Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-30 / 202. szám

1979. augusztus 30. ^>ÚJSÁfi3 A tomerőmű-építkezés A Bandi bácsit keressék! A megszólítás jellemzi az embert. Ha valakit nem ismerünk, nem is nagyon tiszteljük, fé­lünk tőle, ritkán találkozunk vele, ha nincs közelebbi kap­csolat, vagyis három lépésre vagyunk egymástól, azt Ko­vács elvtársnak, Fekete elv­társnak szólítjuk. Ha közvetlen munkatársi a kapcsolat, barátok vagyunk, régtől ismerjük egymást, né­ha együtt sörözünk, nézzük a nőket... akkor Józsikámat, Fe­rikémet, havert mondunk. Ha idősebb a kolléga, a fő­nök, ismerjük, tiszteljük szak­ismereteit, szeretjük vezetői módszerét, szeretnénk olyan­ná válni, vagy azért kicsit tartunk tőle, de elfogadjuk minden szavát, Aki nem is­mer tréfát a munkában, a szabad időben szívesen vic­celődik, huncutkodik velünk. ...akkor Pista bá’-nak, Feri bácsinak szólítjuk. Ludvig András, Bandi bá­csi! Olyannyira Bandi bácsi, mikor érdeklődtünk a veze­tékneve iránt, akkor csak hosszas gondolkodás után vá­laszoltak: „A Bandi bácsit keressék... a Ludvig And­rást.” — A kollektív vezetés híve vagyok — mondja. Fönt ülünk két emelet magasan a turbinaasztalon. Mellettünk a turbina forgó részének a he­lye (szakszerűen a turbina alacsony nyomású házának középső része), a csapágyak, a lapátok embert eltüntető üregei közelében. — Minden esetben próbá­lok közös nevezőre jutni a többiekkel. Nálunk egy se­gédmunkásnak is lehet jó meglátása — míg ezeket a szavakat kimondja, négyen- öten is keresik. Rezzenéste­len arccal válaszol, egy-egy kérdés után pillanatokig gon­dolkodik, nem látszik rajta semmiféle indulat. A rossz hírt tudomásul veszi, a jót ugyanolyan arcjátékkal nyug­tázza. — Mi kell ahhoz, hogy va­laki Bandi bácsi legyen? — Huszonnyolc év egy munkahelyen. A vállalat ala­kulása óta a Gyár- és Gép­szerelő embere vagyok. A Pakson lévő szerelőkkel együtt dolgoztam az NDK- ban. — Ennyi elég? — Nem tudom. — Mit jelent vezető szere­lőnek lenni? — Minden munkánál fel­tételek vannak. Azt a vezető szerelőnek kell teljesíteni. Mondok egy példát: ma reg­gel hatra kellett volna a da­ru, most 11 óra és nincs. He­lyette nekem kell biztosítani a munkát, olyat, amit daru nélkül is megoldhatunk. — Szakmailag többet kell tudnia? — Egy ilyen turbinaszere­lésen öreg szakemberek van­nak, hogy ki a jobb, ki sem, nehéz megállapítani. A veze­tő szerelőnek érteni kell a munkát. — Azt mondja, hogy a kollektív vezetés híve. Ezek szerint sokat vitatkoznak? — A munkán nincs mit vi­tatkozni. Egy-egy részfelada­tot meg kell beszélni, utána csak a végrehajtás marad. — Ha egy új ember jön, hogyan lesz belőle turbina­szerelő? — Könnyen. — De mégis, hogyan? — Nálunk egyedül senki sem tud dolgozni. Egy alkat­rész akár több mázsát is nyomhat, ahhoz pedig közös munka kell. Tehát az új em­ber mindig egy idősebb, vagy kettő mellé kerül. Ezért lesz könnyen turbinaszerelő, hi­szen nem kell megkínlódnia a tapasztalatokat, átadják ne­ki az öregek. — Több a régi dolgozó a csapatában? — Említettem már, hogy legtöbbjükkel együtt dolgoz­tam az NDK-ban. Ott is a szekunder oldalt és a turbina­szerelést csináltuk. — Miért maradtak együtt? — Megszereti az ember ezt a munkát. A vállalat 1970- ben kezdett ezzel foglalkozni. 