Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-25 / 224. szám

1979. szeptember 25. ^PÜJSÄG 3 TOTÉV - központi alapszervezet Párthatározatok - pártmegbízatások „A pártalapszervezetek emeljék a vezető­ség munkájának és a taggyűléseknek a színvo­nalát. Pontosabban határozzák meg a feladato­kat. A pártmegbízatásokat jobban kapcsolják a párthatározatokhoz, azok teljesítését következe­tesebben kérjek számon”. (Az 1975. február 22 —23-i megyei pártértekezlct határozatából.) A Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vál­lalat 1-es számú, központi alapszervezete — mint a többi pártszervezetek is —, beszámoló taggyűlésre ké­szül. Nemcsak a taggyűlési jegyzőkönyvekből, emlékez­tetőkből tűnik ki, hanem a tagság véleménye is az, hogy az elmúlt öt évre a párttag­ság aktivitásának a növeke­dése volt a jellemző. Föglein Jánosnak, az üzemi pártve­zetőség titkárának megálla­pítása: Amíg egyetlen alap­szervezet tömörítette a vál­lalat párttagságát, „csak” néhány hozzászólás hangzott el a taggyűléseken. Most, a négy alapszervezet mind­egyikében gyakran vitatkoz­nak is. Különösen vonatko­zik ez az 1-es számú, a köz­pont, a gépészet és a szállí­tás kommunistáit összefogó alapszervezetre. Hogy mi a különbség a kettő között? Ha a párttag taggyűlésen bírál, javasol, nem elégszik meg a válasszal, ha az va­lóban nem kielégítő, hanem ismét felszólal, mások is csatlakoznak hozzá, kiegé­szítik, ellene, vagy mellette foglalnak állást, végül is így kialakul az egységes állás­pont, aminek megvalósítása most már kötelező. Leg­utóbb az 1-es számú alap­szervezet taggyűlésén vet­tem részt, az üzemi demok­rácia kérdéseiről, a tmk- üzemben meglévő hibákról volt parázs vita. A vállalatnál működő nagy létszámú alapszervéze- tet 1977-ben decentralizál­ták, létrehoztak négy alap­szervezetet, amelyet az üze­mi pártvezetőség fog össze. — Az első év jóformán útkereséssel telt el. Tudtuk, hogy így jobbak lesznek a lehetőségeink, alaposabban foglalkozhatunk a különböző problémákkal, jobban tud­juk mozgósítani a párttag­ságot — mondja Balogh Bé­la alapszervezeti titkár. — Az első beszámoló taggyű­lés azonban figyelmeztetett, hogy nincs rendben minden. Felvetették a párttagok, hogy nem elég, ha a bizal­mi szól nekik: ekkor meg ekkor taggyűlés lesz, hanem elvárják, hogy a napirend­ről is beszéljen, sőt, nagy vonalakban arról is infor­málja őket, hogy milyen problémákat lát a tárgyalt területen a vezetőség, így a taggyűlésen érdemben tud­nak majd hozzászólni. A korábbi gyakorlat ugyanis az volt, hogy amikor pél­dául az anyagosztályt szá­moltattuk be, az ott dolgozó kommunisták ismerték a problémákat, de csak ők tudtak lényeges kérdésekben állást foglalni, a többiek már kevésbé. — A párttagság mozgósí­tása, a pártmegbízatások adása és számonkérése is alaposabb lehet a kisebb alapszervezetben... — Természetesen. Ebben egyébként a korábbinál na­gyobb szerepet kaptak a pártcsoportok. Minden párt- csoportbizalmi tudja, kinek milyen pártmegbízatása van, pártcsoport-értekezleten időnként sorra is veszik, ki hogyan teljesítette azt, ami­re megbízást kapott. Leg­utóbb júniusban mértük fel a pártmegbízatások helyze­tét, kiderült, hogy néhány párttag kivételével