Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-05 / 207. szám

A^ÉPÜJSÁG • • ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Kötelesek vagyunk-e? Láng József, Tolna, Alkot­mány u. 27. szám alatti ol­vasónk leveléből idézünk: „Munkahelyemen havi más­fél milliós forgalmat bonyolí­tunk le. Mindenféle élelmi­szert és italárut is árusítunk. Kérdésem éppen ezzel kap­csolatos. Kötelesék vagyunk-e mi három-négy hetenként visszaváltani 200—220 láda sörösüveget és rengeteg mun­kával tárolni, amíg 2—3, né­ha négy telefonálás után a söripar elszállítja, természe­tesen üres rekeszt hozva ma­gukkal. Mire e sok üres üve­get berakjuk az üres rekesz- szekbe, három-négy ember 30—40 percet dolgozik, a sok vevő pedig a pult előtt áll.” A kérdésre Nagy János, a Pannónia Sörgyár szekszárdi palackozóüzemének vezetője válaszolta a következőket: „Az üvegpalackok betétdíjá­ról és forgalmáról szóló 1/1970 (III. 11.) ÁH számú rendelke­zés 3. paragrafusa (1) bek. b) pontja a boltok és vendéglátó egységek vonatkozásában az alábbiak szerint rendelkezik: „Kötelesek az üzletükben for­galomba hozott áruk rendel­tetésszerű használatra alkal­mas betétdíjas palackot — függetlenül attól, hogy azt az áruféleségeken belüli válasz­tékot (pl. hazai vagy import­sör) üzletükben árusították-e, vagy töltött állapotban hol vásárolták — az árhatóság ál­tal megállapított betétdíj el­lenében a nyitva tartási idő bármely időszakában vissza­váltani.” Az Országos Anyag- és Ár­hivatal elnökének hivatkozott rendelkezése alapján a 0,5 li­ter űrmértékű sörös és azonos T elefonszámunk: 129-01, 123-61. formájú, de más rendeltetésű (a betétdíjas import eredetű is) üvegpalack betétdíja a ki­bocsátó és kereskedelem kö­zött 1,30 forint, a kereskede­lem és fogyasztó között 1 fo­rint. Ebből azt hiszem egy­értelműen kitűnik, hogy nem fölösleges, meg nem fizetett munkát végeznek üzletükben akkor, amikor a fogyasztótól visszaváltott üres palackokért darabonként 30 fillér marad a kereskedelemnél. A járatkésés oka Nagy Ferenc"szálkai olva­sónk kérdezte: „Miért késik rendszeresen a Szekszárdról 17.15 órakor induló munkásjárat. A bu­szon mintegy negyven ember utazik mindennap és csak fél­órás késéssel ér haza a mun­kahelyéről.” Pech József, a Volán 11. sz. Vállalat igazgatóhelyette­sét kértük fel válaszadásra. — A panaszt kivizsgáltat­tam. A Szekszárd—Szálka vi­szonylatban 17.15 órai indu­lási idővel közlekedő autó- buszjárat 1979. július 9-től 18-ig hét alkalommal késéssel közlekedett. A késés ideje 5— 23 perc között váltakozott. A járatkésés oka a július hó­napban bekövetkezett nagy­mérvű műszaki meghibáso­dás, aminek elhárítása július 20-ig megtörtént. Július 20. óta a járat késés nélkül, pon­tosan közlekedik. Romlott hal Kovács István, Értény, Pe­tőfi u. 165. szám alatti olva­sónk egy alkalommal bent járt Szekszárdon és a vasúti vendéglőben sült halat vásá­rolt. Mint később kiderült, enyhén szólva nem megfelelő minőségű hallal szolgálták ki. Az ügyet Kortilóczi János, a Tolna megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója kivizsgál­tatta és a következőkről tá­jékoztatta szerkesztőségün­ket: „A szükséges vizsgálatot elvégeztettem. Dolgozóink mulasztást követtek el, rész­ben azért, mert a jogos pa­naszt a helyszínen nem orvo­solták, részben azért, mert a kártalanítást elmulasztották. A mulasztást elkövetőkkel szemben fegyelmi felelősségre vonást alkalmaztam és a ven­déget