Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-05 / 182. szám

I^NÉPŰJSAG 1979. augusztus 5. Két eremmel- Rómából „Olaszországból jöttünk, mesterségünk címere egy szoftütő, meg egy Schildkröt, vagy éppen Nittaku márká­jú labda. Testvérek vagyunk, mi ketten összesen nem ér­tünk meg harminc évet. En­nek ellenére, szerénytelenség vádja nélkül állítjuk: a ha­zai és külföldi versenyeken i szerzett arany-, ezüst- és bronzérmekből már igazán gazdag gyűjteményünk van. Most éppen két Európa-baj- noki ezüsttel, s megannyi fe­lejthetetlen élménnyel tér­tünk haza.” Játék? Hát persze. A ked­ves olvasó bizonyára már az első két sor elolvasása után is felismerte a barkohba fő­szereplőit. Bolvári Ildikót és húgát Katit, a Tolnai VL fia­tal asztaliteniszezőit. Kéthe­tes távoliét után újra itthon a két kislány. A Rómában rendezett XXII. ifjúsági és serdülő asztalitenisz Európa- bajnokságról sem tértek haza üres kézzel. A magyar csapat három dobogós helyezéséből kettőben „érdekeltek” voltak Sáth Sándor edző tanítvá­nyai. Velük beszélgetünk. Közö­sen pergetjük vissza az örök városban töltött napok, a minden korábbinál erősebb mezőnyt felvonultató EB tör­ténéseit. Felidézzük a tizen­hetedik nyári olimpiára épült, a kontinens fiatal asztaliteni­szezői seregszemléjének ez­úttal otthont adó Pallazo del- lo Sport kupolacsarnokában átélt versenyizgalmakat. Vág­junk a közepébe, s kezdjük a 12 éves Katival. Számára ez volt az első, míg Ildikónak immár az ötödik Európá­ba jnoksága. — Először a serdülők csa­patversenyére került sor. Fa­zekas Györgyivel, a Statiszti­ka 14 éves versenyzőjével al­kottuk a magyar csapatot. Tizenhat asztalon folyt a küz­delem, a csarnokban tikkasz­tó volt a hőség. Lengyelország együttesével kezdtünk, 3:0- ra nyertünk. A dánokat és a görögöket szintén 3:0-ra, majd az angolokat 3:l-re ver­tük. Csoportunkból a lengye­lekkel jutottunk tovább. A Csehszlovákia elleni 3:2-es és a Svédország elleni 3:1-es győzelmünk a döntőbe jutást jelentette számunkra — em­lékezik Kati. Egy kis szünet, aztán így folytatja: — A döntőben a Szovjetunió csapatától 3:l-re kikaptunk. Számomra így is nagy boldogságot jelentett az ünnepélyes eredményhirdetés ceremóniája. Ezüstérmes let­tem első Európa-bajnokságo- mon. Július 27-én kezdődtek az egyéni versenyek. A hol­land Kloppenburg, a lengyel Brodovska és az osztrák Vilt- sche ellen egyaránt 2:0-ra nyertem. A következő napon az első helyen kiemelt bolgár Gergelcsevától a legjobb négy közé jutásért vívott mérkőzé­sen 2:0-ra kikaptam. sv — Indultál párosban és ve­gyes párosban is. Kik voltak a partnereid? — Párosban a svéd Jonsson, vegyes párosban pedig a mis­kolci Aranyosi Péter. A ké­sőbbi EB-győztes nyugatné­met Rebel, Wenzel vegyes pá­ros ütött el bennünket a to­vábbjutástól a második for­dulóban. Párosban pedig a nyolc közé jutásért egy svéd párostól kaptunk ki. Ildikó következik az ered­mények számba vételével. Ötödször járt EB-n, de most debütált az ifjúságiak kor­osztályában. Tizenöt éves, ha­todik EB-érmét gyűjtötte be Rómában. — Az ifik csapatversenyé­ben Urbán Erikával a spanyo­lokat, a svájciakat 3:0-ra, az NSZK csapatát 3:1-re győz­tük le. Svédországtól és Jugo­szláviától sajnos egyformán 3:l-re kikaptunk. A folytatás sem volt sikeres: az 5. he­lyért játszottunk a hollandok­kal, 3:l-re vesztettünk. A 7. helyen végeztünk, miután az NSZK-t 3:0-ra vertük — mondja. — Egy szünnap, amely vá­rosnézéssel és tengerparti ki­rándulással telt. Igaz is, a Katiék a Szent Péter téren, a Bazilika