Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-19 / 194. szám

1979. augusztus 19. Képújság 7 Cél a munkához való szocialista viszony erősítése Kenyerünk, múltunk Beszélgetés Deli Sándorral, az SZMT titkárával — A szocialista munkaverseny- mozgalom szervezésében a szak- szervezetek mindig kiemelkedően fontos szerepet töltöttek be. Je­len időszakban miben látja a munkaverseny-mozgalom szer­vezésének legfontosabb tenni­valóját? — Két szempontból is ér­zékelhetjük a minőségi fejlő­dés jegyeit. Az egyik ilyen volt a munkaverseny-mozga­lom minden eddigit meghala­dó politikai tartalma, a ver­senyben részt vevők mély politikai elkötelezettsége, ki­állása a szocializmus, kom­munizmus építésének ügye iránt. A megváltozott minő­ség jelentkezett abban is, hogy a mennyiségi túlteljesí­tések érdekében tett vállalá­soktól a minőség, a takaré­kosság és a hatékonyság irá­nyába tették meg a munkás­kollektívák vállalásaikat. A fentieket azért láttam szük­ségesnek elmondani, mert a jelenlegi helyzetben, tehát a XII. kongresszus, valamint a hazánk felszabadulásának 35. évfordulójára kibontakozó versenymozgalom során eze­ket a jegyeket még tovább kell erősíteni. A szakszerve­zeti mozgalom feladatait ezek szem előtt tartásával lehet és kell meghatározni. Ha a most kibontakozó munkaver­seny-mozgalom politikai tar­talmát és célját próbáljuk meghatározni, akkor azt kell mondanunk, hogy legfőbb társadalmi törekvésnek, te­hát politikai tartalmának a munkához való szocialista vi­szony erősítését tartjuk. Gaz­dasági tartalma a népgazda­sági egyensúly javítása, a ha­tékonyság. a minőség és a takarékosság szempontjainak rparadéktalan érvényre jutta­tása minden üzemben, min­den munkahelyen. — A szocializmus építését ma­gasabb szinten folytatjuk, mint fél évtizeddel ezelőtt. Mondhat­nám úgy is, magasabb osztályba léptünk. így némileg módosul a munkaverseny szerepe »is. Be­széljünk erről is. — Való igaz. a szocializ. mus építése során elért ered­ményeink szükségessé teszik, hogy az adott helyzetnek megfelelően határozzuk meg napi konkrét feladatainkat, így van ez a munkaverseny- mozgalommal kapcsolatban is. Csak a kérdés lényegét érintve mondom el. hogy még az 1979-es évek elején is he­lyénvaló volt a munkaver­seny-mozgalom elé olyan cé­lokat tűzni, hogy a termelő- munkában elsősorban a mennyiség növelésére helye­ződjön a fő súly. Ha a ter­meléssel kapcsolatos felada­tainkat ugyanígy határoznánk meg a mai helyzetben, az egyenesen káros lenne és nem segítené a népgazdasági egyensúly javítását, tehát el­lentétes lenne az össztársa­dalmi érdekkel, de az egyes dolgozók érdekeivel is. Ezért vált szükségessé a hatékony­ság. a minőség, a takarékos­ság kérdéseinek a középpont­ba állítása. A munkaver­seny-mozgalom szocialista életmódot, a szocialista mun­kamorált alakító célkitűzései is. ha a megfogalmazásban nem is. de tartalmukban mindenképpen magukon hor­dozzák a minőségi változások jegyeit. A „szocialista mó­don élni” jelszó kapcsán né­hány évvel ezelőtt vala­mennyien kielégítőnek fogad­tuk el azt, hogy a brigádta­gok segítséget nyújtottak egymás nagyobb jelentőségű egyéni vagy családi céljainak megvalósításához, pl. házépí­tés stb. Ma már senki sem értelmezi ilyen szűkén. A szocialista módon élni jelszó a korábban meghatározott feladatok mellett azt is jelen­ti hogy elsősorban nagyobb kollektívák érdekében fejte­nek ki tevékenységet. Ennek eredményei Tolna megyében is nagyon szépen tükröződ­nek. Hasonló tapasztalatokat szerezhetünk a .szocialista módon tanulni” jelszó értel­mezésével kapcsolatban is. hiszen a korábbi időszakok­ban csak minimális