Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-18 / 218. szám

A^PÜJSÄG 1979. szeptember 18. Moziban pjlf A miliő fantasztikus. Kes­keny, málladozó falú folyo­sóra nyílnak az ajtók, ame­lyek mögött apró lukakban élnek a Rózsa Ferenc utca 99/b. lakói. Nem csak Kézdi Kovács Zsolt filmjében, ha­nem a valóságban is, hacsak a forgatás ideje óta le nem bontották. A Rózsa Ferenc utca 99/b. nem szabályos la­kóház, drótszálon imbolygó villanykörtéinek sápadt fénye valamikori nyilvánosház fül­kéit világítja meg, Az apró szobák „arra” ta­lán kényelmesek voltak, most viszont három-négy, sőt nyolc­tagú család szorong bennük, várva a szanálásra, és a sza­nálással együtt járó, új, em­beri körülményeket nyújtó lakásra. Gyanítom, ez a -furcsa ház, amelyben albérlőként lakott egy ideig a filmíró Beremé- nyi Géza is, ihlette magát a filmet. A furcsa légkör, az egymás mellett sorakozó szo­bákban egymásba nyíló éle­tek, amelyeknek ráadásul új formát szab a legújabb szom­széd megérkezése. Dibusz Miklós — a Párizs­ban élő Szabó László kitűnő figurája — valaha itt szüle­tett, aztán mert az a fajta ember, aki mindenhol megta­lálja a legtágasabb kiskaput, hamar elröppen társadalmi­lag magasabb szférák — és komfortosabb lakások felé. Az ügyeskedők végzete, a pech felfordítja életét, és kül­kereskedőből idegenvezetővé, főbérlőből lakásnélkülivé vál­toztatja. így költözik be a Rózsa Ferenc utcai házba, apjához, akit titokzatos ösz- szeköttetései segítségével vil­lámgyorsan szociális otthon­ba vitet. Egyedül maradva a szobányi lakásban, Dibusz dologhoz lát. Célja kettős. A fontosabb — a leplezett — az, hogy megkaparintson még egy-két lukat, mert a bontás után olyan méretű lakásra számíthat, amilyent most bir­tokol. Nem akármilyen fel­adat, hiszen mindenhol sokan vannak, cs mindenkinek lét­kérdés a talpalatnyi lakás is. Dibusznak hát megnyerőén kell viselkednie, és természe­tesen ördögi ravaszsággal fon- dorkodni. Mindemellett ide­genvezetőnk született vezér- egyéniség, és azt is elhatároz­za, hogy igazi közösséget te­remt a sok szobányi tömeg­ből... Dibusz Miklós tűzön-vízen keresztül vitt elképzeléseinek története A kedves szomszéd, amely Kézdi Kovács Zsolt ed­digi leghatásosabb filmje. Nem is annyira a történet, inkább a gyönyörű Zsombo- lyai-képek és a remekül megválasztott szereplők mi­att. Csak a macskákat nem ér­tem, a macskatömeget, ami a film végén ellepi a Rózsa Fe­renc 99/b. udvarát. Mire fi­gyelmeztet a romlás, pusztu­lás e riasztó jelképe...? Di- buszról megtudjuk, hogy is­mét elérte a megérdemelt pech, a többi kedves szom­széd pedig „egy fokkal fel­jebb” éldegél tovább. Ehhez a film végére illesztett infor­mációhoz jobban illett volna egy raj galamb, nem? VIRÁG F. ÉVA Kossuth-könyvek Rádió A Titanic pusztulása Walter Lord dokumentum­kötete minden bizonnyal a Kossuth Kiadó idei slágerei közé tartozik. A hatalmas hajó tragédiája máig foglal­koztatja az embereket. Az el- süllyeszthetetlennek reklámo­zott „csodahajón” háromezer ember utazott. Szinte az egész akkori eu­rópai társadalom keresztmet­szete jelen volt rajta. Millio­mosok, jó módú polgárok, és a legtöbben pedig az „új vi­lágban” szerencsét próbálni akaró szegény kivándorlók. Közöttük egy, a Baranya me­gyei Véméndről kivándorló fiatalasszony, akit, ha