előtt találkoztak a pápával, aki hét nyelven kö­szöntötte az Európa-bajnok- ság résztvevőit — folytatja Ildikó. — Hogyan alakult számod­ra a további program? — A szegedi Kárpáti Misi­vel a nyolc közé jutásért a svédektől kaptunk ki. Egyé­niben az első fordulóban ki­emelt voltam, aztán egy skót és NSZK-s versenyző ellen 2:0-ra nyertem. A svéd Nils- sontól újfent a nyolc közé ke­rülésért 2:l-re vesztettem. Párosban a jugoszláv Perku- csin oldalán már jobban ment a játék. A skótok, nyugatné­metek, angolok és a hollan­dok legyőzésével jutottunk a döntőbe. Július 29-én délután fél ötkor fejeződött be a dön­tő. A csehszlovák Pelikanova, Hrachova kettős nyert elle­nünk 2:0-ra. Nekem is ezüst­érmet hozott a római EB — mosolyodik el Ildikó. Nézzük a két ezüstöt, szé­pen csillog. Nagyon sok mun­kát, szorgalmas edzést, s nagyszerű versenyzői erénye­ket takarnak. Gratulálunk, szép volt lányok. — fekete — Az értékét 8 millióra becsülik Megvalósult a régi, dédelgetett terv Az új sporttelep építése Tamásiban már legalább 10 —15 éve aktuális volt, de különböző akadályok miatt az építkezés megkezdése mindig eltolódott. Biztatóvá vált a helyzet, amikor az új lovaspálya kialakítása meg­kezdődött. A nagyközség ve­zetői már akkor kijelölték az új sporttelep helyét (a lovaspálya szomsédságában) és 1975-ben megkezdődtek a munkálatok. Már az öltöző építésének alapozásánál sokan jelent­keztek a tamási üzemekből, vállalatoktól, hogy társadal­mi munkával járuljanak hozzá az új létesítmény el­készítéséhez. Mindezek elle­nére a munka vontatottan haladt, elsősorban anyagiak hiányában. Ez év elején megszületett a döntés, az őszre át kell adni az új sportkombinátot. Mindehhez nagy lendületet adott az a tény, hogy néhány jól sike­rült Edzett ifjúságért tö­megversenyt rendeztek, majd részben ennek elismerése­ként az Ifjúsági Sportfejlesz­tési Alapból 400 ezer forin­tot kapott a község. Ezt el­sősorban az új sporttelep be­fejezéséhez adták, de ebből kellett elkészíteni a KRESZ- park felújítását, új játszótér kialakítását, a parkerdőnél két bitumenes pálya építé­sét. A község vezetői jól gazdálkodtak a pénzzel, il­letve ahhoz komoly támo­gatást — elsősorban társa­dalmi munkában — kaptak, így például a parkerdőnél a Gyulaji Erdő- és Vadgazda­ság közel 200 ezer forint ér­tékben két bitumenes pá­lyát létesített. Az egyiket kispályás labdarúgásra, vagy éppen kézilabdára, a mási­kat teniszpályának használ­ják. Az új sportlétesítmény, melyet nyugodtan nevezhe­tünk már sportkombinátnak, az év elején befejezés előtt állt. Vissza voltak azonban a földmunkák, kézilabda-, kosárlabdapálya építése, gyeptéglázás és a lelátó be­fejezése. Az iskola befejezése után egy hétig negyven gimnazis­tának, majd egy hétig har­mincöt szakmunkástanuló­nak rendeztek építőtábort. Hogy mit készítettek el, an­nak hosszú a felsorolása: elkészült a kézilabdapálya, a földmunkától a betonozásig. Az atlétikai pályákból a súly, gerely és távolugró he­lyek földmunkái. Az állólelá­tót gyeptéglával látták el, majd a kosár- és röplabda- pálya betonozását végezték, összesen 300 köbméter be­tont dolgoztak a pályákba. A négyszáz személyes fedett lelátón a pad felszereléséhez több mint háromezer csa­vart használtak fel. A negy­ven gimnazista és harmincöt szakmunkástanuló közel másfél millió értékű munkát végzett. A munka persze azóta is tart. A tanácsi dolgozók a kerítéshez leszabták a vasa­kat, a VEGYÉPSZER egyik szocialista brigádja a he­gesztést végezte, a hátralévő munkát — ezekben a na­pokban — a