Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-01 / 204. szám

A^ÉPÜJSÁG 1979. szeptember 1. * Paszlorfogadas Jágónakon 280 hold első osztályú legelő van. A jó­szág mégsem jár ki, mert a helybeliek nem tudtak meg­egyezni a pásztorfogadásban. A termelőszövetkezet gond­ját viseli a háztáji gazdaságnak, özvegy Pölöske János- né elismeréssel meséli, hogy ő a nyugdíjas, és a termelő- szövetkezetben karbantartóként dolgozó, érettségizett fia egyaránt 100—100 négyszögölről kapják meg a zöldtakar­mányt. Az idén kis gazdaságukból már leadtak féltucat hízót, így az ólban egyelőre „csak” 31 darabot találhat­tunk. Id. Máté János, a Kossuth Termelőszövetkezet ház­táji agronómusa így vélekedik: — Itt, aki nem restelli a munkát, könnyen tart jó­szágot. Csak az idén 593 sertésre kötöttem meg a több éves szerződést és 145 szarvasmarhát is leadtak már a faluból. A tejtermelés azonban sajnos csökken, a mai na­pon csak kétszer 25—25 kanna tej ment ki a reggeli és esti fejés után. A fiatalabbakat nehéz rábeszélni arra, hogy szarvasmarhával foglalkozzanak... Id. Máté János Pölöske Jánosné A község neve ősi. Arról, hogy Jágónak régi helye hol volt, csak a szájhagyomány szól. Ez a mai Fehérdomb lehetett. Az országban sajnos szokásos pusztulásra — a törökdúlás tényeire — vallanak az olyan elnevezések, mint .„pusztafalu”, „szálláskertek”. Jágónak történetét, a helyiek tudomása szerint, senki nem írta meg. A vásáros- dombói plébánia helytörténeti feljegyzéseihez nem sike­rült hozzájutnunk. Statisztikailag is regisztrált tény, hogy az 1780-as években Jágónak Esterházy Miklós herceg birtoka volt. Ekkor 30 házban, 32 család, összesen 226 lélek élt itt. Az eredetileg ősmagyar faluba a XVIII. szá­zadban érkeztek németek a Fekete-erdő tájáról és rész­ben Nürnbergből. A legrégibb családnevek: Pölöske, Ko­vács, Szarvas. 1941-ben Jágónaknak 1023 lakosa volt, 1969-ben 520, most a helyiek úgy becsülik, hogy jó, ha 470. Ez se sorvadást, se sorvasztást nem jelent. A faluban nincs építési tilalom. 1969. január 1-én szűnt meg az ön­álló tanács, négy évvel később a kirendeltség. Jágónak 1927-ben kapott villanyt, 1970-ben bekötő utat, 1978-ban jött létre az öregek napközi otthona. 1975. január 1. óta tartozik Tolna megyéhez. — Ez Jágónak legjobban felszerelt szórakozóhelye. Van tévé, rádió, magnó, lemezját­szó és asztalitenisz. Naponta többnyire délután 6-tól van nyitva, egészen este 10-ig, szombat-vasárnap pedig né­ha tovább is. Kedden itt mű­ködik a mozi. A régi iskolai osztálytermet valamelyest megnagyobbították, így talán hetvenen férünk el. A mozi nem drága, 5—6—7 forint egy jegy ára. A klub jóváhagyott prog­ram szerint működik, melyet — ezt Kaposszekcsőn, a ta­nácsnál hallottuk — be is tar­tanak. Az idén már volt po­litikai vetélkedő, táncest diszkó, közös kirándulás, tár­sadalmi munka és megemlé­kezés a nemzeti ünnepeken. Szeptemberben műveltségi ve­télkedő esedékes, októberben szüreti bál és házi sakk- bajnokság, november 7-én megemlékezés, majd decem­berben télapóünnepség, fenyő­faünnepély és szilveszteri bál zárja az évet, nem feledkez­ve meg az elmúlt időszak ér­tékeléséről sem. Az udvaron beszélgetünk Miklós Jánosnéval, aki most egyszemélyben óvónő és da- dus is, ugyanis az óvodában ketten dolgoznak, ö és Wal­ter Éva, aki jelenleg szabad­ságon van. A gyerekek pilla­natok