Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-22 / 195. szám
A^ÉPÜJSÁG 1979. augusztus 22. Moziban Uborkaszezon A Forrás antológiája Az idén állítólag kiemelkedően jó az uborkatermés. Az uborkaszezon színvonala is magasabb a sokéves átlagnál, ha ugyan ebben az esetben egyáltalán helytálló színvonalról és annak mértékéről beszélni, Nem tudom, mi más vezette az illetékeseket, mint uborkaszezoni rekorddöntés, hogy felújították az És az eső elmos minden nyomot... című NSZK filmet. Minden bizonnyal akkor is éppen olyan unalmas volt, amikor először mutatták be a magyar mozik, és akkor sem voltak sokkal többen kíváncsiak rá, mint most. Pedig ezen a nyáron úgy kezdték el játszani, hogy a filmnézők ördöge elterjesztette: izgalmas krimi. Minden bizonnyal az És akkor jött a sötétség című filmmel keverte össze az ördög, de sötétség helyett az eső jött, krimi helyett pedig melodráma pergett a vásznon. Egy tizennyolc éves német lány — jómódú polgári papa egyetlenkéje — beleszeret egy francia egyetemistába. Papa féltékeny, mesterkedik a fiú ellen. Lánya azért is. Fiú autóbalesetben meghal. A lány ezt nem tudja, ellenA Collegium Musicum hangversenye A szeszélyes időjárás miatt a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ márvány- termében került sor a Szekszárdi zenélő nyár negyedik koncertjért. Ezúttal régi kedves ismerősként a Collegium Musicum együttesét üdvözölhettük, amelynek tagjai nemcsak hazánkban, de határainkon túl is számos elismerést szereztek. Szekszárdra két külföldi út között és egy televíziós szereplés előtt érkeztek. A zenekar művészeti vezetője: Kecskés András (lant), tagjai: Stadler Vilmos (blockflőte és barokk fuvola), Szil- vássy Gyöngyvér (csemballo), Zempléni László (ütőhangszer), Kakuk Balázs (viola da gamba). Repertoárjuk a XV. századtól a XIX. század elejéig terjed. Műsoruk első részében magyar, vagy magyar vonatkozású műveket mutattak be. Ezeket többnyire egy szólamban és egy, vagy két basszuskísérettel írták. Az együttes által feldolgozott és stílusos improvizációkkal színesített változatban hangzott el Anonim: Gaude Mater Hungária (XV. sz.) Cracovia civitas (XV. sz.) Istvánffy M.: Carmina—Pardoana, Elburató (Házasító ének XVI. sz.) Nicolaus Sehmall: Sibenbürger Tanz (XVII. sz.), Balassi B.: Áldj meg minket Úristen kezdetű istenes éneke egy lengyel szoltár dallamára, Bakfart B.: O combién es lantszólóra írt szerzeménye. Szünet előtt hallhattuk még az 1630-ból származó Kájoni kódex és az 1680. táján keletkezett Vietórisz kódex néhány dalát, táncokat az Apponyi és a Linus kéziratból, két diákdalt a Sárospataki melodia- riumból — közülük az egyik Csokonai: A hatalmas szerelemnek c. versére íródott —, . majd Keuer Ferdinánd bécsi komponista Hongrois- ses c. kompozícióját, mely vérbő verbunkos zene. A műsor második részében a külföldi barokk néhány nagyobb lélegzetű műve csendült fel. Selmán Salaverde spanyol szerző Canzona a due c. művét két francia dal követte. Felejthetetlen élmény marad Telemann: D- dúr koncertje, melyben a csembaló és fuvola koncertált egymással és Händel: Mi palpita il cor (Zaklatott a szívem) c. kantátája, mely a szerző olasz kantátáinak sorozatából val. L. Z. ben elhiszi, a francia fiú elhagyta. Újra szerelmes lesz, ki másba, mint a francia fiú halálát okozó német fiúba, aki ellenben egy roppant tekintélyes gyáros sarja... Ezért papa már nem féltékeny, sőt, Ám a német fiút gyötri a leí- kiismeretfurdalás, öngyilkos lesz. Papa nem érez lelkiis- meretfurdalást, lánya boldogtalan. És az eső elmos minden nyomot. Az idő pedig kimossa ennek a filmnek még az emlékét is belőlünk, legalábbis ha a sors kegyes marad. Még egy-két hét van hátra, és vége a hivatalos uborka- szezonnak. Ahogy nézegetem a moziműsorokat, nagyobb baj addig már nem éri a filmbarátokat. VIRÁG F. ÉVA A kecskeméti — bár országos érvényű — folyóirat születésének tizedik