kártalanítottam'. A tör­téntekért ezúton is szíves el­nézést kérek.” Miért nincs? Kovács Jánosné, váraljai olvasónk panaszolta: sem Bonyhádon, sem Váralján nem kapni 20—21-es gyer­mekszandált. Miért nem kap­ható? — tette fel a kérdést. Ugyancsak kifogásolta egyes gyermekruházati cikkek mi­nőségét és a gyermek- harisnyanadrág méretezési hibáját. Korsós István, a Tolna me­gyei Tanács V. B. kereske­delmi osztályának vezetője válaszában megállapítj a: — Megvizsgáltuk Váralján, Bonyhádon és a cipőnagyke­reskedelmi vállalatnál milyen az ellátás ezen árukból. Meg­állapítottuk: kisméretű bébi­szandálokból folyamatos el­látást a nagykereskedelem nem tudott biztosítani. Ebből következik, hogy a kiskeres­kedelem sém. A nagykereske­delem igényét, rendelését az ipar csak hiányosan elégítet­te ki. Nagymányokon a nyár folyamán két ízben volt ilyen méretű szandál, de sajnos ke­vés számban. A bonyhádi szakbolt vezetője például au­gusztusban nem tudott ilyen szandált beszerezni sem Pécs­ről, sem Kaposvárról, sem Szekszárdról, sem Budapest­ről. — Kovács Jánosné másik panaszára a következőket tu­dom válaszolni. A kereskedel­mi forgalomba szabvány sze­rinti, minőségileg bevizsgált és engedélyezett cikkek ke­rülnek. Az árucikkek minő­sége, tartóssága eltérő, ezért az árak is ehhez igazodnak. A kevésbé tartós áruk ára viszonylag alacsonyabb. A kereskedelempolitika egyik célkitűzése, hogy differenciált ellátást kell biztosítani, for­galmazni kell olcsóbb, stan­dardárukat is. Előfordulhat azonban, hogy jó minőségű áruk között van úgynevezett gyári hibás (pl. varráshiba) is. Ezen cikkek esetében a boltok a reklamációnak helyt adnak és az árut kicserélik. A gyermek-harisnyanadrágok méretezésével kapcsolatban már több panasz és kifogás merült fel. Ezeket a problé­mákat jeleztük a Belkereske­delmi Minisztériumnak. Ugyancsak rendszeresen je­lezzük az olyan ellátási prob­lémákat, amelyek megoldása meghaladja lehetőségeinket, illetve hatáskörünket. A 20— 21-es gyermekszandálok ese­tében is ezt tettük. — Ugyancsak kifogásolja Kovács Jánosné, hogy nem kapott darabonként műanyag tányért, mert csak 6 darabos készletet árusítanak. Mű­anyag tányérból garnitúra és darab is forgalomban van. Bizonyára beszerzési problé­ma miatt nem tudtak két tá­nyért adni. Intézkedtünk, hogy mind a Népbolt, mind az ÁFÉSZ-üzletekben bizto­sítsák a műanyag tányérok darabonkénti árusítását is. Ml VÁLASZOLUNK 1979. szeptember 5. A személyi tulaj­donban levő, illető­leg bérelt személy- gépkocsik belföldi hivatalos kiküldetés (külszolgálat) céljá­ra történő használatának egyes kérdéseiről szól a me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 11/1979. (VII. 17.) MÉM számú rendelete, amelynek hatálya a minisz­térium felügyelete alá tar­tozó állami gazdálkodó szer­vezetekre. költségvetési inté­zetekre, intézményekre, egyesületekre, továbbá a me­zőgazdasági. a halászati ter­melőszövetkezetekre, mező- gazdasági szakszövetkezetek­re. társulásokra terjed ki. A rendelet szerint a személyi tulajdoniban levő személy- gépkocsik belföldi hivatalos kiküldetés céljára történő használatáért, valamint a bé­relt' vagy fuvarozás céljából igénybe vett személygépko­csikért az 1979. évben kifi­zethető díjak (térítések) fel- • ső határa az 1978. évre en­gedélyezett, illetőleg bérlet vagy fuvarozás esetében a ténylegesen igénybe vett ki­lométermérték és a hatályos díjtételek szorzatával azo­nos. Kihangsúlyozandó, hogy