Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-23 / 196. szám
1979. augusztus 23. NÉPÚJSÁG 5 Egy előterjesztés alapján Füstölgés a pályaválasztásról Az esztergályos FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Pályázat A Honvédelmi Minisztérium jelentkezésre hívja fel a dolgozó nép fegyveres szolgálata iránt érdeklődő és azt hivatásuknak választó szakmunkásfiatalokat, akik a magyar néphadsereg tisztjei kívánnak lenni. Vállalják, hogy eredményesen befejezik a nyolc hónapig tartó előkészítő tanfolyamot, majd tanulmányaikat a katonai főiskolák valamely, szakképzettségüknek és érdeklődésüknek is megfelelő szakán folytatják. Mindenekelőtt az ipari és mezőgazdasági üzemekben dolgozó fiatalok jelentkezését várják, akik elsősorban technikai jellegű (vas- és gépipar, villamosság- és műszeripar) vagy a néphadsereg igényeinek megfelelő m más szakképzettséggel rendelkeznek és szakmájukban dolgoznak. A jelentkezés feltételei: magyar állampolgárság, büntetlen és feddhetetlen előélet, erkölcsi-politikai megbízhatóság, hivatásos szolgálatra való egészségügyi és fizikai alkalmasság, legalább jó eredményű szakmunkás-képesítés és a tanult szakmában töltött egy év munkaidő, nőtlen családi állapot, 23 évnél nem idősebb életkor. A tanfolyamra pályázók jelentkezési lapot a megyei hadkiegészítési és területvédelmi (Budapesten a fővárosi hadkiegészítő) parancsnokságtól, a sorkatonák a parancsnokaiktól kapnak. A tanfolyamon eltöltött idő beszámít a sorkatonai szolgálat időtartamába. A tanfolyamot eredményesen befejező hallgatók katonai főiskolai tanulmányaikat az általuk választott szakon kezdik meg. A katonai főiskolákon folyó képzésről, a halgatók életéről, ellátásáról, a jelentkezés helyén részletes tájékoztatást adnak. A katonai főiskolai előkészítő tanfolyamra a pályázati határidő: 1979. augusztus 30. „A lányok zömmel női fodrászok és varrónők akarnak lenni, a fiúk körében az autós szakmák a kedveltek." (Részlet Róla Károlynak, a szekszárdi szakmunkásképző igazgatójának előterjesztéséből a városi tanács vb. részére.) Amikor 1962. nyarán több száz fiatallal együtt várakoztam a szakmunkásképző udvarán. fogalmam sem volt, hogy milyen egy esztergagép. A jelentkezési lapra a műszerész szakmát írtam. így volt ez majd minden jelentkezőnél. Szekszárdon műszergyár épült, csak műszerészre van szükség — gondolták a szülők. A felvételi — mert akkor még volt — után elosztották a gyerekeket. Felvettek 30 esztergályost. ugyanannyi lakatost... Megtörtént a pályaválasztás. Azóta eltelt 15 év. Az akkori gyerekek felnőttek. Van köztük rendőr, technikus, művezető, vasutas, újságíró... A csoport egy része megmaradt kényszerszülte szakmája mellett. Olvasom a szakmunkás- képző igazgatójának beszámolóját: „A vállalatok, szövetkezetek. kisiparosok minden év október 30-ig adják le igényeiket a következő évre. Az 1979-es igény 1559 tanuló, felvételre engedélyeztek a megyei tanács illetékes osztályai 650-et. az iskola felvett 592 gyereket.” Tehát nem lehet gond egyetlen szülőnek sem, hogy hova helyezi el a gyereket. Elvileg. De nézzük a gyakorlatot. Hegesztőből kellene a vállalatoknak 80, jelentkezett 16. felvettek 25-öt. villanyszerelőnek jelentkezett 29 és beiskoláztak 38 gyereket. Nézzük az ellenkező példát: autószerelőnek jelentkezett 55, felvettek 36 tanulót, francia női szabónak jelentkezett 53 és 35 a felvettek száma. Vajon mi változott a pálya- választásban 1962. és 1979. között? Ismét a beszámolóból: „A beiskolázás és az úgynevezett átirányítás nehéz munkája az intézetre vár.” Ha ez sikerült, akkor: „a második nagy erőfeszítést az jelenti, hogy. a felvett, illetve egy-egy szakmára