évfordulóján Hatvani Dániel és Szekér Endre szerkesztésében megjelent a Forrás antológia. A kötet első fejezetében Példaképek, elődök címmel Sinkó Ervin, Veres Péter, Szabó Pál és Németh László levelét olvashatjuk, ezt bő versválogatás és három elbeszélés követi. A Való világ című fejezetben szemelvényeket közölnek a szerkesztők a Forrás évtizednyi szociográfiaterméséből. Részletet olvashatunk például Márkus István: Egy mai falukutató töprengéseiből, Zám Tibor: Szeszmesterek, Bormelléki zsiványsá- gok, Bánlaky Pál: A vidéki- ség tünetei című munkájából. Helyet kapott a kötetben az az interjú is, amelyet a folyóirat főszerkesztője készített Illyés Gyulával. A zárófejezetben találkozások, tanácskozások, látogatások alkalmából készült fényképeket közölnek a szerkesztők. Az antológiát Berki Viola és Kátay Mihály rajzai, Goór Imre cinkkarcai díszítik. GUTÁI ISTVÁN Rádió Emlékezés István királyra Augusztus 20-án a rádió „A magyar népköltészet hete” című sorozatban emlékezett meg az államalapító királyról. Dobos Ilona előadására a Kossuth-adó hullámhosszán került sor: „A nép- költészet István királya” címmel. Valószínűleg a hallgatók túlnyomó többségének — velünk együtt — sejtelme se volt arról, hogy első királyunk alakja a magyar mellett a német, lengyel, orosz, román, szlovák, morva, sőt még az angol népköltészetnek is szereplője. A „jó király” ismérveit István a katolikus egyháznak köszönhette, mely szentjei közé sorolta és saját maga nemzetek feletti lévén, Eu- rópa-szerte ismertté tette a nevét. Jórészt utólag, mert amit az apja nyomdokaiba lépett államszervező végzett, az elsősorban mégis csak magyar belügy volt, de sorsdöntő belügy. A törzsi arisztokrácia leverése, a kereszténység elfogadtatása, a megyeszervezet (máig élő) megteremtése, törvénykönyveinek megalkotása, a belső lázadók megfékezése több uralkodónak is elégséges munkát adott volna és teljes joggal eredményezte azt, amit az egyik krónikás írt: „neve igen nagyon elhíresedett”. Az angol népköltészetben mint Edmund és Edward hercegek, száműzött királyi sarjak befogadója szerepel. Ök Shakespeare Hamletiének esetleges előképei. Egy 1222 körüli orosz forrás keménységét említi, a lengyelek meg éppen, mint csodás körülmények közt koronát kapó „István parasztgazdáról” emlékeznek meg róla. Az ő idejében államiságuknak még kezdetén se lévő románoknak egyik kolindájában szerepel, a magyar népköltészetben pedig a pogány hitvilágig is visszautaló táltosként vagy úgy, mint a pannonhalmi altemplomban lévő állítólagos trónusának hátfájást gyógyító erőt kölcsönző szent. István király hódító hadjáratokat nem vezetett, de 1030-ban a rátörő II. Kon- rád császárt alaposan megverte. Ez a bajor népköltészetben tökéletesen visszájára fordítva bukkan fel, István lpajor kapcsolata azonban — felesége révén — kétségtelen. Dobos Ilona értékes előadása természetesen utalt arra is, hogy a népköltészetben az időrendiségnek édeskevés szerepe van, sőt nagyon gyakran a népköltészetre (bevallva-bevallatlan) támaszkodó krónikások munkáiban sincs sok. Előadását jól színesítette Csengeri Judit, Lőte Attila és Szersén Gyula közreműködése. Mindezek után és a gyűjtőcím alapján a hallgatóban joggal támad az a hit, hogy „A magyar népköltészet hete”, mint a hetek általában, hét napig tart. Átböngészi a Rádióújság 34.-ik számát és rájön, hogy téved. Hétfőn kezdődött és mire ezek a sorok megjelennek, ma van az utolsó napja. 8.25-kor zárul Keresztes Ágnes Életük — történelem című összeállításával. Ami egy kis pénteki ráadással együtt számítva is csak alig fél hét. (ordas) Kossuth-könyvek H. Varró Rózsa: m Élővilág és társadalom H. Varró Rózsa könyve a biologizmusról és annak bírálatáról igen aktuális kötet. A Kossuth Kiadó igen jó szolgálatot tett megjelentetésével. Napjaink tudományostechnikai fejlődésének fényében különösen világos az élővilág és a társadalom elválaszthatatlanul szoros kapcsolata. Ezt természetesen már eleink is felismerték, de a kapcsolat mibenlétét és összefüggéseit sokféleképpen magyarázták. A könyv végigkíséri a naturalizmus és benne a biolo- gizmus történeti fejlődését, kezdve annak haladó formáival, amelyek szorosan kapcsolódtak a polgári forradalmakhoz. Olvashatunk a könyvben a francia felvilágosodás társadalomelméleti naturalizmusáról, majd Herbert és Spencer evolucionizmusá- ról, a polgári filozófia hanyatlásáról és a biologizmus legszélsőségesebb reakciós kinövéséről, a fajelméletről. Külön fejezet részletesen tárgyalja a marxizmus válaszát a természet és a társadalom viszonyának kérdéseire. • A könyv jól tájékoztat napjaink áramlatai között, mindegyiknek marxista kritikáját is adva. Csak néhány vonatkozást emelünk ki a könyvből ízelítőül. A malthu- sianizmus és a túlnépesedés néhány jelenlegi problémája, Freud és Lorenz felfogásának egybecsengése és különbözősége, biologizmus a nemek viszonyának felfogásában. Úgy hisszük, hogy már ezek a témák is felkelthetik, nemcsak a szakemberek érdeklődését a könyv iránt. Magyar vándorkiállítás Franciaországban „A kelták Magyarországon” címmel dokumentációs kiállítás anyagát állította össze a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztálya a Kulturális Kapcsolatok Intézetének megbízásából. A Párizsi Magyar Intézet részére készített kelta műtárgymásolatok — amelyeket Franciaország több városában mutatnak be az ősz folyamán — érzékletesen szemléltetik a gall—kelta törzsek közötti kapcsolatokat. A kiállítás anyaga a napokban érkezik a francia fővárosba. Pannonhalma kincsei Ezrék tekintették meg Pannonhalma háromnapos látványosságát, az arany- és ezüst- kincsek, régi iratok, oklevelek kiállítását. Ismét látható volt az 1001-ben keltezett pannonhalmi alapítólevél, ebben írja István király, hogy a Géza fejedelem által megkezdett kolostorépítést befejezte. Tévénapló Michelangelo Szép az olaszok Michelangelo-filmje, jó ügyet szolgál jól. amikor mesterműveket hoz szemközeibe esetenként olyan részleteket is megmutatva, amiket eredetiben sem láthatunk meg mindig. Igaz, hogy .nekem nem tetszik Irving Stone — népszerűsítő Michelangelo- könyve magyarul is megjelent — szövege, folyton a gazdag amerikait érzem benne, aki úgy véli, a lelkesedés jogát is megvásárolta. De lelkesedéséből hiányzik a szakszerűség, csaik a művek felszínét érzékeli, pedig Michelangelóról igazán el lehet mondani, hogy teljes világ, egy egész kultúra. Azt pedig nagyon nem szeretem, amikor a kispolgári értetlenség bárgyú anekdotákkal igyekszik olyan művek közelébe férkőzni, amelyek az emberi szellem legnagyobb teljesítményei. De hát ez az én véleményem, amelynek nincs kötelező érvénye, aki másként gondolkozik, ettől még lehet becsületes állampolgár, derék családapa. Mert a film nemes haszna vitathatatlan, s egyformán örömöt jelent azoknak, akik viszontlátják a Dávidot és a íab- szolgaszobrokat, s azoknak is, akik most ismerkednek velük. Nem is ez a gondom. Az nagyon örvendetes, hogy megvásároljuk ezeket a filmeket, de miért nem készülnek hasonlók nálunk is? Szívesen hangoztatjuk, hogy fiataljaink eljutnak Drezda, Berlin múzeumaiba, megcsodálják a meisseni dómot, ami egy Expressz- színvonalú idegenvezetéssel is élményt jelent. De értéküknek megfelelően becsüljük-e saját kincseinket? Évekkel ezelőtt nagyon szép filmet készítettek az esztergomi Suky Benedek kehelyről, bizonyítja, hogy egyetlen műtárgy is témája lehet egy filmnek. De azóta vajmi kevés történt. A tv igyekszik bemutatni mai művészetünket, igaz. hogy néha olyan lelkes szöveg kíséri kezdő keramikusok igyekezetét is, ahogy Irving Stone beszél Michelangelóról, de mértéktartó, szakszerű művészeti filmmel nagyon ritkán találkozunk. amelyik bemutatna egy-egy műemléki együttest, vagy mesterművet. A balatonkeresztúri freskók vagy Maulbertsch sümegi képei, jó néhány