a megállapított éves keret­ről és a kifizetett térítési dí­jakról folyamatos nyilván­tartást kell vezetni. Szabá­lyozza a rendelet azt is. hogy mely vállalatok és szövetke­zetek vehetnek figyelembe az átalány meghatározásánál 1500 km utazást, s hogy ez a felső határ milyen munka­körben foglalkozatott dol­gozók részére engedélyezhe­tő. A jogszabály a Magyar Közlöny idei 48. számában jelent meg, és kihirdetése napján — 1979. július 17-én — hatályba lépett. A Kereskedelmi Értesítő f. évi 20. számában felhívás jelent meg a dolgozók tanácsi vonatkozású ügyeinek mun­kaidőn kívüli intézésének elősegítésére. A felhívás sze­rint a dolgozók sem a nyúj­tott. sem a szombati félfo­gadást nem. vagy alig veszik igénybe, rendszeresen mun­kaidő alatt jelennek meg a tanácsi szerveknél, aminek egyik alapvető oka az. hogy a gazdasági vezetők nem gördítenek akadályt a mun­kaidőben való eltávozás elé Szükséges, hogy a vállalati, szövetkezeti, intézményi ve­zetők hathatósabb intézkedé­seket tegyenek a munkafe­gyelem e téren történő javí­tására, szüntessék meg a munkaidőben való eltávozás vonatkozásában meglevő, munkafegyelmet lazító libe­ralizmust. Utal a felhívás a jogsegélyszolgálati tevékeny­ség e körben történő kiter­jesztésének szükségességére is. Az alkalmaztatási feltéte­lekkel és az erkölcsi, műkö­dési bizonyítvánnyal kapcso­latos előírások érvényesülé­sének vizsgálata tárgyában jelent meg közlemény a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Értesítő idei 13. számá­ban. A vizsgálat a kereske­delmi és a vendéglátóipari egységeknél folyt, s hiányos­ságként állapította meg — többek között — azt. hogy az idegenforgalmi szezonban 3—4 hónapra ideiglenesen al­kalmazott dolgozóktól' nem kértek erkölcsi bizonyítványt, ugyanígy a nyugdíjasok al­kalmazása esetén sem, az át­helyezéssel belépett dolgozó­tól elfogadtak több évvel ko­rábban kapott erkölcsi bizo­nyítványt. illetve 1—2 évvel később szerezték be azt a dolgozók, a kereskedelmi bolti dolgozók jelentős száza­lékánál hiányzott a működé­si bizonyítvány a személyi nyilvántartásból, a kilépők­nek nem állítják ki a műkö­dési bizonyítványt stb. Az Egészségügyi Miniszté­rium 75.471/1979. Eü. M. szá­mú, az Egészségügyi Közlöny idei 16. számában megjelent közleménye egyes nyug­díjas dolgozók nyugdíjfolyó­sítási korlátozás nélküli fog­lalkoztatásáról szól és felso­rolja azokat a munkakörö­ket, amelyekben az egészség- ügyi dolgozók nyugdíjuk kor­látozása nélkül teljes mun­kaidőben foglalkoztathatók, kihangsúlyozva azonban, hogy az idevonatkozó enge­dély nem alkalmazható a korengedményes nyugellátás­ban részesülő és a nyugdíj- korhatárt még be nem töl­tött személyek esetében, és nem vonatkozik azokra a nyugdíjasokra. akiknek nyugdíjazására 1979. január 1. napját követően került sor. Dr. Deák Konrád, a TIT városi-járási szervezetének elnöke Rímenvilr n niffiif KPIAb9Udl% ■ ■ jjf ■ (TUDOStTÖNKTOL) A természet ritmusváltása időnként rádöbbenti az em­bert a vissza-vissza néző régi­re és a szívósan közeledő új­ra, még ha az újnak nem is akarjuk észrevenni bemutat­kozását. Így kell tudomásul vennünk, hogy a nyár „elkö­szönőben” van, ahogyan 95 évet megért öregszülőm szok­ta mondani augusztus 15. után. Akármilyen melegen sütött is a nap, egyre csak hajtogatta: „elkészülődik a nyár, itthagy bennünket.” Ezt akkor nem értettem. Azt hittem, hogy ezek a szavak az öregség melegedésre vá­gyódó reménységének a