Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-26 / 199. szám
14 NÉPÚJSÁG 1979. augusztus 26. Tevel—Paksi SE: 1977-ben 3-3-as, tavaly pedig 1-1-es döntetlent hozott a két csapat teveli találkozója. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a teveli együttes az elmúlt bajnokságban hazai pályán végig megőrizte veretlenségét. Nehéz 90 perc vár ezúttal is a paksi csapatra. Tippünk: X, 2. Bogyiszló—Bátaszék: Az elmúlt három évben két döntetlen és egy bá- taszéki győzelem született az egymás elleni bogyiszlói összecsapáson. Mindkét együttes gyengén rajtolt, különösen feltűnő volt a Bátaszék nagy arányú veresége. Döntetlen körüli eredmény várható. Tippünk: x. Aparhant—Kisdorog: A vendég kis- dorogi csapat az elmúlt három évben egyszer sem tudott győzni Apar- hanton. Nagy küzdelem várható és a hazai pálya előnyét élvező csapat győzelmét ígéri ez a mérkőzés. Tippünk: 1, x. Fadd—TÁÉV SK: Az elmúlt vasárnap hideg zuhany érte a faddiakat Tengelicen a 6-3-as vereségük után. A két csapat játékerejét tekintve a TÁÉV SK javára billen a mérleg. Tippünk: 2. Bonyhád—Tengelic: Mindkét együttes győzelemmel rajtolt. Ezúttal bizonyíthatják, hogy az elmúlt vasárnapi meggyőző sikerük nemcsak a szerencse számlájára írható. Tippünk: 1, x, 2. Dombóvári MSC—Nagymányok: Annak ellenére, hogy a DMSC keser- vésen szerezte meg a két pontot az idénynyitón Nagydorogon, hazai pályán minden bizonnyal kétvállra fekteti a nagymányoki gárdát. Tippünk: 1. Pincehely—Nagydorog: Pi ncehelyen kevés babér termett eddig a vendég nagydorogiaknak. A pályaválasztó csapat bizonyítani akar szurkolói előtt. Tippünk: 1, x. Dunaszentgyör^v—Tamási: Győzelemmel rajtolt a megyebajnokság két újonca. Ezúttal egymás ellen bizonyíthatják felkészültségüket, játéktudásukat. Véleményünk szerint tipikus háromesélyes ez a találkozó. Tippünk: x, 1, 2. Tamás a tartalékkapus A sport megszépíti életét Már csak hat perc volt hátra a mérkőzés végét jelző hármas sípszóig. Cseréhez készült a szekszárdi csapat. Zöld mezben, tizenkettes számmal a hátán egy markáns arcú fiú állt fel a kis- padról. A partjelzőhöz kocogott, s miközben átadta igazolását, a gyúró magasra emelte a két számot. Előbb az egyest, aztán a tizenkettest. Az újonnan beállt kapust aztán azon melegében megmozgatták a dorogi csatárok. Hatalmas erejű lövés süvített a bal felső sarokra. Egy villanás, a labda a cserekapus zsákmánya. Taps a nézőtéren. A szurkolók nem tudták, hogy tetszésnyilvánításukat nem hallja a fiú. * Hárman ülünk az asztal körül. Suba Tamás, a Szekszárdi Dózsa 18 éves tartalékkapusa, Teszler Vendel edző és a sorok írója. Az edző idestova három éve egyengeti a fiatal sportoló pályafutását, s az ő számára nyitott könyv Tamás különös életútja. Hányszor leírtuk már, hogy a sors időnként milyen kegyetlen rendező. Hogy mostoha szereposztását menynyi szomorú történet példázza. Ezek egyike Suba Tamásé. Feszengek a széken, amikor kinyitom a jegyzetfüzetet. Az edző biztat: menni fog. Belevágunk a rendhagyó interjúba. „Tolmácsra” van szükség, mintha legalábbis külföldi sportoló ülne velem szemben. Tamás ugyanis beszélni sem tud... Süketnémán született, mint bátyja, a hat évvel idősebb János. Gyermekévek Kaposváron, a siketek és nagyothallók nevelőotthonában. Tizenkét évet töltött ebben az intézetben. Itt volt óvodás és itt végezte az általános iskolát is. A baj nem jár egyedül, mondjuk gyakran. Tamás 12 éves volt, amikor a kaposvári utca zebráján elütötte egy autóbusz. Koponyacsont-törését két. hónapig gyógyították a kórházban. Rovom a sorokat, az edző szótagolva tolmácsolja kérdéseimet. Tamás tekintete a „mesterre” koncentrál, a száj mozdulataiból olvas. Többször megakadunk, de a papírlapra felírt sorok kisegítenek. Lassan összeáll életútja későbbi, főbb állomásainak mozaikja is. Alsótengelicen 14 éves korában lett igazolt labdarúgó. Kapusként kezdte az ifiknél, egyszer-kétszer védett a felnőtt csapatban is. 1976. szeptemberében Szekszárdon az 505-ös Szakmunkásképző Intézetben folytatta iskolai tanulmányait. Három év múltán szerszámkészítő szakmunkás-bizonyítványt szerzett. Első osztályos volt, amikor egyik osztálytársa egy novemberi délutánon magával vitte a sportiskolás labdarúgók edzésére. Ott ragadt, Teszler Vendel leigazolta. Két kapusa lett a csapatnak: Majnái és Suba. Aztán, hogy egyiküknek se kelljen koptatni a kispadot, Majnai védett, Tamás pedig középcsatárként a mezőnyben szerepelt. A járási bajnokságban játszottak, ő lett a házi gólkirály. A következő év nyarán a megyei ifjúsági válogatót tagjaként a megyeválogatottak Zalaegerszegen rendezett tornáján is a támadósorban szerepelt. A szakvezetés azonban egyre világosabban látta: Suba igazi helye a kapuban van. Ott, ahol nem gátolja a hallássérülése. Csakhogy a góllövés öröme magával ragadta a fiút, nehezen állt rá a szerepcserére. Hogyisne, amikor a sportiskola országos ifjúsági bajnokságában szereplő együttesében 17 góljával is- mpt a legeredményesebbnek bizonyult. 1978. nyarán átigazolt a Szekszárdi Dózsába. Uj klubjában is folytatódott az ingázás a kapu és a középcsatár posztja között. Akadt persze olyan mérkőzés is, amikor egy félidőt a kapuban töltött, szünet után meg csá- táfként, két góllal terhelte meg az ellenfél hálóját. A végső döntést saját maga „mondta” ki. Ez év májusában, amikor bejelentette az ifjúsági csapat edzőjének: végleg az egyes számú mezre adta le voksát. Ettől kezdve a felnőttekkel edzett. Júliusban szerződést kötött vele egyesülete, Pólyák mögött az NB Il-es csapat tartalékkapusává lépett elő. S elérkezett a várva várt nap. Augusztus 12-én, csereként — igaz, hogy csak hat percig —, de belekóstolt az NB II. légkörébe. Szusszanásnyi szünetet tartunk. Cigarettával kínálom. Tamás- tagadólag int. „Mond” is valamit, de a hangok számomra érthetetlenek. Aki több időt tölt társaságában és régebbről ismeri, az némelyik kifejezését megérti. Zrínyi Pista, a legényszállóbeli szobatárs. Tőle tudom, hogy az utóbbi években rengeteget javult Tamás állapota. Az iskolás évek, no meg a sportolók közösségében eltöltött hónapok nem múltak el nyomtalanul. Az orvosi szak- vélemények is erről tanúskodnak. Nagy út előtt áll. Moszkvában rendezik a szocialista országok hallássérült labdarúgó-válogatottjainak tornáját. A magyar válogatott tagja a-két Suba testvér is. Tamás középpályásként, bátyja pedig jobbszélsőként szerepel a nemzetközi mérkőzéssorozaton. Búcsúzóul még egy kérdést írok a cetlire. „Mi lesz a zöld színű, 12-es számú kapusmezzel, ha a szovjet fővárosban ismét belekóstolsz a góllövés örömébe?” Mosolyog, s nem sokat várat magára az írásos válasz. „Én már végképp döntöttem, kapus akarok lenni. Olyan nagyszerű kapus, mint Pólyák, akitől rengeteget tanulhatok. Pólyák Anti sokat segít nekem az edzéseken.” Kezet rázunk. Domborodó mellkasán feszül az Adidas- trikó. Távozóban, végigsimítja göndör haját, s köszönésként maga elé emeli kezeit. Éppen úgy, mint védekezés közben, amikor a labda érkezését várja. A sport megszépíti életét. FEKETE LÁSZLÓ Fotó: BAKÓ JENŐ Természetjárás Minősítést szereztek a bonyhádiak A természetjárás, a turizmus sport jellegét a természetbarát szövetség azzal is igyekszik kifejezésre juttatni, hogy a rendszeres túrázók részére minősítést írt ki. Megyénkben ennek még nincs hagyománya. Ezt a hiányosságot igyekeznek megszüntetni a bonyhádi 504-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet természetjárói, Bencze Attila tanár vezetésével. Az iskola ODK-jának 17 fős csoportja azért járta a Pilis és a Börzsöny ösvényeit, hogy a turizmus már ismert értékei mellett, éves munkájukra is feltehessék a koronát — felkeresve a vidék érintési pontjait — minősítést szerezzenek. Bencze Attila így számolt be az útról: — Akik járták a Duna-ka- nyar hegy-völgyeit, azokban bizonyára kellemes emlékeket ébresztenek, akik pedig még nem jutottak el oda, azokban reméljük vágyat kelt a bejárt helyek nevének puszta felidézése is, hogy mielőbb megismerjék azokat. Esztergom és Visegrád műemlékei a nemzeti történelem emlékhelyei, jó alkalmat nyújtanak a „rendkívüli történelemórára”. Örök emléket hagy mindenkiben a várfal alatt, a mélyben kanyargó Duna vonala, vagy a hajó fedélzetéről nézve, a magasba szökő várfalak sziluettje. Megéri a fáradságot az a kilátás is, ami a Hideglelőskeresztnél és a hosszú-hegyi kilátóból tárul elénk. Esztergom házai felé haladva, visz- szanézve a magasban álló Vaskapu turistaházára, már tűnőben a fáradtság, a teljesítmény öröme eloszlatja azt. A három forduló alapján A négyes fogatoknál vendéggyőzelem született: a nagyvázsonyi Jobbágyi József 259 ponttal szerezte meg az első helyet. A Tolna megyei fogatok közül a paksi Bach Ferenc szerepelt legjobban, 262.4 ponttal. A szakcsi Varga Istvánnak 326,5 ponttal a 3. hely jutott. A pálfaiak fogata (hajtó Szebek József) 406.5 ponttal lett a negyedik, Hermann Lajos a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola fogatával 497,7 pontot gyűjtött, mellyel az 5. lett. A Dél-magyarországi Lovas Szövetség fogathajtó albizottsága elkészítette az idei fogathajtó^-bajnokság végeredményét. Mint ismeretes, a bajnokság során háromszor találkoztak a fogatok (Bo- gyiszlón, Pálfán és Szakcson) és az elért eredményeik, helyezéseik alapján állították össze az idei év bajnokságának végeredményét. A kettes fogatoknál a bogyiszlói Berka János magabiztosan nyert és lett első 177,7 ponttal. Második helyen á tengelici Wurm Mátyás végzett 366.9 ponttal. A harmadik és a negyedik hely a szedresieké lett: Dán János 377,5 ponttal a harmadik, míg klubtársa Töttösi Sándor 415,7 ponttal lett a negyedik. A versenybíróság a végeredmény összeállításánál nem tudott több fogatot figyelembe venni, mivel csak azok jöhettek számításba, amelyek mindhárom versenyen indultak. A kettes fogatoknál a győztes a bogyiszlói Berka János A legjobb Tolna megyei négyes fogat hajtója: Bach Ferenc. A hátsó ülésen Potoczki Iván főállattenyésztő. Gemenc-kupa morzsák Fináléjához érkezett a XII. Gemenc-kupa országos ifjúsági és serdülő ökölvívóverseny. Ma délelőtt a döntőkkel befejeződik a négynapos küzdelemsorozat. Rövid összeállításunkban e rangos viadal múltját vallatjuk, az egy évtizedes krónika morzsáit gyűjtöttük csokorba. * Az első. 1968-ban került első alkalommal megrendezésre a Gemenc-kupa. Hét egyesület 80 versenyzője lépett szorítóba. A csapatversenyt, s ezzel együtt a díszes serleget a házigazda Szekszárdi Dózsa nyerte. A Le- posa „ökölvívó iskola” akka- ri tanítványai között volt Orbán, Kónya, Komjáti, Rózsa, Tóth, Niesz, Horváth, Kiss, Makk, Ignác, Csötönyi. * Apropó, Csötönyi. A most folyó viadalig igen csak „felvitte az isten a dolgát”. Sanyi a' magyar utánpótlás válogatott vezető edzőjeként tartózkodik a Zrínyi utcai tornacsarnokban. Hogyan emlékszik az első Gemenc-ku- pára? — Felejthetetlenül szép emlék maradt. A gimnázium udvarán, szabadtéren felállított ringben, több mint ezer néző előtt bunyóztam Peré- nyi (Ű. Dózsa) ellen a döntőben. Hű, micsoda izgalmas összecsapásokra került akkor sor. Hol van a mostani kupa színvonala az akkoritól? Ezúttal több válogatott kerettag hiányzik a mezőnyből, s ez érződik a színvonalon. Akad persze néhány ügyes gyerek, de hadd kérdezzem meg: hol vannak a dombóvári és a paksi öklözök? * Kupagyőztesek. A Budapesti Honvéd ötször, a Szekszárdi Dózsa háromszor, a Kaposvári Dózsa kétszer, míg a Pécsi VSK egyszer nyerte a művészi kivitelű kupát. Hogy az újonnan felajánlott serlegre melyik egyesület nevét vésik fel az idén? Már csak órák kérdése, s választ kapunk rá. * Még egy edző. Edőcs István hatszoros magyar bajnok. egykori nehézsúlyú bo- xoló. Most az Üjpesti Dózsa fiataljainak edzője. Itt volt 1968-ban, ő így emlékezik: „Nagyon kedves emlék fűz a Gemenc-kupához, annak ellenére, hogy Niesz Jóskától 3-2-es vereséget szenvedtem. Az a gemenci kirándulás, meg amit Parti Pista bácsi szervezett, hát kérem ...” * A bíró. Oláh Miklós 13 évig versenyzett a Bonyhádi Spartacus színeiben. Ötödik alkalommal vezet és pontoz a kupa mérkőzésein. „Az utolsó szót a döntők alapján lehet majd kimondani a színvonal megítélésében. Az eddigi kép vegyes.” így summázza véleményét. Hát akkor lássuk azokat a döntőket! — fi — Atlétika Bődé duplázott A serdülő atléták országos egyéni bajnokságának zárónapján a megyénk színeit képviselő versenyzők közül hatan egyéni csúcsot állítottak fel. Böde József (Szekszárdi Sí) duplázott: a 400 méter után ezúttal 200-on is országos bajnok lett. Klubtársa, Lamuth Jakab a 3000 méteres síkfutásban ezüstérmet szerzett. Eredmények: 200 m: országos bajnok Böde József (Sz. Sí) 22,57, ...6. Glósz Gábor (Paks) 23,71. 800 m: ...6. Csizmadia István (Sz. Sí) 2:01,00. 3000 m: ...2. Lamuth Jakab (Sz. Sí) 8:59,6, ...5. Gerlei István (Sz. Sí) 9:07,5. 300 m-es gát: ...7. Gotrián József (Sz. Sí) 41,48. Pihenő a kerektói erdészház udvarán „Már végképp döntöttem, kapus akarok lenni” Milyen eredmények várhatók?
