Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-26 / 199. szám
1979. augusztus 26. Képújság h l|!!j Lázár deák térképe Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik Lázár deák Magyarországról készített térképét. Akkor dolgoztak a térképen, „amikor a parasztok és a pásztorok za- varogtak Magyarországon” — írja Jacobus Zeigler bécsi matematikus és kozmográfus, Lázár deák munkatársa. A kutatók szerint Lázár deák székesfehérvári származású volt, Bakócz Tamás prímás titkára. A térképet 1528-ban adták ki Bécsben, 1400 helységnevet tüntettek fel rajta. Sok olyan török hódoltság előtti helység is szerepel a térképen, amely azóta elpusztult, s így a térkép a kutatók és történészek kincsestárává vált, például Tolna megyéből is feltüntettek a kartográfusok három azóta eltűnt, akkor jelentősebb helységet. Ekkor Hédervári Ferenc, az ozorai (és a tamási) vár birtokosa, s övé mindkét vár uradalmához tartozó számos falu Ozorától Sütvényig. — Simontornyát 1500 körül szerezte meg Gergelylaki Buz- lay Mózes, mely addig Beatrix királynéé volt, ki elhagyva Magyarországot, visszatért Nápolyba. 20 helység tartozott a simontornyai várhoz, köztük Hőgyész is. Simontor- nya három városrészből állt, északon volt Börd, aztán Me- nyőd, „s a ■ Sziget-városrész, mely a Laczkfiak idejében (1346—1397) népesedett be, most a várhoz csatlakozott, mint ezt kiegészítő külsővár” — írja Kiss István, Simontornya krónikása. — Rácegres elődjét, Alegrest itt hibásan Felegresnek írja Lázár deák, vagy Sáregres elődjét, Felegrest rajzolta rossz helyre. — A térképen kastéllyal vagy templommal jelölt Bikád, másnéven Csillag, Miszla mellett feküdt, s felerészben a simontornyai vár uradalmához tartozott, felerészben pedig a fehérvári keresztesek, pontosabban kereszteslovagok birtoka volt. — A földvári apátsági monostort már 1199- ben is említik, Földvár földesurai ebben az időben az itteni Zubor család, s a Szent Péter apostol tiszteletére szentelt bencés apátság. Földvár az 1330-as években Tolna megye legnépesebb helysége, 2000 lakosa látszik a pápa részére befizetett papi tizedből. — Paks itt még Pakos néven szerepel, az oklevelekben Civitasnak, városnak írják —, bár 1332 körül 450 lakosa van. A Szent Kereszt tiszteletére szentelt templomát említik egy oklevélben. Vásáros hely, s a rokon Pakosi és pakosi Szemere családoké volt. — A Mözs körüli Szerdahely szintén jelentős hely lehetett, vásáros helynek írják, hol vámot is szedtek. A szekszárdi bencés apátság birtoka. — Tolnának az 1330-as években még 650 lakosa volt, azonban ebben az időben bizonyosan erős mezőváros, nem ok nélkül emeli ki, írja nagyobb betűkkel nevét a kartográfus. De a megye székhelye 1399-től a Szakállyal szemben fekvő Csernéd (akkor Csernőd), itt, illetve a szakályi réten tartják a megyegyűléseket, s az alispán is mindig itt székel és lakik 1543-ig. — Szekszárd lakosságát a pápai tizedösz- szeírásból nem lehet kiszámítani, mert az apát az egész birtokról fizetett, vagyis környékbeli helységekből származó jövedelem után isi de a térképen szereplő helységek, s az 1330-as években 1000 lakosú Szakcs mellett Szekszárd bizonyosan a megye egyik legnagyobb helysége. — A Szekszárdiéi délnyugatra fekvő Széplak ekkor népes mezőváros, 1498- ban az itteni polgárokat említik, a Buda melletti felhévízi prépostság birtoka. Régi szép plébániatemplomát Békefi Rémig ásatta ki az 1890-es években. — Bátaszék elődje Szék, másnéven Ciká- dor szintén mezőváros, már 1142-ben említik a II. Géza királytól alapított ciszterci apátságát és monostorát. — Báta is oppidum, mezőváros ebben az időben, földesura a Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt itteni bencés apátság. A Buda és Pest alatt összegyűlt kereszteseket a király május 14-én továbbrendeli a török ellen. Köztehermentesség, a nemesi javak lefoglalása, földosztás, gazdag zsákmány, új törvény, s más eféle jelszavakat hangoztattak már ekkor. — Most nézzük meg egy Tolna megyei nemesúr, a simontornyai várnagy: Gergelylaki Buzlay Mózes hagyatékát (három évvel későbbi végrendeletében): „Továbbá Simontornya várát minden ingó és ingatlan vagyonom- mal (20 faluval) együtt az én kedves hitestársamra hagyom... szeretett lányomnak... anyja adjon neki vagy pénzben vagy ezüstneműekben 1000 forintot, a virágdíszes nélküli poharakból tizet, rendezzenek neki pompás mennyegzőt, csináltassanak neki egy aranyozott subát és egy nyakláncot aranyból, melynek súlya 100 arany forintnak feleljen meg. (Ekkor 2 aranyforint volt egy tehén ára.) ...vannak nagy és kis poharaim, serleg 8 darab, nagyobbfajta csajkaszerű tál 17, kisebb 8, mélytál 28, nagyobb korsó 2, középnagyságú 4, kis korsó 2, mosdószekrény medencékkel 5, egy nagyobb korallokkal és sárkánynyelvvel díszített sótartó és négy kisebb sótartó. Csésze van 5, villák 16,, vagy talán több is, van 15 darab kanál, ezekkel együtt másfajta kanalak mintegy 80 darab... Ha az általam megkezdett templom építését befejezik, az összes ezüstneműeket a jegyzékkel együtt adják át a monostornak.” — Most pedig nézzük meg a Dalmand melletti keceli Dómján Ambrus egésztelkes jobbágy házi berendezését, valamivel később, 1540 körül, melyet ura, egy tönkrement kisnemes vagyonának lefoglalása alkalmával jegyeztek le a végrehajtók: 1 kis hordó, félik tele borral 2 forint 1 asztal 1 forint 1 pad 50 dénár 1 törött szekrény, némi deszka 1 forint 1 ágy, fából 50 dénár 1 dunna, huzat nélkül 50 dénár 4 tehén, 2 tinó, 3 tinó, kis hordó bor, 16 forint fejében a bíráké, asztal, rossz szekrény, takaró, nyoszolya, s a siralmasan közönséges pad, a telek, szántó — rétekkel és a rét fele 8 forint fejében Wárday Tamásé, melyekbe iktattatott is. Most már érthetjük, a keresztesek miért verték agyon az adószedőket és végrehajtókat. „Kalocsáról még május elején délnek vonult Nagy Antal keresztes hada. (Nagy Antal sárközi származású nemesember volt.) A bátmonos- tori uradalomhoz 27 falu tartozott, jobbágyai Baja mezőváros polgáraival nemcsak felkeltek uraik, a' Várday család ellen, hanem a Dunán átkelve, Tolna megyében a pécsi püspökség és a fehérvári prépostság jobbágyait is felkelésre és csatlakozásra biztatták. A tolnai polgárok megrohanták a Várdayak bátmonostori kúriáját, az összes értékeket elhurcolták, vagy tönkretették, s végül az épületet felgyújtották. A tolnaiak és az uradalmiak nemcsak itt hallattak magukról. (Később 40 kárusolt kis- és középnemes jelentkezett a környékről.) MŰVÉSZET A pusztítás nem kerülte el Tolna mezővárost sem, noha polgárai a felkelők oldalán álltak. A bátmonóstoriakhoz egy sor környező falu és egy mezőváros lakói csatlakoztak, s a megnövekedett sereg megrohanta Tolnát. Az utólagos kárbecslés alapján nem kevesebb, mint 3105 forint és 27 dénárnyi kár megtérítését követelte a városi hatóság a kereszteseken, illetve Lőrinc fehérvári prépost. Falvanként adták meg a fizetendő ösz- szeget: a legtöbbet Bajára, Bátára és Monostorra rótták ki, ami azt jelenti, hogy e helységek adták a legtöbb embert a Tolnán járt felkelőcsapatba. Ugyanez a tábor, vagy ennek egyik szárnya jutott el a Tolna megyei Anyavára alá (a mai Janya helyén). A tolnaiakon és a bátaia- kon kívül részt vehettek még a felkelésben a pécsi püspök birtokáról: Máza, Váralja, Nyárág, Győré, Görcsmény (Döbrököz mellett), Nosztány, Alsó- és Felső Papd, Láz, Mu- csi, Kisfalud (Döbrököz környékén), a Regöly és Tamási közti Tomaj jobbágyai, a fehérvári prépostság és káptalan birtokáról: Inám, Fadd, a mellette fekvő Pabar, Ger- jen, Vetle (Tolnától északra), Kölesd és Dunatur, Szent- györgy, a Regöly melletti Somogy (később Somoly), a Dalmand körüli Pogány, s a .Koppány vidékén fekvő Hidegkút jobbágyai, de lehet, hogy csak a Kelet- Tolna megyei helységek, nem tudjuk. — Faddot 1490-ben szintén oppidumnak, mezővárosnak nevezik, s polgárokat is említenek, nemcsak jobbágyokat. HEGEDŰS LÁSZLÓ A Hónap műtárgya - az Iparművészeti Múzeumban A múzeumok kincseinek javarésze nem a kiállítóter- i mek megcsodált műtárgyai. hanem a raktárak polcainak, ■ szekrényeinek néma lakói. Itt húzódnak meg türelmesen, amíg csak szükség nincs értékeik újra felfedezésére. Mert. ha a szakemberek által nyilvántartottak is, ismertté csak egy-egy kiállítás, bemutatkozás után válhatnak. Az Iparművészeti Múzeum igazgatója, dr. Miklós Pál mintha megérezte volna a tárgy elzártsága és „élni akarása” közt feszülő ellentétet, életre hívott egy gondolatot: sorozatosan (havonként) mutatnak be egy-egy érdekesebb múzeumi tárgyat vagy tárgycsoportot a róluk szóló vonatkozások feltárásával együtt (például korabeli dokumentumok fotói, makettek). Az akció 1979. januárjában indult. Az éves programban szereplő kiállítások anyaga a kísérő szórólapok nyomdai előállításával együtt szeptemberig készül el. Augusztus első heteiben alakították ki a további sorrendet. Az eddigi program' gazdag és változatos volt. Az iparművészet. kézművesség csodálatos remekei kerülnek bemutatásra. A XIV. századi ele- fántcsont-faragványtól a XVII. századi arannyal, selyemmel gazdagon hímzett lepedőkig (szeptemberi program a lepedő és párnahaj a XII. sz.-ból) értékes ritkaságok örvendeztetik meg a múzeumlátogatót. Márciusban mutatták be az ún. Apafi poharakat, de olyan használati tárgyakat is mint a XV— XVI. sz.-’ban készült majolika i Besztercebányai kályha- csempe Péter apostol alakjával patikaedények, egy díszes, gondosan faragott ún. XVIII. sz.-i Kronosz óra. vagy a Tirolban készített intarziás díszbútor, mely ékszerek, okmányok. levelek őrzője volt. Júliusban mutatták be azokat a kályhacsempéket, amelyeket a múlt század utolsó éveiben találtak meg egy besztercebányai kert csatornaásásakor. E leletegyüttes rövid történetéről és a kályhacsempék kultúrtörténeti jelentőségéről S. Cserey Éva régész-művészettörténész, a kiállítás rendezője mondta: Több okból esett a választásunk erre a leletegyüttesre. Ezeket a kályhacsempéket 1894-ben találták meg Bothár Samu városi orvos kertjében. Az akkori idők szemléletével szemben, hogy Magyarországon csak idegen hatásra és idegen mesterek nyomán jött létre kultúra, e lelet megtalálásával és adatainak feldolgozásával bebizonyosodott, hogy Magyarországon — a Felvidéken például — olyan jelentős önálló fazekas kézműipar létezhetett, amilyenre addig nem is gondoltak. — A leletegyüttes darabjai ékesszólóan mutatják be a csempekészítés különböző fázisait. Láthatunk egy negatív formát, amelyről a kész mintát öntötték. Látunk itt olyan kályhacsempét, amelyen zöldes-színű máz van. tehát kész darab. De felfedezhetünk olyan csempét is, amelyre csak rácsöppent a mázcsepp. ez is a fazekasműhely különböző munkafázisairól árulkodik. A leletegyüttes darabjai nem egy kályha tartozékai. A cserépnegatív. a csempék mázatlan volta, illetve az egyetlen mázas példány megerősíti azt a feltevést, hogy a feltárt darabok egy fazekasműhely készletéhez tartoztak. A tárgyak értékét éppen az növeli, mert a régészeti kutatás ritkán tár fel egy-egy műhelyanyagot, amelyből a mester technikai tudására, változatos mintakincsére következtethetünk. Batári Ferenc művészettörténész. múzeumi osztályvezető ajánlásával viszont új területre érkezünk. Augusztusban tekinthető meg a török eredetű ún. erdélyi imaszőnyeg a XVII. sz. első feléből. — A keleti szőnyeg mindig keresett, kedvelt tárgy volt Magyarországon. Talán öszszefüggésbe hozható azzal, hogy a magyar is lovas-pásztor nép volt. nomád életmódot folytatott, a mi hagyományainkban is élt a szőnyegkészítés. Ez nyomtalanul eltűnt. amikor nem töltötte be mindennapi funkcióját (sátorajtó, takaró, zsák). Ugyanakkor régi forrásokból kiderül. hogy a régi magyar otthon legfontosabb dísze volt a török vagy perzsa szőnyeg, amely szabadkereskedelem, ajándékozás vagy váltságdíj útján kerülhetett Magyarországra. Két érdekes adat szóljon erről: Mátyás király II. Bajazid török szultánnal kötött. békeszerződésében a török és magyar kereskedők részére szabadkereskedelmet biztosított. Erdély különösen gazdaggá vált török szőnyegekben. Bethlen Gábor fejedelem gyulafehérvári kastélyában 1629-ben például 105 török. 154 perzsaszőnyeg és 155 európai falkárpit díszítette a falakat. Magyarországon a miskolci Avas templomban öt török szőnyeget őriznek, a brassói Fekete templomban több mint százat. Elterjedésük ugyanis a többfajta felhasználásnak is köszönhető. A templomok, a főúri paloták, fejedelmi rezidenciák falain kívül a nemesi kúriákban, a patríciusi és a polgári környezetben is megtalálhatók voltak. Páratlan értékűek ezek a szőnyegek. világviszonylatban is a XVII. sz.-i török szőnyeganyag Magyarországon a leggazdagabb. A kiállításon két erdélyi imaszőnyeget is megcsodálhatunk, amelyek a magyar enteriőrművészetnek is értékes emlékei. Az Iparművészeti Múzeum a Hónap műtárgya című kiállítássorozatának két érdekes bemutatójáról adtunk most ízelítőt. Az eddigi sikeres kiállítások a kísérlet helyességéről győznek meg. a kiállítások magas színvonala bizonyítja, hogy ez a program az Iparművészeti Múzeum szívügyévé vált. P. Macht Ilona Erdélyi török imaszönyeg
