Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-28 / 227. szám
1979. szeptember 28. "rtHPÜJSÁG 3 Húskombinát-építkezés A cél egyértelmű, de a terveken még vitáznak Egy vegetáló beruházás újbóli elindítása több energiát emészt fel, mint egy újnak a kezdése. A húsipari vállalat igazgatójának, Kiss Sándornak volt ez a véleménye öt hete, ugyanezeken a hasábokon. Sok még az ellentmondás húskombinátügyben. A cél mindenki előtt világos, a tervezőktől az alvállalkozókig tisztában vannak azzal, hogy az Állami Tervbizottság által meghatározott átadási határidőt csak teljesíteni szabad. A legnagyobb feladat előtt a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat vezetése és munkáskollektívája áll, erről beszélgettünk Villányi József igazgatóval. — A TÁÉV-nek olyan vállalatokkal kell együttműködnie a szekszárdi építkezésen, amelyek igen erősen elkötelezettek Pakson is. Ott jövőre lesz az építési csúcs. Vajon, ezek a vállalatok biztosítanak-e elegendő munkáskezet, hogy a húskombinát is elkészüljön határidőre? Az egyértelmű, hogy az atomerőmű határidőre való üzembe helyezése a népgazdaság számára fontosabb. Pakson önöknek is van feladatuk. — Kezdjük saját dolgaink elemzésével — kezdte a beszélgetést Villányi József. — Számunkra az idén van az építési csúcs Pakson. Jövőre a feladatok itt ugyan csökkennek, de a város megrendelésére végzendő munkák részaránya jelentős mértékben megnő. Többek között kötelezettségünk van a tűzoltólaktanya, egy vendéglátó- egység és más létesítmények építésére. Tehát 1980-ban sem lesz lényegesen kevesebb a munkánk Pakson, onnét nem tudunk nagy erőt visszahozod. Alvállalkozóink nehezebb melyzetben vannak. Számukra ezután kezdődik igazán az atomerőmű-építkezés. Az Országos Szakipari Vállalat, vagy a Villanyszerelő Ipari Vállalat, a CSŐSZER nehéz helyzetben van, elsődleges számukra Paks. — Úgy tudom, hogy a húskombinátot a nagyberuházások sorában az ötödik helyre sorolták, a TÁÉV-nek pedig az első helyre. Ez jelentheti azt, hogy nagyobb figyelmet kap ez az építkezés? — Nem tudom, hogy milyen sorolás készült. Azt hiszem, hogy ez bizonyos fokig lényegtelen kérdés. Az biztos, hogy az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztériumban a kiemeltek közé sorolják ezt a munkát. Végig figyelni fogják az itteni helyzetet és segítséget nyújtanak az alvállalkozói kapacitások biztosításában, koordinálásában. — Alvállalkozók. Ismerjük az országos gondokat, a vitákat, vajon a TÁÉV-nek is lesznek gondjai? — Tudjuk, hogy az alvállalkozók, tehát az országos szakvállalatok kapacitása igen leterhelt. Az előbb már említettem, hogy számukra az atomerőműnél jelentkező feladatok végrehajtása az elsődleges. De vegyük példának a Villanyszerelőipari Vállalatot, vagy az ORSZAK-ot. Nekik Budapesten a lakásépítésben ugyancsak komoly feladataik vannak. Egyik terhére sem csinálhatják a szekszárdi építkezést. Tévedés ne essék: abban nem kételkedem, hogy nem végzik el munkájukat, de az ütemesség tartása komoly gond lesz. Minden eddigi tárgyalás során biztosítékot kaptunk arra. hogy az ÉVM jól egyezteti a vállalatok munkáját. Azt hiszem, a beruházás körül korábban történt események miatt, túl sötéten látjuk a képet. Az igazság az: az új tervek óta mindenki új szellemben tevékenykedik. Jelenleg a tervdokumentáció okozza a legtöbb gondot. — Nincsenek még végleges tervek? — A módosított tervdokumentációval augusztus első napjai óta rendelkezünk, de ezeknek szakhatósági jóváhagyása — élelmiszer-higiéniai oldalról — még nem történt meg. Ez pedig a kivitelezés újraindításának feltétele volt. — Mi a garancia, hogy az állandó tervmódosítások időszaka végre befejeződik? Ilyen körülmények között hogyan lehet a munkát szervezni, az alvállalkozókat hatékonyan irányítani. — Rendkívül kényes feladat előtt állunk. Jelenleg sok a bontási és átalakítási munka. Több olyan tervet nem tudunk elfogadni, amelyet a tervező adott. Komoly szakmai viták