Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-27 / 226. szám
1979. szeptember 27. A tájékoztatás mint a pártmunka eszköze Kezdjük egy meglehetősen kézenfekvő igazsággal. Ahhoz, hogy a párt tagjai képesek legyenek képviselni és végrehajtani a párthatározatokat, a politikai tartalmú döntéseket, mindenekelőtt ismerniük kell azok szellemét és betűjét. Más szóval, idejében, pontos és alapos tájékoztatást kell kapniuk a határozatok tartalmáról, a meghozatalukat indokló körülményekről, tervezett hatásukról, következményeikről. Ám bármennyire kézenfekvő, sőt közhelyszerűen természetes ez a megállapítás, mégsem mondható, hogy mindenütt ilyen szellemben szervezték volna a politikai munkát. Még nem is olyan régen, meglehetősen sok panasz és bírálat hangzott el ebben az ügyben: különösen a helyi tájékoztatás gyengéit érte számos helyen kritika. Örömmel nyugtázható, hogy az utóbbi időben erőteljes a javulás ebben a tekintetben. Az irányító pártszervek szinte mindenütt rendszeresen és gondosan informálják az alapszervezetek titkárait, vezetőségeit a felsőbb határozatokról. Ezek az információk a pártélet fórumain, a taggyűléseken, a párt- csoport-értekezleteken keresztül mindinkább eljutnak a párttagsághoz. A politikai vitakörök, a pártnapok is fontos csatornái a tájékoztatásnak. De a politikai oktatás foglalkozásait is egyre több helyen használják fel arra, hogy ne csak a központi, hanem a helyi határozatok ösz- szefüggéseiről is képet kapjanak a hallgatók. Ez a fejlődés kiterjed arra is, amiben talán a legtöbb volt a panasz: a koordinációs jogú pártszervezetek erőfeszítései következtében most már a gyáregységek, telephelyek párttagjaihoz is jobban eljutnak a vállalat egészét érintő döntések, elhatározások. A párton belüli tájékoztatás fontosságát tehát mind jobban megértik a pártszervek és az alapszervezetek; az Í zt szolgáló mechanizmus gyre inkább olajozottan működik. Ám ennek az olajozott működésnek árnyoldalai is vannak. Úgy tűnik, mintha némelyik pártszervezet vezetősége megelégedne azzal, hogy az információ fogaskerekei pontosan illeszkednek egymáshoz, s saját szerepét a politikai munka irányításában leszűkíti a kapott tájékoztatás továbbadására. Mozgalmi zsargonunknak van egy kiirthatatlan kifejezése: „levisszük” a határozatokat. Nos, ez a szóhasználat pontosan kifejezi e szemlélet és gyakorlat lényegét. Eszerint a feladat abból áll, hogy a valahol feljebb, magasabb szinten született határozatokat „levigyük” a végrehajtáson közvetlenül munkálkodókhoz, s amikor már „lent” vannak, akkor teendőnk be is fejeződött, fordulhatunk visz- sza a következőért, hogy „lehozzuk” azt is. Az alapszervezet vezetősége azonban nem tekinti magát valamiféle postásnak, akinek pusztán az a dolga, hogy az üzenetet eljuttassa a címzetthez, de hogy ez utóbbi megértette-e a benne foglaltakat és egyetért-e vele, az már nem őrá tartozik. A pártmunkában, a politikai munkában a tájékoztatásnak szinte minden esetben együtt kell járnia a megmagyarázással és a meggyőzéssel. Erre magán a pártszervezeten belül is szükség van: a tömegpolitikai munka kiindulópontja vagy inkább első állomása az, hogy a kommunisták egyetértésre jussanak az adott kérdésben. A párttagokat természetesen a pártfegyelem kötelezi arra, hogy a párt minden állás- foglalását és döntését képviseljék és végrehajtsák, akkor is, ha netán nem értik teljesen, vagy nem értenek vele egyet. Ám nyilvánvalóan másként állnak ki, másként agitálnak, ha pontosan értik a döntés indokait és azonosulni tudnak vele. Ellenkező esetben érvelésük nemigen léphet túl az „ez van ezt kell szeretni” szintjén. Hadd idézzem fel ezzel kapcsolatban egy személyes élményemet. Egy felsőbb párt- határozatot ismertető taggyűlésre készültek az egyik alapszervezetben, melyhez — tekintettel a téma bonyolult voltára — írásos anyagot is adott az irányító pártbizottság. Az alapszervezeti titkár gondosan el is olvasta előre a sokszorosított szöveget, s kék, piros és cárga ceruzával aláhúzta a fontosabb mondatokat, aszerint, mennyire kívánta felolvasás közben hangsúlyozni azokat. A taggyűlés előtti beszélgetésünk közben a párttitkár elmondta, hogy a párttagok jó része már hallott a témáról, s különböző kérdések, ellenvélemények is megfogalmazódtak némelyikükben. Ám kérdésemre, hogy ezekre kitér-e a beszámolóban, válaszol-e rájuk, kissé csodálkozva ingatta a fejét. Mint szavaiból kitűnt, ő feladatának pusztán a tájékoztató „levitelét” tekintette, s meg sem fordult a fejében, hogy netán megbeszélje a munkahelyi pártbizottság titkárával, hogyan kellene reagálni az általa már ismert aggályokra és véleményükre, miként lehetne már ott a taggyűlésen együttesen kialakítani a mindenki által elfogadható és képviselhető közös álláspontot. Apró dolognak is tűnhet ez, pedig valójában a pártmunka több lényeges követelményével függ össze. Amikor néha elhangzik, hogy az alapszervezet nem pusztán végrehajtó szerv, hanem a maga működési területén a politikai munka felelős irányítója, a politikai élet központja, akkor nem valamiféle „misztikus” fogalmakról van szó, hanem éppen nagyon is gyakorlati teendőkről. Vagy amikor azt emlegetjük, hogy az agitációt ne tekintsük a pártmunka elkülönült reszortjának, hanem az kapcsolódjék szorosan össze az egyéb munkaterületekkel, akkor ugyancsak az ilyen és hasonló dolgokra gondolunk. S ha azt mondjuk, hogy az agitáció legyen tervezett és átgondolt, akkor ennek szintén ilyesfajta követelményei vannak. Épp ez utóbbival kapcsolatban szükséges vitába szállni azzal a néha hallható véleménnyel, mely szerint a politikai munkának az a menete, hogy „előbb tájékoztatunk, azután agitálunk”. Papíron persze lehet efféle szakaszokat tervezni, az élet valóságában azonban ez nem válik és nem válhat ilyen mereven ketté. Legyen szó akár a párttagságról, akár a pártonkívüliekről, az emberek a tényeket vagy terveket hallva rögtön értékítéletet is fogalmaznak, azon nyomban mérlegelik, hogy jó-e ez nekik, avagy rossz. Aki idejében akarja befolyásolni a véleményeket, annak a közlést azonnal párosítania kell az érveléssel, a meggyőzéssel. Mindéi nem mellékes kérdése pártéletünknek, politikai életünknek. Égető gazdasági teendőinkről szólva, egyik vezető közgazdászunk egy rangos fórumon így fejezte be előadását: „A jövőben nagyon megnövekszik a pontos tájékoztatás jelentősége, növekszik a színvonalas agitá- ciós munka szerepe. Tudomásul kell vennünk, hogy gazdasági célkitűzéseink teljesítése legalább annyira politikai természetű, mint közgazdasági jellegű feladat." Hozzátehetjük, ez minden bizonnyal érvényes életünk területeire is. A színvonalas tájékoztatás és agitáció egységére ezért mindenütt érdemes és szükséges nagy figyelmet fordítani. GYENES LÁSZLÓ Aligha hiszem, hogy sokan tudják, Szekszárdon menynyien dolgoznak, akik csak pénteken látják családjukat. Vagyis olyanok, akik hétfő kora reggeltől, péntek délutánig nélkülözik a családot, mert tőlük sok-sok kilométernyire végzik munkájukat. Közéjük tartozik Zsember János is és brigádtársai, akik a Duna-Tisza közéről, Récéiről jöttek a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalathoz dolgozni. — Akkoriban még nem úgy volt, hogy az Alföld tele lett volna munkalehetőséggel. Összefogtunk hát és ezt a várost választottuk — mondta Zsember János. — Betonozok vagyunk, még inkább vákuumozók, talajvízsüllyesztők. öten vagyunk, mindannyian keceliek. IlletZsember János ve egyik kollégám Császár- töltésről jött, de az is ott van Kecel mellett. Már tíz éve együtt a brigád. — Nem tudnának végleg hazamenni? — Minek? Nekem még négy évem van a nyugdíjig. Megszoktam ezt az életet. Vlindenki ismer, mindenkit ismerek. Havonta 3500 forintot keresek, hónap elején viszem haza a családnak. — Milyen a munkásszállón az élet? — Azt nem mondom, hogy fényűző, de nekünk nagyon megfelel. Jól élünk itt. Jó érzés tudni, melyik-melyik házban van benne az ember kezemunkája. S bár alföldiek vagyunk, kicsit magunkénak valljuk ezt a várost. — Milyen névre keresztelték el brigádjukat? — Kossuth Lajos szocialista brigád. (SÁRKÖZI) Fotó: GOTTVALD ^fePÜJSÄG 3 Atomerőmű-építkezés Szellőzőkémén/, turbina és a legmagasabb torony Lezárás előtt a turbinánál. A szakemberek végleges helyükre teszik az állólapátokat. Ez a munka a vállalás szellemében már egy hónap előretartási jelent. A következő fázisban a magas nyomású ház szerelése és helyére emelése a cél, az ütem megfelel a terveknek és Ludvig András szerelésvezető szerint teljesíteni tudják a márciusi határidőt. Alig két hete számoltunk be a meteorológiai állomás szereléséről. A légtornász építők akkor az ötvenedik méternél tartottak. Legutóbb kedden jártunk az építkezésen. A bejáratnál, sőt a 6-os útról is jól látható, hogy az ország '21. meteorológiai állomásának acélszerkezete kiemelkedik a többi épület közül. Az Országos Villamostávvezeték Szerelő Vállalat szakemberei gyors munkát végeztek, már valahol az ország másik felén szerelik talán egy hasonló torony szerkezetét. Érdekes feladatot kapott a Hőtechnikai Vállalat kéményépítő részlege. Az üzemi főépület két szellőzőjének építését egy hónapja ha kezdték. A csúszózsalus technológiával készülő kéménypár 110 méter magas ^lesz, ezen keresztül biztosítják a főépület szellőzését. Ahogy emelkednek a magasba, egyre nehezebb lesz a munka, a beton, a vasszerkezetek liften közlekednek, a betonozást pedig nem állíthatják le, mert akkor a kémény falai nem egyenletesen száradnak ki. .Három jelentős munkáról számoltunk be. De választhattunk volna mást is, az elkészült csarnokot, vagy akár egy-egy csőrendszer átadását. hj.—gk. Ha egy rövid időszak számvetését szeretnénk elkészíteni a paksi erőmű építéséről, sok mindent ki kellene emelni. Ha az eseményekkel lépést szeretnénk tartani, akkor naponta legalább egy tudósítást adhatnánk. Vegyük sorra a legutóbbi hetek, pontosabban pár nap kiemelkedő eseményeit: Vasárnap, 24-én a Gyár- és Gépszerelő Vállalat szakemberei — akik vállalták, hogy 1980 márciusában átadják az első turbinát — az alacsony nyomású házakat helyükre emelték, lezárták a turbinát. Csúszózsalus technológiával készül a két szellőzőkémény Az erőmű legmagasabb építménye a meteorológiai állomás „Idegen” munkások
