Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-25 / 198. szám
a "népújság 1979. augusztus 25. Első történelmi lakói a tolnai kelták. A római birodalomban itt volt a X. paksi Aquila légió örállomása. Az őslakos magyarok között székelyek is éltek szép számmal, a honfoglalás korában telepedtek le. A magyarok sorainak ritkulása először a török támadások idején következett be, majd az 1848—49-es szabadságharcban. Hesseni református németek 1714—1722 között telepedtek be a községbe. A magyarok a simontornyai uradalom szabad, telkes jobbágyai voltak, s a beköltözött németek is azokká lettek. 1868-ban az egész magyar falurész leégett. Az 1930-as népszámlálás adata: 1998 lakos, 98 százalékban német, két százalékban magyar. Ma mintegy 30—30 százalék a német ajkú és a felvidéki magyar, 10 százalék a Jugoszláviából és Romániából jött magyar, a többiek pedig Békés megyéből települtek Nagyszékelybe, szintén a felszabadulás utáni években. Három téesz egyesült T űzi fa, szerfa Mint azt falumagazinunk hűséges olvasói már jól tudják: csaknem minden kisközségben a legtöbb ember a földből él, a termelőszövetkezetben dolgozik. Nincs ez másképp Nagyszékelyben sem. A községben nincs önálló téesz, az Egyetértés Szövetkezet 1975 január elsején egyesült a kisszékelyi és a tolnanémedi mezőgazdasági szövetkezettel. A három községet egybefogó Kossuth Szövetkezet szép központi irodája Tolna- némediben van, Nagyszékelyben egy adminisztrátor és Zakar Vilmos személyében egy úgynevezett területi felelős dolgozik. A legfontosabb feladatuk a Nagyszékely ben élő nyugdíjasok és téesz- tagok ügyes-bajos dolgainak intézése. Az egyesült szövetkezetek egyike sem volt se gazdag, se szegény, s ahogy mondják, nem volt mit egymás szemére hánytorgatni. A nagy kiterjedésű nagyszéke- lyi határban sohasem termeltek különleges növényeket: a búza, kukorica és a napraforgó volt a legfontosabb növényük. Csakhogy a terület megnagyobbodásával a táblák ebben a községben is nagyobbak lettek, s szépen beépültek a- szövetkezet vetésforgójába. A vidék dombokkal, völgyekkel tarkított, s a lejtőkön sokszor tesz kárt a lezúduló csapadék. Kedvezőtlen időjárás esetén bizony a termés sem a legjobb. A kukoricánál hektáronként olykor 30 mázsa eltérés is előfordul. A hasonló ermészeti adottságok között gazdálkodók tudják a legjobban, hogy ilyen viszonyok között nem könnyű a termelés, de hát ha okosan végzik a dolgukat, akkor az egyik üzemág veszteségét pótolni képes a másik. Hatvanhektáros szövetkezeti erdő övezi a községet, amelyet rendszeresen művelnek, s fakitermelés is folyik. Évente 1300 köbméter akác- és cserfát vágnak itt ki, ennek egy része a tagokhoz kerül, a többit tűzifaként és szerfaként értékesítik. Az ágazat évi árbevétele 7—800 ezer forint körül alakul. Mint mondják, nem sok pénzt hoz az erdészet, de a másképp nem hasznosítható terület sem lehet mostohagyerek. No, és a három községben lakó tsz-tagoknak egyelőre szükségük van a fára, a téli tüzelőre. Elköltöznek Új ház nem épül A falu első tanácselnökével, Kiss Imrével különös szituációban beszélgettünk. Megkeresett bennünket a tanácsi kirendeltségen, segítséget kért ahhoz, hogy hirdetést adjon fel. Eladják a házukat. Érdre költöznek a feleségével, kukoricaszedés után, ha addig nem sikerülne is eladni a házat. De valószínűleg akad vevő hamarosan, mert hihetetlenül olcsón kínálják. Nem írjük le az összeget, ne tűnjék reklámnak. Kíváncsiságból megnéztük a portát. Hatalmas telken fekvő, nem roskadozó, téglaalapú ház, aminek egyrészt a település helyzete csökkenti az értékét, másrészt Kiss Imréék mindenképpen el akarják