Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-20 / 220. szám
1979. szeptember 20. Képújság 3 A TESZÖV elnöksége tárgyalta A háztáji és kisegítő gazdaságok helyzete A háztáji gazdaságok a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szakmai szervező, anyagi műszaki segítségére támaszkodva mind szervezettebben termelnek és értékesítenek, a nagyüzemek szerves részei és tartósan beépülnek a szocialista mező- gazdaság rendszerébe. TAVALY: 598 MILLIÓ FORINT Megyénkben a háztáji és kisegítő gazdaságokban a termelési kedv kiegyensúlyozott. A termelés anyag- és eszközellátottsága az 1978— 1979. években tovább javult, de még ma sem tekinthető teljes körűnek. A takarmányellátás választékában időnként — főleg áprilisban, májusban — és helyenként hiányok jelentkeznek. A kisgazdaságok árutermeléséhez tavaly többek között 435 838 mázsa szemes takarmányt, 2302 hektár legelőt, 18 597 gyümölcs- és szőlőszaporítóanyagot, 46 361 naposcsibét, 691 ezer palántát biztosítottak a mezőgazdasági szövetkezetek. Évről évre növekedett a kisgazdaságok részére végzett szolgáltatás értéke is. Az említett időszakban a kisgazdaságok zöldség-, gyümölcsfélékből, szőlőből, borból, élő állatból és állati termékből jelentős értéket állítottak elő — a saját szükségleten felül. A szarvasmarha kivételével fokozatosan növekedett a kisgazdaságok állatállománya is. Az állatlétszám növekedését elősegítette, hogy a városi és községi tanácsok az állattartás és a kihajtás korlátozására vagy megtiltására hozott határozataikat felülvizsgálták és a közös érdekeknek megfelelően módosították. Az eddigi eredményekből, valamint a viszonylag kedvező alapanyagellátásból úgy ítélhető meg, hogy a kisgazdaságok árutermelése — ha az eddiginél mérsékeltebben is —, de tovább fog növekedni. A helyi tanácsok, a népfront intenzíven kapcsolódnak be a szervező munkába. Tanácsülésen, téli előadásokon foglalkoznak a kisgazdaságok termelés- szervezésével és adnak segítséget termeléshez és az értékesítéshez. Indokolt lenne a bedolgozási forma továbbfejlesztése, mert saját alapanyagból, már csak mérsékelt fejlesztés valósul meg a kisgazdaságok- bam Zavarólag hat a háztáji fejlődésére és fejlesztésére, hogy a termelési költségek, valamint a felvásárlási árak változásai nem ismertek a kistermelők előtt. A termelési kedv zavartalan fenntartása érdekében szükséges, hogy a szabályozóváltozásokat a kistermelőkkel is időben ismertessék. A FEJLESZTÉS AKADÄLYAI Az elmúlt három év eredményei biztatóak, mégis említést kell tenni a termelést, forgalmazást segítő és szervező tevékenység néhány problémájáról, melyek kedvezőtlenül hatnak a kisgazdaságok árutermelő tevékenységének fejlesztésére. A nagyüzemek géprendszerei és eszközei gyors ütemben cserélődnek, egyre csökken a kis területek műveléséhez szükséges géptípus a termelő- szövetkezetekben. így a termelőszövetkezet nem tudja vállalni a kisparcellás művelést. Jó lenne, ha ezeket a fölösleges kisebb erő- és munkagépeket a háztáji gazdaságok a termelőszövetkezetektől megvásárolhatnák. A háztáji föld termelése csak meghatározott állattartás és termékelőállítás takarmányszükségletét fedezi. Ahhoz, hogy a kisgazdaságok saját fogyasztásukon felüli termelést folytassanak, takarmánybázisukat növelni kell. Ez azonban időhöz kötött és nagy költségráfordítást igényel. A legtöbb mező- gazdasági nagyüzem csak átmenetileg és rövid időre tudja biztosítani a nagy tételes, kedvezményes takarmány- vásárlást. A keverőüzemmel rendelkező termelőszövetkezetek nem kellően érdekeltek a háztáji gazdaságok tápellátásában. A