minden­kinek van megbízatása, né­hány elvtárs túl van terhel­ve. Igyekeztünk úgy elosz­tani a megbízatásokat, hogy ez a túlterheltség megszűn­jön, és azok is végezzenek pártmunkát, akiknek addig nem volt megbízatásuk. Kü­lönösen fontosnak tartom, hogy a különböző párthatá­rozatok „lebontása” is szin­te személyekre történt. Ter­mészetes, hogy az 1976-os pártpropaganda helyzetéről hozott központi bizottsági határozat megvalósításában elsősorban a propagandisták kaptak feladatokat. De itt vannak a gazdasági kérdé­sekben hozott határozatok. AlaDszervezetünk vezetősé­gi ülésen, vagy taggyűlésen számoltatja be a gazdasági vezetést, elfogad különféle intézkedési terveket. Az egyes pontoknál meg van jelölve a határidő és a fele­lős. Egyértelmű, hogyha a végrehajtásért felelős párt- tag. akkor ez egvben oárt- meebízatás is részére. De gyakori eset. hogv az illető vezető nárton kívüli. Ez eset­ben csak a vállalat vezetése teheti felelőssé. Sikerült kialakítani azt a „közszellemet”, gyakorlatot, hogy a feladatterv egy-egy pontjában megjelölt tenni­valókért nemcsak a vezető, hanem — a pártszervezet­nek — az ott dolgozó kom­munisták is felelősek. Más súllyal akkor, ha kommu­nista a vezető és sokkal na­gyobb mértékben akkor, ha párton kívüli. Hadd vegyek egy-egy példát. A Központi Bizottság 1978. október 12-i, az építő- és építőanyag­iparról szóló határozatának — és a megyei pártbizottság ezzel kapcsolatos 1979. ápri­lis 25-i határozatának — megvalósítására elkészült a vállalati feladatterv, erről az igazgató taggyűlésen be­számolt. A II. fejezet 2. pontja a termelési tényezők jobb kihasználását, a gép­gazdálkodás javítását jelöli meg feladatként, végrehaj­tásáért a párttag műszaki igazgató és jómagam, a gé­pészeti osztály vezetője va­gyok a felelős. Egyértelmű, hogy ez számomra pártmeg­bízatás is. Ám a II/3. pont, hogy „az anyaggazdálkodás, készletezés területén a szük­séges készletszint reális fel­méréséhez szorgalmazni kell a korszerű készletezési mód­szerek elterjesztését. Fel kell mérni az elfekvő készleteket és intézkedni azok leépíté­séről” felelőse a párton kí­vüli anyagosztály-vezető. Fe­lelős a vállalat vezetőjének. Ám az alapszervezet párt­megbízatásként adta az ott dolgozó három kommunis­tának, hogy segítsék elő ezt. — Érzik is felelősségü­ket? — Igen. Nemrég taggyű­lésen a szállítás problémáit vitattuk meg. Hadd tegyem hozzá, hogy a pártszervezet féléves munkatervének elké­szítéséhez — a pártcsoport- bizalmiakon keresztül — ja­vaslatot kérünk a párttag­ságtól. így került be a mun­katervünkbe ez a téma. A vitában az anyagosztály egyik kommunista dolgozója javasolta, hogy vezessék itt is be azt a rendszert, ami az ő korábbi munkahelyén (nemrég került a vállalat­hoz) bevált. Az egy-egy munkahelyre szükséges anyagokat — nem a nagy tö­megű énítőanyasokról van szó — állítsák előre össze, gvűitsék konténerbe és zár­iák le. Amikor szabad szál­lítókapacitás van. ki lehet vinni az énítkezésre a le­zárt konténert, ha kimennek dolgozni a szakemberek, bontsák fel. Gazdaságosabb lehet így a szállítás, elkerülhető a kap­kodás. A taggyűlésen jelen­lévő igazgató feljegyezte a javaslatot, mondván, „de jó, hogy itt vagyok!” ügy gondoljuk, valaho­gyan