KIOSZ vállalta, hogy befejezi. A sportkom­binát építéséhez nagy segít­séget kaptak a Tamási Álla­mi Gazdaságtól, akik a lab­darúgópálya füvesítése óta annak gondozását magukra vállalták, öntözik, ápolják. Az új sportkombinátot Papp Lászlóval, a tamási Nagyközségi Tanács tervcso­portvezetőjével látogattuk végig. A befejezés előtt álló létesítményen öröm volt vé­gigmenni. Jóleső érzés töl­tött el bennünket, hogy a régi, korszerűtlen, már ide­jét múlt pálya helyett ilyen helyen sportolhatnak a jö­vőben a nagyközség fiatalai, lesz már az igényeknek meg­felelő atlétikai pálya is, a kasárlabda-, röplabda-, illet­ve kézilabdapálya mellett. A lelátó alatt található a négy öltöző, a két szertár, és az a helyiség, melyet a játékve­zetők részére képeztek ki. Az öltözőhöz hideg-meleg­vízzel ellátott, csempézett zuhanyozók és WC-k van­nak. A lelátó négyszáz néző­nek ad kényelmes ülőhelyet, de akik állva nézik végig a sporteseményeket, ők is lát­hatják a helyszínt, hisz több mint egy méter magas lelá­tókról élvezhetik a küzdel­meket. A helybeli erők anyagi koncentrálásával, a vállala­tok, intézmények hozzájáru­lásával, társadalmi munká­val, valamint az Ifjúsági Sportfejlesztési Alapból ka­pott pénzből megoldódott a városiasodó nagyközség egyik gondja, a hosszú évek óta dédelgetett terve. A 8 millióra becsült sport­kombinát hivatalos átadásá­ra augusztus 12-én kerül sor, melyet két labdarúgó­mérkőzés követ. Kívánjuk a tamásiaknak, hogy hosszú évek pangása után induljon meg az az egészséges fejlő­dés, melyet joggal kívánunk és várunk a megye legna­gyobb járásának székhelyé­től. Az első jelek biztatóak: hosszú évek után ismét van megyebajnokságban szerep­lő csapata a nagyközségnek.- Ny ­— Ma miről beszélgessünk, a sportról vagy a labdarúgás­ról? — Miért? A kettő nem azonos? — Ahogy vesszük. Van aki sportból űzi, és van aki másért. — Mi a helyzet Bátaszéken, mert mint mondják, a há­rom TÁÉV-hez, valamint egy a Dunaújvárosba távozó játéko­son kívül Mucska is otthagyta őket. — Még Mucska is? — Igen, visszament Bonyhádra. A bátaszékiek nincsenek elkeseredve, mert szerintük akiket igazoltak, illetve vissza­igazoltak, náluk majd bebizonyítják, hogy tudnak. — A tengelici szurkolókról viszont nem valami dicséretes magatartást mondhat el. A lényege: a tavaszi szezon vége felé a Tengelic-Szőlőhegyről igazolt játékost az edző lecserélte és miközben ment az öltözőbe, a nézők gúnyos megjegyzéseket tettek, sőt közülük az egyik még köpött is. — A következménye? — Leállt, nem játszik többet. Legalábbis Tengelicen. — Látok Szekszárd központjában egy szőke fiatalembert, egy miniatűr motorral száguldozni a járdán. Olyan ismerős­nek tűnik. — Igen. Egy éve közel tízezer ember biztatta a versenyen, hajrá Csaba, majd ünnepelték a győzelem után a háztömb kö­rüli versenyen. Mivel eltiltották, most a motorozásban éli ki magát. — És megfelel a valóságnak, hogy az idei verseny előtt három nappal jelentkezett, kérte, hogy indulhasson? — így igaz, de megköszönték „jóindulatát”, nem tartottak rá igényt. — Fejébe szállt a dicsőség, megártott a sok külföldi uta­zás, a siker? — Szerencsére a tolnai asztaliteniszezők nem így vannak. Mint mondják, Rómában az ifjúsági és serdülő Európa- bajnokságon, miközben Sáth edző versenyzőinek játékában gyönyörködött, egy holland atyafi megzavarta és egy olyan térképet kért tőle, melyen Tolna is megtalálható. — Miért érdekli a hollandokat, hogy merre van Tolna? — Nagy propagandát akarnak kifejteni az amszterdami mérkőzés előtt. — A