1972-től atomerőműnél szere­lünk. Az NDK-ban minden elvégeztük a tanfolyamot. Egy jó géplakatos képes meg­tanulni ezt a munkát. — Vándorélet a maguké. A család? — A többiek az NDK sze­relésen voltak „eladósorban”. Megnősültek, van egy pár né­met feleség is. Itt Pakson la­kást kaptak, letelepedtek. Hosszú távra van munkánk. — Van különbség a két építkezés között? — Természetesen. Az NDK-ban már kész volt a csarnok, az építők elvonultak kt : \ h­K,h i \ i [i L, | * ■ l - - iái HE •• .L, 5f „ , J Hosszadalmas és figyelmes munka után kerülhet a helyére a turbina forgó része Ludvig András és azután jöttünk mi. Itt párhuzamosan megy a mun­ka. Az NDK-ban kolónián él­tünk. Együtt töltöttük a sza­bad időt, együtt szórakoztunk. Jobb volt a kollektíva. Pak­son más a helyzet, igaz az is, hogy közben sokan családot alapítottak, ritkábban jövünk össze. — Hogyan ismeri munka­társait? — Negyvenen vagyunk a brigádban. Ismerem kinek milyen családi körülményei vannak. Esetleg az egyhar- madával nincs közelebbi kap­csolatom. ök rövidebb ideje dolgoznak a vállalatnál. — Könnyebb így irányí­tani? — Nyilván. — Fordítsunk a szón. A többiek vajon ismerik-e a vezető szerelő gondjait? — Nincs mit titkolni előt­tük. Ugyanabból a prémium­ból kapok én is. Ha valami van, elmondom. — A magánéletét is? — Tudják, hogy van két lányom, az egyik 20, a másik 17 éves, azt is tudják, hogy elvált ember vagyok. Legszí­vesebben a szabad időmet Tamásiban töltöm, van egy szőlőm. Szóval ismerjük egy­mást. — Incselkedik velem az ör­dög. összeszerelnek egy monstrumot és legjobb eset­ben akkor derül ki, hogy jól dolgoztak-e, ha elindítják a turbinát. Biztosak abban, hogy indul? — Annak indulni kell! — Csak egyszer kell téved­ni és sok az alkatrész. — Minden részműveletet átvesz a meó. — De a meós nem szerelő, ő csak a méreteket figyeli. — Nem vagyunk mi a ma­gunk ellensége. — Komolyra fordítva a szót. Biztosnak kell lenni a végzett munkában? — Tudjuk, hogy mit miért. Ha valamit az első fázisban elmulasztunk, azt később ke­serves munkával lehet csak kijavítani. — Azért a turbina indítá­sa a nagy esemény? — Izgalmas dolog. Sok hó­napi munkára teszi fel a ko­ronát. Sokáig tartott a beszélge­tés. Nekem rövid időnek tűnt, de úgy látszik a kollé­gáknak nem. Ahogy végzünk, Ludvig Andrást körülfogják, lassan a kör szélére sodródok, negyedóra után tudom csak elcsalni a fényképezőgép len­cséje elé. Azt hiszem értem Ludvig András népszerűségét. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly Munkaverseny Takarékoskodni, olcsóbban, jobb minőségben terhelni A Simontornyai Bőrgyár szocialista brigádjai is beje­lentették csatlakozásukat a kongresszusi és felszabadulá­si munkaversenyhez, A többi között vállalták, hogy a tőkés importból szár­mazó nyersbőrből még ne­mesebb késztermékeket gyár­tanak, a cipőipar igénye sze­rint, ugyanakkor jelentősen növelik a hasíték mennyisé­gét is. A krómos, valamint a hasítéküzem dolgozói ötszá­zalékos termelékenységjaví­tásra tettek vállalást. Az építési és mechanikai főosztály brigádjai további anyagmegtakarítást vállaltak, ezen belül többek között a nemes fémhulladék és a fá­radt olaj összegyűjtését és ér­tékesítését a villamosenergia­felhasználás csökkentését. A Szekszárdi Nyomda vállalása Az ország egyik „naptár­gyárában” elsősorban az energiával, valamint az