig elég sok művem került például Nyugat-Német- országba vagy Tokióba ... Fótról különbusz hozta a munkatársakat, indulnának vissza, sürget az ebéd is. nem maradhat el a programból egy majosi kirándulás sem A festőt elragadják az ismerősök. újra katalógusokat dedikál. Rózsi néni rosszul lát, valakit megkért, írja be a nevét odalenn, a vendégkönyvbe. ahová gyakorlatlan betűkkel ezt az üzenetet rótta: „Vituska! Nagyon szép!” VIRÁG F. ÉVA Fotó: Komáromi. A közoktatás kérdései Magnós tanító néni Általános iskolás koromban magam is összevont osztályba jártam. Mindig két osztály volt együtt. Az elsősök a másodikosokkal vagy a harmadikosokkal, aztán a második a negyedik osztállyal, ötödik a hatodikkal és hetedik a nyolcadikkal. A pedagógus természetesen mindig csak egy osztállyal tudott közvetlenül foglalkozni, a másik arra az órára önálló feladatot kapott. Csendes órának neveztük ezeket a foglalkozásokat. Az számított jó és könnyű napnak, ha több volt a csendes órák száma, mint a hangosaké. A pedagógusnak persze éppen az önálló foglalkozások adtak gondot. Hogyan tervezze meg ezeket az órákat, milyen és mennyi feladatot adjon, hogy a tanulót egész órára lekösse? És csak két összevont osztály még szerencsés megoldásnak számított. Négy vagy több összevont osztály esetében már igazán nincs irigylésre méltó helyzetben a pedagógus. Azt mondják, mostoha viszonyok között lévők fejéből pattantak ki a legjobb gondolatok, ötletek. Ezért nem véletlen, hogy az összevont osztályok önálló óráinak megszervezésében, javításában ott járnak elöl, ahol ez sok település gondja. így fejleszthette ki Bács-Kiskun megye a magnóvezérlésű oktatást, s ma már több éves tapasztalataikat tudják átadni az erre rászorulóknak. A kezdeményezés Jakab- szállásról indult ki 1973-ban, ahol Szerdahelyi Andorné az első négy osztályt tanította: s megpróbálta a magnetofont felhasználni az önálló órákhoz. Segítséget kapott a BácsKiskun megyei Pedagógus Továbbképző Intézettől s las- san-lassan kialakult, csiszolódott a magnóvezérlésű oktatás. Milyen egy ilyen óra? Először is a következő eszközökre van szükség: annyi számú fülhallgatóra, ahány tanuló van az osztályban: egy magnetofon, huzalok, elosztók és természetesen magnószalag, amelyen rajta van az óra anyaga. S aztán újabb és újabb magnószalagok a következő órák anyagával. Ha ezek az eszközök együtt vannak, a tanulóknak csak fel kell venni a fülhallgatókat, a tanító néni bekapcsolja a magnót, s kezdődik a tanítás. Idáig azért nem éppen könnyű út vezet. Tisztázni kellett, hogyan állítsák össze az órát, hogyan tegyék fel a kérdéseket? Mennyi időt hagyjanak • a tanulónak egy-egy kérdés megválaszolására? Milyen tempót diktáljanak a gyerekeknek? A gyengébbek vajon hogyan tudják megoldani a feladatokat? A Bács-Kiskun megyeiek módszere a következő: neves tankönyvírók, szaktekintélyek megírják az órát; a gyakorló pedagógusok kipróbálják, s tapasztalataik alapján átírják, átjavítják. Ezután már lehet sokszorosítani a szalagot. A kecskeméti intézetnek ehhez van megfelelő felszerelése : stúdió, ahol szalagra veszik az órát, majd a felvételt sokszorosítják. Hogy ez a pedagógusnak milyen nagy segítség, nem kell bizonygatni. A magnós óra néhány előnyét azért mondjuk el. A nevelőnek az óra összeállításával nem kell bajlódnia, s ez időt jelent számára. Egy-egy óra neki is továbbképzést jelent, mert viszonyítási alapja van más órához; a