tolnaiak játszanak Amszterdamban? — Igen, a BEK második fordulójában a tolnaiak a hol­land Tempó Team ellen játszanak. — Ez szép dolog. — Mielőtt elfelejtem, megszületett most már a házi fe­gyelmi? — Nem. Nem kellett, mert társasjáték alakult ki: a csere­bere. — Ezek szerint Házit megkapta Kaposvár, de mit kapott Csepel? — Azt ők tudják. — Annyi bizonyos, hogy minden megoldódott. Nem kel­lett fegyelmi tárgyalást tartani, viszont lett egy NB I-es já­tékosa a városnak. — Labdarúgó? — Nem. Kosaras. —kas Labdarúgás A megyebajnokság sorsolása Elkészült a megyei labda­rúgó-bajnokság sorsolása. Az első mérkőzések augusztus 19-én lesznek. Az utolsó for­dulóra november 18-án ke­rül sor. Érdekesség: első íz­ben lesz hétközi (november 7-én) bajnoki forduló. A baj­nokság sorsolása: Augusztus 19.: Dunaszent- györgy—Tevel, Tamási—Pin­cehely, Nagydorog—DMSC, N agy mány ok—Bonyhád, Tengelic—Fadd, TÁÉV SK— Aparhant, Kisdorog—Bo- gyiszló, Bátaszék—Paks. Augusztus 26.: Tevel— Paks, Bogyiszló—Bátaszék, Aparhant—Kisdorog, Fadd— TÁÉV SK, Bonyhád—Tenge­lic, Dombóvár—Nagymá- nyok, Pincehely—Nagydo­rog, Dunaszentgyörgy—Ta­mási. Szeptember 2.: Tamási— Tevel, Nagydorog—Duna­szentgyörgy, Nagymányok— Pincehely, Tengelic—Dom­bóvár, TÁÉV SK—Bonyhád, Kisdorog—Fadd, Bátaszék— Aparhant, Paks—Bogyiszló. Szeptember 9.: Tevel—Bo­gyiszló, Aparhant—Paks, Fadd—Bátaszék, Bonyhád— Kisdorog, Dombóvár—TÁÉV SK, Pincehely—Tengelic, Dunaszentgyörgy—Nagymá­nyok, Tamási—Nagydorog. Szeptember 16.: Nagydo­rog—Tevel, Nagymányok— Tamási, Tengelic—Duna­szentgyörgy, TÁÉV SK— Pincehely, Kisdorog—Dom­bóvár, Bátaszék—Bonyhád, Paks—Fadd, Bogyiszló— Aparhant. Szeptember 23.: Tevel— Aparhant, Fadd—Bogyiszló, Bonyhád—Paks, Dombóvár —Bátaszék, Pincehely— Kisdorog, Dunaszentgyörgy— TÁÉV SK, Tamási—Tenge­lic, Nagydorog—Nagymá­nyok. Szeptember 30.: Nagymá­nyok—Tevel, Tengelic— Nagydorog, TÁÉV SK—Ta­mási, Kisdorog—Dunaszent­györgy, Bátaszék—Pincehely. Paks—Dombóvár, Bogyiszló —Bonyhád, Aparhant—Fadd. Október 7.: Tevel—Fadd, Bonyhád—Aparhant, Dom­bóvár—Bogyiszló, Pincehely —Paks, Dunaszentgyörgy— Bátaszék, Tamási—Kisdorog, Nagydorog—TÁÉV SK, Nagymányok—Tengelic. Október 14.: Tengelic—Te­vel, TÁÉV SK—Nagymá­nyok, Kisdorog—Nagydorog, Bátaszék—Tamási, Paks— Dunaszentgyörgy, Bogyiszló —Pincehely, Aparhant— Dombóvár, Fadd—Bonyhád. Október 21.: Tevel—Bony­hád, Dombóvár—Fadd, Pin­cehely—Aparhant, Duna­szentgyörgy—Bogyiszló, Ta­mási—Paks, Nagydorog— Bátaszék, Nagymányok— Kisdorog, Tengelic—TÁÉV SK. Október 28.: TÁÉV SK— Tevel, Kisdorog—Tengelic, Bátaszék—Nagymányok, Paks—Nagydorog, Bogyiszló —Tamási, Aparhant—Duna­szentgyörgy, Fadd—Pince­hely, Bonyhád—Dombóvár. November 4.: Tevel— Dombóvár, Pincehely—Bony­hád, Dunaszentgyörgy— Fadd, Tamási—Aparhant, Nagydorog—Bogyiszló, Nagy­mányok—Paks, Tengelic— Bátaszék, TÁÉV SK—Kis­dorog. November 7.: Kisdorog— Tevel, Bátaszék—TÁÉV SK, Paks—Tengelic, Bogyiszló— Nagymányok, Aparhant— Nagydorog, Fadd—Tamási, Bonyhdá—Dunaszentgyörgy, Dombóvár—Pincehely. November 11.: Tevel— Pincehely, Dunaszentgyörgy —Dombóvár, Tamási—Bony­hád, Nagydorog—Fadd, Nagymányok—Aparhant, Tengelic—Bogyiszló, TÁÉV SK—Paks, Kisdorog—Báta­szék. November 18.: Bátaszék— Tevel, Paks—Kisdorog, Bo­gyiszló—TÁÉV SK, Aparhant —Tengelic, Fadd—Nagymá­nyok, Bonyhád—Nagydorog, Dombóvár—Tamási, Pince­hely—Dunaszentgyörgy. Két hét után újra a megszokott környezetben. Balról Ildikó, középen Sáth Sándor ed­ző, jobbról Kati. (Fotó Gottvald.) Négyszáz nézőnek lesz ülőhelye a lelátón

Next

/
Thumbnails
Contents