nem indul el utolsó útjára, jelen sorok szerzője is ismerhetett volna, lévén hogy ugyanab­ban a faluban látta meg a napvilágot, csak sokkal ké­sőbb. A Titanicot egy jéghegy süllyesztette el, de az utasok többsége azért lelte halálát a Vízben, mert alig néhány mentőcsónakról gondoskodott csak a hajóstársaság. A túl­élők jegyzőkönyvi és egyéb elbeszélései alapján a szerző szinte percről percre kíséri végig a Titanic első és egy­ben utolsó útját. Egyformaság és sokféleség Szeretem a rádió kis pub­licisztikáit, szerepeljenek bár „Szót kérek”; „Reggeli pár­beszéd” vagy bármilyen más címen. Továbbgondolkodásra serkentők, mint például Li- povecz Iván vasárnapi kis jegyzete Bonnból. A bonni tudósító sok mindent lát, sokra felfigyel, köztük olya­nokra is, melyekre talán nem is lenne kötelessége. Egy köz­érdekű tévedésre például, melyet ugyan nem mondott ki de amiről tulajdonképpen beszélt. Arról, hogy a Né­met Birodalom — melynek Hitler idejében épp a III. sorszámmal ellátott változa­tával ismerkedett a világ — tulajdonképpen sose létezett. A Német-római Császárság­tól kezdve, a Bismarck által kemény kézzel összekovácsolt II.-ig nem volt más, mint egymással csak a nyelv jó­voltából összefüggő államok szövetsége. Magyar fejjel még elgondolni is nehéz, hogy a svábnak milyen véle­ménye van a bajorról, a hannoverinek a szászról és valamennyinek együttesen a poroszról. Ezekről a különb­ségekről szólt érdekesen, szel­lemesen Lipovecz Iván jegy­zete. O. Ellenállhatatlan lemez! — írta a Diaposon francia hang­lemezszaklap egyik legutób­bi száma. Az Erato francia hanglemezcég és a HUNGA­ROTON koprodukciós kiad­ványaként megjelent új le­mezről áradozott így, s a megtisztelő jelző a HUNGA- ROTON-hanglemezhetek egyik újdonságának szólt. Egy, a napokban ebből az al­kalomból piacra került hang­lemeznek, a XX. századi ma­gyar zene két kiválósága — Bartók és és Weiner Leó — divertimentóit tartalmazó albumnak. A magyar hanglemezek franciaországi kitűnő fogad­tatását egyetlen adat is jól érzékelteti: a HUNGARO­TON eddigi csaknem fél­száz nagydíjas hanglemeze közül több mint 30 éppen az igényességéről ismert fran­cia „hanglemezpiacon” ré­szesült ilyen elismerésben. — Ezeket a sikereket el­sősorban zenei különleges­ségeinknek, ritkaságszámba menő első kiadásainknak kö­szönhetjük — mondotta Ná­dori Péter, a Magyar Hang­lemezgyártó Vállalat mű­vészeti vezetője. — Tíz egy­néhány évvel ezelőtt a ma­gyar művészlemezeknek még a hazai gyűjtők körében sem volt tekintélyük. És nem is Beethoven-szimfóniákkal vagy zongoraszonáták révén tört utat magának hangle­mezkiadásunk. A hazai elő­adóművészek illetékességét a zenebarátok, a magyar hang­lemezgyűjtők, és a nemzetkö­zi közvélemény is elsősorban a magyar zenének — Liszt, Bartók és Kodály műveinek — magyar hanglemezeken megjelent, remekbe készülte felvételei alapján ismerte el. Az érdeklődést fokozta a 60-as évek végén helyét kö­vetelő, új, fiatal muzsikus­generáció jelentkezése: Ko­csis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András zongoramű­vészek, a csellista Perényi Miklós, a Liszt Ferenc Ka­marazenekar és az új ének- hangok — Kalmár Magda, Sass Sylvia, Sziklai Erika — itthon is, külföldön is meg­lepően rövid idő alatt tettek szert páratlan népszerűség­re. Közülük