kife­jezői ... Csak jóval később tudtam felfogni, amikor tu­datosult az évszak évszakra váltása és amikor a naptár­nak csillagászati részét bön­gésztem. A csillagászati nyár június 22-én kezdődik, ekkor leg­hosszabb a nappal és szep­tember 24-ig, az őszi napéj­egyenlőség idejéig tart. Vi­szont éghajlatunk évszakvál­tozásai miatt a naptár a nyár idejét május 16-tól szeptem­ber 21-ig számítja. Ez 128 na­Plros már a kecskerágó termése... En őrzöm egyedül még emlékét a nyárnak pót tesz ki. Ebből a nyárelő május 16-tól június 8-ig, míg a tulajdonképpeni nyár júni­us 8-tól augusztus 20-ig, a nyárutó pedig, azaz a nyár búcsúzása augusztus 20-tól szeptember 21-ig tart. Ez a nyár számára elég hosszú bú- csúzkodási idő. Azonban Ta­másiban és környékén a pa­raszti életet élő régiek au­gusztus 15-től szeptember 10- ig számolták a nyár elköszö- nését. Ez 27 nap. Ez az idő is kurtább lesz a nappalok rö­vidülése és a borús, esős na­pok miatt. Talán a nyár varázslatos szépsége feledteti el a köl­tőkkel a nyár búcsúzását. Ezért olyan gyér számú a költői ihletés a nyár végéről. A paraszti emberek jól isme­rik és érzékelik a nyárból az őszbe való átmenetet. A köl­tők inkább a nyarat éneklik vagy a borongós őszt, a nyár utórezdülését csak érintik. ■ Paraszti öregeinknek az év­szakváltozás természeti jelen­ségeit jól meg kellett figyel­ni, hogy minden munkát ide­jében elvégezhessenek. Az évszakok váltásához igazod­tak. Az évszakváltásnak a természetben megfigyelt je­leit áthagyományozták a fia­tal nemzedéknek, akik saját megfigyeléseikkel kiegészítet­ték és hitelesítették. Így ala­kultak ki bizonyos munkák elvégzésének napjai. Így vált valósággá a nyár búcsúzásá­nak jelző képe is. — De hát miből lehet ezt tudni? — kérdeztem annak idején öregszülőmet. Dreg háznak udvarában vén körtefa egymagában... — Sok jele van annak, löl- köm. Augusztus 15-e után a nap olyan melegen süt, de nem perzsel. Ez már nyárvé­gi ajándéka. Figyeld csak meg a kecskerágót! Amikor pirosodik a magja és kezd szétnyílni, akkor már tűnő­ben van a nyár. Ha levele is megpirosodik, akkor az ősz tolakszik a nyár helyébe. Ugyancsak a vadrózsának is a nyár végi napok pirosítják a termését, az őszi derek meg puhítják. — A 81 éves Szíjártó Jó­zsef tsz-járadékos szerint augusztus 20 körül szoktuk a sarjút kaszálni és Kisasz- szonyig (szeptember 8.) rend­jét felszedni. Aki addig nem takarította be szénáját, az már csak a kemencében szá- rogathatta. — Polecsák Lajos tsz- nyugdíjas brigádvezető azt mondja: a körtefa kezdi el­sőnek egy-egy pöndörödött levelét ledobni. Ez figyel­meztetés, szinte érzi a nyár végét. Fiatal koromban több olyan munkát kellett elvégez­ni, ami a nyár végéhez kötő­dött. Így a „magos” (magvas) kender nyüvését, áztatósót, a mákszedést, a korai kukori­ca törését és még sok egye­bet. A zsúpnak való rozs cséplése is augusztus 20. előtt fele erővel ment, mint ké­sőbb. Szerencsére mindez már a múlté! — Kálóciné azt mondja: amikor sárgul a fügefa leve­le, akkor van vége a nyár­nak. — Hát az még odébb van, hogy a fügefa levele sárgul­jon, mondja Kovács József nyugdíjas, akinek a szőlőjé­ben a cserje nagyságú füge­fát fényképeztem. Addigra még a kis termések is beér­nek. Ha már a fügefa levelei sárgulnak: akkor már őszben vagyunk és minden haszta­lan már, búcsúzó fényével el­ment már a szépséges, bol­dogító, harmatos nyár ... Kép és szöveg: dr. Koppán József

Next

/
Thumbnails
Contents