elvárá­sokat fogalmaztunk meg eb­ben a kérdésben, többek kö­zött azt. hogv a szocialista brigádok tagjai közül minél többen feiezzék be az álta­lános iskolát, illetve az álta­lános iskolai végbizonvítvány birtokában szerezzenek szak­mai képzettséget. Fpladatvolt még az alapvető politikai mű­veltség elsajátítása Ha ezt a kérdést ma vizsgáljuk, akkor el kell moridanunk. ho?v változatlanul feladat maradt fnipg a 40 év alatti korosz- tálvnál. az általános iskolai végbizonvítvánv megszerzése. De a szakmai kénzettség megszerzésénél már lényege­sen emeltebb követelmény­szintek jelentkeznek, így el­sősorban a megszerzett szak­mai ismeretek emelése, tehát a továbbképzés, és egyre in­kább napirendre kerül a má­sodik. harmadik szakma el­sajátításának szükségessége. A politikai műveltség meg­szerzésénél is azt kell mon­danunk, hogy egyre nagyobb számmal találunk a munkás- kollektívákban olyan embe­reket. akiktől a közgazdasági és politikai ismeretek meg­szerzését már nem alapfokon várjuk el. — Az eddig elmondottakból vi­lágosan kitűnik, hogy a munka­verseny-mozgalom tulajdonkép­pen túljutott a mennyiségi szem­léleten, és egyre inkább a minő­ségi jegyeknek kell dominálni. Ennek megfelelően a fizikai erő­feszítést is mindinkább a szelle­mi erőfeszítésnek kell felváltani. Hogyan jelentkezik ez üzemi szinten? — Valóban, az eddig el­mondottakból le lehet és le is kell vonni azt a következ­tetést, hogy a munkaverseny- mozgalom szervezésében job­ban kell dominálni a szellemi tényezőknek. Ez tulajdonkép­pen a szervezés minden szintjére igaz. Kezdjük ott, hogy az üzemek többségében nem szükséges a tervek mennyiségi túlteljesítése, de egyértelműen feladat a taka­rékos gazdálkodás szempont­jából az anyag- és eszköz- gazdálkodás hatékonyságának növelése, az energiatakaré­kosság, általában mindenne­mű költségtényező csökken­tése. Másik oldalról éppen a nagyobb árbevétel biztosítása érdekében, a lehetőség leg­jobb minőségi kihozatala is olyan cél, mely minden gaz­dasági egységnél jelentkezik. Mit kell tenni tehát a munka­verseny szervezésénél? Első lépésként azt, hogy alaposan elemezni kell a gazdasági helyzetet, ennek alapján meg kell határozni azokat a célo­kat. feladatokat, amelyek tel­jesítésében a munkaverseny- vállalások segítséget jelent­hetnek. Hát ez az első jelent­kezése a szellemi munkának a munkaversenyben. — Gazdasági életünkben nap­jainkban az eredmények mellett vannak gondjaink is. A munka­verseny-mozgalom kiszélesítése enyhíteni tud a gondokon. Ho­gyan határozhatók meg ezen a téren a szakszervezetek felada­tai? — A fenti kérdés napi konkrét helyzetünkre vonat­kozik, ezért úgy gondolom, hogy a válasznak is ennek megfelelően, konkrétnak kell lennie, tehát az 1979. évi munkaversenynek, a XII. kongresszus tiszteletére ki­bontakozó kezdeményezések­kel. illetve az ehhez kapcso­lódó szakszervezeti felada­tokkal kell foglalkozni. Mi úgy látjuk, az eddigi kezde­ményezések alapján, hogy a kongresszusi munkaverseny kibontakozása néhány vonat­kozásában eltér a korábbitól. Az egyik ilyen eltérés, maga a verseny időtartama. Ami azt jelenti, hogy napjainktól, 1980. december 31-ig tart. Csak így biztosítható, hogy hosszabb távú feladataink megoldását segítsük. Ismét csak a konkrét, jelenlegi; gazdasági helyzetünkkel ho­zom összefüggésbe a ver­senynek azt a sajátosságát, hogy az önkéntességnek és az irányítottságnak is. megfele­lő mértékben kell érvénye­sülni. Ügy gondolom, az ön­kéntesség kérdését nem szük­séges különösebben megma­gyarázni. azt értjük alatta, ami természetes, hogy a munkáskollektívák, de az egyes dolgozók részvétele is, teljesen