alatt körénk seregle­nek, s kórusban mondják: Bácsi, engem fényképezzél le! Miután elkészülnek a sztár­fotók, már nem vagyunk ér­dekesek, játszanak tovább a tágas,udvaron. — Tizenhárom gyerekünk van, mindenkit fel tudtunk venni, még így sincs minden hely betöltve, mert az óvoda 20 személyes. A kicsik öröm­mel járnak ide, van egy fog­lalkoztató és egy hálóter­münk, s bőségesen el va­gyunk látva játékokkal. Ud­vari játékainkat egy meződi nagypapa javítja, társadalmi munkában. Neki is ide jár két unokája, s szívesen végzi ezt a munkát. Televíziót néznek... Jágónak közigazgatásilag Kaposszekcsőhöz tartozik, ide értve az oktatásügyet, az egészségügyi ellátást és az élet sok más területét is. Az illetékes posta Vásárosdom- bón van, a szomszéd megye területén. Ez a mi szempon­tunkból — enyhén szólva — hátrányos, ugyanis lapunk terjesztése egy „idegen” fel­ségterületen lévő postának nem szívügye. Az olvasó ke­zében lévő oldalt összeállító újságírók nagyon sok éves gyakorlatában ez az első eset, hogy borítékban, magánlevél­ként, szinte privát vállalko­zásban juttatják el azt, amit írtak, azoknak akiknek írtak. A közlekedés a Komlón szé­kelő 12. sz. Volán Vállalat ke­zében van. Ennek megfelelő­en annak fő iránya nem Tol­na, hanem Baranya megye. A szükséges változásokkal kapcsolatban legutoljára 1979. július 12-én továbbította Gyu- gyi János kaposszekcsői vb- titkár a helybeliek jogos pa­naszát Komlóra. (Iktatószám - 639/1979.) Válasz augusztus 27-ig, ottjártunkig nem érke­zett. Munkatársaink először 1974 decemberében jártak Jágó- nakon, azzal a céllal, hogy a megyénkhez csatolandó köz­ségekről írt sorozatunkat egy riporttal gazdagabbá tehes­sék. Akkor is, azóta is az út Volt a legfontosabb téma. A helyzet nem változott. Jágónak Dombóvártól tu­lajdonképpen csak nagyobb futamodásnyira van. A város megközelítéséhez azonban elő­ször be kell utazni Sásdra, ott vonatra szállni és nagyon hosszúra nyújtani azt az él­Amikor 1978. március 2-án megnyílt az öregek napközi otthona, harminc idős ember várta kíváncsian, hogy mivel is fogják ott eltölteni egész nap az idejüket. Aztán olyan hamar elrepült az idő, hogy szinte észre sem vették, s le­járt a nap. Azóta is így van ez. Reggel 8-tól délután négy óráig vannak a napköziben. A férfiak dologidőben álta- lábart csak ebédre jönnek. Té­len viszont teljes a létszám, ami nyárra leapadt 22-re. Büszkén mutatja a régi fel­vételt Gyenis Istvánná otthon­vezető, amely arról tanúsko­dik, hogy a dombóvári kiállí­táson 30 kézimunkával szere­peltek, nem kis sikerrel. Hogy gyorsabban teljen az idő, nótáznak, televíziót néz­nek, társasjátékkal játszanak, megünneplik egymás névnap­ját, ajándékokkal kedvesked­nek egymásnak. Tavaly egy kis pénzhez is jutottak, megművelték a ker­tet, ami ott termett, eladták. Van takarékkönyvük is, most is onnan vesznek ki ezer fo­rintot, ugyanis tsz-busszal Hé­vízre mennek. Nagyon szere­tik ezeket a „fürdős” utakat az idős emberek, s mindig jó hangulatban jönnek vissza és már akkor arról beszélnek, hogy legközelebb hova men­nek. Vezetet, amit mindközönsége­sen „ingázásnak” nevezünk A Kossuth Termelőszövetke­zet tőszomszédságában lévő majorjához kitűnő állapot­ban lévő magánút vezet. En­nek folytatását — por- és sár­mentesített formában — a megyei tanács elnökének ígé­retéhez híven már megépítet­ték. Csakhogy