anyagokkal, főleg az import­anyagokkal való fokozott ta­karékosságot tűzték ki célul. A Misztótfalusi szocialista brigád például azt vállalta, hogy felülvizsgálja a válla­lati termékeket és hazai anyagokkal olyan gyártás- technológiát dolgoz ki, amellyel mellőzhetik a tőkés importanyagokat, s gazdasá­gosabban állíthatják elő a politikai zsebnaptárakat is. A Babits Mihály szocialista brigád felajánlotta, hogy az elkészített új minták irány­árait tíz nap alatt kikalku­lálja, s a két brigád az idei decemberben kiállításon be­mutatja az új termékeket a kiadó vállalatok képviselői­nek. Az ofszet formakészítő üzemrészben elhatározták: technológiai változtatásokkal úgy teljesítik idei felemelt tervüket, hogy egy negyed­évi anyagot megtakarítsa­nak, valamint negyedrésznyi­vel csökkentik a tőkésimport filmanyag felhasználását. A géptermi és a könyvkötészeti üzemrész dolgozói azt is vál­lalták, hogy fokozottan taka­rékoskodnak az energiával és a tőkésimportból szárma­zó anyagokkal. A könyvkö­tészetben jobb munkaszerve­zéssel tovább növelik a nagy­értékű gépek kihasználtságát. Vállalták, hogy az üzemrész hibájából szállítási • határidő­eltolódás nem lesz és nagy gondot fordítanak a még hátralévő belkereskedelmi naptárak, valamint a párt­munkás zsebnaptár határidő­re való elkészítésére, mara­déktalanul teljesítik az 1979- re vállalt szerződéses kötele­zettségeket. A szedők és a Betűbrigád felajánlották, hogy az új norma szerint a csoportteljesítmény 102 szá­zalék fölött lesz. Előtérbe he­lyezik a vállalatnál a minő­ségi munkavégzést. A Ba­bits Mihály szocialista brigád takarékossági őrjáratot indít a villannyal és a vízzel való takarékosság betartásának rendszeres ellenőrzésére is. A vállalat egészére kiterjesztik a KISZ-alapszervezet által kezdeményezett a Szakma if­jú mestere című munkaver­senyt. A Tolna megyei Építőanyagipari Vállalat A Tolna megyei Éjjtő- anyagipari Vállalat két s*k- szárdi, valamint paksi, má­zai és dombori üzemeinek szocialista brigádjai is a pa­pokban tartott összvezetglé- gi értekezletükön jelentették be csatlakozásukat a P#t- kongresszusi munkaversety- hez. Összességében más#l- millió forint értékű többlet­termelésre és 140 ezer főiéit értékű anyag- és enerdfc- megtakarítására tettek Sí- ajánlást. r Ebből az alkalomból két (íj munkabrigád is! alakultja vállalatnál: az egyik a szek­szárdi pénzügyi brigád, amely Bertók ; RóbertPé, 1919-es vértanú nevét vete fel, valamint a paksi új tp- tonüzem építésén dolgotó Ybl Miklós kőműves munkp- brigád. Mindkét új brigád la hatékonyabb és gazdaságo­sabb munkavégzést tűzte gi célul, valamint azt, hogy tag­jaik szocialista módon dci- goznak, tanulnak és élnej. A kőművesbrigád a kitűzőit feladatoknak mennyiségileg és minőségileg egyaránt ele­get tesz, és 80 óra társadal­mi munkát is felajánlott. 4 Zalka Máté szocialista brigájl ügyel a szállítási és egyél gépek gazdaságos kihasználá­sára, a szállítási terv maraK déktalan teljesítésére, a va­gonok ki- és berakásának gyors elvégzésére. Más bri­gádok is, köztük a Komplex» brigád anyagtakarékos él balesetmentes munkát végez­nek, s felajánlották, hogy égj* kommunista szombatot tar* tanak ebben a félévben. A dombori kavicskotró üzerrí Március 21. szocialista brit gádja a dombori telep par-l kosítását, járdaépítést, a tmk- műhelyben levő gépek javí-( tását, kerítések, kapuk fel­újítását, a gázolajtároló he­lyiség elkészítését vállalta egyebek közt, társadalmi munkában, s évi szinten 60 ezer forint értékű energiát és anyagot takarít meg. (BL.) Előbb lesz víz Gyulajon A Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat szocia­lista brigádjai is csatlakoz­tak a kongresszusi és a fel- szabadulsái munkaverjpeny- hez. A vállalások a mun­kahelyi gazdasági feladatok, a terv teljesítésére, Vala­mint anyag- és energiataka­rékosságra irányulnak. Kiemelkedik a vállalások közül a tamási üzempiér- nökség szocialista brigádjá­nak az a bejelentése, tiogy Szakcs község jobb vízellátá­sa érdekében egymillió . fo­rint építési tevékenységet végeznek terven felül. Jelentős a dombóvári üzemmérnökség szocialista brigádjainak is a vállalása; terven felül készítik a gyu- laji vízműépítés első üte­mét, valamint a Dombóvár- gunarasi fürdőtelep vízsve- zeték-hálózatának bővítési munkálatait határidő előtt befejezik. Nemzetközi konferencia az önkéntes ápolónőképzésről Nemzetközi konferencia kezdődött szerdán Dobogó­kőn, a Nimród szállóban, az európai országok Vöröske­reszt szervezetei képviselői­nek részvételével. A kétna­pos tanácskozáson 15 ország küldöttei vitatják meg a Vö­röskereszt és az önkéntes ápolónőképzés kapcsolatát. A konferencia első napján előadások hangzottak el az önkéntes, illetve a hivatásos ápolónők képzésének ta­pasztalatairól az egyes or­szágokban. A nemzeti társaságok kül­döttei szóltak arról, hogy a nővérképzés és -foglalkozta­tás az európai országok Vö­röskereszt szervezeteinek hagyományos és fontos fel­adata. Az egészségvédelemben egyre nagyobb az önkéntes ápolónők szerepe. A házi betegápolásban, a szociális gondozásban, a környezetvé­delemben, az anya- és gyer­mekgondozásban és az egészségügyi felvilágosítás­ban csakúgy, mint az első­segélynyújtásban, segítségük nélkülözhetetlen. A nemzetközi konferencia, amelyet a Magyar Országos Segélyező Nőegylet — a Vö­röskereszt jogelődje — meg­alakulásának 100. évforduló­ja alkalmából rendeztek, csütörtökön folytatja mun­káját. A résztvevők ajánlást dolgoznak ki az önkéntes ápolónőképzés fejlesztése érdekében. Felesleges ötezer? „A Simontornyai Bőr- és Szőrmeipari Vállalat például 5000 forintot adott 1977- ben a várkórus fenntartásához, ám annak megszűntével feleslegessé vált a támogatás is.” A fenti mondat elolvasása után — amely a Simontornya közoktatásával és közműve­lődésével foglalkozó tegnapi cikkünkben található — sok minden eszembe jutott. Olyan sok, hogy alig tudtam rendezni gon­dolataimat. Tehát: 1. Milyen jó, hogy egy nagyvállalat komolyan veszi az intelmeket és nemcsak sportegyesületet, hanem ének­kart is támogat. 2. Igaz-igaz, dehát itt ép­pen arról van szó, hogy csak támogatott. 3. Ugyanis megszűnt a kórus. De vajon miért szűnt meg? 4. Ha már megszűnt, nem volt szükség más csoport, szakkör, együttes működési feltételeinek javításá­hoz erre a pénzre? Itt meg is állok a számolással. Ugyanis a közművelődésben manapság nemhogy ötezer forint — még ötven fillér sem vál­hat feleslegessé, valahol, valamire mindig kell. Kétmilliós költségvetés ide vagy oda, nem hiszem, hogy ez alól a simontornyai művelődési intézmények kivételek ... l A munkatársakkal

Next

/
Thumbnails
Contents