ilyenformán lehet a határozatok végrehajtására mozgósítani a pártszervezet tagjait. (J) Vásárcsarnok épül Bonyhádón Bonyhádon, a jelenlegi piactér közelében vásárcsarnokot építenek. A 430 négyzetméter alapterületű épület földszintjén lesz húsbolt és gazdabolt. Az emeleti részen kap helyet a nagyterem, ahol a kisárusok kínálhatják portékájukat. A munkát a tanácsi költség­vetési üzem végzi. Gyönki változások Dinamikusan fejlődő váro­sainkat, községeinket, nagy­községeinket járva, naponta tanúi lehetünk a változások­nak, a fejlődés megannyi ap- róbb-nagyobb jelének. Gyün­kön és társközségeiben is több változást hozott az idei év is. Udvariban a Battyhány ut­ca lakóinak bizonyára a régi álma vált valóra akkor, ami­kor meglátták az első útépí­tőket. Az utcában mintegy egymilliós költséggel hatszáz méter hosszú betonút épül. A pormentes, modern út átadá­sa e hónapban esedékes. Gyönkőn befejeződött az általános iskola építésének több éves programja. Az 1975- ben kezdett beruházás utolsó lépcsőjéhez érkezett, amikor a negyedik ütem befejezéseként átadták a hétszáz adagos konyhát és a hozzá kapcsoló­dó iskolai éttermet. E két lé­tesítmény négymillió-hétszáz­ezer forintos, az egész beru­házás közel negyvenmilliós költséggel valósult meg. A június 29-i átadás óta a ta­nulók birtokukba vehették az egész iskolát a kisegítő léte­sítményekkel együtt. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy rövidesen a közművelődés is új otthonba költözhet Gyün­kön. A központban álló régi iskolaépület átalakítását mű­velődési házzá, már meg­kezdték. Az épületben kap majd helyet a művelődési ház és a községi könyvtár. A ta­valy elkezdett rekonstrukció során az idén mintegy hat­százezer forintot fordítanak az építésre, amelynek teljes bekerülési költsége eléri a kétmillió-hatszázezer forintot. Az újjávarázsolt régi iskola művelődési házkénti átadását jövő év végére tervezik. A régi művelődési házban pe­dig a moziüzemi vállalat mintegy négyszázezer forintos ráfordítással felújítja, korsze­rűsíti a mozihelyiséget, mert a filmvetítéseket továbbra is ott fogják tartani. Nagycsaládosok részére cél- csoportos beruházással iker­lakásos házat épít a nagyköz­ségi tanács. A két lakás közel hétszázezer forintos költség­gel október közepére készül el. Az épület külső vakolását már elvégezték, jelenleg a belső szerelvényeket teszik helyükre. Folyamatosan vég­zik a sportpálya és a sport­öltöző felújítását is. Az öltö­ző még az idén elkészül, de a futópályát csak a követke­ző évben adják át. A gimnáziumi leánykollé­gium felújítására az idén nyolcszázezer forintot fordí­tanak. Az egyik régi általános iskolából kialakított kollé­giumban tavaly elkészültek a hálók, az idén pedig kialakít­ják a klubhelyiségeket, a tanulószobákat. A különböző létesítmények, de elsősorban a sportpálya rekonstrukciójának kivitele­zéséhez sokat segített társa­dalmi munkával a nagyköz­ség lakossága és a helyi ter­melőszövetkezetek, intézmé­nyek több kollektívája. A sportpályaépítésnél az idén eddig hatvanezer forint érté­kű társadalmi munkát vé­geztek. Abban, hogy a felújítások, az új beruházások rövid ha­táridővel elkészülhetnek, nagy szerepe van a tanács házilagos brigádjának. Az itt felsoroltakból az udvari út és az iskola építésén kívül mindent a huszonnégy tagú házilagos brigád végzett el. Az olvasó hangja „Festik a gabonasílot” — de Hogyan ? Megragadott a szeptember 20-i, csütörtöki számban meg­jelent vastag betűkkel sze­dett cím: „Festik a gabona­silót”. Kíváncsian vártam, vajon hogyan festenek le egy ilyen monumentális, hatalmas épít­ményt, egy igazán modern gabonasilót. Már az első so­roknál meglepődtem, mikor olvasom, hogy „immár har- ’madik hónapja festik”. Gyor­san végigfutottam a sorokat, hátha megtudom, vajon ho­gyan festik? Ezt nem tudtam meg, csak még két adatot: hat ember dolgozik ott és 110 mázsa festék kell a munká­hoz. A választ a középső ké­pen találtam meg, melynek felirata: „így festik a gabona­silót”. Árgus szemekkel vizs­gáltam a képet, de semmi kü­lönleges eszközt nem talál­tam, csupán a festő szoron­gatott egy ecsetet a kezében. Tulajdonképpen ez lepett meg a legjobban: az ecset. Az ecset! Mert festeni lehet ecsettel, ezt régóta tudjuk, de lehet ecset nélkül is, és ez nem újdonság. Most már csak azt kell eldönteni, mikor, mi­vel fessünk? Ha ablakot kell festeni, az ecsetnél nincs jobb megoldás (talán). Ha azon­ban 100 ezer négyzetméter si­ma felületet kell befesteni, az ecset már nem a le^obb esz­köz erre a célra. Tudom, hogy sokan nem szeretik a számokat, de szen­teljenek pár perc figyelmet, vajon melyik megoldást vá­lasszuk? A 110 mázsa festék (9 négyzetméter/kg) kb. 100 ezer négyzetméter felület festésé­re elegendő. A hat főből álló festőbrigád kb. 3200 órát dol­gozott a festéssel és még nin­csenek készen! Ezt a festékmennyiséget a Wagner airless 2600 H nagy nyomású (levegőporlasztás nélküli!) festékszóró berende­zés 55,5 óra alatt felhordja! (Teljesítménye: 3,3 liter/perc.) Figyelembe véve a festék­előkészítés és az átszerelés idejét, ötszörös veszteségi időt számolva, a festéshez szüksé­ges idő: 277,5 óra. A festék előkészítéséhez és szereléshez egy főt számítva még hozzá, 555 óra alatt elvégezhető. A két eljárás munkabér-külön- bözete (megtakarítás) 25 fo­rintos órabért számolva: 56 125 forint, plusz közterhek- Nem vagyok közgazdász, le­het, hogy a számítás nem tel­jes, de annyi bizonyos, hogy a korszerű festékszóró eljá­rás kb. 5,5-ször termeléke­nyebb a hagyományos ecsete­lésnél. Az igaz, hogy a Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalatnak kb. 5,5-ször ke­vesebbe került volna a tároló városképét is emelő festése, és az is tény, hogy a TÁÉV­nek kisebb mértékben emel­kedett volna a tervteljesíté­se és nyeresége ezen a mun­kán. Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy ezen az egy munkán megtérül a festék­szóró berendezés ára, 4 fő munkaerő felszabadul más, fontos munkák elvégzésére, a kézi festés ideje alatt 5 ga­bonasilót le lehet festeni, máris nyertünk. Az én elgondolásom sze­rint az ilyen és ehhez ha­sonló megoldások jelentik a „korszerű technológiák alkal­mazása”, a „rejtett tartalékok feltárása”, a „termelékenység emelése” fogalmak teljes meg­valósítását a gyakorlatban; És ne felejtsük el azt sem, ha nem így csináljuk, csak mi veszíthetünk! BAKA ISTVÁN technikus, MMG—ÁM A festékszórás tiszta, veszteség nélküli és gyors

Next

/
Thumbnails
Contents