Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-30 / 229. szám
1979. szeptember 30. NÉPÚJSÁGs Emberek, szabályok ügyintézők Három hónapja — július 1-én — lépett életbe a szabálysértési kódex módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényerejű rendelet, amely tovább bővítette a tanácsok hatáskörét. Ezentúl sok olyan ügyben is a községházán, a városházán kell dönteni, ami eddig a bíróságokra tartozott. Például a becsületsértés, a magánlaksértés enyhébb eseteiben. Aztán eddig, ha valaki 500 forintnál kisebb értéket tulajdonított el, a törvény szerint szabálysértést követett el; július 1-től 1000 forintra nőtt az értékhatár — ameddig a lopás csak szabály- sértésnek minősül. Mi tagadás, a tanácsi dolgozók nem fogadták osztatlan tetszéssel a változásokat. Mert — bár a 10 és fél millió magyar állampolgár közül csak elenyészően kevesen tartoznak a szabálytalankodók körébe — a helyi hivatalokban azért eddig is épp elég gondot, pluszmunkát okoztak a renitenskedők. Tavaly több mint 120 ezer szabálysértési feljelentés érkezett a tanácsokhoz. Ki a szemetet hordta a közterületre, ki a rádiót, a magnót bömböltette a szomszédai fülébe, egyesek „elfelejtettek” építési engedélyt kérni, vagy .éppen nem vitték el a kötelező védőoltásra a gyereküket. Akadtak, akik a boltban „tévedtek meg”. Az együttélés írott és íratlan szabályait sokféle módon megszegték a múlt évben is. S a tanácsokhoz érkező bejelentések többsége megalapozottnak bizonyult, csaknem 80 ezer esetben bírsággal büntették a vétkeseket. I Az ügyek mögött temérdek hivatali munka rejlik, finden egyes alkalommal meg kell hallgatni a feljelentőt, a vétkest, olykor a tanúkat is, gyakran a helyszíni szemle sem maradhat el; s még csak ezután következik a tárgyalás, az „ítélethozatal” a tanácsházán. Csupán érzékeltetésül említjük meg, hogy például a 45 ezer lakost számláló Érden évente mintegy 400—500 ilyen apróbb, vagy bonyolultabb üggyel kell foglalatoskodniuk a tanácsiaknak. Most várhatóan még szaporodnak is az ügyek. Hogy mennyivel, erre csak következtetni lehet; a bíróságoktól átvett ügycsoportok révén mintegy 16 ezerrel. Ez a növekmény 1500 helyi tanács között oszlik meg. A legtöbb persze a nagyvárosoknak jut belőle, amelyek épp ezért státuskiegészítést kaptak. Ám a törvénymódosítás — a tanácsi dolgozók helyzetét megértve is — indokolt volt. A bíróságokra itt-ott hatalmas terhet rótt a soksok „tyúkper”; az állampolgárok jelentéktelen viszálykodásaihoz nincs feltétlenül szükség az igazságszolgáltatás apparátusára. Azzal is mindenképpen egyet lehet érteni, hogy a társadalomra kevésbé veszélyes vétségek nyomán lehetőség szerint minél gyorsabban, helyben dönteni lehessen. Az államigazgatási dolgozók teendői várhatóan csakugyan gyarapodni fognak, de ezzel számoltak is a jogalkotók. Ennek megfelelően több könnyítő, egyszerűsítő _ intézkedést tartalmaz a módosított jogszabály; egyebek Bt között a szabálysértések bizonyos eseteiben lehetővé teszi a helyszíni bírságolást. Például a tiltott helyen für- dőzők, a csendháborítók, a parkrongálók, az utcán sze- metelők azon nyomban „bűnhődhetnek” — amennyiben tetten érik őket a bírságolás jogával felhatalmazott tanácsi dolgozók, akik az eset súlyosságától függően 50— 200 forint pénzbüntetés kifizetésére szólíthatják fel a szabályszegőket. Az intézkedésnek az a célja, hogy minél több ügyben elkerülhető legyen a hosszas eljárás. De hogyan is valósuljon ez meg a gyakorlatban? Többen hivatalbeliek közül is, úgy vélték, hogy amolyan hatósági közegként lesben kell majd állniuk az utcán; ki dobja el az almacsutkát, a buszjegyet. Az ilyesfajta társadalmi őrjárat nem volna haszontalan egyikmásik településünkön, a tanácsi szakelőadók azonban így nem aprózhatják el