önkéntes alapon, sa­ját elhatározásukból történt. A verseny irányítottsága azonban, úgy gondolom, szük­séges. hogy kihangsúlvozásra kerüljön. Itt tulajdonképpen arról van szó. amit korábban többször is említettem, hogy a verseny célját az üzemek­ben nagyon pontosan kell meghatározni. Az 1979. augusztus 12-én napvilágot látott SZOT— KISZ KB közös felhívás, úgy gondolom világosan megfo­galmazta azokat a népgazda­sági célokat, melynek eléré­sében jelentős segítséget, nagy Dolitikai hozzájárulást tud adni a versenymozgalom mind szélesebb körű kibonta­koztatása. A Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa és a szakmai megyebizottságok is minden lehetséges módon segíteni kívánják az üzemi kollektí­vákat, a szakszervezeti tiszt­ségviselőket, e feladat ellátá­sában. A kemence,• ahol nem is olyan régen még süU a kenyér A néni szikár, fejkendős és feketébe öltözött. Még tudja mi a hambár, a szuszék és a pejvás. Hetente kétszer sütött kenyeret a sütöházban. ott. ahol a csonkakúp alakú kemence áll. A lisztet, a szárazmalom kerengő sátrában lovakkal őr­lette, s csíkos monogramos háziszövésű zsákokban őrizte. Ö még használta a fátyol, meg a ritka szitát. A néni, aki szikár és fejkendős, még emlékszik pöttömnyi korára, mikor tanulta a kenyérdagasztást, s kicsiny kezével markolászta a teknőben a tésztát. Még emlékszik a jó sza­gú, tiszta, háziszőttes kendőre és a szakajtóra. A néni, aki­nek már száraz és göcsörtös a keze, emlékszik, hogy őrletés előtt árpával keverték az ocsut, valamikor régen, harminc- kettőben. A néni, aki már nagyanyó, még ette a maga sü­tötte kenyeret, meg kistestvérét a kiscipót, s a mindennapi kenyérre zsírt kent, meg szilvalekvárt. A néni, aki már dédanyó, takargatja és félti a szakajtó- kendőbe borított gyári kenyeret. Neki nem kell magyarázni, hogy hogyan lesz a búzából kenyér. A nagyanyó, aki most már igen-igen keveset eszik, ilyen­kor a kenyér ünnepén friss lisztből készült új kenyeret kap. Az unokája hozza, tiszteletből, megszokásból és szeretetből. „Ez az igazi aranyom. Megszegjük, megkóstoljuk, s ami ma­rad, eltesszük máskorra” — mondja a mama, aki már déd­anyó, s kendője kötőjét hátrabillentve leül a karfás székbe, amiben gondolkodni szokott. Bóbiskol egy sort, s csak akkor eszmél, mikor szólunk neki: Édesanyám, szeljen nekem ke­nyeret! D. VARGA M. Ofíregí beszélgetés — Mi itten kérem szépen megcsináltuk a kisamerikát. Valamikor alföldi kubikosok voltak az őseink. A puszta életükön meg a sok gvere- ken kívül másuk nemigen volt. Máma? Nézzen körül Ne mondjak én semmit Lát­hatja. Autó. tv. új házak. Egy lakodalomban 50—60 ezer forintot táncolnak össze a fiatalok. Régen az elődök csak oda jutottak el, ahova a munka miatt, a kenyér után kellett nekik menni. A maiak? Úgy mennek Cseh­szlovákiába, Lengvelország- ba. mintha a szomszéd falu­ba mennének. De .Nyugatra is. — A boltunk az nagvon rossz. Az egerek agyonfur- kálták a falait. De amúgy van benne minden. — Ne szépítse a dolgot Ró- zsika Mondjuk csak meg őszintén az elvtársnak, hogy nem vagyunk megelégedve az ellátással. Ez a bolt öt-hat éve rendes vegyesbolt volt. Még ruházati cikket is lehe­tett kapni benne. Azt kivon­ták belőle, aztán még sok mást is. Ha valaki mondjuk egy cipőtisztító kefét akar venni, akkor Iregre kell utazni érte. — Én nem így gondol­tam. Cukor, liszt, kenyér ... ilyesmit számítottam. Azt, ami a háztartáshoz kell. — Az mondjuk megvan. De megszoktuk, hogy más is volt. Az most hiányzik. Lovas kocsi jön. Szalmá­val hanyagul megrakva. Nagy csomókban hullik az útra az alomnakvaló. Intek a kocsisnak. Az legyint: ,Van bőven.” „Dinnyét