vannak, ismétlen szakmai viták, a tervmódosításokból és a szerkezet süllyedéséből adódók. — Egy dolgot nem értek. Kiss elvtárs, a húsipari igazgatója megnyugtatott, hogy a süllyedés nem jelent gondot, tehát emiatt nem kell új terveket készíteni, ön pedig tervmódosításokról beszél. — Igaza van Kiss elvtársnak. A süllyedésből eredően nem kellene ilyen módosításokat végrehajtani. Mi csak a süllyedés következményeinek kiküszöbölésére szolgáló műszaki megoldásokat kérjük. Véleményem szerint — ezt mint magánember mondom — a tervező most pótolja azokat a hiányosságokat is, amit elmulasztott évek óta. az első tervek készítésekor. Beszélhetünk korszerűsítésről, exporthigiéniai megkötöttségekről, mindent elhiszek, de szerintem ezek miatt nem kellene 1200 köbméter betont és vasbeton szerkezetet feltörni és kidobni. Az új tervek szerint a kész csőrendszerek száz métereit bontjuk most el. És ahogy a terveket ismerjük, a bontási munkák az előbb említett 1200 köbméter duplájára fognak rúgni. Amikor a süllyedés kérdése felmerült, háromnegyed évig a gyors, ésszerű kockázatot vállaló döntés helyett taktikázás folyt — ezt a késést behozni lehetetlen, az ebből koszterék Koszter Ádám, az aparhanti „Búzavirág” Termelőszövetkezet negyvennyolc esztendős traktorosa, éppen a kapuban állt érkezésünkkor, nagyvejkei otthonában. — Ilyen időben inem mehetünk ki a határba, meg kell várnunk, míg jobbra fordul, kisüt a nap, vagy legalább eláll az eső, megszikkad valamelyest a föld. Az udvaron homokozó, benne kis lapát, vödröcske. — A fiamé, most harmadikos. Van még két lányom is, az egyik nemrégiben ment férjhez, itt laknak most a szomszédban, a másik varrónőnek tanul az ipari iskolában. Koszter Ádám háromszoba-konyhás lakása egyáltalán nem hasonlít a régi idők parasztházára. A fiatalok szobájában hatalmas plakát, Zorán portréja mellett sok-sok apró fotó lóg a falon. — Hát istenem, most ilyen világban élünk. Mi hagyjuk, azt tesznek ki a falra, amit akarnak, övék a szoba, ők is takaA szolgáltató — szolgála Villányi József igazgató eredő károkat senki sem tudja megtéríteni. — Erről nehéz egyértelmű véleményt mondani. Az Állami Tervbizottság úgy döntött, hogy felkéri a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vezetőjét, hogy az eddigi tapasztalatokat vizsgálják meg és a felelősség megállapítására tegyenek javaslatot. Vajon a TÁÉV' milyen hibákat követhetett el a kombinát építkezésénél? Azt hiszem, hn önök ezeket előbb feltárják, az sokkal többet ér, mintha egy vizsgálat eredményére várnának. — Mi is levontuk a szükséges következtetéseket ebben az ügyben. Felróhatják hibánknak: nem építettük a kombinátot 1977—78-ban megfelelő ütemben —, de az állandó tervmódosítás, majd a süllyedés következtében lényegesen nagyobb ütem nem is volt elérhető. A süllyedés ügyében pedig nem tudtuk döntésre kényszeríteni a beruházót és — elsődlegesen — a tervezőt. — Úgy tudom, létszámproblémáik is vannak. A TÁÉV irányított munkaerővel — a szekszárdi büntetésvégrehajtási intézet elítéltjeivel — dolgoztatott. Vajon ez megoldás? — Nem a létszám kérdése a döntő az építkezésen. Az igaz, hogy jelentős segítséget — segédmunkaerőt — képviselnek az elítéltek. Munkájukkal elégedettek vagyunk, a továbbiakban is szükség lenne rájuk. Sajnos december 31-én lejár a szerződés. Reméljük, hogy sikerül újabb időszakra megállapodni az elítéltek foglalkoztatásáról. A kérvényt már elküldtük az országos szervnek. Visszatérve a létszámhoz. Jó csapatmunkára van szükség. Ha csak egyetlen fal elkészítésének menetrendjét elsorolom, érthetőbb lesz, mire gondolok: az első fázisban mi elkészítjük a falat, egy másik vállalat szakembere erre szigetelő réteget visz fel. a következő ismét egy műveletet végez, a harmadik alvállalkozó és végül a negyedik vagy az ötödik befejezi. Tehát alapvető, hogy egymás után ütemesen jöjjenek a különböző kivitelezők, mert más esetben fennakadás adódik. Ezért hamarosan egy létesítmény-főmérnököt