bizományosi szerződés alapján felszámítható árrés megosztásánál hátrányos helyzetbe kerülnek, az átengedett hányad nem fedezi a felmerült költségeket. A tápforgalmazásba bekapcsolódó termelőszövetkezeteknek nincs elegendő forgóalapjuk ahhoz, hogy a háztáji részére január 1-től új termésig a takarmány-alapanyagot tárolják. Ezt nagykereskedelmi áron kényszerülnek megvásárolni, amit nem érvényesíthetnek a tápok árában. ÉS A KERESKEDELEM? Nem problémamentes a kisgazdaságok zöldség-, gyümölcs- és szőlőszaporítóanyagellátása sem. Zöldségmagvak ugyan megfelelő választékban kaphatók, de magas szaporítási fokozatúak, emiatt drágák. A kisgazdaságok saját használatra olcsóbb vetőmagot igényelnének. A kis kiszerelésű gombaölő szereket folyamatosan nem lehetett beszerezni; esetenként több szer is egyszerre hiányzott az elárusítóhelyeken. Ritkán fordult elő, hogy a növényvédelmi előrejelzésben ajánlott szerek megvásárolhatók voltak. A megyében a zöldség-, gyümölcs-felvásárlással 11 ÁFÉSZ foglalkozik. Minden községben van felvásárlóhely, ezen túlmenően 118 kiskereskedelmi egység is vásárol fel, az igényeknek megfelelően. Mégis előfordultak olyan esetek, hogy a megtermelt árut nem tudták felvásárolni. Hiányzik a megyében a zöldség-, gyümölcs optimális forgalmazásához olyan biztonsági szelep, mely az árudöm- pingeket gazdaságosan le tudná vezetni, nincs megoldva többek között a hidegtartósítás, savanyítás, cefré- zés. Ennek a létrehozása a ZÖLDÉRT Vállalat érdeke, illetve feladata lenne. Ebben az esetben jelenleg feleslegesnek tűnő zöldség-, gyümölcsfélék is átvételre kerülhetnének. Jelenleg a háztájli tevékenység integrálásához szükséges nagyüzemi eszközök szinten tartása és bővítése a a közös gazdaságok fejlesztési előirányzatait és forrásait terheli. Ahhoz, hogy az eddig elért eredményeket a népgazdasági és területi tervcélkitűzések teljesítése érdekében tovább lehessen növelni, szélesíteni szükséges az együttműködést a termelést segítő szövetkezeti szervezetekkel, vállalatokkal és a forgalmazó szervekkel. d— „Csodakukorica” A Dalmandi Állami Gazdaság alsóleperdi kerületében egy kétszáz hektáros táblán lévő kukoricát, „csodakukoricának” tartanak. A növényt Libelulla búza után vetették, június 16- án. A korai gabonabetakarítás után azonnal elvégezték a vetés előtti talajmunkát. Rövid tenyészidejű kukoricát tettek a földbe, s így, a kedvező idő hatására is, meg a kiváló talajmunka miatt, gyors fejlődésnek indult. Több mint két méter magasra nőtt a rövid tenyészidejű kukorica, s így van remény ara, hogy kiváló siló lesz belőle. A csőképződés máris olyan, mintha csemege kukorica lenne, szép szemek ülnek a csöveken. Amint ezt a kétszáz hektárnyi zöldet lesilózák, úgy kiválthatnak más, korábban vetett silókukoricát — ha minősége a betakarításig úgy álakul, árukukoricának: A „csodakukoricát” a napokban Dalman- don tartott háromnapos országos tanácskozáson is bemutatták, bár a részt vevők a korai érésű, illetve rövid tenyészidejű kukoricák kísérleti termesztését tanulmányozták. Sokan közülük úgy nyilatkoztak, hogy ez az alsóleperdi kétszáz hektár olyan jó fejlődési fokban van, mintha magas FAO-számú növény lenne, amely ilyenkor még teljes zöldében pompázik. A búza után vetett kukorica azt bizonyítja, hogy kellő felkészültséggel, érdemes tarlóvetésként is e fontos abraktakarmányt vetni, még ha silózzák is, hiszen tömegtakarmányként a szarvasmarhaágazatban ' hasznosítani tudják. —Pj— Dombóvár A Kesztyű utca, akár Kenyér utca is lehetne, mert ebben az utcában van a Tolna megye Sütőipari Vállalat dombóvári sütőüzeme is, nemcsak a kesztyűgyár. Az üzemvezetőt keresem, Stocker Istvánnét. — Ez a huszonnegyedik év, amit ezen a munkahelyen töltök. Csak április óta vagyok megbízott üzemvezető, addig műszakvezetőként dolgoztam — mondja. — Most ötvenhét ember dolgozik az üzemben, de abból legalább tízen betegek. Ez meglátszik a termelésünkön is, a finomsüteményt Tamásiból kapjuk, mi nem tudjuk gyártani. Három műszakban napi 82 mázsa kenyeret, 5 mázsa burgonyás kenyeret sütünk. — Péksütemény? — Harminckétezer kiflit, 7 ezer zsemlét, 250 cipót, 1100 zsúrkenyeret, 640 óriás kiflit, 140 kakaós kuglófot, 160 fonott kalácsot, és 300 brióst készítünk a dombóvári járásnak. A búrkiflit, a túrós süteményeket, a tortát, a diós kalácsot, a pozsonyit Tamásiból kapjuk. — A létszámhiány mellett beszéljen az üzem más gondjairól. — ? ... Talán a szociális létesítmények hiányáról. Van ugyan női és férfizuhanyzó, de csak egy-egy. Az üzem területén évek óta nem volt belső tatarozás, gyakran jelentkeznek üzemhibák a kemencéknél is. Bármely dombóvári élelmiszerüzletbe térek be, mindenütt elégedettek a vásárlók a dombóvári kenyér minőségével. Az ellátással sincs semmi gond, van elegendő kenyér. — Csupán belső problémáink vannak — mondja az üzemvezető. György Fazekas Péterné, aki egyébként takarítónő, most a leszedőpult mögött dolgozik, ládákba rakja a kisült kenyeret. Ö még a fiatal dolgozók közé tartozik, „csak” hat éve van az üzemben. Talán az egyetlen, aki mindennel elégedett. Gyenis Józsefné árukiadó, 11 éve teszi a munkáját. — Kevesen vagyunk, sok a beteg. Gombos Dezső pék, immár huszonhét éve van itt. — Nem vagyok megelégedve a munkahelyemmel. De nem akarok innen elmenni, pék vagyok, ismerem és szeretem a szakmámat. Éveken keresztül megkaptuk a vasárnapi pótlékot. Aztán egy vagy két hónappal ezelőtt máról holnapra meg-’ szüntették, nem kapjuk azóta sem. Azzal érvelnek, hogy nincs benne a kollektívben. Hát kérem szépen, sok éven keresztül nem volt baj, hogy nincs benne? Tegyék bele, bánom is én. Itt vagyunk szinte egész vasárnap, kora reggeltől. Ez nekem havonta ötszáz forintot jelent. A csoportvezető, Linzma- jer János, szintén „öregfiú” a csapatban. Ő huszonnyolc éve pék. — Egyszer könnyebb, másszor nehezebb. A bajom csak a vasárnapi pótlék. A munka nehézsége is megoszlik. Hét elején kevesebbet dolgozunk, csak nyolc órát. De csütörtöktől kezdve már tízet. Nagyon kevesen vagyunk. Ide egy éve nem jött új munkás. Igaz, senki •se ment el. Mi sokat kibírunk. Stocker Istvánné: — Ha bejön, vagy inkább betéved ide egy fiatal, megkérdezi mennyit kereshet? Megmondjuk neki, hogy tízforintos órabért kap. Higgye el, még csak meg se nézi, mit kell dolgoznia, köszön és távozik. A legnagyobb gond a sok beteg. Sajnos, a műszakok megoszlása is olyan, hogy hiába van ki nappal a létszám, nem délután kell falura a kenyér, hanem kora reggel. Az éjjel sütött, friss kenyér. A Tolna megyei Sütőipari Vállalatnál ismerik a gondokat. A dombóvári 340-es számú üzem gondjai, csupán töredéke az egésznek. S mégis dicséretes, immár évtizedek óta, a munkások igyekezete. Dombóváron jó kenyeret sütnek. SÁRKÖZI JÁNOS Fotó: Bakó Jenő Á péknek a kenyér nemcsak élet, munka is Uborkaszedés Németkéren. (Archív felvétel.) Bár most divot a nosztalgia, mégsem sírom vissza azt az időt, amikor nagyanyám kopott fateknoben dagasztotta a kenyeret. Hetente kétszer küldte apámat a pékhez, hogy hozza a kisütött veknit. Vitte apám a szakajtót, benne a dagadt tésztát, s hozta a barnáspirosas, ropogós kenyeret. Ennek több mint húsz esztendeje ... Dombóváron jó nyeret sUtnek
