Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-05 / 182. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból XXIX. évfolyam, 182. szám ÁRA: 1,60 Ft 1979. augusztus 5., vasárnap Munkaverseny lljabb felajánlások Újabb vállalati és szövetkezeti kollektívák határozták el, hogy a kongresszusi és felszabadulási munkaversenybe bekapcsolódva növelik a termelés hatékonyságát, javítják a technológiai fegyelmet, jobban kihasználják a munkaidőt, határozottan fellépnek a lazaságok, a pazarló gazdálkodás ellen. A MEDICOR Művek dolgozói egyebek között azt vállalták, hogy fokozott erőfeszítéseket tesznek a gazdaságos export bővítésére. A tőkés országokban az idén a tervezettnél legalább egymillió dollárral nagyobb bevételt akarnak elérni, majd eredményeiket tovább növelve 1980. március 31-ig az egész ötéves időszakra tervezett tőkés exportjukat lebonyolítják, 1980 végéig pedig azt 30 százalékkal túlteljesítik. Mindezt olymódon, hogy a tőkés országokból származó importtal ésszerűen takarékoskodnak és már az idén félmillió dollár kiadástól mentesítik a népgazdaságot. Mind az export növelését, mind az import mérséklését számottevően segítik a hazai találmányok, amelyeket fokozott mértékben hasznosítanak. A feltalálók munkássága nyomán az idén legalább 50 millió forint gazdasági eredménnyel számolnak. A Tisza Cipőgyár brigádjai fokozottan ki akarják használni az ötödik ötéves tervidőszakban megvalósult rekonstrukció kínálta lehetőségeket. A munkahelyeken egész sor korszerűsítési, ész- szerűsítési megoldást kezdeményeztek, ezeket összegezve úgy találták, hogy számottevően bővíthetik év eleji felajánlásaikat. Ennek megfelelően 9 százalékkal növelik a termelékenységet, 7,3 millió helyett, 12 millió forint értékű tőkés importból származó anyagot takarítanak meg. A rekonstrukció során létrehozott kapacitásokat ésszerűbben, a termékszerkezet korszerűsítésére használják fel. Gondoskodnak arról, hogy a hazai piacokra is az eddigieknél választékosabb, jobb minőségű felnőtt- és gyermekcipő kerüljön. A Papíripari Vállalat brigádjai felajánlották, hogy a most érkező új berendezése(Foiytatás a 2. oldalon). ÖTVENÉVES A MOSZKVAI AUTÓGYÁR (9. old.) AZ ÉRTÉKÉT NYOLCMILLIÓRA BECSÜLIK (14. old.) KÉT ÉREMMEL — RÓMÁBÓL (14. old.) FIZIKAI MUNKÁSOKBÓL VEZETŐK (3. old.) FIZETÉSKOR LATOM, . AZ EMBEREK ELÉGEDETTEK (3. old.) MÉG NEM GYILKOLT A GYILKOS (4. old.) Állati (4. old.) KIÉ A HAGYOMÁNY? (5. old.) DELELÖBEN CSERENCEN (7. old.) ILLATOK BOLGÁR FÖLDRŐL (8. old.) JAPANBAN „JÁRT” MAGYAR FESTMÉNYEK (11. old.) KÓS KAROLY GRAFIKAI (11. old.) SEGÍTSÉG A MOZGÁSSÉRÜLTEKNEK (12. old.) GLOBÁLIS METEOROLÓGIA (12. old.) HOGYAN TANULT MEG CINCOGNI AZ EGÉR 03. old.) Emberek és gépek Naponta elnézem a nagy ABC-áruház pénztárosnőit: megszokni nincs idő őket, mert jóformán néhány hónaponként cserélődnek, s nem is csodálom. Naponta megmozgatnak több mázsányi árutömeget, félkézzel másik kezükkel villámsebesen püfölik az ósdi pénztárgépeket, s eközben még számolni, figyelni, no meg valamelyest figyelmesnek is lenni... csinálja utának bárki, hosszabb időn át. Kérem a főnököt: nem gondolt a vállalat arra, hogy ideje lenne valamelyest korszerűsíteni a pénztárosnők munkakörülményeit? Végtére is feltalálták már a zajtalanul működő, könnyen kezelhető elektronikus pénztárgépeket (Magyarországon is gyártják, kooperációban, exportra); feltalálták a megvásárolt és kifizetendő árut zajtalanul továbbító, ügyes kis futószalagokat, sőt még a visszajáró pénzt automatikusan kidobó ügyes kis szerkentyűt is. Mondom: faggatom a főnököt, mire ő visszakérdez: miből szerezné be a vállalat az ilyen méregdrága berendezéseket? A pénztárosnő — ha egyre nehezebben is vállalják ezt a munkát — mégiscsak olcsóbban kapható... Naponta bonyolódom elkeseredett vitákba az üres üvegek visszaváltásánál. De már nem kérdem a főnököt, csak elgondolom, hogy amikor a franciaországbeli Grenobleban éltem és vásároltam, nem voltak efféle vitáim. Az üvegek szortírozásától és cipelésétől agyonfáradt eladó helyett ugyanis egy ügyes és pofonegyszerű automata végezte az