vegyenek! Itt a finom, mézes cecei dinnye! Sárga is görög is!” Wartburg áll meg az utcasarkon. Szikár férfi száll ki belőle. Felnyit­ja az ajtót. Kis sámlit tesz az út közepére, rá a mérle­get és már működik is a bolt. Sorra jönnek az asz- szonyok. — Éppen jót szólított meg — mondja Alcsok Antalné. — Én vagyok a felvásárló. Én tudok sok mindent mon­dani az újiregiekről. Először is azt mondom, hogy dolgos emberek laknak itt. De kell is dolgozni. Itt nem lehet mindent a boltban megkap­ni. Á zöldségfélét, gyümöl­csöt mindenkinek magának kell megtermelni. Szép nagy porták vannak. Olyika ki- lencszáz öles. Van vele mun­ka. Húst se lehet nálunk kapni, ezért aztán sok a baromfi a házaknál. Nagyon megy a disznótartás is. Van kijáró konda is. Soknak van göbéje kettő, három, négy is. Kinek hogyan. Ereje, te­hetsége szerint. Két-három hízót is vágunk. Persze jut eladásra is. Jut a gyümölcs­ből is. Azt is szépen szoktam felvásárolni. Aztán van bő­ven tojás. Tavaly dicséretet kaptam a bodzabogyó felvá­sárlásáért. Ügy néz ki. hogy az idén is lesz sok. Most vá­rom a ládákat. Ha megjön­nek, akkor kezdem az át­vételt. A bogyó már érik. Mindig kérdezik már az em­berek, hogy lehet-e hozni. Háromötvenet fizetünk kiló­jáért. Megéri foglalkozni ve­le. Én árulom a tápot is. A saját házamnál. Reggel, este vagy napközben, ha jönnek mindig kiszolgálok minden­kit. Nincsen nyitva tartási idő kikötve. Ugyanígy van a gázzal is. A kertünkben van a két tároló megépítve, ötvenöt palackom van. Rö­videsen több lesz. mert ez már kevés. Szinte minden házban van már gáz. Hogy az mennyi? Talán van 160 —170 ház és olyan 140 vagy 150-ben van palack. így sac- colom. Közben a kézbesítőt is a dinnyéshez csalja a mézédes csábítás. No meg az a szán­dék, hogy egy kis tápot „kézbesítsen” magának, de Alcsóknét, az eladót a be­szélgetésünk a dinnyésnél rekesztette. — Én csak helyettesítem az igazi kézbesítőt — mondja Tőzsér Imréné. — Ha szük­ség van rám, akkor válla­lok beugrásokat. Elég sok munka van. Egyebek mellett 120 napilapot hordok szét. Főleg Népújság és Népsza­badság van. Egy asszony megint hi­bákra tereli a szót. — Itt van a szép kis presz- szónk. Van benne fagylaltgép is, de nem jó a hűtője, ezért aztán nincs fagyi. Én nem értek hozzá, de nem hi­szem. hogy lehetetlenség azt a micsodát megcsinálni. Vagy majd talán télre? Aztán jó volna, ha vala­mi munkát kitalálnának az asszonyoknak. A háztáji na­gyon leköt minket. Meg kell a zöldséget, a húst termelni. Vidékre járni ezért nem tu­dunk, de lenne annyi időnk, hogy még valamit itt hely­ben csinálnánk. Akár otthon, mint bedolgozó, vagy úgy, hogy az üresen álló iskolá­ban berendeznének valamit. Ott volna hely bőven. Az iregi tanácsnál — vele társközség Üjireg — megtu­dom, hogy a kis falucska erősen tartja magát. Lakos­sága nem fogy, két éve meg­alakították a törpevízmű- társulást, azóta már nagyon sokan bevezették a vizet, 1979-ben öt lakásépítésre kértek engedélyt. Az óvodá­ba harmincnál több gyerek jár. (Az iskolát Iregre kör- zetesítették.) Az óvodások száma mutatja a faluban élő fiatalok viszonylag nagy szá­mát is. — Családias kis község ez. Nem vagyunk sokan, min­denki mindenkit ismer meg aztán elég kiterjedtek a ro­konságok is. Sokféle módon kapcsolódunk egymáshoz. Aztán jó a falu fekvése is. Fél óra alatt kényelmesen a Balatonon vagyunk, másfél óra Pest. Közel van Szek- szárd Dombóvár, Tamási. Tamásiban az Orionnál az állami gazdaságnál jó mun­kahelyünk van. Szóval nem vagyunk a világ zajában, de nem vagyunk az isten háta- mögött sem. CZAKÖ SÁNDOR Finom, mézédes a dinnye

Next

/
Thumbnails
Contents