Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-01 / 178. szám

79. augusztus 1. Javítani kell a közúti közlekedés biztonságát Az idei első félév közúti özlekedési baleseti statiszti­ka, sajnos, rosszabbodást nutat a múlt év hasonló idő- zakához képest. Annak elle­nére így van, hogy a halálos jalesetek száma csökkent — íuszonnégyről tizenhétre — viszont a súlyos balesetek izáma eggyel nőtt, a könnyűé­vé pedig tizenhárommal. A lövekedés elsősorban annak \z eredménye, hogy az idén öbbször történt olyan baleset, »melynél négy-öten is köny- íyebben megsérültek egyszer­re. A legsúlyosabb kimenete- ű baleseteknél csak egyszer lordult elő, hogy egyszerre tetten vesztették életüket. A balesetek során megyénk­ben eddig közel két és három- legyed millió forint anyagi vár keletkezett a társadalmi is személyi tulajdon sérel- nére. Nem érdektelen azt is meg­nézni, milyen a közlekedési aalesetek járásonkénti meg- nszlása. A legtöbb baleset — ?8 — a szekszárdi járásban történt, a legkevesebb — 24 — Dombóvárott és környé- vén. Magas volt a szám a paksi járásban és a tamási járásban is, bár örvendetes, tiogy a paksi járásban a nagy átmenőforgalom és az építke­zés ellenére csak öttel emel- vedett a balesetek száma. A balesetek 18 százalékát ilkoholosan befolyásolt álla­potban idézték elő. A KRESZ egyértelműen tiltja, hogy a gépjárművezetők vezetés előtt és vezetés közben sze­szes italt fogyasszanak, mégis tannak, akik ittasan vesznek részt a közúti közlekedésben. fi különböző intézkedések el­lenére sem tapasztalható ja­vulás e téren már évek óta. Fokozni kell az együttműkö- áést a megelőzés érdekében valamennyi érintett szerv kö­zött. Balesetet okozó ittas jármű­vezető Szekszárd városban négy, a szekszárdi járásban 17, a paksi járásban tíz, a bonyhádi járásban öt, a ta­mási járásban 11, Dombóvá­rott és környékén négy volt 1979 első hat hónapjában. A számok alapján joggal álla­pította meg a KBT, hogv az ttas járművezetés ellenőrzé­se a szekszárdi és a paksi já- •ás területén a legindokol­tabb. Itt a jövőben még haté­konyabbá kell tenni az ellen­érzést nemcsak a közutakon, banem a munkahelyeken is. A balesetek 46,2 százalékát, szám szerint 130-at, személy­gépkocsi-vezetők okozták. Az általuk előidézett balesetek több mint 70 százaléka a szek­szárdi és a paksi járásban fordult elő, főleg a 6-os és az 56-os úton. Sorrendben a második he­lyen a motorkerékpár-vezetők állnak, 42 balesettel, 11—11 itt is a szekszárdi és a paksi járásra jut. A tehergépkocsi-vezetők és a kerékpárosok lelkét egy­aránt 26—26 baleset terheli, a gyalogosok 23 esetben vol­tak baleset okozói, ami hattal több mint az elmúlt év ha­sonló időszakában. A segéd­motorkerékpárok vezetői 17 ízben voltak balesetokozók. Elgondolkodtató, hogy a ta­valyi évhez képest emelke­dett az autóbuszvezetők által elkövetett balesetek száma is. Mégpedig a két első félév vi­szonylatában hattal. A fo­gatolt járművek hajtói ötször, mezőgazdasági vontatóvezetők kétszer okoztak balesetet. Nem fölösleges az okok fel­sorolása sem, hiszen számos következtetésre adnak alkal­mat. Az összes balesetből 112 gyorshajtás miatt történt, a legtöbbet a szekszárdi és a paksi járásban követték el. A leggyakoribb a relatív gyorshajtás, amikor a gépko­csivezető nem veszi figyelem­be az útviszonyokat a sebes­ség megválasztásánál. Számos példát tudnánk sorolni, ér­jük be egg>el, amely tragé­diához vezetett. Ez év június 29-én egy, Szekszárd és Csa­tár közötti földúton Fekete József, a DÉDÁSZ teherautó­ját, amelynek rakfelületén két 16 éves ipari tanuló is tartózkodott, nem az útviszo­nyoknak megfelelő sebesség­gel vezette, elvesztette ural­mát a jármű fölött és egy három méter mély árokba zu­hant. Az egyik fiú a helyszí­nen meghalt, a másik súlyos sérülést szenvedett. A balesetokozók között a második helyen az elsőbbségi jog meg nem adása áll. Ilyen jellegű baleset 27 ízben for­dult elő, a legtöbb Szekszár- don. Sok az olyan gépjármű- vezető, aki nagy sebességgel közelíti meg a gyalogos­átkelőhelyet. Abban a tévhit­ben vannak, hogy amíg a gya­logost el nem ütik, addig el­sőbbségadási kötelességüknek eleget tudnak tenni. Persze a gyalogosokat sem lehet tel­jes egészében felmenteni, hi­szen az óvatosság — az át­kelőhelyen is — nekik ugyan­úgy érdekük, mint a jármű­vezetőknek. Egy számadat, amely ide kívánkozik: idén az első félévben 23 esetben vol­tak balesetokozók a gyalogo­sok. Szabálytalan előzés miatt 25 ízben történt baleset, a legtöbb megint csak a szek­szárdi és a paksi járásban. Szekszárdon és Bonyhádon ilyen • ’ellegű baleset a félév folyamán nem volt. Az effaj­ta szabályszegések alapvető oka a türelmetlenségben, az agresszivitásban keresendő — és található meg. Kilenc esetben állapítottak meg műszaki hibát, öt eset­ben a baleset elkerülhető lett volna, ha a gépjármű nem elhasználódott gumiköpeny­nyel vesz részt a közúti köz­lekedésben. 1979 első hat hónapjában 3115-tel emelkedett az újon­nan forgalomba helyezett gépjárművek száma. Ugyan­ezen idő alatt 2411 gépjármű- vezetői engedélyt adtak ki. A növekedés jelentős, de ez sem adhat magyarázatot a köz­lekedési balesetek számának ilyen arányú emelkedésére. A bekövetkezett balesetek 96 százaléka a helytelen emberi magatartásra vezethető visz- sza. A közlekedési fegyelem a megye közútjain az elmúlt félévben, enyhén szólva, nem javult. Még mindig sok köz­útjainkon az agresszív gép- járművezető. A közlekedés biztonságának növelésére ha­tékonyabb társadalmi össze­fogásra van szükség. Növelni kell a felvilágosító munka ha­tékonyságát, meg kell köve­telni a KRESZ-szabályok tö­kéletes ismeretét, javítani kell a gyalogosok, kerékpáro­sok, fogathajtók tájékozott­ságát a közlekedési szabá­lyokban. Évek óta gondot okoz az ittas járművezetés. Minden területen növelni kell a szondás ellenőrzés szá­mát, majd idővel teljessé kell tenni azt. Ne az úttesten derüljön ki, hogy a jármű­vezető szeszes italt fogyasz­tott, mielőtt a volán mögé ült volna. Számos tennivalót lehetne még sorolni, amelyek általá­ban ismertek. Arra van min­denekelőtt szükség, hogy a tennivaló ne maradjon a fel­ismerés szintjén, hanem jus­son mielőbb a cselekvés stá­diumába. A közlekedés biz­tonságának megteremtése nem csupán rendőri kérdés, hanem az egész társadalom ügye. írásunk az elmúlt félév statisztikai adatait dolgozta föl. A helyzet ebben a hó­napban sem javult, sőt rom­lott. Erről olvasóink is meg­győződhettek. A hónap vala­mennyi adata még nem isme­retes, de hat halálos baleset­ről máris szólhatunk, ame­lyek közül az egyik — múlt vasárnap — négy emberéle­tet követelt. Megdöbbentő szám. amely elgondolkodásra kell, hogy késztessen minden­kit, hiszen valamennyien sze­retnénk biztonságban érezni magunkat közútjainkon. L. Gy. f tolna''» ^tPÜJSÁG 5 44 ezer mázsa kóró Jó az idei kendertermés Gépek törik, fésülik, vágják a kendert Augusztus elején kezdik vágni a kendert, megyénk­ben öt tsz-ben: az igar-si- montornyai