a termelőszö­vetkezet akkor zárja le a ma­ga üzemvitele szempontjából fontos utat, amikor akarja, és ezért még csak követ se lehet Vetni vezetőire. Az út egyéb­ként a KPM-előírásoknak nem felel meg, még a rendel­kezésre álló kitérők árán sem. Jágónak lakóinak kívánságá­ra utánajártunk az ügynek. Se Csillag László, a dombó­vári Városi Tanács osztály - vezetője, se Szeglet Ferenc, a megyei tanács építési osztá­lyáról nem tudott olyan fel­világosítást adni, ami gyors megoldással kecsegtetne. A probléma ismert, az anyagi lehetőségek szűkösek, de a megoldással foglalkoznak. Az ifjúsági klub Jócskán délután 6 óra előtt jártunk a faluban, így az ek­kor nyitó ifjúsági klubban nem fordulhattunk meg. A helyi fiatalok véleményét Má­té Mária összegezte: Apróságok — A régi vegyesboltot a dombóvári ÁFÉSZ félmil­liós költséggel újjáépítette. A havi forgalom 150—170 ezer forint. Kenyér Sásdról jön, minőségéről nem tud­tunk meggyőződni, mert mennünk kellett. A falu­beliek mit tehettek volna mást, vártak. Mint mond­ták, nem először. — 30 magángépkocsi van a faluban. — Az italbolt szép, tiszta. Havi forgalma 70 ezer fo­rint körül van. Udvarában pedig ott a község „soort- létesítménye”, a tekepálya. — A betyárvilág nem olyan régen múlt el, mint gondolnánk. A múlt század legvégéről jegyeztünk fel egy történetet, amikor a szigetvári piacról visszatérő gazdát támadták meg a gyenei erdőnél. Nála volt az eladott zsúp ára, de nála is maradt, mert időben csa­pott a lovak közé, így a sa­roglyába ugró két támadó hanyatt esett. Tanácstagok A legutóbbi választáskor Gyuricza János, Chalapa Bé­la, Bella Istvánné, Maroffer János, Kulcsár Mária és Törő Antalné kapták meg a vá­lasztók bizalmát. Nem biztos, hogy ez a bizalom megmarad, hiszen ahogy Gyugyi János vb-titkár mesélte, akad a ta­nácstagok közül olyan, aki az utóbbi 12 tanácsülés közül csak kettőt érdemesített meg­jelenésére. E heti magazinunkat a helybeliek szives segítségé­vel írta Ordas Iván és Por­dán Jánosné. A fényképe­ket készítette és az oldalt összeállította Komáromi Zoltán. Következő magazi­nunk színhelye Kalaznó lesz, ahová szeptember 2-án látogatnak el munkatár­saink.-» Forgalom a falu központjában i Betelepülők Az, hogy abszolút számok­ban mérve a falu lélekszáma csökken, kétségtelen. Ami vi­szont nem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes itt élni, vagy éppen ide települni is. Ferenci Gábor Előbbi állitás igazát a sok szépen tatarozott, újjáépített ház bizonyítja. A másikét Fe­renci Gábor, aki családjával együtt nyolc esztendeje köl­tözött Jágónakra és így véle­kedik: — Olcsón kaptam házat, a község pedig szerintem ne­künk nagyon előnyös helyen van. Sásdon dolgozom a vi­zeseknél, motorral ide épp­úgy könnyen eljutok, mint bárhová, ahová a munka szó­lít. Aki dolgozik, az megél Három családom van, a leg­idősebb 12 éves, a középső 10, a legkisebb pedig, a rég várt fiú, 13 hónapos. A betelepülőkhöz tartoznak a cigányok is, akik részben a székhely községből, részben Csikóstőttősről jöttek. Azok­kal szemben nincs is semmi kifogás, akik rendszeresen dolgoznak. Csakhogy időn­ként felbukkan a kideríthe­tetlen számú rokonság, nem­egy esetben váratlan munkát adva a kmb-s rendőrnek... . Gyenis Istvánné Máté Mária ■ Nagypapa javítja a játékokat A Z (JT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents