Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-02 / 205. szám

1979. szeptember 2. ^tSéPÜJSÁG 3 Szocialista munkaverseny a bonyhádi MEZÖGÉP-nél Hatékonyság, minőség, gyártmányszerkezet-korszerűsítés NEMHOGY MEGYEI, még városi szinten is kisüzemnek számít a Szekszárdi MEZŐ­GÉP Vállalat bonyhádi gyár­egysége,. a maga alig több mint kétszáz dolgozójával. Ám a városban a legjobbak közt tartják számon. Az üzemben folyó szocialista munkaverseny tapasztalatait tárgyalta a városi párt-vég­rehajtó bizottság; mindegyik felszólaló elismeréssel beszélt az üzem kollektívájáról. — Mindig számíthatunk szocia­lista brigádjainkra, ha tár­sadalmi munkára mozgósí­tunk. E téren a városban a legjobbak, legaktívabbak — így a városi tanácselnök. — Jó kapcsolatunk alakult ki az üzemmel. gépésztanulóink több alkalommal végeztek gyakorlati munkát náluk, „otthon” elismeréssel számol­tak be az ott uralkodó jó légkörről, szervezettségről, fe­gyelemről — mondta a len- gyeli mezőgazdasági szak­munkásképző iskola igazgató­ja. — Vállalatunknál igen aktívak a szocialista brigá­dok. de különösen érvényes ez a bonyhádi gyáregységre. Motorjai a vállalati célkitű­zések megvalósításának, kü­lönösen a termékszerkezet korszerűsítésének. Példaként állítjuk a bonyhádiakat más gyáraink elé — a vállalat igazgatója vélekedett így. A statisztikai adatok mint­ha ellentmondanának mind­ennek. Az utóbbi években csökkent a szocialista brigá­dok száma, ezzel párhuza­mosan a mozgalomban részt vevők száma is. Ez azonban egyrészt a létszámcsökkenés következménye, másrészt a szigorúbb mércének. Előfordul * szinte minden évben, hogy ■ egy-két brigád nem kapja meg a címet — nem teljesí­tette a feltételeket. A követ­kező évben aztán „nekiru­gaszkodnak”. A szocialista brigádmozgalom kezdeménye­zője. a Bánki Donát lakatos­brigád, amely első ízben 1966-ban kezdett versenyezni a kitüntető címért, az idén a „Vállalat kiváló brigádja” lett — egyedül az egész vál­lalatnál. Nos. náluk is előfor­dult egy olyan év, amikor nem teljesítették a feltétele­ket. nem kapták meg a kitün­tető címet. Maga a statisztika külön­ben sem rossz, a 207 dolgo­zóból 136 vesz részt a szocia­lista brigádmozgalomban. De tükrözi ez is, — ami érvényes az egész termelésre-gazdál- kodásra — hogy az utóbbi években a mennyiség helyett a minőség, a hatékonyság ke­rült előtérbe. ^ A vállalat — az 1038/1977 számú Minisztertanács— SZOT—KISZ együttes hatá­rozatnak megfelelően kidol­gozta a versenyszabályzatot. Ebben a szocialista verseny céljaként a termelékenység fokozását, a termelési 'ráfor­dítások csökkentését, a minő­ség javítását, a közösségi magatartás fejlesztését, a műveltségi színvonal emelé­sét határozták meg. A sza­bályzatnak van egy pontja — aminek itt Bonyhádon külö­nös a jelentősége: A brigá­dokat egy-egy konkrét gyárt­mány gondozására kell ösztö­nözni. A szocialista verseny fő formája a szocialista bri­gádmozgalom, ám kellő sze­repe van a különféle egyéni versenyformáknak is. Az év elején — nemcsak vállalati szinten, hanem a gyáregységekben is. kidol­gozzák a gazdasági-műszaki vezetők az ajánlást: milyen konkrét feladatok megvalósí­tására irányuljon a verseny. Erre teszik meg a brigádok vállalásaikat. A vállalásból szerződés lesz: a brigád kö­telezi magát a különböző vál­lalások teljesítésére, a gyár­egység vezetője aláírásával kötelezettséget vállal a felté­telek biztosítására. Negyed­évenként — a brigád önérté­kelése alapján — a verseny- bizottság végzi el a végső ér­tékelést, ezt terjesztik a szo­cialista brigádvezetők ta­nácskozása elé. majd nyilvá­nosságra hozzák. Részletek a „Május 1.” la­katosbrigád vállalásaiból: 17,75 tonna fémet takarítunk meg 142 ezer forint értékben, főként a lemeztervek és a technológiai utasítások pon­tosabb betartásával... 8300 forinttal csökkentjük a selej- tet, mégpedig úgy, hogy az alkatrészgyártáskor az első darabot ellenőriztetjük a meóval. 67 800 forinttal csök­kentjük az általános költsé­get, a gyártó- és fogyóeszkö­zök gondosabb felhasználásá­val. az épületek és berende­zések védelmével. 3685 fo­rinttal csökkentjük az ener­giafelhasználást. A megvaló­sítás módja: energiatakaré­kossági őrjárat. Védelmet vállalunk a KF 120-as öntöző és az US 2,2 szovjet exportra készülő szőlőiskolázó gép gyártása fölött... Mint a többi pont, ez utób­bi is szerepel szinte minden brigád vállalásában. A Bánki Donát brigád például a KHS 60—P szőlőprés gyártását gondozza, messze túlmenően azon. ami egy lakatosbrigád munkaköri kötelessége lenne. Más brigádok is ..bedolgoz­nak” ehhez a gyártmányhoz — villanyszerelők, esztergá­lyosok — de a munkák zö­mét a Bánki Donát brigád végzi rajta, öntevékenyen járultak hozzá a gyártóesz­közök kialakításához, cél­szerszámokat készítettek, több újítással, ötlettel segí­tették a sorozagyártást, a termelékenység növelését. Több, gyártás közben felme­rült problémát oldott meg a brigád. A főorsókat szállító kooperációs partner nem tudta megfelelő méretre meg­munkálni a csapágyhelyeket. Az illesztési méretek beállí­tását végül is a brigád oldot­ta meg. A gyáregységben szinte fo­lyamatos a gyártmányszerke­zet korszerűsítése, évente több új termék bevezetésére is sor kerül. Egy újfajta szőlő­zúzó, -bogyózó konstrukcióját a vállalat műszaki főosztálya készítette el. de a gyakorlati kivitelezés, bevizsgálás, ki­próbálás, majd a sorozatgyár­tás, már a bonyhádi gyáregy­ség feladata. Szocialista bri­gád a „gazdája” ennek a gépnek is. A Kossuth brigád nem egy-egy gép fölött vállal védnökséget, hanem a gépek festésének minőségéért. 'A PÁRT XII. kongresszusa és a felszabadulás 35. évfor­dulója tiszteletére indult munkaverseny-mozgalomhoz csatlakozott a bonyhádi gyár­egység kollektívája is. A vál­lalat vezetése nem mennyisé­gi túlteljesítést kért. hanem hatékonyabb munkát, takaré­kosabb gazdálkodást, jobb minőséget. Ennek megfelelő­en készültek el a pótvállalá­sok, „megtoldva” azzal, hogy az eredeti programtól eltérő­en. háromféle új konstruk­ciójú szőlőművelő gépből a szovjet exportra rendelt mennyiséget december 1-ig leszállítják. (J) Szabados Ferenc a kongresszusra készül Szabados Ferenc főellenőr, kocsimester nem lepő­dik meg a kérdésen: szeret-e versenyezni? A kérdés akkor fogalmazódott meg bennem, amikor Márfaí Ottó állomásfőnökkel ar­ról beszélgettünk, miként készülnek a dombóvári vasutasok a kongresszus­ra, a munkaversennyel. Sok ága-boga van egy olyan munkaversenynek, amelynek egy kis részét egy héttel ezelőtt közöltük lapunkban, sőt számos olyan területe, amely zárt üzemben nem is „érthe­tő”, nem valósítható meg. A vasút, külön üzem, kü­lön téma. Éppen ezért nem is lepett meg a kocsimester válasza: — Nekünk, itt a vasúton, különleges helyzetünk van: kevesen vagyunk a sok ten­nivalóhoz, s köztudottan a MÁV veszélyes üzem, a mű­helynek nincs ablaka, és a szabad szombatot, a vasár­napot, meg az ünnepet egy­beszabjuk — amint a mun­ka kívánja. Ilyenkor, az őszi csúcsforgalom kezdetén bi- ziny sűrű a légkör az állo­máson. Mennyire sűrű? Nem be­szélhetünk arról, hogy az őszi csúcsforgalom egyik napról a másikra kezdetét veszi. Manapság egy őszi csúcsforgalom többszöröse a réginek, amikor még jobbá­ra gőzmozdonyok vitték a vonatokat. — A MÁV tíz-tizenöt éve rengeteg pénzt költ arra, hogy korszerű legyen a gép­park, a biztonsági berende­zés, és a mi munkánk is könnyebbé váljon. Eltűnnek a gőzmozdonyok, ez magá­val hozza a mi munkánk át­változását is. Például, akkor ritka volt az ezerötszáz ton­nás vonat. Az ötvenes évek­ben, amikor én is sztahano­vista lettem, ha sikerült el­küldeni hetenként egy-két ezerötszázas vonatot, na­gyon örültünk neki. A leg­fff Szabados Ferenc főellenőr, kocsimester jobb mozdonyt, a legjobb személyzetet küldték, azzal együtt, hogy mi itt a kocsi- rendezőn nagyon gondosan válogattuk össze a jól gu­ruló szerelvényt. A mostani vállalásunk, számszerűségé­ben nem nagy, de ha elkül­dünk túlsúllyal hat vonatot, egy hetediket megtakarítunk. Ez azt jelenti, hogy kevesebb személyzet kell, kevesebb mozdony, és a vágányt is jól elfoglaljuk, tehát nem apró- cseprő vonatokkal zsúfolódik az állomások közötti tér. A vonatok összeválogatá- sa, külön művészet. Beérke­zik napjában a dombóvári állomásra például negyven vonat, öt irányból. A vona­tok szépen, amint érkeznek Dél-Dunántúl legnagyobb vasúti rendező-pályaudva­rához, összeszedik az apró állomásokon a megrakott vagy üres vagonokat, áru­val. nyersanyaggal, állatok­kal, zöldséggel rakottan. Be­fut minden vonat a sok-sok vágány valamelyikére, és akkor kezébe veszi Szabados Ferenc brigádja — például —, mert négy első osztályú kocsirendező brigád is te­vékenykedik az állomáson. Az írásos utasítás alapján kiválogatják, szétgurítják, majd ismét összeállítják, most új irányok felé, a több felől érkezett vonatokat, s küldik a célhoz. — Az nem mindegy, hogy egy érkező vonat mennyi ideig van itt az állomáson, az a célunk, hogy egy rakott vagon ne sokáig álljon. Gu­ruljon, guruljon, fusson a cél felé. Néhány óra alatt szétgurítunk egy vonatot, a következő órában már küld­hetjük tovább. Azt mond­ják, az ország vérkeringése a vasút. No, lehet itt is ma­gas a vérnyomás. Ha má­sutt, vagy mi rosszul dolgo­zunk. De nem szabad rosz- szul dolgozni. Nemcsak azért, mert a munkásbecsü­lete az embernek ezt diktál­ja, nemcsak mert ez az én állomásom q tizenháromszor volt már kiváló csomópont, és amióta én itt dolgozom, 1949-től, nem is tudjuk szá­molni, hányszor voltunk él­üzem, meg, még ha jól tu­dom, megyei kongresszusi zászlót is kaptunk. Szóval, ha a vasúton tévedünk, ak­kor óriási a baj. Ha az esz­tergályos mélyebben fogat a késsel, eldobja a munkada­rabot, mi huj aláváltunk egy mozdony alá... — nálunk nem lehet tévedni. És egyre nehezebbek a körülmények. Nem a tech­nikai színvonalra gondolunk, hanem arra, hogy a' MÁV gépezetében az emberekből, az igazi jó vasutasból min­dig kevés van. A fiatalság, az éjt-napot egybevető szol­gálatot nem kedveli, a va­sárnap, a szabad szombat itt nem tartható be. — Nekünk vasárnap is küldeni ke'l a vonatot. Sze­rencsére az emberhiányt a mi szorgalmunk még pótol­ni tudja. Jönnek a fiatalok, letelepszik egy-kettő, ők maradnak. A futóvendégek, akik a jó pénz, a kedvezmé­nyek reményében jönnek, hamar elmennek, miután megtapasztalják, hogy itt fe­gyelmezetten, szigorú szabá­lyok között kell dolgozni. Szabados Ferenc szocialis­ta brigádban dolgozik. Csa­pata jórészt idősebb dolgo­zókból áll, akik mögött öt­tíz év, meg húszévi szol­gálat van. Az összekovácso- lódást segíti, hogy a brigád­ban nemcsak dolgoznak, ha- nek élnek is. Hogyan? — Érdekes módon tapasz­talható a mi munkánkban az ország gondja. Ha sok az áru, ha tele, rakottan ro­hangálnak a vonatok, akkor jó világot élünk. Most megy minden: nyersanyag, autó, gép — sorolni is csak a va­gonok tartalomlistájából le­hetne, hogy mi minden. S amikor van egy kis szusz- szanásnyi időnk, akkor le­ülünk a padra és elmélke­dünk: láttad azt az új gépet, azt a sok traktort, azt a sok szenet — az olajos vagonok­ból álló szerelvényeket?! Mi úgy is szoktuk mondani, be­lelátunk az ország gyomrá­ba. Mert amit elfogyaszt az ember, meg a gyár, a mező- gazdasági üzem — a mi or­runk előtt megy el. A má­sik: nem lehet egy munka­helyen anélkül dolgozni, hogy az ember ne helyezze bele a maga tevékenységét, az ország életébe. Tudni il­lik mindenkinek, hogy saját munkája fontos az ország építésében, annak fontos ré­sze. Én 1965-ben köteleztem el magam a párthoz, azóta vagyok párttag. S tudtam, mit vállalok: többet, jobban dolgozni. Az embereimnek szóvivője vagyok, és neve­lője is. Hiszen mi a pártban első kézből kapjuk a miér­tekre a választ, s ezeket itt a vágányok között meg kell értetni. A vasút fontos poli­tikai bázis is. — Most is, sok a tenniva­lónk, de még több lesz. Úgy gondoljuk, itt a vasúton, hogy az előttünk álló fel­adatokat el tudjuk végezni — ami ránk esik, azt becsü­lettel teljesítjük... — Szabados elvtárs, mi­ként készül a kongresszusra? — Eddig folyton erről be­széltünk, nem? PÁLKOVÁCS JENŐ Bélapátfalván épült az ország negyedik korszerű cementgyára, melynek beruházási költsége mintegy 8 milliárd forint. A gyár a beruházás befejezése után, 1980. III. negyedévétől 1 millió 250 ezer tonna cementet fog előállítani évente. Szerelik a kőőrlő malmot Az égetőkemencék

Next

/
Thumbnails
Contents