idejüket, energiájukat. A jogszabály világosan kimondja, hogy az arra kijelölt dolgozóknak egyéb hatósági teendőjüket végezvén jogukban áll felelősségre vonni a szabálytalankodókat. Pécsett például 15 alkalmazottat bíztak meg ilyen feladattal, köztük útfelügyelőket, parkerdészeket — akik leginkább rajtacsíphetik az utak engedély nélküli felbontóit, a parkok, a játszóterek szennyezőit, rongálóit. És miért ne csöngethetne be mondjuk az építési osztály dolgozója annak a kapuján, akinek a portája előtt építési törmelék terpeszkedik. A boltokat járó kereskedelmi ellenőr miért ne vonhatná felelősségre a helyszínen azokat, akik a közértüzlet ajtajában italoznak? Az ügyeket gyorsíthatja, hogy azokban az esetekben, amikor a feljelentést követően világáé a tényállás, a t szabálysértést elkövető sem tagad, nincs szükség tanúk meghallgatására, helyszíni vizsgálatra, vagyis amikor a formaságok megtakaríthatók — mellőzhető a hivatalos tárgyalás. Korábban ez csak akkor volt lehetséges, ha a kivetett bírság nem haladta meg az 1000 forintot. A bonyolultabb ügyekben viszont, amikor csakugyan szükség van bizonyítási eljárásra, „nyomozásra” — például egy áruházi lopás esetébep. —, most igénybe vehető a rendőrség közreműködése. A becsületsértési, magánlak- sértési ügyek úgynevezett magánindítványhoz kötöttek; a feljelentőnek 100 forintot kell fizetnie illeték címén — amennyiben fellebbez 200 forintot — és 15 napon belül kezdeményeznie kell az eljárást. Ez azt szolgálja, hogy csak a valóban indokolt esetekben keressék fel a hatóságot. Az egyszerűsítések ellenére kétségtelen, hogy a tanácsiak dolga nehezebb lett. Kibővített jogi ismeretekkel, a törvény szellemében kell alkalmazniuk a szabályokat, amelyek július 1-től még szélesebb körre vonatkoznak — szabálysértésnek minősül például a kerékpár és más hasonló úti alkalmatosság jogtalan igénybevétele; új elem a visszaélés az üzemi gépkocsival, a járműalkatrészek szakszerűtlen készítése, szigorú elbírálás alá esik a vesztegetés; a csúszópénzt kérő, illetve elfogadó állami, szövetkezeti dolgozó 5000 forintig terjedő bírsággal büntethető. A több feladat alighanem a falvakban okoz nagyobb gondot, ahol a nagyvárosokhoz hasonló létszámbővítésre nincs lehetőségük a tanácsoknak. Egyedüli megoldás az ott dolgozók felkészítéséről gondoskodni, mert már az apróbb falvakban is idejét múlt felfogás, hogy a vb-titkár értsen-mindenhez. Olyan dolgozókra van szükség, akik nemcsak egy-egy munkamozzanatot ismernek, s akik olykor kisegítik egymást. A növekvő feladatokhoz a községekben is fel kell nőni. PALKÓ SÁNDOR Sziréna nélkül if r >' í ■ -- . Li S 1 -jSß'h ’ BÉHt Jmfcfc*! = J M ■ J§ 'F5! L K k , / . afcll yolc óra ötven perc. Simontornyáról riasztják a szekszárdi, dombóvári, siófoki és székesfehérvári állami, és a tamási önkéntes tűzoltókat. De a jelzés végén azt is közlik, gyakorlat. Pár másodperc múlva mindenütt megszólalnak a csengők, s alig több mint fél perc, már felberregnek mindegyik helyen a piros autók motorjai. Pár szavas tájékoztatás, Simontor- nyán feltételezett tűz. Ég a bőrgyár egyik pakuratárolója. Az ajtók kitárulnak, a gépkocsik indulnak. Bevetésre, de most nem villog a kék1 lámpa, nem visít szabad utat kérőn a sziréna. A bőrgyárban ekkor már a vállalat önkéntes tűzoltói ostrom alá veszik a feltételezett lángokat, amiket egy zászló jelképez. Közben sorra gördülnek be a gyárudvarba a riasztott tűzoltóautók. Minden olyan, mintha igazi tűz volna. Pedig csak gyakorlat. Azért, hogy ha netán, valóban fellobbanna a láng, a leghatásosabban vehessék fel ellene a küzdelmet. Fotó: Szepesi László Cső végén a habsugárcső A csövekben nyolc atmosz- férás nyomás Hűtősugarak A parancsnokok értékelik az egységek munkáját „Víz — utak” A gyakorlat vége
