Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-16 / 217. szám

jjjjlakás üg|i ^H|Kej|e kjff

ÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍtfÉÍÍIÍIÍÍMÍÍiÍÍÍÉÉiÍÍÍÍ^^

— ------,---------------------—— ---------------------------------A

i újságíró írja, a kedves olvasó olvassa ai újságot. Ennek során (szerencsére) előfordulhat, hogy alaposabban utánagondolnak a leírtaknak és elolvasottaknak, ami nem várt és nem óhajtott énhasadt állapotot eredményezhet. Hiszen jószerivel nincsen hét, amikor ne szerepelnének lapjainkban — természetesen a miénkben is — átadott lakások, szépülő lakótelepek, kapcsolódó beruházások. Mindez történhet jó és rossz oldalról egyaránt. Néhány hónappal ezelőtt e sorok írója a szekszárdi Baktának és Bartinának szentelt egy-egy terjedelmesebb Írást. Igazán nehéz lett volna az apróbb-nagyobb hibákat nem észrevennie, de mondandóinak lényege mégiscsak a j ó körül összpontosult. Azt aligha lehet vitatni, hogy a lakások számának gyarapodása ebbe a kategóriába tartozik.

Aztán az olvasónak a kezébe kerül egy olyasfajta tudósítás, melyet a legutóbbi szekszárdi tanácsülés minden szempontból hitelt érdemlő anyagából merítettünk és

amelyből kiderült, hogy megyénk székhelyén 1971-ben 981 lakásigénylő szerepelt a nyilvántartásokban, időközben felépült hozzávetőleg feleannyi lakás, mint amennyi

Szekszárdon húsz esztendeje összesen volt, a lakásigénylők száma pedig mindennek ellenére a korábbinak többszöröse: 3000.

Tulajdonképpen mi történik itt?

Az újságíró nem jogász, nem közigazgatási szakember, tehát nem merészkedik arra, hogy valamennyi részletet elemezzen. Az itt következők hozzáértők felvilágosításain alapulnak, a- felhasznált adatok konkrétságához nem fér kétség. A lapunk jellegéből következően, csak vázlatos elemzés után, mégis felmerült bennünk néhány kérdőjel, melyek természetesen nem tűnnek el attól, hogy szóba hozzuk azokat.

Maradjunk a megyeszékhelynél. Szekszárd lakásállománya 1960. január 1-én 5355 volt. Azóta évről évre gyarapodott. Az alábbi számok csak az ú j építkezéseket tükrözik és nem tesznek különbséget aszerint, hogy az milyen forrásból (magánerő, állami beruházás, OTP, szövetkezés) történt. A számok ugyanennyi családot jelentenek. tehát legalább négyszer ennyi embert, akiknek lakás- problémája hosszabb-rövi- debb időre megoldódott.

1960: 171,

1961: 295,

1962: 122,

1963: 187,

1964: 221,

1965: 439,

1966: 285,

1967: 330,

1968: 420,

1969: 203,

1970: 121,

1971: 152,

1972: 443,

1973: 533,

1974: 369,

1975: 753,

1976: 583,

1977: 625,

1978: 464,

vagyis összesen 6716 lakás.

És van 3000 lakásigénylő. Miért?

Minden jel arra vall, hogy a nem nagyváros Szekszárd vonzóereje óriási. Napközben kereken 10 ezer ember jár be ide, ami arányában magasabb, mint amennyit a kétszer ekkora Kaposvár felmutathat. Aki munkalehetőséget kapott, előbb-utóbb letelepedni is kíván, a maga szempontjából teljesen érthetően, hisz az ingázás sehol se leányálom, bármennyire tudjuk, hogy világjelenség. Leteleoe- dése érdeke lehet munkahelyének is. amely kötheti ugyan dolgozóit tisztességes keresettel. jó munkahelyi légkörrel, de erősítheti ezt a köteléket azzal is. hogy segít a lakásproblémák megoldásában.

Amivel már kezdünk közeledni a kérdőjelek egyikéhez...

Lakáshoz jutni nem könnyű és olcsónak se mondható. Utóbbi állítás nemcsak a lakóra vonatkozik. Pillanatnyilag Szekszárdon egyetlen lakásra 220 ezer forint járulékos beruházás (út, közmű, bolt, iskola, óvoda) jut, ami távolról se fedezhető a lakás megszerzésére fordított ösz- szegből. A megyeszékhely hatósugarában lévő településeken ugyanez lényegesen alacsonyabb. tehát óhatatlanul előtérbe kell. hogy kerüljön azok urbanizálásának fontossága is. Erre van példa, említsük Tolnát, de most elégedjünk meg azzal, hogy ez (és a jó elővárosi közlekedés) Szekszárd egészségtelen

túlduzzadásának egyik gátja lehet.

Csakhogy most nem az egészségtelen túlduzzadásról van szó, hanem egy egészen másféle jelenségről, amivel kapcsolatban ezt a jelzőt használni finomkodás lenne.

Az említett tanácsülésen szerepelt a lakáselosztással foglalkozó állandó bizottság joggal mintaszerűnek mondható jelentése. Ebből (is) kiderült, hogy a munkahelyi támogatás megszerzése, illetve az ilyenkor szükséges megítélés, felettébb egyoldalú. A vállalat támogatja az igényt, mert ez érdeke. Anyagilag segíti is, ezt pompás szociális rendelkezések teszik lehetővé.' De arról már nem győződik meg, hogy milyen körülmények vannak dolgozója mögött. Lehet például szülőknél szívességi lakáshasználó — mondjuk — Sióagár- don, mégis lakáshoz jut Szekszárdon. Gyakorlatilag megmarad eredeti lakhelyén, hiszen nálunk a ki- és bejelentés sok esetben nem más, mint formalizmus. A kapott két- vagy két és fél szobás lakást pedig teljes egészében bérbe adja.

Ugyanakkor nem feltétlenül kell uzsorára gyanakodni. A bérbe adás történhet az idegenforgalmi szerveken keresztül. Az idegenforgalmi szervek fizetővendéglátó szolgálatukkal jogos igényt elégítenek ki. Számukra csak az a fontos, hogy a bérbe adó a felkínált lakás tulajdonosaként (főbérlőjeként) állandó bejelentéssel rendelkezzen. A lakásba lakó kerül, így az ő oldalukról — vélik — minden rendben van. A kapott bérleti díjból viszont a bérbe adó (az adó levonása után) játszi könnyedséggel szerezhet havi 4000 forint többlet- jövedelmet. Ez egy év alatt 48 ezer, amiből gyerekjáték az esedékes havi részleteket törleszteni, sőt tulajdonképpen a teljes lakás árát 10 év alatt megszerezni is az.

Valamivel jogszerűbb lenne, ha a tulajdonos az idegenforgalom szolgálatában szerzett teljes összeget törlesztésre fordítaná, de ilyesmire nem sikerült példát találni. önmaga számára természetesen mindenki könnyen lel mentséget, de a valós helyzet ilyenkor az, hogy valaki lakáshoz jutott, melyet nem használ1 és amelyet ilyesformán más elől von el.

A lakáselosztási bizottság bevonása a kérelmek szociális hátterének elbírálásánál ugyan aligha növeli majd az annak sok áldozatot hozó tagjai iránt táplált rokon- szenvet, de mégis célszerűnek tűnik.

Példák. Nos, ilyenekkel csehül állunk. Amiről itt szó van és amiről a következőkben lesz, tud a városi tanács igazgatási osztálya, áz OTP, az IBUSZ, sőt némi túlzással azt is lehet mondani, hogy „az egész város beszéli”. Hallottunk konkrét számokról a városban üresen álló, kiutalt lakásokkal kapcsolatban. Hallottunk valaki valakijének a valakijéről, aki már évekkel ezelőtt férjhez ment egy távoli városba, időközben kétgyerekes anya lett, de tanácsi bérlakása révén rr^áig bekapcsolódik a megyeszékhely idegenforgalmi gondjainak enyhítésébe. A fentebb említett szerveknek nincs saját szervezetük, hogy ennek a nem csekély anyagi összefüggéssel járó morális problémának utána járhassanak. Az természetesen nekünk se célunk, hogy most egymás össznépi feljelentgetésére bújtogassuk olvasóinkat. Abban mégis megegyezMelyik lakás kiadó?

"hetünk, hogy a mondott jelenség aligha egyeztethető össze a szocialista erkölccsel.

Az OTP-t korábban nem kevés bírálat érte azért, hogy saját beruházásban épülő lakásait egyszerű üzleti alapon a legtöbbet ígérőnek adja el. A megyei igazgatóságnál szerzett információnk szerint a korábbi helyzet megváltozott, ez most csak az ilyen otthonok 10 százalékára vonatkozik, a többi a tanács kijelölése alá tartozik.

Szót kell ejteni a szövetkezeti lakásokkal kapcsolatos problémákról is. Szövetkezeti lakáshoz jutni nem könnyű, de ha valaki már benne van, az első öt esztendő elteltével tetszőleges összegért adhatja el és viszonylag csekély befektetés árán hatalmas munka nélküli jövedelemhez juthat egy olyan országban, amelyben a társadalmi rend alapja a munka. Nem beszélve arról, hogy ezt a megtetézett összeget valamilyen úton- módon ismét lakáskérdése megoldására fordíthatja.

Előbbi példánk „hőse” — ezt jó lesz hangsúlyozni — nem sért jogszabályt, mint ahogy nagyon sokan mások se. Ha például valaki teljesen formálisan bejelenti házastársától való különélését és bejelentkezik egy Budapesten élő egyenesági fel1 menőjéhez, teheti- Itt a házastárs marad bérlőtársi jogon egy állami bérlakásban, ott ő lesz a vérrokonság jogán bérlőtárs. Házasélete bolygatatlanul virágozhat tovább, még csak elköltöznie se kell. Jogszerű az unokánk nevére vásárolt öröklakás is, és jogszabályszerűen nagyon nehezen fogható meg a szanált házakért kapott összeg hovafordítása, ha valaki havi keresete jogán jelentkezik lakásigénylőként egy másik településen. Az idegen városba költözők (férjhez menők, nősülők, munkavállalók) esetében gyakorlatilag nem ellenőrizhető, hogy havonta ki, hány forinttal gyarapítja a belhoni albérleti uzsora ősz- szegét és a saját pénztárcáját. Bizonyos méretű lakás kiutalásához meghatározott számú családtag szükséges, aki lehet eltartásra szoruló sátoraljaújhelyi, vagy cher- nelházadamonyai nagypapa is. Beköltözés után fél évvel teljesen közömbössé válik a

bejelentett lakók száma, hiszen ennek ellenőrzésére: — kinek van energiája?

A sort még folytathatnánk, de természetesen korántsem azért, mintha az ezek megvalósítására kaphatóknak újabb ötletekkel kívánnánk szolgálni. Van nekik éppen elég. Alkossunk a magunk szája íze szerint egy új kifejezést: a jogszabályszerű jogtalanságokra nem azzal afl szándékkal irányítottuk rá a figyelmet, mintha nem lennénk tisztában azzal, hogy azok a jó szándékú többséget egyáltalán nem érintik. (Leszámítva természetesen a lakáskiutalásra várakozókat!) A lakás az emberi lét egyik alapfeltétele. Azok legnagyobb része, akik lakáshoz szeretnének jutni, semmi mást nem óhajtanak, mint lakni új otthonaikban. A csak részben felsorolt visszásságok két okból lehetségesek.

Az egyiket egy tanácsi tisztségviselő úgy fogalmazta meg előttünk, hogy „a hazai lakáskataszter a legteljesebb áttekinthetetlenség állapotá- van ban”. A másik ott rejlik, hogy a jogszabályok igencsak elmaradtak a való élet gyakorlata mögött.

Ami óhatatlanul felveti árváltoztatás szükségességét, elsősorban azok érdekében, akiknek még nincs lakásuk. Ilyenek pedig nem kevesen vannak.

Nem vagyunk meggyőződve arról, hogy az itt elmondottak mindenki egyértelmű tetszésével találkoznak. Reméljük, hogy a jó érzésű többségével igen. Befejezésül még egy apróságot. Írásunk mellett egy sok emeletes ház fényképe látható. Tisztán technikai okból, tehát még mielőbb bárki félreértené, sietünk hangsúlyozni, hogy mondandóinkat nem ebből a házból merítettük. Hanem a korábban említetteken kívül elsősorban a közhangulatból, melyre illik odafigyelni.

ORDAS IVÁfcJ Fotó: Bakó Jenő

Ezen a táblán nemrég még összkomfortos bérbe adó lakást hirdettek