nem egyet hang­lemezfelvételei alapján hív­tak meg újra és újra a nagy nyári fesztiválokra. Az egyik legrangosabb francia hanglemez-szaklap a „Harmonie” minden évben kiadja a legideálisabb lemez- gyűjtemény listáját. Ezen szép számmal szerepelnek a HUNGAROTON kiadványai. Köztük Kodály számos műve Haydn és Bartók több alko­tása, valamint a Liszt-reper­toár fele viseli a HUNGARO­TON emblémáját. És ez a lista évről évre gazdagabb. Legutóbb a francia-barokk zeneszerző, Charpentier: Te Deum-ja, Vivaldi: Olympia­de, és Cherubini: Medea cí­mű operájának első felvéte­leként készült HUNGARO- TON-lemez kapott helyet rajta. Tíz év — száz kötet Általában viszolygok, ha valaki arról beszél nekem, hogy ő ilyen, vagy olyan könyvsorozatot gyűjt, mert e szenvedély mélyén mindig ott érzem azt a „kultúr- embert,, aki a könyvesboltban másfél méter piros köny­vet kér, ez ugyanis jól megy szobabútoraihoz. Most mégis irigység fogna el, ha bárki polcán együtt látnám a Kriterion Könyvkiadó Téka-sorozatának száz kötetét Nem a szám nagysága késztetne erre, hanem inkább az, ami e mögött rejlik, a tartalom nagyszerű­sége és sokszínűsége. A tíz éve indult sorozat kötetei között múlhatatlanul klasszikus értékek, eleven szellemi életet pezsdítő új­donságok és úgynevezett régi adósságok egyként elő­fordulnak. Kevés kivétellel mind sikerkönyv, mind kedves olvasmánya volt és lesz a kultúra iránt fogé­kony olvasónak. Arisztotelész Poétikája, Campanella Napállama, Aiszóposz meséi mindig felkeltik a tudo­mány országútján elinduló érdeklődését, Babits klasz- szikus fordítása (Kant: Az örök béke) edzettebb filo­szok szívét is megsajdítja, de az Erdélyi Múzeum 1814— 1818 (a sorozat legutóbbi kötete) is rég várt csemege az irodalombarát számára, hogy csak néhányat ragadjunk ki a száz kötet közül. Szinte észrevétlen érkezett jubileumához a Kriterion Téka, de ennek oka nem a visszhangtalanság, érdekte­lenség, hanem inkább a belefeledkezés, az önfeledt öröm, amellyel az ember olvas már megjelent és vár új sorozatbeli köteteket. Ez az öröm szól ugyanakkor a romániai magyar nemzetiségi kultúrának is, amely, bár határokon túli, mégsem másodlagos, hanem nagyon is eleven, aktív és sokat ígérő. Szól még nem kevésbé e kulturális élet egyik fő szervezőjének is, magának a kiadónak, hiszen a Kriterion nemcsak e sorozatával, hanem minden megjelent könyvével örömöt szerez nekünk. S miközben nagy élvezettel olvasgatjuk, lapozgatjuk a régebbi és mostani könyveket, hadd szorítsunk kezet a sorozat szerkesztőivel, Benkő Samuval, Deák Tamás­sal, Szabó Attilával, kívánva nekik .további jó munkát és hasonlóan jó Téka-könyveket magunknak. TÖTTŐS GABOR Tévénapló A beszélgetés mechanizmusa Az élet ritkán teremt ilyen különös helyzetet: talál­kozunk egy vadidegennel, és ha tetszik, ha nem kény­telenek vagyunk vele .társalogni, mondjuk egy órán ke­resztül, mindenféléről. Sőt, az az érzésem, hogy ez a helyzet annyira különös, hogy nem is fordul elő. Mert a valóságban az ember előtt ott a választás le­hetősége, hogy egyáltalán elkezdjen-e beszélgetni a vadidegennel és később is, hogy befejezze a beszélge­tést, ha megunta. Tóth Erika szerkesztő „Az apád lehetnék!?” című műsorának ötlete ezen a képtelen szituáción alapszik. Beterelnek a stúdióban berendezett szobába egy közép­korú és egy ifjú embert, akiknek ott beszélgetniük kell. Akkor is, ha látnivalóan unják a dolgot, akkor is, ha nem tudnak mit kérdezni a másiktól, még ha rettentő kínban is vannak. A keserves ötletre épülő műsor az előzetes beharangozás szerint ötrészes volt, ebből csak hármat vetítettek le, először a televízió második műso­rában. Az első műsoron múlt héten azt az adást ismé­telték meg, ami a bírálók szerint a legjobban sikerült: Horányi Péter szakácstanuló és Rényi Tamás film­rendező beszélgetését. Az adás mindössze negyvenperces volt, de hosszabb­nak tűnt, sok rossz, maratoni kívánságműsornál. Mi­közben a neves filmrendező elegáns kínlódását és a tizenöt éves fiú jólnevelt fecsegését statisztálta végig a néző, okosabbra nem gondolhatott, minthogy minek- minek, minek? Ettől függetlenül, nem volt fölösleges megismételni a sorozatnak ezt a legsikerültebb (!) darabját, szom­baton kora délután. így legalább tudhatja, akit érdé' kel, hogy mi minden készülhet nálunk tv-műsorként és hogy mi mindenre képes az ember társasági mecha­nizmusa. Diszkó és diszkó Elcsépelt dolog a diszkómánián filozofálni. A világ nem rendült meg forradalmi és felforgató divatoktól sem, egy sóhajtással elviseli ezt is, ami kihívóan nem forradalmár és határozottan nem felforgató... A disz­kóban csak szépnek kell lenni és jól szórakozni, aki ennél többet akar, az mehet — máshová. A televízió némi habozás után beadta derekát az új mániának, szombat este saját show-műsorát is á la disco prezentálta, vasárnap esti csemegének pedig meg­vásárolta az Eurovíziótól a ZDF szuperdiszkóját. Mivel egymás utáni napokon láthattuk a hazai és az import diszkót, igazán nem nagy fáradság összehasonlítani őket. Azt hiszem, meg is tette mindenki, aki megnézte a műsorokat. A magyar diszkó főszereplője Korda György volt. Ö nemcsak abban különbözik a ZDF-szereplőktől, hogy nem világsztár, hanem például feltűnően nem tud tán­colni, és... szó ami szó, énekelni sem annyira. A műso­rában közreműködő Boncz Gézának is az maradt a leg­nagyobb erénye, amit elöljáróban közöltek róla, tudni­illik, hogy Korda osztálytársa volt. Humoristának még a diszkóban is fárasztó. Az egyetlen, amiben álltuk a versenyt: a diszkóközönség ruházata, no és a diszkó­lányok szépsége. Úgy tudom a kertészeti egyetem diszkótáncversenyéről válogatták össze Korda műsorá­hoz őket. #A ZDF-diszkó pergő ritmusa, sallangmentes képsorai meggyőzőbbek voltak a szuperkönnyű műfaj védelmé­ben. Igaz, olyan sztárokkal érvelt, mint például Amii Stewart, Amanda Lear vagy a Rocky Sharpe együttes, akik azt bizonyítják, hogy minden műfaj művelhető magas fokon is. Ha már próbálkozunk vele, nekünk is magasabbra kéne rakni a mércét. VIRÄG f. é. Felújítják a debreceni Csokonai Színházat A debreceni Csokonai Színház műemlék épületét fel­újítják. A mór-bizánci stílusú színház 1861-től 1865-ig épült Skalnitzky Antal tervei alapján. A száztizennégy éves műemlék épület erősen elavult és megrongálódott, most teljesen felújítják. Az építőipari munkák előre­láthatóan 1981. december 1-ig befejeződnek és a fel­újított műemlék épület ismét otthont ad a Csokonai Színház társulatának. Jövő héten a Premier című filmről írunk Lemezsiker

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents