Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-01 / 178. szám
1979. augusztus 1. Képújság 3 A hulladék is értékes nyersanyag Intézkedések a begyűjtés, a feldolgozás és a hasznosítás bővítésére Alumíniumhulladék bálázva és ömlesztve a szekszárdi MEH-telepen. A felvételt a kerítésen kívülről készítettük, mivel a pécsi MÉH-központ engedélyét nem volt módunk kikérni, a szekszárdi telepvezető pedig ragaszkodott ehhez, s nem engedélyezte sem a felvétel elkészítését, sem megyei vonatkozású adatok közlését. Fotó: Bakó Jenő A vas, a színesfém, a papír és egyéb anyagok hulladékából hazánkban évente 150 millió dollár értékű új nyersanyagot nyernek, ez azonban még mindig viszonylag kis része a kínálkozó lehetőségeknek. Bár az utóbbi években történt előrelépés az üzemekben és a háztartásokban keletkező főbb hasznosítható hulladékoknak, melléktermékeknek még mindig csak 52 százalékát gyűjtik össze, a többi nem hasznot hoz, hanem a hulladékszállítók munkáját nehezíti, a környezetet szennyezi. A rendkívül magas, s egyre növekvő világpiaci anyag- és energiaárak most különösen a figyelem középpontjába állították a hulladék hasznosítását, ezért foglalkozott a kérdéssel ismételten a Minisztertanács. A kormány már 1975-ben felhívta az illetékeseket, hogy tegyenek intézkedéseket a hulladékanyag begyűjtésére, gondoskodjanak a begyűjtői szervek rendszerének fejlesztéséről, a feldolgozói kapacitások bővítéséről, az így keletkező értékek hasznosításáról. Azóta jó néhány intézkedés történt. Szabályozták a begyűjtés, a forgalmazás rendjét. (A nagy- vállalatoktól a kohászati alapanyagellátó közös vállalat, a Metalloglobus és a Magyar Alumíniumipari Tröszt, a kis- és középüzemektől, a mezőgazdasági üzemektől, valamint a lakosságtól a MÉH-vállalatok gyűjtik össze a hulladékot.) A tapasztalatok . szerint ez az új begyűjtési rend bevált. A tíz MÉH-vállalatot folyamatosan 6 — a korábbinál műszakilag és gazdaságilag erősebb — vállalattá vonják össze. — A korábbi tízből már csak hét vállalat működik, s hamarosan az összevonás utolsó szakasza is lezárul. A hatékonyság növekedésén túlmenően ennek az összevonásnak is van hasznos „mellékterméke”: az igazgatásban részt vevő létszám csaknem 100-al csökken. Az évente összegyűjtött vashulladék 1975 óta 1 051 000-ről 1 181 000, a színesfémhulladék 58 ezerről 68 ezer, a papírhulladék 133 ezerről 161 ezer tonnára emelkedett. De a jelenlegi 52 százalékos begyűjtési arány is kifejezi, hogy sok még a tennivaló, a kihasználatlan lehetőségeket különösen jól érzékelteti a begyűjtés szélsőséges megoszlása. Amíg a vas- és acél- hulladéknak 95, a színes- fémhulladéknak 86 százalékát gyűjtik össze, ez az arány a textílhulladéknál 62 százalék, a fáradtolajnál csak 27 százalék. A papírnak 26, a műanyagnak 12, a gumihulladéknak pedig csupán 8 százalékát hasznosítják. A begyűjtés, feldolgozás és hasznosítás nagyobb mérvű növelése azonban hoszszabb folyamat, mert átvevőhelyek létesítése, a begyűjtés és feldolgozás gépesítése nagy anyagi erőforrásokat igényel. Az OMFB megbízásából az Országos Anyag- és Árhivatal műszaki-gazdasági koncepciót dolgozott ki, amely előrevetíti, hogy 1981. és 1985. között a termelés közben keletkező hulladék évente 4, a lakosságtól begyűjthető hulladék pedig évente 6—7 százalékkal növekszik, s öt év alatt várhatóan csaknem 26 millió tonna hulladék keletkezik, a koncepció szerint a 26 millióból legalább 14 millió tonna hasznosítható, a begyűjtés aránya a jelenlegi 52-ről 60 százalékra növelhető, a hasznosítás értéke pedig 1985-ben 62 százalékkal lehet magasabb, mint jelenleg. Természetesen az ország anyagi lehetőségei szabják meg a fejlesztés mértékét és ütemét, hiszen egész sor műszaki feladatot kell megoldani. Gondolni kell például arra, hogy a korszerű oxigénes konverterekben csak festék- és olajmentes hulladék dolgozható fel, ami egymagában is költséges előkészítő megoldásokat tesz szükségessé. Modern darabológépeket is üzembe kell helyezni, mert évente még mindig több mint 200 ezer tonna vashulladékot darabolnak kézi lángvágással. Az alumíniumhulladék feldolgozása is nehézkes, mert el kell választani az idegen anyagoktól. Léteznek azonban blyan berendezések, amelyek ezt a munkát szinte automatikusan elvégzik, de sokba kerülnek. Gépesíteni lehetne a kábelhulladékok tisztítását is, ezeket ugyanis még ma is égetéssel szabadítják meg a szigetelőanyagoktól, ami nemcsak a környezetet szennyezi, hanem a fém minőségét is rontja. Az ezüsttartalmú hulladékok feldolgozása is korszerűsítésre szorul. A jelenlegi megoldások még nem eléggé alkalmasak arra, hogy az elhasznált fixír- vízből, a röntgen- és egyéb filmekből, szelénlemezekből kivonják az ezüstöt. A budapesti MÉH-vállalat eredményes kísérletei alapján azonban olyan berendezés készíthető, amely ezt a munkát lényegesen egyszerűsíti és 99,9 százalékos finomságú ezüst előállítását teszi lehetővé. Sok egyéb feladat is megoldásra vár. Ezért a Minisztertanács felkérte az Országos Tervhivatal, valamint az Országos Anyag- és Árhivatal elnökét, hogy a hatodik ötéves terv kidolgozása során vizsgálja meg a melléktermékek és a hulladékok begyűjtésének és hasznosításának fejlesztési lehetőségeit, a fejlesztést szükség esetén központi forrás bevonásával is segítse elő. (MTI) Farkasék lakótelepi lakástf Két és fél szoba, összkomfort a harmadik emeleten. Lakói — Farkas Sándor és felesége, valamint hathónapos kislányuk, Andrea — alig pár héttel ezelőtt költöztek be. A berendezés még hiányos, de nem végleges. Az ifjú lakástulajdonosok mindössze egy éve házasodtak össze. Nézegetjük az esküvői képeket. Egyelőre csak ezek alkotják a családi fotóalbumot, ami hamarosan az Andreáról készült képsorokkal egészül majd ki. Az esküvői képek még a Szovjetunióban készültek... — 1978. március 4-én volt az esküvőnk — mondja Farkas Sándor — Guszjatyin- ban. Ez a település úgy 1500 kilométerre van Budapesttől. A feleségem ukrán családból származik. Hogy hogyan került ilyen messzire? A 22. számú ÁÉV-nél dolgoztam, amikor lehetőség nyílt arra, hogy aki akar, részt vehet az orenburgi gázvezeték építésében. Én is jelentkeztem és három évre kötöttem szerződést. így kerültem ki Guszja- tyinba, ahol kubikosként dolgoztam. — És itt ismerkedtek meg? — Igen — mondja nevetve. — Én oroszul nem tudtam, a feleségem pedig magyarul» Gyorsan vettem egy szótárt és elkezdtem tanulni a szavakat, s nagyon örültem, amikor a következő találkozáskor már néhány szót ismertem. Aztán ő is elkezdett tanulni a kedvemért magyarul. Ma már ő tud többet az én anyanyelvemen, mint én oroszul. — Igen — mondja boldog mosollyál a feleség, jelezve, hogy értette mindazt, amiről eddig beszéltünk. — 1978 végén lejárt a szerződésem — folytatja a férj — és hazajöttem. Nem sokkal ezután, 1979. január 10-én megszületett a kislányunk, Andrea. Elképzelheti ezt a helyzetet. Én Magyarországon, a feleségem és a kislányom Guszjatyinban. Ráadásul még lakás sem volt, ahová hozhattam volna őket. Hazaérkezésem után átmenetileg a szüleimnél, Dőry-Tabódon laktam a cigánytelepen. Egy kis házban — inkább putriban — nagyon sokan éltünk együtt. Lakás után kellett néznem. A Szovjetunióban jól kerestem, s a fizetésemet is- félreraktam. Ennek tulajdonítható, hogy be tudtam fizetni egy OTP-lakásra Bony- hádon. Július elején kaptuk meg a lakást a Fáy lakótelepen. A feleségem és a gyerek akkor már itt voltak. Július eleje óta élünk -a magunkéban. Azóta bútort vettünk, televíziót, de még mindig van mit vásárolni, hogy berendezzünk minden szobát. De az is megtörténik, szép sorjában. — És a szülei mit szóltak ahhoz, hogy Magyarországra jön? — fordulok a feleséghez. — Mit szólni szülők? — Hát... nem örülni először. Sírni. Aztán... megnyugodtak. Ősszel meglátogatni minket. Farkasék az otthonteremtés nehéz munkájában vannak. A férj Pakson, az atomerőműnél dolgozik. Reggel korán megy, este jön haza. Most tanul szakmát, láng- és ívhegesztést. A feleség otthon van Andreával, s közben magyarul tanul. MAJOROS ISTVÁN Gnelma, Annába, El-Khala A 1 szerződés legfontosabb pontja így szól: a KSZE a szárazkukorica-termesztésben legalább húszmázsás hektáronkénti átlagtermést ér el. Az előző írásunkban vázolt körülmények között — és még amit nem írtunk meg — bizony nagy erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy ezt a kívánalmat, teljesítményt elérjék. Nézzük kik azok a szakemberek, akik a nagy vállalkozást elkezdték. A gépészek: Csörgő József. Ta- gai István, Pogáts Árpád, az agrárszakemberek: Kalmár Sándor, Patakfalvi Péter, Janzsó Miklós és a vezetőjük, Reichardt Jenő agrármérnök. Az első 2 évben ez a hét fő dolgozik Algériában, majd a harmadikban létszámuk tizenháromra nő. A kísérleteket három területen folytatják: Guelma, Annaba és El-Khala térségében. Guelmán a nagyüzemi kísérlet mellett mikroparcel- lás kísérletet is folytatnak. A nagyüzemi kísérletbe huszonegy. a mikroparcellásba pedig 30 fajtát fogtak be. Azt vizsgálják, hogy az algériai időjárási és talajviszonyok mellett mennyi tőszámot leReichardt Jenő, a küldöttség vezetője hét egy hektáron tartani, mi. kor a legjobb a magot a földbe juttatni, milyen talajmunka szükséges a vetéshez és a rendkívül gyomnövé- nyes táblákon milyen vegyszereket kell használni. Már itthon kidolgozták a KSZE szakemberei a programot. Előzetesen jártak Algériában, és így tudták milyen a talaj. A Szekszárdi ÁG. laborvezetője dr. Ivancsics József a helyszínen kézi laborral, majd itthon jobb körülmények között megvizsgálta a talajt és így határozták meg. milyen műtrágyát, és menynyi használnak majd fel. Októbertől májusig van az esős időszak, Guelma környékén 550 milliméter, a tengerparton El-Khala körzetében eléri az 1100 millimétert. És amikor elmúlik az esős időszak, akkor jönnek a sivatagból a szelek, mintha kazánból fújnák a kukorica- táblákra ... Legutóbb június első napján volt csapadék 18 milliméter, de pillanatok alatt elpárolgott, így a növény. amely elég szép, most már javában érik. A kukoricát jól előkészített talajba vetették. Mélylazítással kombinált művelést végeztek. hogy növeljék a talaj hézagtérfogatát, vízbefogadó képességét. így. bár késve fogtak a talajműveléshez, a földet jól elmunkálták. A helyi gépállomáson nem volt olyan eke, ámely alkalmas lett volna rendes szántásra. A helyszínen talált egyetlen eke, rossz, használhatatlan állapotban volt. a Deutz-tráktor után kötve szinte kiegyenesedett a földben. Kovácsolni kellett hozzá ekevasat is. mert ott a tartalék ekevas ismeretlen. 135 hektáron elvetették a magot. Február végén kell elvetni a kukoricát, mert a százötven napra tehető te- nyészidő így illeszkedik a két évszakos időjáráshoz. Az idén március derekán vetették el a kukoricát, a kis és nagy parcellákon is, de úgy tűnik, hogy február vége előtt a földbe kell juttatni a magot. Gyorsítani kell a kezdeti fejlődést a növénynek, ezért starter műtrágyát adagolnak — eihhez azonban megfelelő vetőgépre is szükség van. A növényből egy hektáron elégséges a 30—35 ezer tő, a vízmennyiség, és a talajállapot nem tud több növényt eltartani... így gondolták a Kalmár Sándor a virágzás idején ember nagyságúra nőtt növénysorok között kísérletek kezdete előtt. De a növény júniusi állapota, eddigi fejlődése azt mutatja, hogy 25—30 ezres tőszámnál többet nem lehet egy hektáron termeszteni. A vetés a kezdeti időszakban igen jól fejlődött. A növény magassága, szárának erőssége, a csőképződés és a virágzás majdnem hasonló, mint a mi viszonyaink között. Gond, hogyan tudnak védekezni a sok talajlakó kártevő ellen. A cserebogár lárvából egy négyzetméter földterületen 12— 14-et is találtak. A mocskospajor és a drótféreg nagy sűrűsége miatt is indokolt volt a helyben beszerezhető Dyfona- te 5G-t használni. A növény ápolására nem volt szükség, hiszen a gyomirtó hasznosult a talajban lévő bőséges csapadéktól. Ám egy alkalommal oly nagy eső zúdult a területekre, hogy a talajt lazítani kellett. A gégészek és agrárszakemberek szerkesztettek egy speciális talajlazítót. amely az esőverte talajt megfelelően fellazította. Természetesen a növények fejlődéséről, állapotáról, az időjárásról, mindenről, ami a kukoricával kapcsolatos, megfelelő írásos anyagot készítettek. Naplózták a vetést, a naponta elért növényfejlődést mérték. S amikor Reichardt Jenő és két társa hazajött szabadságra, kilencvennapos volt a kukorica, és 25 mázsa termést ígért — az előzetes becslés szerint. Különösen az Anjou 256-os. az MVTC 296-os, a Szarvasi 5296-os, a Pioneer 3965-ös és a PX20-as fajta felelt meg a várakozásnak, ezek ígérnek jobb termést, mint a termesztési kísérletbe fogott többi fajták. Néhány fajtában benne van a 30 mázsa hektáronként elérhető termésmennyiség is. (Következik: Elet a kukoricaföldön.) Pálkovács Jenő Talajlazítő, a Oeutz-traktorra szerelve, a szekszárdi szakemberek csinálták Guelmában
