Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-15 / 216. szám

A NÉPÚJSÁG 1979. szeptember 15. Már a bronzkorban volt település ezen a helyen. Az Árpád­házi királyok korában a Guth-keled nemzetség leszármazottai birtokolták. A török hódoltság alatt elpusztult. Az ekkor Morga nevet viselő községbe 1745-ben Würzburg és a majnai Frankfurt környékéről harminc német család települt. 1938-ban a kétyi körjegyzőséghez csatolták, 1951-től 1969-ig önálló közigazgatási egység, majd ekkor Kétyhez társul. A községben jelenleg 82 ház áll, a lakosság száma 229. Te­rülete: 640 hektár. Kéty, illetve Hőgyész felől köves úton közelíthető meg, amely azonban itt véget ér. Termelőszövetkezete 1968. január 1-én beolvadt a felsőnánai tsz-be. Az egyik legtekintélyesebb család Murgán. Idős Hegedűs János 1932-ben költözött Murgára. Szorgalmával és családja szorgalmával tekin­télyt vívott ki magának a család. Mint a község egyik leg­jobb ismerőjétől, az egykori szőlőtermesztésről érdeklő­dünk tőle. — Talán eggyel vagy ket­tővel volt kevesebb a prés­ház, mint a lakóház. Most talán tizenöt-tizenhat van. 121 vagy 123 hold volt a sző­lőterület — már nem emlék­szem pontosan, most nincs már öt hold se. Többnyire kadarkát termeltünk, meg, a szín miatt, kevés otellót. Nem telepít újabban senki, inkább évből évre parlagon marad egy-egy darab. Pedig jó bo­rok teremtek itt valaha. Minden litert fölvásároltak a kocsmárosok. Hogy van-e jövője a köz­ségnek, idős Hegedűs János borúlátó. Nem a szőlők hely­zete miatt, a fiatalok elván­dorlását látja a legnagyobb bajnak, no meg azt, hogy Murgára nem adnak építési engedélyt. Egy kilométer labdabélés Hegedűs János címét, még a kétyi tanácselnök adta meg. Mestersége, munkája egye­dülálló a községben. Takács. A több mint százéves szö­vőgépek hangos kattogása fogadja a látogatót. — A szakmát még Tolnán, Hessz József kisiparostól ta­nultam el. Utána egy ideig a szövőgyárban dolgoztam, Harminc éve, hogy csiná­lom. A feleségem olykor­olykor besegít, ő is érti már ezt a munkát. Napi nyolc órát állok a gépek mögött, hogy meglegyen a pénz. Most a Kaposvári Háziipari Szövetkezet hőgyészi kiren­deltségének vagyok a bedol­gozója. Labdabélést készítek, havonta ezer méter körül. Ha első osztályúra sikeredik az anyag, öt forintot kapok mé­Havonta ezer méter labdabélés készül A népfronttitkár — Amikor 1958-ban férj­hez mentem és Dunaújváros­ból ide költöztünk a község­be, legalább fél évig feljár­tam a ház végében lévő mé­hesdombra sírni. Mintha a világ végére kerültem volna. Azon keseregtem, mi lesz itt velem, ebben a csöppnyi fa­luban? Aztán lassan minden megváltozott — kezdi a be­szélgetést Hegedűs Jánosné. — A községbeliek mind személyes ismerőseimmé vál­tak. Tizennégy éve vagyok könyvtáros, tíz éve tanács­tag, a Hazafias Népfrontnak nyolc éve a titkára. A mi házunk ajtaja állandóan nyitva áll. — A háromezer kötetes könyvtárnak 72 olvasója van. Legtöbbet a gyerekek olvasnak — főleg „indiános” könyveket — utánuk a nyug­díjasok és a középkorosztály következik, akik általában a szépirodalmat kedvelik, de szívesen olvasnak krimit is. — Van 150 német nyelvű kötetünk, amit az idősebb korosztály forgat szívesen, de szinte már minden könyvet kiolvastak. Jó volna kicse­rélni az állományt. — Évente 3000 forintot ter­vezünk új könyvek vásárlá­sára, de eddig még mindig meghaladta a beszerzésünk a négyezer forintot. — Nagyon megszerettem az itt élő embereket. Úgy ér­majd önállósítottam magam, terenként. Lekopogom, ne­Gépeket vásároltam, anyagot, kém még nem minősítettek szőttem és értékesítettem. anyagomat másodosztályúra. Hegedűs Jánosné zem, engem is kedvelnek. Az életem már el sem tudnám képzelni máshol. Petrik Sándor portája Sándor bácsi nevükön szólítja a jószágokat A falu egyik legjobb gaz­dája Petrik Sándor, aki nem­régiben ünnepelte hatvanha­todik születésnapját. — Tavaly még dolgoztam a csikótelepen, mint csikóneve­lő, ebben az évben már vég­leg abbahagytam. Van otthon is annyi munka, csak győz­zem elvégezni. — Három hízó bikámat no­vemberben viszi el a tsz, ma­rad még négy borjú. Kettő bika, kettő üsző. Van egy két és fél mázsás anyakocám is, amelyik eddig négy ellésből hetvennyolc malacot hozott a világra. Aztán vannak ga­lambok, libák, csirkék. Miközben beszél, vasvillá­jával eligazítja a borjak alatt a szalmát, nevükön szólítja állatait. — Ez meg itt a Portás — bök ujjával kutyája felé. — Nem adnám egy borjú­ért, olyan okos és hűséges. A murgai pincesorban ta­lán Sándor bácsi tanyája a legtakarosabb. A pince kelle­mesen hűs. Bort tölt cirádás kancsóból. — Vizet csak éjjel iszom, meg reggeli előtt. Jó ez a murgai bor, kóstolja csak. Petrik Sándor bácsinak a szőlője mellett kukoricaföld­je is van. — Meg kell termelni az ál­latoknak az ennivalót. Bár kapom a tsz-től a háztájit, de az nem elég. A kukorica mel­lett pedig megterem a krump­li is. Petrik Sándornak két nagy­korú, hazajáró gyermeke van. Mindkettő Zombán él. — Jönnek azok majdnem minden hétvégen. Néha segí­tenek, ha engedem. Tudja, hogy van ez, ami az enyém, az az övék is. Aszfaltozzák a bekötő utat Aszfaltozzák a murgai bekötő utat. Porolás nélkül nem megy ez a művelet, pedig por van itt anélkül is elég. Min­denesetre jobb lesz az út, amely összeköti Murgát Kéttyel, Hőgyésszel és Szekszárddal. Murgai magazinunkat irta: Letenyei György, Pordán Já­nosné és Sárközi János. A fényképeket Gottvald Károly készítette. Munkatársaink legközelebb, szeptember 17-én Györköny- be látogatnak. A vegyesbolt 72 ÓRÁS KI6ÜTÉ9Ű kenyér A titkok őrzője — Jónapot kívánok! A Tolna megyei Népújságtól jöttem. Ma készítjük a községről a magazint, pár adat­ra lenne szükségem. — Jónapot! Már kigyűjtöttem őket, csak még nem adtam össze, hogy mennyi előfizető van a községben. — Nem baj, tessék ideadni, majd összeadom. Tehát: 138 előfizető van, a Tolna megyei Népújságot 36-an járatják. Rádió 52, televízió 51 van a faluban. — Kérném szépen még azt is, hogy mennyi pénz van postatakarékban. — Én azt nem mondom meg! — De eddig még mindenütt megmondták. — Én akkor sem mondom meg! — Miért? — Mert nem mondom meg! — Megírhatom a nevét, hogy nem adott felvilágo­sítást? — Megírhatja. — Legyen szíves megmondani. — Nem mondom! Murgai életkép, 1979. szeptember Órák hosszat járhatja az ember a falut, mire valakivel találkozik ÉRTÉKESÍTHETŐ A fölösleges figyelmeztetés A község vegyesboltjában tábla hívja fel, a nem ott la­kók figyelmét. „72 órás kisü- tésű kenyér értékesíthető”. — Nincs annak semmi je­lentősége. Ide mindig friss és jó minőségű kenyér érke­zik Hőgyészről. Nem is pa­naszkodik senki. Minden reg­gel megkapjuk a tejet, a zacskós kakaót. Néha még marad is belőle. Főleg élel­miszert, vegyi cikkeket, do­hányárut vásárolnak az em­berek. A havi forgalom hat­van-hatvanötezer forint kö­zött van — mondta a bolt­vezető asszony. ii Hegedűs csalod Présházak a tanyasoron

Next

/
Thumbnails
Contents