múzeumunk készen kínálja a lehetőséget, s a témának az is előnye, hogy nem lehet elrontani, ahogy a Michelangelo-filmet sem — gondoskodott erről a mester. Azt is gyakran emlegetjük, hogy hazánkban utazni bizony nem könnyű, főleg annak, akinek nincs gépkocsija. De a szállásgondok az autósoknak is nehézséget jelentenek, s Tolnából eljutni például Jákra vagy Égerbe, mindenképp két-három napos túra. De legalább ilyen nehézséget jelent, hogy felületesen, vagy úgy sem ismerjük művészeti értékeinket, mert ha jelennek is meg útikönyvek — minőségük ugyan nagyon egyenetlen — hiányzik' a figyelem felkeltése, s az utas legtöbbször csak a beidegzett látnivalókig jut el, s a kötelező penzum után azt keresi, hogy hol kap egy üveg sört. A tv-nek itt — úgy gondolom — nagyobb lenne a szerepe. Ugyan ki nem örül annak, hogy szemtől szembe állhat Michelangelo szobraival? De a sümegi freskók, az egregyi. türjei román emlék, Csempeszkopács, Mánfa, Lébény. Velemér európai színvonalat képvisel. Persze, maradjon Michelangelo, a filmsorozat az olasz múzeumokról, de itthon is lenne mit tenni, azonkívül, hogy panaszkodunk pusztuló műemlékeink miatt. Csányi L. Együtt a gyermekekért Nemzetközi gyermekév az idei, vége-hossza sincs a gyermekeknek, a gyermekekért rendezett eseményeknek, műsoroknak, találkozóknak, vagy akcióknak. A számtalan rendezvény sorába állítva, talán nem is feltűnő a televízió vasárnap esti műsora, amely „Dalok a világ gyermekei számára” címmel került bemutatásra. Ha csak a showműsort nézzük, az is említésre méltó. A popzene világklasszisai léptek egy műsoron belül színpadra. Az alig egyórás adásban megfért egymás mellett a több mint másfél évtizede világhírű Bee Gees együttes és az együttesből azóta kivált Andi Gibb — a három fivér egyike — de elfért a világhírű svéd együttes, az Abba is. Mellettük olyan nevek, mint Elton John, vagy Donna Summer garantálták a biztos sikert. A műsor mégsem elsősorban ezért érdemel szót. hanem azért, mert a szövegírók. a zeneszerzők és az előadók az elhangzott dalok teljes bevételét felajánlották az UNICEF, a világ gyermekei számára. Nem kis ösz- szegről. több mint százmillió dollárról van eddig szó. Tamási „Ha kenyér van,... ... minden van, ... ha kenyér nincs, semmi nincs” — vallja Pintér János pékmester. A Csongrádban élő mestert a munkapad nagy öregjei sorozatban mutatta be a televízió szerdán, kora délután. A kenyér, az élet mindig fontos volt az országban.' Sokszor nem volt és akkor semmi sem volt. így kapcsolódik Pintér János vallomása a múlthoz, ahhoz az időhöz, melyet szívesen elfelejtene mindenki. Azt mondja a mester: A kenyérnek mindig, ősidők óta, szinte vallási, rituális ereje volt, ha leejtettek egy darabot a földre, felvették, megcsókolták, megették. Hol van már ez a becs, a kenyér iránti áhítat? Már unalomig szajkózzuk: rengeteg „életet” dobunk el. Az sem lehet mentségünk, hogy időnként a sütőipar keletien. ragacsos, élvezhetetlen kenyeret küld a boltokba. De. amikor látjuk, hogy a gyerekek az utcán kenyérrel labdáznak, akkor nem a rossz minőség, hanem a könnyen kapott kenyér, a biztonság, a pazarlás árulkodik. Pásztor Ferenc szerkesztő-riporter rákérdezett az idős mesterre, mi a véleménye a gyárról, az ottani kenyérről. És tudva tudott, hogy Pintér mester jobbat készít, de becsüli kollégái munkáját. Evett már gépdagasz- totta-sütötte kenyeret, tudja, hogy az nem kézzel, nem olyan verejtékkel készül, a gyáriaknak könnyebb dolga van — könnyebb a kenyerük is. Pintér János pékmester egy másik mondata is közkeletűvé válhatna: „Vevőim nern tudják, hogy én mennyit dolgozom, azért, hogy friss, ropogós kenyeret adjak. Nem is kell nekik tudni, csak az a fontos; jó minőséget kapjanak.” Ezt kellene megtanulni a gyári pékeknek, minden szakembernek a maga munkapadjánál. Hazafi József Jövő héten a Háztűznéző című, színes, szinkronizált szovjet filmszatíráról Írunk
