Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-19 / 194. szám
1979. augusztus 19. Képújság 7 Cél a munkához való szocialista viszony erősítése Kenyerünk, múltunk Beszélgetés Deli Sándorral, az SZMT titkárával — A szocialista munkaverseny- mozgalom szervezésében a szak- szervezetek mindig kiemelkedően fontos szerepet töltöttek be. Jelen időszakban miben látja a munkaverseny-mozgalom szervezésének legfontosabb tennivalóját? — Két szempontból is érzékelhetjük a minőségi fejlődés jegyeit. Az egyik ilyen volt a munkaverseny-mozgalom minden eddigit meghaladó politikai tartalma, a versenyben részt vevők mély politikai elkötelezettsége, kiállása a szocializmus, kommunizmus építésének ügye iránt. A megváltozott minőség jelentkezett abban is, hogy a mennyiségi túlteljesítések érdekében tett vállalásoktól a minőség, a takarékosság és a hatékonyság irányába tették meg a munkáskollektívák vállalásaikat. A fentieket azért láttam szükségesnek elmondani, mert a jelenlegi helyzetben, tehát a XII. kongresszus, valamint a hazánk felszabadulásának 35. évfordulójára kibontakozó versenymozgalom során ezeket a jegyeket még tovább kell erősíteni. A szakszervezeti mozgalom feladatait ezek szem előtt tartásával lehet és kell meghatározni. Ha a most kibontakozó munkaverseny-mozgalom politikai tartalmát és célját próbáljuk meghatározni, akkor azt kell mondanunk, hogy legfőbb társadalmi törekvésnek, tehát politikai tartalmának a munkához való szocialista viszony erősítését tartjuk. Gazdasági tartalma a népgazdasági egyensúly javítása, a hatékonyság. a minőség és a takarékosság szempontjainak rparadéktalan érvényre juttatása minden üzemben, minden munkahelyen. — A szocializmus építését magasabb szinten folytatjuk, mint fél évtizeddel ezelőtt. Mondhatnám úgy is, magasabb osztályba léptünk. így némileg módosul a munkaverseny szerepe »is. Beszéljünk erről is. — Való igaz. a szocializ. mus építése során elért eredményeink szükségessé teszik, hogy az adott helyzetnek megfelelően határozzuk meg napi konkrét feladatainkat, így van ez a munkaverseny- mozgalommal kapcsolatban is. Csak a kérdés lényegét érintve mondom el. hogy még az 1979-es évek elején is helyénvaló volt a munkaverseny-mozgalom elé olyan célokat tűzni, hogy a termelő- munkában elsősorban a mennyiség növelésére helyeződjön a fő súly. Ha a termeléssel kapcsolatos feladatainkat ugyanígy határoznánk meg a mai helyzetben, az egyenesen káros lenne és nem segítené a népgazdasági egyensúly javítását, tehát ellentétes lenne az össztársadalmi érdekkel, de az egyes dolgozók érdekeivel is. Ezért vált szükségessé a hatékonyság. a minőség, a takarékosság kérdéseinek a középpontba állítása. A munkaverseny-mozgalom szocialista életmódot, a szocialista munkamorált alakító célkitűzései is. ha a megfogalmazásban nem is. de tartalmukban mindenképpen magukon hordozzák a minőségi változások jegyeit. A „szocialista módon élni” jelszó kapcsán néhány évvel ezelőtt valamennyien kielégítőnek fogadtuk el azt, hogy a brigádtagok segítséget nyújtottak egymás nagyobb jelentőségű egyéni vagy családi céljainak megvalósításához, pl. házépítés stb. Ma már senki sem értelmezi ilyen szűkén. A szocialista módon élni jelszó a korábban meghatározott feladatok mellett azt is jelenti hogy elsősorban nagyobb kollektívák érdekében fejtenek ki tevékenységet. Ennek eredményei Tolna megyében is nagyon szépen tükröződnek. Hasonló tapasztalatokat szerezhetünk a .szocialista módon tanulni” jelszó értelmezésével kapcsolatban is. hiszen a korábbi időszakokban csak minimális elvárásokat