átirányított tanulókkal meg kell szerettetni a szakmát... A szakma megszerettetése, még az átirányított tanulóknáTis, zömmel sikerrel jár, de ha ezeknél a fiataloknál egyéb kudarc is jelentkezik, akkor könnyebben megválnak az iskolától.” Tavalyi történet: az általános iskolában a vállalat embere pályaválasztási tanácsadást tart. Mindenről beszél ; kaptok munkaruhát, ösztöndíjat, olcsón ehettek és a többi, és a többi. Egy szó sem esik arról, hogy milyen munka a lakatosság. vagy az esztergályozás. A vállalat emberének eszébe sem jut, hogy elvihetné az üzembe az érdeklődő gyerekeket. Később kiderült, hogy ez az üzem nem is kapott felvételi keretet. mert nem tudta biztosítani a korszerű oktatás feltételeit. Vajon tudják-e a gyerekek, hogy a hegesztő szakma olyan szintre emelkedett, amelyet csak minden ötödikhatodik szakember tud teljesíteni? Hogy Pakson az atomerőmű-építkezésnél minden hegesztett varratot röntgennel ellenőriznek. Tudja-e a pályaválasztás előtt álló kisiskolás. vagy érettségizett fiatal. hogy a „kőműves” szó helyett szinte már a „házszerelő” megnevezést kéne használni? Vajon tisztában van-e egyik-másik szülő azzal, hogy csemetéje nem való fodrásznak. Mert ott kell tudni rajzolni. fantázia kell... A beszámolóból: „A város ipari szakmunkás-szükségletének mind jobb biztosítása érdekében munkatársaink általános iskolákat látogatnak meg, nyílt napokat szervezünk, kiállításokkal próbálunk kedvet csinálni azokhoz a szakmákhoz, amelyekre a város vállalatainak nagy az igénye. Újabban az általános iskolai tanulók számára lehetővé tesszük a munkát a tanműhelyi szakkörökben. Ezzel is kötni szeretnénk őket egy-egy szakmához, illetve az intézethez.” Augusztus végén, a tanév kezdetének elején és a pályaválasztás előtt majd egy évvel szólunk ezekről. A füstölgés ebben az ügyben nem A hegesztő----------------------------------k orai. Egy életre szóló választásról van szó. Az a vélemény terjedt el, hogy az iskola intézzen el mindent. Pedig az iskola ebből is csak egy részt tud vállalni. Sokkal nagyobb a felelőssége a szülőnek és az üzemnek. Igen, az üzemnek. Nemcsak a létszám feltöltésére kell gondolni, hanem arra, hogy egy-egy szakmára csak olyan fiatalt szabad befogni. aki azt szeretni is fogja. netán — kevés szó esik róla — hivatást akar. Mit tehet az üzem? Kinyithatja kapuit a gyerekek előtt — lehet az nyolcadikos általános iskolás, vagy érettségi előtt álló fiatal —, hogy ismerkedjen a szakmákkal, a gépekkel, a munkásokkal. A szocialista brigádok tudnak — tudnának — sokat segíteni. Egyre jobban elterjed az egy üzem. egy iskola mozgalom. Brigádok kötnek szerződést az úttörő rajokkal. A mikulás ünnepség után, ha lépnének egyet, megmutathatnák a gyerekeknek a szakmai fogásokat, megszerettethetnék velük a munkát, jövendő életük nagyon fontos részét. A pályaválasztási tanácsadó intézet munkatársait sem felejtem el. Tudom sokat tesznek ... De munkájuk csak akkor lehet hatékony, ha az iskola, az üzem. az intézet együtt dolgozik. Nincs rosszabb dolog, mint olyan munkát végezni — olyan szakmát tanulni — amit utálunk, amij a hátunk középére sem kívánunk. A helyes pályaválasztással sok későbbi félresiklott életet lehet a helyes irányba terelni. De csak együtt: a szülő, az iskola. az üzem. Hazafi József Fotó: Bakó Jenő Korszerű körülmények között készülhetnek a villanyszerelők leendő hivatásukra. (Archív felvételeink Szekszárdon, az 505-ös szakmunkásképzőben készültek.) Augusztus vége felé járunk, s az iskola, az évnyitó már minden diák gondolataiban Pál József és kisfia helyet kapott. Felnőtt fejjel, munka mellett is egyre többen tanulnak tovább. Azonban nem sokan vannak, akik a munkapad mellől jártak a szakmunkások egyetemi előkészítőjére (népszerű nevében a SZET-re, és sikeres felvételi vizsgát tudhatnak maguk mögött. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat három dolgozója vállalta az egy év nehéz küzdelmet a SZET-en, a további évek még nehezebb küzdelme és a diploma reményében. S aki pedig már ezt is elérhető közelségben tudja, Pál József, a Pollach Mihály Műszaki Főiskola magasépítési szakának harmadéves hallgatója. Paksi otthonában találkoztunk vele, nem sokkal azelőtt, hogy az utolsó tanévet kezdi meg Pécsen. — Emlékezzünk vissza a kezdet kezdetére: hányán indultak 1976-ban az egyetemi előkészítőn? — A TÁÉV-től hárman kezdtük meg az intenzív felkészülést az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgára. Mindhármunkat felvettek: egv társamat a Budapesti Műszaki Egyetemre, engem egy másik sráccal a pécsi főiskolára. A háromból egyedül én maradtam a „ringben”, a többiek különféle problémák miatt abbahagyták a tanulást. — Hogyan fogadta a család a továbbtanulási szándékot? — Biztattak a felvételi előtt és valamennyien együtt örültünk, -mikor sikerült. Később pedig jöttek a gondok, a próbatétel, hiszen csak a hétvégeket tölthettem itthon. Nehéz ez nekem is, a feleségemnek is, itt a kétéves kisfiúnk, akit nagyon keveset látok. — Hallottam, hogy házat is épít. Hogyan tudja mindezt összeegyeztetni? — Mindent a maga idejében: tanulás a tanév alatt, az építkezés a nyári szünidőre marad. Másként nem lehet összehozni a kettőt. No, meg az építkezés jó kikapcsolódás, a kisfiam is egész nap ott van velem. — Tartja a kapcsolatot a volt munkatársaival? — Hát bizony, a kapcsolat megszakadt köztünk. Azóta ők is más munkahelyen dolgodnak, s nekem sincs időm. — Jelentett-e számára valamilyen hátrányt, hogy hu- szanhat évesen cseppent a tizenéves főisKolások közé? — Először furcsa volt. Diáktársaim valamennyien jóval fiatalabbak, s én is elszoktam már az iskolai élettől. Kollégiumban lakom, s ez is segített beilleszkednem közéjük, megtalálni a hangot velük, s a kétkezi munkát az iskolapaddal felcserélni. — Érezte-e a tanulásban, hogy nem friss érettségivel a kezében, hanem „csupán” a SZET-ről került a főiskolára? — Nem volt könnyű újból rendszeresen tanulni, ezt a tanmenetet, a nagy anyag- mennyiséget megszokni. S az az igazság, hogy a kezem is elszokott már a rajzolástól. — Anyagilag jelent-e valamilyen hátrányt, hogy újból diák lett? — Mindenképpen visszaveti az embert — pláne, ha család is van —, hiszen az át- lagkesetem nyolcvan százalékát kapom. — Azonfelül, hogy a fizetése jó részét biztosítja a vállalat, milyen kedvezményekkel segíti még tanulását? — Útiköltség- és tandíjtérítéssel, tanszervásárlási hozzájárulással. Ezeket annak idején szerződésben rögzítettük. — A főiskola elvégzése után hol dolgozik? — ígéretet kaptam, hogy közvetlen termelésirányítói munkakörben alkalmaznak. Úgy érzem, nagy előny számomra, hogy jól ismerem a vállalatot, ahol dolgozni fo3, gok, s a többéves gyakorlati munka is hasznomra válik. A két munka közti különbséget pedig most nyáron éreztem, amikor termelési gyakorlaton voltam a paksi atomerőmű lakótelepi építkezésén. Bizony furcsa volt a kőművesbrigád után műszaki kollektívában dolgozni. — Milyen útravalót tudna adni azoknak, akik most indulnak a SZET-en, vagy ilyenformán már felvették őket főiskolára, egyetemre? — Nagyon sok kitartást igényel az iskola. Az akaraterőn rengeteg múlik. Nem elég csak elkezdeni, folytatni kell, végigcsinálni! Van olyan időszak, amikor mélypontra kerül az ember, úgy érzi nem megy tovább —, de akkor sem szabad abbahagyni ! HABERSCHUSZ ERZSÉBET Fotó: Tóth László