Lenin Tsz 100 hektáron, a döbröközi Zöld Mező Tsz 150 hektáron, a tolnanémedi Kossuth Tsz 131. a pincehelyi Vörösmarty Tsz 100, a gyulaji Üj Baráz­da Tsz 06 hektáron termesz, tett kendtert ebben az év­ben. Mindannyian tagjai a Szegedi Kendertermelési Rendszernek korszerű mó­don és az előnyök biztosítása mellett foglalkoznak évek óta a jó pénzt adó növénnyel. I Megtörtént a táblákon a lombtalanító permetezés. A betakarító gépek rendelkezés­re állnak, gyorsan megy ma már a nehéz munka, a vágás. Tolnanémediben, a kender­gyárban úgy számítják, a szállítás augusztus 10-től megindul. Jó az idei termés, kár nem érte, mint például tavaly, összesen 44 ezer má­zsa kórót várnak Tolnanéme. dibe, illetve ebből nyolcezer mázsát Döbröközön kazaloz- nak, ott tárolják a feldolgo­zás előtti időben, így gazda­ságosabb. Az értékes ipari alapanyag tehát nem sínylette meg az idei szeszélyes időjárást, s ez mindenképpen örvendetes. A tolnanémedi üzemben megnéztük a tavalyi kender feldolgozását. Sok nő is dol­gozik a telepen, gépi mun­kában, például a törésnél és a szálkender méretre vágá­sánál. Néhány családban együtt maradt a gyárban . szülő és gyerek. Itt élnek, ki­csit távol a falutól, a gyár mellett épített lakásokban és a munkáséletet viszik to­vább a fiatalok. Nehéz fizi­kai munkát a férfiaknak sem kell végezniük, daru emeli a terheket. G. J. Fotó: Bakó Szamócaágyások felújítása A gazdaságos műtrágya-felhasználás alapja a talajmintavétel Évelő gyümölcstermő nö­vényünk a szamóca, de fel­újításáról, szaporításáról a házikertekben is gondoskod­ni kell. Az ágyások fenntar­tásához föltétlenül szükség van a szaporítóanyagra. A tőosztásos szaporításon és a frigó palánták telepítésén kí­vül két lehetőségünk kínál­kozik a növényállomány meg­újítására. A szamócaszaporítás azok­ban a kertekben igényel kü­lönösen nagy gondoskodást, ahol az ágyások már több, mint három esztendeje ter- mik gyümölcseiket. HELYBEN NEVELT PALÁNTÁK Ezt az eljárást a három évesnél idősebb ágyások ese­tében alkalmazzuk. A szapo­rítás megkezdése előtt a sö­rök közét alaposan gyommen­tesíteni kell. Műtrágyát — kombinált — csak azok köré a tövek köré szórjunk, ame­lyekről indanövényeket kí­vánunk nyerni. A talajfel­színt gondosan munkáljuk el, bogy az ostorindák legyöke­rezése minél könnyebb le. gyen. Minden más tőről tá­volítsuk el az indákat. Az indanövényeket fej­lesztő tövekről valamennyi gyümölcsöt szedjük le — még az éretleneket is —. hogy az anyatövek minden energiáju­kat az ostorindák fejlesztésé­re fordíthassák. Ezekről a tö­vekről ne távolítsuk el a le­veleket, mert ez elősegíti az indák képződését. A többiről azonban igen, mert ezzel az új növénykék egéázségét óv­juk meg. Az indanövények fejlődésével egyidéjűleg — a lombeltávolítást követően — még szükség van növényvé­delemre, rendszeres permete­zésre. Csak az anyatöveket öntözzük, akár 20 liternyi vízadaggal négyzetméteren­ként. Ne feledkezzünk meg a Wuxalos lombtrágyázásról sem. TÜZDELÉSES PALÁNTANEVELÉS Az előző eljárásnál még nagyobb gondoskodást igé­nyel. hiszen ennél a szaporí­tásnál a töveket még bent hagyjuk az ágyásokban. Az anyatöveken fejlődött ostor­indákat ne engedjük legyöke­resedni, hanem éles késsel vagy ollóval távolítsuk el. Előzőleg azonban apró mor- zsalékos szaporító ágyásokat készítsünk, amelynek talaját Basudin 5 G granulátummal fertőtlenítsük. Az ostorindákat a szüretet követően szedjük le és sűrűn telepítsük a szaporító ágyás- ba. (A kert