magnós órákat ugyanis a legkorszerűbb óramodell alapján igyekeznek elkészíteni. A tanuló más követelményrendszerhez is hozzászokik, általában gyorsabb munkatempóban kénytelen dolgozni. Természetesen nem minden órát mag- nósítanak, csak az önálló órák 20—25 százalékát. A magnós tanító néni sem szorítja ki az igazit, hiszen óra végén ő ellenőrzi, hogyan dolgoztak a tanulók a magnóval. Az 1979/80-as tanév kezdetétől megyénk kilenc összevont osztályokkal dolgozó iskolájában vezetik be a magnóvezérlésű oktatást, amire a pedagógusok a Bács- Kiskun megyeiek tapasztalatai alapján készültek fel. Jó munkát magnós tanító nénik! — majoros — A jókedvű Bán Sándor né Ózsákról érkezett GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly Öregemberek a szülőszobában dolgozókat és a takarítókat kivéve senki nem tudja folytatni az eredeti szakmáját. Rétiné így folytatja: — Gondozásról van szó továbbra is, sőt az öregjeink egyharmada fokozott gondozásra szorul, meg is teszünk mindent, amit tehetünk az érdekükben. Itt is van örömünk is. Némelyik gondozottunk úgy beszél, neki ilyen nyugodt, boldog élete még nem volt. Egy néni elmondta : őt nyolcéves kora óta hajtják, küszködik egész életében, számára megváltás, hogy itt mindent megkap és pihenhet. — A gondozottak most kerültek először otthonba? — Igen. Számukra is új ez a helyzet. Most ismerkednek — július óta — egymással és a sorsuk fordulatával. Harminc helyünk van és huszonnyolc öregünk. A legtöbben Paks környékiek, de jött hozzánk elhapvott, magára maradt öreg Kapospuláról, Szálkáról, Ózsák-pusztáról. No, az ózsáki nénivel érdemes megismerkedni, nagyon jókedélyű asszony. Benézünk több szobába, a főnővér mindenütt bejelenti a lakóknak, hogy látogatók érkeztek. Nem azt mondja, hogy hivatalos személyek, szerencsére nem. Nyilvánvaló: tudja Rétiné, hogy a látogató egészen más hatást kelt az itt élőkben, még akkor is, ha nem rokon, még akkor is, ha nem beszélget velük hosszasan. örömmel látom: a gondozás, a munkaszeretet ugyanolyan, magas színvonalú és hiánytalan, mint régen, amikor pedig ugyancsak próbára tette a személyzetet a helytállás, hiszen havonta har- minc-ötven kisgyerek világra jöttét és első napjait segítették, éjjel-nappal. Csecsemők helyett az alko- nyatot dajkálják. Ha meggondoljuk, ez sem kisebb jelentőségű. Megszüntették Pakson a szülőotthont és szociális otthonnak rendezték be. így intézkedett az illetékes hatóság, az épület korszerűtlenségére hivatkozva. A szociális otthon Gyünkhöz tartozik, az ottani szociális otthon „kihelyezett részlege”. Ha szó szerint vesszük ezt a hivatalos kifejezést, kicsit furcsa és indokolatlan, mert Gyünkről nem kellett kihelyezni semmit. Csak az épületből. Kivitték az ágyakat, a szülés és a csecsemőgondozás bútorait, kellékeit és a Pakson vásárolt heve- rőkkel, szekrényekkel rendezték be a szobákat. Négyágyas meg kétágyas szobák vannak. A szülőszobában most négy férfi lakik, négy öregember. Réti Ferencné főnővér, aki előzőleg tizenöt esztendeig csecsemősként dolgozott ebben az épületben, tehát újszülötteket gondozott, az élet megújulásának féltett kincseit, azt mondja, egy hétig úgy érezte, nem bírja, nem marad. Aztán kezdett beletörődni, megnyugodni, megérezte az öregek háláját, sőt szeretetét és ma már örömet is talál abban a munkában, amit végeznie kell. A 22 tagú személyzetből 18-an most is itt dolgoznak. A konyhai Sfitkérezés az udvaron