üvegvisszaváltást. Az ember sorra ráhelyezte az üvegeket egy kis futószalagra, megnyomott egy gombot, a gép elvitte, s a művelet végén kidobott egy cédulát, rajta a visszajáró összeg, mehettünk a pénztárhoz... Tudom: a gép ez esetben is drágább, mint a kereskedelmi dolgozó mondjuk egy évi bére. Talán többe kerül a kétévi bér összegénél is. De annyiba mégsem kerülhet, hogy végül is ne érné meg a beszerzését, mert kötve hiszem, hogy abban a grenob- le-i élelmiszer-áruházban felesleges luxusberendezésekre dobálnák ki a pénzt... Nem! Ott számoltak, kalkuláltak, s a végeredmény az lett, hogy a gép olcsóbb, következésképpen a géppel kell dolgoztatni. Hadd folytassam általánosabb érvényű példálózással. Olvasom a Központi Statisztikai Hivatal jelentésében, hogy az iparban dolgozó fizikai munkások meglepően nagy hányada — több mint fele — kifejezetten kézi munkát végez, s még a gép mellett dolgozók nagy részének mindennapi munkájában is a manuális tevékenység dominál. Továbbá: az alapfolyamatokhoz képest a kisegítő munkafolyamatok — tehát a szállítás, a raktározás, anyagmozgatás stb. — gépesítettsége az ötven százalékot sem éri el; a csomagolok fele például kizárólag kézi munkát végez, és nem technikai szükség- szerűségből, hanem mert — nincs gép. Lehetne, de nincs. S hogy miért nincs, azt többnyire megintcsak elintézik egyetlen sajnálkozó kézmozdulattal, hogy tudniillik: nincs pénz; hogy a beruházásokra, a műszaki fejlesztésre, a gépesítésre fordítható öszegek nagyon szűkösek. Ügy ahogy elfogadható indok volt ez mindaddig, amíg emberi erővel pótolhattuk a gépek erejét, amig volt szabad munkaerő, s még inkább: volt vállalkozó, aki elvégezte a nehéz fizikai munkát, gép helyett kézzel. (Lehet, hogy furcsán hangzik, de magam a pénztárosnőket is a fizikai munkások kategóriájába sorolom, éppen a munkájuk jellege miatt.) Ám hovatovább nincs pénztárosnő, nincs anyagmozgató, nincs csomagoló, nincs kisegítőszemélyzet... S hogy ez nem hazai sajátosság, hanem világjelenség, arra mi sem jobb bizonyíték, mint az újabb és újabb gépek megjelenése, a gépesítettség rohamos fejlődése. Elvileg képtelen feltételezés, hogy az emberi munka alkalmazása olcsóbb lenne, mint a gép. A vállalati gazdálkodás feltételrendszere azonban ezt a képtelenséget j mindennapi — és szűnni nem akaró — gyakorlattá for- | málta. Végtére is mibe kerül a vállalatnak egy-egy szakmunkás vagy segédmunkás? Némi utánjárásba, , némi hirdetési költségbe, vagy toborzási juttatásba és j persze annyiba, amennyit a bérekre és a bérek közterheire kifizet. Lehet számolni: az összeg nem túl nagy, mindenesetre jóval alacsonyabb egy-egy gép áránál. = Különösen feltűnő ez a magatartásmód a felsőfokú szakemberek esetében. Azt mindenki jól tudja — hallhatjuk, olvashatjuk éppen eleget —, hogy milyen nagy pénzbe kerül nálunk egy-egy mérnöki diploma. Másfelől pedig azt is olvasni, hallani, hogy a drága pénzen j kiképzett mérnökök java része legjobb esetben is tech- j nikusi munkát végez. Vajon ugyanez lenne a helyzet akkor, ha a vállalat a saját költségeiben is érezné a mérnökképzés költségeit? Vagy, ha valami módon részt kellene vállalnia a szakmunkások képzésének anyagi | terheiben ? Hadd jegyezzem meg gyorsan: mindezzel nem egy újfajta — nevezzük így: képzési vagy oktatási — adó I bevezetését szorgalmazom. Már csak azért sem, mert az ilyesfajta megoldás, a vállalatok költség-érzéketlensége miatt, lényegében semmi változást nem hozna. A megoldás azonban mégiscsak a szabályozás fejlesztésében keresendő; mert hiába a parttalan agitáció és hiába az adminisztratív színezetű beavatkozások tömege: ettől S még nem lesz több gép, s ettől még nem lesz nagyobb !j a becsülete és értéke az emberi munkának. VÉRTES CSABA Három hónapja is elmúlt már, hogy hosszú előkészítő munka után hozzákezdtek Budapesten az igen nagy forgalmat lebonyolító Petőfi-híd felújításához. A főváros déli részét összekötő híd felújítási munkálatairól készítettük képeinket, melyet az ötödik oldalon talál az olvasó. Az itt látható felvétel a pesti hídfőnél készült. Megújul a Petőfi-híd