nevezek ki a húskombináthoz, elkészül hamarosan egy hálóterv, melyben minden feladatot mindenki számára pontosan jelölünk. — Ha lassan is, de azért sikerül kilábalni a hullámvölgyből. Mikorra várható, hogy rendes ütembe, tehát a régi kerékvágásba érnek az építkezéssel ? — Most visszaesés következik. A bontás után — novemberben — érünk el az év elejei készültségi fokhoz. A háromnegyed éves kiesés az alvállalkozóknak is sok gondot okoz. Idő kell, legalább két hónap, hogy rendes ütem alakuljon ki, a kivitelezési folyamat újraszerveződjék. Sok vita lesz még. A tervező továbbra is fenntartja azt a jogát, hogy menet közben módosítson, hogy ez milyen mérvű lesz, azt előre nem lehet tudni. — A beszélgetés során felmerült bennem egy újabb gondolat. A szekszárdi tejüzem építése is az önök feladata. — Alapvető kérdésnek tartom, hogy egyik építkezés sem csúszhat, vagy ha lesz csúszás, akkor csak az egyiknél. A húskombinát kormánykiemelt beruházás, nekünk mindent oda kell összpontosítani. Annyi már biztos, hogy a tejüzemnél az idei tervezett beépítést nem tudjuk teljesíteni. A lemaradás mintegy 15 milliós lesz, ezt leszögezem, hogy nem a húskombinát miatt, hanem egyszerűen erre az évre nem lehetett beszerezni a vasbeton szerkezeteket. Azt is tisztán látjuk, hogy az ez évi lemaradásokat majd 1982-ben tudjuk pótolni, akkor pedig a technológiai szerelők számára adódhat olyan helyzet, hogy az ő munkájuk elvégzésére a tervezettnél rövidebb idő áll majd rendelkezésre. — Rendkívül összetett feladat előtt áll a TÁÉV. Milyen tervek készülnek ennek megoldására? — A Pakson ránk szabott kötelezettségeket teljesíteni fogjuk, a húskombinátnál egyértelmű a határidő, a tejüzem is fontos. Egy lehetőségünk van. Azokat a munkákat hátrább soroljuk, a munkakezdést átütemezzük, melyek az ötödik ötéves tervben indulnának és a következő tervidőszakban kerülnek átadásra. Erre kidolgoztunk egy tervet, az illetékes szervek elé terjesztjük, az ő döntésük alapján fogjuk szervezni a munkát. Ami tőlünk telik, mindent megteszünk. — Köszönöm a beszélgetést! HAZAFI JÓZSEF rős szélvihar volt, s mire hazaértünk, az egyik ablaknak vége lett. Nem maradhattunk így éjszakára, másnapra. elindultam hát. üveges után nézni. Hétfő lévén, fel sem merült bennem, hogy nem találok majd mestert a lakótelepen. Ám egyiktől a másikig autózva, be kellett látnom: ez a szolgáltatásfajta különös ágazattá „fejlődött” az idők folyamán. A magánkisiparosok feladták az ipart, maradt a szövetkezet. amely ugyebár hétfőn szabad napot tart. „Szabad hétfő” — olvastam a táblát az ajtón, s egy —■ lassan-lassan cinikusnak tetsző plakátot — „Kevesebb is elég”. Ez utóbbi ugyan az energiatakarékosságra vonatkozott, az adott helyzetben azonban azt juttatta eszembe — valamiként több kellene a szolgáltató ipartól. Több figyelem.- felelősség és mindenekelőtt az, hogy a szolgáltató — szolgáltasson. Mert újabban, tisztelet a kivételnek — a szolgáltató ipar „átment hivatalba”. A Patyolat, az AFIT közli feltételeit. a GELKjA udvarias mondatfogalmazása sem rejtheti el —, vegyem tudomásul, hogy rajta kívül szinte nincs más. akihez fordulhatok. A különböző szakipari munkákra „hivatott” szövetkezetek — ha egyáltalán elfogadják a megrendelést —. olyan űrlapokat tesznek elém. amelyben úgyszólván minden jog számukra van fenntartva. Nekem egyetlen marad — fizessek. És aligha csak alkalmi rosszkedvem fogalmaztat lemondóan — ma. valamit elintézni a ház körüli javítanivalóból, embert próbáló, időt rabló feladat. Miért? Mert a szolgáltató nem szolgáltat. Esetleg kegyesen vállal —, ha van összeköttetésem a bádogoshoz, vízvezeték-szerelőhöz. az autószerelőhöz, stb. Különös és egyáltalán nem örvendetes folyamatnak vagyunk tanúi. Miközben ugrásszerűen emelkedik a háztartások gépesítettsége — fölszereltsége —. csökken, illetve nem tart lépést ezzel a szolgáltatások fejlődése. Ma már több mint 250 hűtőszekrény, mosógép, csaknem kétszáz porszívó, hetvennél több személyautó és motorkerékpár. 