fogalmaztunk meg ebben a kérdésben, többek között azt. hogv a szocialista brigádok tagjai közül minél többen feiezzék be az általános iskolát, illetve az általános iskolai végbizonvítvány birtokában szerezzenek szakmai képzettséget. Fpladatvolt még az alapvető politikai műveltség elsajátítása Ha ezt a kérdést ma vizsgáljuk, akkor el kell moridanunk. ho?v változatlanul feladat maradt fnipg a 40 év alatti korosz- tálvnál. az általános iskolai végbizonvítvánv megszerzése. De a szakmai kénzettség megszerzésénél már lényegesen emeltebb követelményszintek jelentkeznek, így elsősorban a megszerzett szakmai ismeretek emelése, tehát a továbbképzés, és egyre inkább napirendre kerül a második. harmadik szakma elsajátításának szükségessége. A politikai műveltség megszerzésénél is azt kell mondanunk, hogy egyre nagyobb számmal találunk a munkás- kollektívákban olyan embereket. akiktől a közgazdasági és politikai ismeretek megszerzését már nem alapfokon várjuk el. — Az eddig elmondottakból világosan kitűnik, hogy a munkaverseny-mozgalom tulajdonképpen túljutott a mennyiségi szemléleten, és egyre inkább a minőségi jegyeknek kell dominálni. Ennek megfelelően a fizikai erőfeszítést is mindinkább a szellemi erőfeszítésnek kell felváltani. Hogyan jelentkezik ez üzemi szinten? — Valóban, az eddig elmondottakból le lehet és le is kell vonni azt a következtetést, hogy a munkaverseny- mozgalom szervezésében jobban kell dominálni a szellemi tényezőknek. Ez tulajdonképpen a szervezés minden szintjére igaz. Kezdjük ott, hogy az üzemek többségében nem szükséges a tervek mennyiségi túlteljesítése, de egyértelműen feladat a takarékos gazdálkodás szempontjából az anyag- és eszköz- gazdálkodás hatékonyságának növelése, az energiatakarékosság, általában mindennemű költségtényező csökkentése. Másik oldalról éppen a nagyobb árbevétel biztosítása érdekében, a lehetőség legjobb minőségi kihozatala is olyan cél, mely minden gazdasági egységnél jelentkezik. Mit kell tenni tehát a munkaverseny szervezésénél? Első lépésként azt, hogy alaposan elemezni kell a gazdasági helyzetet, ennek alapján meg kell határozni azokat a célokat. feladatokat, amelyek teljesítésében a munkaverseny- vállalások segítséget jelenthetnek. Hát ez az első jelentkezése a szellemi munkának a munkaversenyben. — Gazdasági életünkben napjainkban az eredmények mellett vannak gondjaink is. A munkaverseny-mozgalom kiszélesítése enyhíteni tud a gondokon. Hogyan határozhatók meg ezen a téren a szakszervezetek feladatai? — A fenti kérdés napi konkrét helyzetünkre vonatkozik, ezért úgy gondolom, hogy a válasznak is ennek megfelelően, konkrétnak kell lennie, tehát az 1979. évi munkaversenynek, a XII. kongresszus tiszteletére kibontakozó kezdeményezésekkel. illetve az ehhez kapcsolódó szakszervezeti feladatokkal kell foglalkozni. Mi úgy látjuk, az eddigi kezdeményezések alapján, hogy a kongresszusi munkaverseny kibontakozása néhány vonatkozásában eltér a korábbitól. Az egyik ilyen eltérés, maga a verseny időtartama. Ami azt jelenti, hogy napjainktól, 1980. december 31-ig tart. Csak így biztosítható, hogy hosszabb távú feladataink megoldását segítsük. Ismét csak a konkrét, jelenlegi; gazdasági helyzetünkkel hozom összefüggésbe a versenynek azt a sajátosságát, hogy az önkéntességnek és az irányítottságnak is. megfelelő mértékben kell érvényesülni. Ügy gondolom, az önkéntesség kérdését nem szükséges különösebben megmagyarázni. azt értjük alatta, ami természetes, hogy a munkáskollektívák, de az egyes dolgozók részvétele is, teljesen önkéntes