árnyékos helyén legcélszerűbb kialakítani.) Az indanövények leszedé­sét egy alaposabb öntözés feltétlenül előzze meg. mert így az esetleges legyökerese­dett indákat és gyökereket nem sértjük meg a felszedés­kor. A palánták beültetése előtt jó ha 100 liter vízben 1 kilogramm pétisót föloldunk és azzal a talajt alaposan be­öntözzük. Ezzel nemcsak a tápanyag feltöltéséről, hanem a kellő talajnedvesség meg­teremtéséről is gondoskodunk. Az indanövénykékről a fölös­leges indarészeket távolítsuk el, hogy a kór- és károkozók megtelepedését megelőzzük. A palántákat sűrűn egymástól 5—10 centiméteres sor- és tőtávolságra telepítsük. Az árutermelő kiskertekben leghelyesebb a két szaporítá­si eljárás együttes alkalma­zása, mert így az ágyásfel- újítással a termésmennyisé­get is folyamatosan szinten lehet tartani. Bazsó Csongor Megyénkben 1979-ben 65 007 ha szántó, 5842 ha gyep és 131 ha ültetvény ta­lajvizsgálatát kell elvégezni. A talaj- tápanyagtartal­mának vizsgálatában döntő szerepe van a helyes, jól szervezett talajmintavétel­nek. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az összes hibale­hetőségek (talajmintavétel, módszertani hiba, műszerek közötti eltérés, szubjektív hiba) mintegy 80 százalékát a rosszul végrehajtott min­tavétel teszi ki. Ebben az évben 26 üzem­ben történik talajmintavé­tel: ebből _ 24 üzemben a Tolna megyei Állami Gaz­daságok Szakszolgálati Állo­mása, 2 üzemben (Nak, Dó­zsa Mgtsz, Pincehely, Vö­rösmarty Mgtsz) maga az üzem, az agrokémiai szak­irányító vezetésével, szedi a mintát. Az üzemi növényvédelmi­agrokémiai szakirányítók részére mintavételi bemuta­tókat szerveztünk, ahol rá­mutattunk a mintavétel je­lentőségére, illetve arra, hogy az üzemi szakember táblamélységű talajtani is­merete a jó mintavétel alapja. A mintavételezések ellen­őrzését a Tolna megyei Nö­vényvédelmi és Agrokémiai Állomás agrokémiai szak- tanácsadói, illetve körzeti növényvédelmi és agroké­miai felügyelői végzik, ezért a mintavételezések pontos idejét, a mintavételezést végző szerv köteles a Nö­vényvédelmi és Agrokémiai Állomásnak bejelenteni. A mintavételezéseket a MÉM „Talajmintavételi módszer a talaj tápanyag- tartalom vizsgálatához” c. módszerfüzete szerint kell elvégezni. Talajmintavevő eszközök: A talajminták felvételére az erre a célra rendszeresített fúrókat kell használni. Standard fúró: a talaj fel­ső 0—25 cm-es rétegének mintavételére szolgál. Ré­tegfúró: a talaj mélyebb ré­tegéből történő mintavételre szolgál, 60 cm-es mélységig használható. Mindkét fúró­típus az AGROKER Válla­latnál beszerezhető. A mun­ka megkönnyítését jelenti a gépi talajmintaszedők terje­dése. Jelenleg az ÁG Szak- szolgálati Állomás üzeme­lésében három, a Növényvé­delmi és Agrokémiai Állo­más üzemelésében egy tár­csás talajmintaszedő gép van. Állomásunk ezt a ta­lajmintaszedő gépet lehető­leg azoknak az üzemeknek adja, amelyek önállóan sze­dik a mintát. A talajvizsgálati eredmé­nyek alapján agrokémiai szaktanácsot adnak a me­gyében működő növényter­mesztési rendszerek, a Tolna megyei ÁG. Szakszolgálati Állomás és a Tolna megyei Növényvédelmi és Agroké­miai Állomás. Mivel a talajmintavétel az alapja a későbbi szakszerű, gazdaságos műtrágya­felhasználásnak, az üzemi szakembereknek az eddigi­nél nagyobb gondot kell fordítani erre a munkára is,. a hatékonyabb gazdálkodás érdekében. MÁTÉ JÁNOS agrokémiai főmérnök Uj kocsi az árokban — a figyelmetlen vezetés eredménye

Next

/
Thumbnails
Contents