adni. Jellemző helyzet és jellemző ár. Hét gyermekük közül négyen építettek házat Érden, ahova most hívják az idős házaspárt. Ketten Kisszéke- lyen laknak, egy gyermekük pedig Sárbogárdon. Imre bácsi Nagy székelyen élte le élete felét. Békés megyéből jöttek a felszabadulás után. Tanácselnök volt 1950- től 1954 márciusáig, majd kilenc évig traktoros, később állatgondozó. Kiss Imréék háza Egy téesz, három tanács No nem a jó tanács, hanem a közigazgatási egység. Az a helyzet ugyanis, hogy a három községet egyesítő szövetkezet három tanácsot „szolgál”. Merthogy Kisszékely a simontornyai tanácshoz, Nagyszékely a pincehelyihez, Tolnanémedi meg saját tanácsához tartozik. Az utak, hidak, árkok karbantartásához rendszeresen kérik és természetesen meg is kapják a szövetkezet gépeit, embereit. Vita nincs, mert hisz nincs mit tenni: el kell végezni a halaszthatatlan javításokat. A szövekezet vezetői is megszokták már, hogy olykor három helyről három hasonló kéréssel fordul hozzájuk három azonos beosztású tanácsi dolgozó. Jobb kenyeret várnak Panaszt halottunk a kenyér minőségére. Általában is eléggé sületlen, amit ide hoznak, ünnepek előtt meg még rosz- szabb, mert csütörtökön, pénteken megkezdik a hét végére a sütést és összezsúfolva szállítják, nagyon megnyomódik sokszor a kenyér. Kétségtelen: hosszú és „zö- työgős” a nagyszékelyi bekötő út, de az is biztos, hogy nem itt válik olyan tömötté a mindennapi betevő falat. Többet érdemelne a falu, annál is inkább, mert jó néhány dologban úgyis hátrányos a helyzete. Nagy székelyen évtizedek óta nem épül új ház. Aki építeni tudott, elvitte a pénzét Érdre, Szekszárdra, Pécsre, Székesfehérvárra, vagy legalább Pincehelyre. Elöregszik a falu minden tekintetben. A lélekszám legnagyobb csökkenése a 60-as években történt, akkor 200-an elmentek. Nincs önálló tanács, nincs önálló termelőszövetkezet, iskolából is csak alsótagozat. Nincs orvos, nincs mozi. Pincehelyhely tartozik „ta- nácsilag” 1971. április 25. óta. Mi van itt egyáltalán? Két bolt és a kultúrházból klubkönyvtárrá alakított művelődési intézmény. Az utóbbi években nem pezseg az élet a „kultúrbain”. Három éve járt itt Bánffy György színművész, akkor a 120 személyes Átszállás: • Tolnanémediben Gyakran megesik, hogy a Nagyszékelyben lakó tsz- tagoknak Kisszékely vagy Tolnanémedi határában akad dolguk. Az utazás a tsz két saját autóbuszán történik, aminek a menetrendjét a mindenkori munkákhoz igazítják. Reggel és délután két- két autóbusz szállítja a dolgozókat, s ahogy mondják, pontosabban közlekednek, mint a Volán-buszok. Ha éppen Kisszékelyben van dolog, akkor a nagyszékelyieknek Tolnanémediben át kell szállniuk a Kisszékelybe közlekedő menetrend szerinti tsz- járatra. Itt aztán nem lehet panasz a közlekedésre: ez a busz pontosan akkor indul és érkezik, amikor kell. Kilencen végeztek Az elmúlt télen a szövetkezetben szarvasmarhatenyésztő betanitottmurlkás- képző tanfolyam indult. A Nagyszékelyben lakó tsz-ta- gok közül kilencen végezték el ezt a tanfolyamot. Egy jellemző adat: a kilenc tanuló között csupán egy nő akadt. terembe 170-en zsúfolódtunk. Elmaradozik a színvonalas műsorok szervezése, nem tudjak fedezni a bevételből a művészek tiszteltdíját. Egy idős asszony, aki a tanácsi kirendeltségépületében várakozott, hogy a személyi igazolványába beragasszák a számot — éppen aznap intézték, amikor ott jártunk, ez volt az egyetlen jelentősebb esemény — eldicsekedett, hogy hajdanában még szálloda is volt Nagyszékelyen. Bizonyára vendégfogadó lehetett. Egy hosszú ház végének homlokzati részén ma is látható egy bikafej, mint dombormű, valószínűleg gipszből. Az egyik szarva letörött, de jól harcol még az idővel. Fölötte: „Hús csarnok”. A házak legtöbbje elbírná a tatarozást. Nyugdíjas, de még alkotó keramikusa is van a falunak: három éve Budapestről költözött Nagy székely be férjével együtt Lehel Edéné. Vettek egy jó házat 55 ezer forintért. Berendezik, átalakítják, gazdálkodnak, óriási kedvvel dolgoznak. Férje szerelő volt. Most búbos kemencét épít. — Nagyon szép a falu, egyből beleszerettünk — mondja Janka néni. — Nekem a szakmához is új élményt ad, itt sokkal több formát lát az ember. A Budapesti Porcelángyárban volt tervező, keramikus és porcelánfestő. Időnként most is feljár, dolgozik, pályamunkákat csinál. Nagyszékelyen rajzolni tanítja a kisgyerekeket. Régi tányérokat, cserépdarabokat keres, meg akarja menteni a pusztulót. Pincehelyen kiállítást rendeztek a munkáiból. Idős kora ellenére nagyon energikus. Lelkesen rruxtogat- ta a gyerekrajzokat, a házban eddig végzett alakításokat (falrajzok, csempék, stb.), a kert nagyra nőtt sütőtökjét. Büszkék arra, hogy minden zöldségfélét megtermelnek Kél templom, együtt Feltűnő látványosság a dombon épült templom, illetve két templom. Egybeépült a kettő, de úgy, hogy teljesen különálló mindegyik, saját toronnyal és bejárattal. Helyhiány miatt kellett egymáshoz szorítani őket. A hagyomány szerint azért építettek egy kisebb templomot is, mert a nagvban kevésnek bizonyult a hely és a földesúr nem engedte meg, hogy a falu bármelyik más részén fölépítsenek még egyet. „Csodálatos, ahogy csinálják” Akármerre is járunk, mindig azt halljuk,' hogy az állat- tenyésztési ágazat munkaerőgondokkal küszködik, akik pedig mégis vállalják ezt a munkát, nem mindig szívvel-lélekkel végzik. A nagyszékelyi állatgondozókról a szövetkezet elnökének és főállattenyésztőjének az a véleménye, hogy „csodálatosan csinálják”. Hogy miről lehet ezt tudni? Az itt hizlalt állatok tiszták, fényesek, gondozottak, s persze az is önmagáért beszél, hogy export-, vagy „A” minősítést kapnak. Pedig Nagy székelyben nincsenek korszerű istállók: a 107 tehén és a 13 vemhes üsző két régi, hagyományos istállóban van. A bikákat, amelyekből Nagy székelyben 110 található, régi, átalakított növendékmarha-istállóban tartják. Kötött tartásban, és monodiétával. Ez utóbbi azt jelenti, hogy ásványi anyaggal kiegészített kukoricadarát, kukoricaszilázst, lucernaszénát kapnak. Ezzel az etetési móddal érték el, hogy az állatok héthónapos átlagban havi 35 kiló 15 dekát híznak. Több formát lát az ember Lehel Edéné maguknak, pedig örökké városon éltek, a gyerekkort kivéve. Férje újabban galambokat tenyészt. A korongozó egyelőre letakarva pihen hátul, de nem nyugdíjazták. Olyan emberek Lehelék, hogy kezdettől fogva nem számítanák idegennek a faluban. Farkasvölgyben tenyésztik a sertéseket A szövetkezet ISV rendszerű sertésnevelője Nagyszékelyben, ott is Farkasvölgyben található. Az augusztus elsejei számok szerint 113 koca, 244 szopós malac, 70 kocasüldő, és 403 battériás malac van itt. Ezen a telepen csupán a tenyésztés folyik; a süldők a tolnanémedi kerületben híznak végtermékké. A súlygyarapodás igen szép: a battériás malacoknál egy kiló húst két kiló 43 deka abraktakarmányból nyernek, a havi súlygyarapodásuk pedig pontosan 10 kiló és 31 dekagramm. A sertéstelep dolgozója Pere Lajos, aki ott- jártunkkor éppen napos volt. Munkájának elismeréséül idén kapta meg a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést. Nagyszékelyi magazinunkat irta és összeállította Bakó Jenő, Gemenci József és D. Varga Márta. Munkatársaink legközelebb, augusztus 27-én Jágónakra látogatnak.