alapon, saját elhatározásukból történt. A verseny irányítottsága azonban, úgy gondolom, szükséges. hogy kihangsúlvozásra kerüljön. Itt tulajdonképpen arról van szó. amit korábban többször is említettem, hogy a verseny célját az üzemekben nagyon pontosan kell meghatározni. Az 1979. augusztus 12-én napvilágot látott SZOT— KISZ KB közös felhívás, úgy gondolom világosan megfogalmazta azokat a népgazdasági célokat, melynek elérésében jelentős segítséget, nagy Dolitikai hozzájárulást tud adni a versenymozgalom mind szélesebb körű kibontakoztatása. A Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa és a szakmai megyebizottságok is minden lehetséges módon segíteni kívánják az üzemi kollektívákat, a szakszervezeti tisztségviselőket, e feladat ellátásában. A kemence,• ahol nem is olyan régen még süU a kenyér A néni szikár, fejkendős és feketébe öltözött. Még tudja mi a hambár, a szuszék és a pejvás. Hetente kétszer sütött kenyeret a sütöházban. ott. ahol a csonkakúp alakú kemence áll. A lisztet, a szárazmalom kerengő sátrában lovakkal őrlette, s csíkos monogramos háziszövésű zsákokban őrizte. Ö még használta a fátyol, meg a ritka szitát. A néni, aki szikár és fejkendős, még emlékszik pöttömnyi korára, mikor tanulta a kenyérdagasztást, s kicsiny kezével markolászta a teknőben a tésztát. Még emlékszik a jó szagú, tiszta, háziszőttes kendőre és a szakajtóra. A néni, akinek már száraz és göcsörtös a keze, emlékszik, hogy őrletés előtt árpával keverték az ocsut, valamikor régen, harminc- kettőben. A néni, aki már nagyanyó, még ette a maga sütötte kenyeret, meg kistestvérét a kiscipót, s a mindennapi kenyérre zsírt kent, meg szilvalekvárt. A néni, aki már dédanyó, takargatja és félti a szakajtó- kendőbe borított gyári kenyeret. Neki nem kell magyarázni, hogy hogyan lesz a búzából kenyér. A nagyanyó, aki most már igen-igen keveset eszik, ilyenkor a kenyér ünnepén friss lisztből készült új kenyeret kap. Az unokája hozza, tiszteletből, megszokásból és szeretetből. „Ez az igazi aranyom. Megszegjük, megkóstoljuk, s ami marad, eltesszük máskorra” — mondja a mama, aki már dédanyó, s kendője kötőjét hátrabillentve leül a karfás székbe, amiben gondolkodni szokott. Bóbiskol egy sort, s csak akkor eszmél, mikor szólunk neki: Édesanyám, szeljen nekem kenyeret! D. VARGA M. Ofíregí beszélgetés — Mi itten kérem szépen megcsináltuk a kisamerikát. Valamikor alföldi kubikosok voltak az őseink. A puszta életükön meg a sok gvere- ken kívül másuk nemigen volt. Máma? Nézzen körül Ne mondjak én semmit Láthatja. Autó. tv. új házak. Egy lakodalomban 50—60 ezer forintot táncolnak össze a fiatalok. Régen az elődök csak oda jutottak el, ahova a munka miatt, a kenyér után kellett nekik menni. A maiak? Úgy mennek Csehszlovákiába, Lengvelország- ba. mintha a szomszéd faluba mennének. De .Nyugatra is. — A boltunk az nagvon rossz. Az egerek agyonfur- kálták a falait. De amúgy van benne minden. — Ne szépítse a dolgot Ró- zsika Mondjuk csak meg őszintén az elvtársnak, hogy nem vagyunk megelégedve az ellátással. Ez a bolt öt-hat éve rendes vegyesbolt volt. Még ruházati cikket is lehetett kapni benne. Azt kivonták belőle, aztán még sok mást is. Ha valaki mondjuk egy cipőtisztító kefét akar venni, akkor Iregre kell utazni érte. — Én nem így gondoltam. Cukor, liszt, kenyér ... ilyesmit számítottam. Azt, ami a háztartáshoz kell. — Az mondjuk megvan. De megszoktuk, hogy más is volt. Az most hiányzik. Lovas kocsi jön. Szalmával hanyagul megrakva. Nagy csomókban hullik az útra az alomnakvaló. Intek a kocsisnak. Az legyint: ,Van bőven.” „Dinnyét vegyenek! Itt a finom, mézes cecei dinnye! Sárga is görög is!” Wartburg áll meg az utcasarkon. Szikár férfi száll ki belőle. Felnyitja az ajtót. Kis sámlit tesz az út közepére, rá a mérleget és már működik is a bolt. Sorra jönnek az asz- szonyok. — Éppen jót szólított meg — mondja Alcsok Antalné. — Én vagyok a felvásárló. Én tudok sok mindent mondani az újiregiekről. Először is azt mondom, hogy dolgos emberek laknak itt. De kell is dolgozni. Itt nem lehet mindent a boltban megkapni. Á zöldségfélét, gyümölcsöt mindenkinek magának kell megtermelni. Szép nagy porták vannak. Olyika ki- lencszáz öles. Van vele munka. Húst se lehet nálunk kapni, ezért aztán sok a baromfi a házaknál. Nagyon megy a disznótartás is. Van kijáró konda is. Soknak van göbéje kettő, három, négy is. Kinek hogyan. Ereje, tehetsége szerint. Két-három hízót is vágunk. Persze jut eladásra is. Jut a gyümölcsből is. Azt is szépen szoktam felvásárolni. Aztán van bőven tojás. Tavaly dicséretet kaptam a bodzabogyó felvásárlásáért. Ügy néz ki. hogy az idén is lesz sok. Most várom a ládákat. Ha megjönnek, akkor kezdem az átvételt. A bogyó már érik. Mindig kérdezik már az emberek, hogy lehet-e hozni. Háromötvenet fizetünk kilójáért. Megéri foglalkozni vele. Én árulom a tápot is. A saját házamnál. Reggel, este vagy napközben, ha jönnek mindig kiszolgálok mindenkit. Nincsen nyitva tartási idő kikötve. Ugyanígy van a gázzal is. A kertünkben van a két tároló megépítve, ötvenöt palackom van. Rövidesen több lesz. mert ez már kevés. Szinte minden házban van már gáz. Hogy az mennyi? Talán van 160 —170 ház és olyan 140 vagy 150-ben van palack. így sac- colom. Közben a kézbesítőt is a dinnyéshez csalja a mézédes csábítás. No meg az a szándék, hogy egy kis tápot „kézbesítsen” magának, de Alcsóknét, az eladót a beszélgetésünk a dinnyésnél rekesztette. — Én csak helyettesítem az igazi kézbesítőt — mondja Tőzsér Imréné. — Ha szükség van rám, akkor vállalok beugrásokat. Elég sok munka van. Egyebek mellett 120 napilapot hordok szét. Főleg Népújság és Népszabadság van. Egy asszony megint hibákra tereli a szót. — Itt van a szép kis presz- szónk. Van benne fagylaltgép is, de nem jó a hűtője, ezért aztán nincs fagyi. Én nem értek hozzá, de nem hiszem. hogy lehetetlenség azt a micsodát megcsinálni. Vagy majd talán télre? Aztán jó volna, ha valami munkát kitalálnának az asszonyoknak. A háztáji nagyon leköt minket. Meg kell a zöldséget, a húst termelni. Vidékre járni ezért nem tudunk, de lenne annyi időnk, hogy még valamit itt helyben csinálnánk. Akár otthon, mint bedolgozó, vagy úgy, hogy az üresen álló iskolában berendeznének valamit. Ott volna hely bőven. Az iregi tanácsnál — vele társközség Üjireg — megtudom, hogy a kis falucska erősen tartja magát. Lakossága nem fogy, két éve megalakították a törpevízmű- társulást, azóta már nagyon sokan bevezették a vizet, 1979-ben öt lakásépítésre kértek engedélyt. Az óvodába harmincnál több gyerek jár. (Az iskolát Iregre kör- zetesítették.) Az óvodások száma mutatja a faluban élő fiatalok viszonylag nagy számát is. — Családias kis község ez. Nem vagyunk sokan, mindenki mindenkit ismer meg aztán elég kiterjedtek a rokonságok is. Sokféle módon kapcsolódunk egymáshoz. Aztán jó a falu fekvése is. Fél óra alatt kényelmesen a Balatonon vagyunk, másfél óra Pest. Közel van Szek- szárd Dombóvár, Tamási. Tamásiban az Orionnál az állami gazdaságnál jó munkahelyünk van. Szóval nem vagyunk a világ zajában, de nem vagyunk az isten háta- mögött sem. CZAKÖ SÁNDOR Finom, mézédes a dinnye