240—260 televízió, rádió jut minden ezer lakosra — ugyanakkor a javító-szolgáltató ipar nagyjában-egészében az 1970-es évek szintjén áll. Amikor még százegynéhány hűtőszekrény. 23 gépkocsi, s körülbelül 170 televízió jutott ugyanennyi lakosra. Fejlődött, igaz az állami szövetkezeti szektor, ám az aránytalanul nagy mennyiségeket vállaló magánkisipar tovább zsugorodik, kivéve a konjunkturális ágazatokat — az autószerelőt, a karosz- széria-lakatost. stb. Ez önmagában még nem lenne baj, ha a javító-szolgáltató tevékenység az igényekhez idomulna. E helyett azonban az történik, hogy a mennyiségi, a kapacitás- növelést részesítik előnyben, a szervezetet bővítik, ahelyett. hogy a differenciálódó követelményekhez igazítanák a javítást, a szolgáltatást. A szolgáltatás nem csu. pán a gépek javításából áll — az ember tárgyai, használati eszközei között olyanok vannak többségben, amelyek ma már nemigen ígérnek üzletet a javítóiparosnak. Köztudomású, milyen nehéz szert tenni vállalkozóra, aki — ne szégyelljük kimondani — leengedné a gyerek kinőtt nadrágját, kicserélné a rossz cipzárt. rendbehozná az öregedő bútort. A szövetkezeti szalonok munkavállalója elhúzza a száját, ha kissé viseltes -cipőmet az asztalra teszem: meg tudná-e stoppolni, mivel nekem ez a lábbeli még megteszi... A vízcsap-cserére. az ablak- illesztésre, s hosszan sorolhatnám még a sort — ugyan hol kaphatunk jól dolgozó, szolid árat számító iparost?! Pedig a javító-szolgáltató tevékenység mindinkább tényezője hangulatunknak és magánháztartásunk költség- vetésének. Nem jó gyakorlat az. hogy egyébként kifogástalan tárgyakat kell kidobni azért, mert apró hibájukat képtelenek vagyunk megjavíttatni. mert sokszor többe kerül az utánjárás, mint maga a munka. Szembe kell nézni a világ követelményeivel: amikor az alapanyagok, nyersanyagok ilyen rohamosan drágulnak, amikor gazdaságos felhasználásukhoz nem csupán magánérdekeink fűződnek — nem túlzottan nagy luxus arra „beállni”. hogy javíttatás helyett inkább vásároljunk újat? Másutt, nálunk gazdagabb országokban gyorsan és hatásosan feleltek erre a kérdésre. Reneszánszát éli a szolgáltató ipar, támogatják a javító-tevékenységet, s ennek a kedvező hatásai kézzelfoghatóak. Az NSZK- ban. Angliában a legnagyobb áruházakban hosszú standjuk van a cipészeknek, lakatosoknak, szabóknak; s kiaknázzák a kisiparosok vállalkozó kedvét. Nálunk az állam nem kevés pénzzel támogatja a javító-szolgáltató kisipart. De az állami támogatás ellenére, a kialakult szervezet ellentmondásai miatt mégsem tapasztalunk olyan fejlődést, amelyet az igények indokolnának. iszont tapasztalunk f ; ..újításokat”, a szabad hétfőt, a korai zárást, ...... a hatóságosdit. Azt, h ogy a szolgáltató mintha elfeledkezne arról hogy neki az a dolga, hogy szolgáltasson. MATKÓ ISTVÁN Koszterék és otthoni munkahelyük — az istálló rítják — mondja Koszterné, s máris invitál, nézzük csak meg az új szerzeményt. A két tehén mellett egy üsző kérődzik békésen, s odébb egyedül, a borjú. — Sajnos az egyik tehenemet ki kell selejtezni, már hétszer is volt bikánál, de semmi foganatja... Ezért vettem most ezt a borját. Szép állat ugye? Koszter Ádám. aki egyébként a község tűzoltó rajának parancsnoka — és kiváló rajparancsnoka — két hízót nevel. — Kettőt most vittek el, azok szerződöttek voltak. A másik kettő kell a családinak. Nemsokára itt a vágás ideje. Addig hadd hízzanak. A téesztől kapjuk a háztájit, sokat segít. A család rendszeresen jár a község tejházába, viszi minden nap a frissen fejt tejet. Koszterné mondja:— Hogy az egyik tehenet selejteztük, csak húsz-huszonkét liter tejet viszünk naponta. Literenként hét forintot kapunk általában. Az is valami... A baromfiak szintén Koszterné gondos munkáját „élvezik”, van belőlük bőven. Több mint ötven darab. (Nagyvejkei Magazinunkat, holnapi lapunk negyedik oldalán találják olvasóink.) S. J. Fotó: B. J.
