Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-17 / 192. szám
1979. augusztus 17. NÉPÚJSÁG 3 Paksi üzemek fél éve Möcsényi magazin Munkaerőgondok - Jobb termelékenység A gazdasági munka értékelése volt a fő napirendi pont a paksi városi pártbizottság ülésén. Az ipari és mezőgazdasági üzemek, valamint a kereskedelem és vendéglátás első félévi eredményeit, tapasztalatait előzőleg a végrehajtó bizottság megvitatta, a pártbizottság mellett tevékenykedő gazda, ságpolitikai munkabizottság vizsgálata alapján. Részletes jelentést tárgyalt a pártbizottság. Rigóczky István első titkár elnökletével. Szó volt a termékszerkezetről, az import anyagok felhasználásának csökkentéséről, a munkafegyelemről, a termelékenységről., a beruházások üteméről és más, fon- i tos kérdésekről. A termékszerkezet megfelelő az ipari üzemekben, de a gyártmány-előkészítés' az, anyagbiztosítás nem mindenütt teljes. Például a cipőipari szövetkezet paksi üzemében voltak anyagellátási gondok, ezért gyors és kellő, en nem előkészített, termék- váltás történt, ami végül termeléskiesést okozott és eladatlan raktári készlethez vezetett. A ruhaipari szövetkezet saját anyagos termelésében volt hiány alapanyagból. A konzervgyár borsóból kapott sokkal kevesebbet — a tavaszi aszály miatt — a tervezettnél. Az alkatrészellátás problémái az összes üzemet érintik, nehezítik például az építőipari szövetkezet autójavító tevékenységét. A készletgazdálkodás szervezettebb ; rendszeresen történik a fölösleges készletek értékesítése, illetve az ilyen készletek képződésének megakadályozására intézkedéseket tesznek a gazdasági egységek vezetői. A termelékenység nőtt a legtöbb üzemben az elmúlt fél évben. A kereskedelem és a vendéglátóipar tevékenysé. ge a legjobb ilyen tekintetben: az egy dolgozóra jutó forgalom 18 százalékkal emelkedett Pakson, átlagosan. Az üzemek közötti kooperáció még nem általános, sok a lehetőség. Jól működik az agrokémiai társulás, elégedettek a benne tevékenykedő tsz-ek és más vállalatok. A városi pártbizottság állásfoglalása szerint célszerű lenne közös gépjavító műhelyt létesíteni a mezőgazdasági üzemeknek és központosítani az anyagbeszerzést. Pakson sok a munkalehetőség. válogatnak, új helyeket keresnek jó néhányan, ezért a munkafegyelem megszilárdítása is ad tennivalót a legtöbb üzemben. A konzervgyár és a Duna menti Egyesülés Tsz megszilárdította helyzetét, következetesen vállalva a munkaerőhiány okozta nehézségeket is, de nem engedve a jogtalan követel őzésnek. A személyi jövedelmek tovább emelkedtek: 7—8 százalékkal növelték az üzemek a bázishoz viszonyított bér- színvonalukat, az első félévben. Még mindig az a tendencia érvényesül, hogy a munkaerő megtartása érdekében fejlesztik a béreket, ugyanakkor stagnál a termelés, helyenként el is marad a tervezettől. Szorgalmazni kell, hogy a jövedelmek emelkedése a hatékonyabb gazdálkodással összefüggésben valósuljon meg. A beruházások többsége nem megfelelő ütemben készül. Sok a tervmódosítás, majd ebből eredően a határidő- és a költségtúllépés. A városi párt-vb jelentése alapján, a pártbizottság érvényt akar szerezni annak az elvnek, hogy csak megfelelően előkészített és kellően megalapozott beruházásokat kezdjenek el a városban. Az ipari és mezőgazdasági üzemekben már vizsgálják az ötéves terv időarányos teljesítését. Az elemzések azt mutatják, hogy megvalósulnak az V. ötéves terv célkitűzései. Rigóczky István, a városi pártbizottság első titkára úgy vélekedett az eredményekről, hogy ezeket jól átgondolt és szervezett munkával lehetett elérni, de még sok a tartalék, a gazdaságosabb és jobb minőségű munka megvalósításáért. A nagyobb minőségi követelményekről beszélt Frast Antal, a Tolna megyei Ruhaipari Szövetkezet elnöke is: nehéz helyzetben vanak, amíg el nem készül Pakson az új üzem épülete. Hegedűs György, az atomerőmű-beruházás pártbizottságának titkára részletesen ismertette az építkezésen tett intézkedéseket. Elmondta egyebek között, hogy az Építési és Városfejlesztési Minisztérium jól felkészült középvezető szakgárda Paksra vezénylésével erősíti a munkát — ez az intézkedés a pártvezetőségek és a beruházás pártbizottságának jelzéseire történt. G. J. Miniszámítógép-család A Központi Fizikai Kutató Intézet Mérés- és Számítás- technikai Kutató Intézete mini számítógépes mintarendszereket dolgoz ki különböző alkalmazási területekre Ilyen a laborautomatizálás, az ipari folyamatellenőrzés és szabályozás. Az első ügyvitelgépesítési miniszámítógéprendszer 1976-ban jött létre, a Pénzügyminisztérium számítóközpontjával együttműködve. Az erre a célra -fejlesztett TPA miniszámítógép-család három típusát már alkalmazzák, olcsóbbak a nagy számítógépeknél. Az ügyvitelgépesítési rendszer berendezései további fejlesztés alatt állnak. Módszertani laboratórium A KGST-országok kémiai alapkutatással foglalkozó tudósai sikeresen működnek együtt a módszertani bázislaboratóriumban. amelyet közös megállapodással. a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutató Intézetében létesítettek. A laboratórium egyebek között a szénhidrogének oxidációs folyamatai, törvény- szerűségeinek feltárásával foglalkozik, s ezzel új alapanyagok, új eljárások kidolgozását segíti elő. Máris elértek a gyakorlat számára is hasznosítható eredményeket. Szovjet tudósokkal közösen, a kőolaj úgynevezett másodlagos, vagyis a kimerült kutakban még megmaradt olaj egy részének kitermeléséhez dolgoztak ki különleges eljárást. A közös tanács székhelye A termelőszövetkezet a legfontosabb 1 m 1 V. *SE? : fw 1 1 A termelőszövetkezet központi irodája A möcsényi közös tanácshoz tartozik, a székhelyközségen kívül, Bátaapáti, Mórágy és Grábóc. Azért éppen ez a falu lett a közigazgatás központja, mert földrajzilag ez helyezkedik el középen. Ugyanitt van a termelőszövetkezet központi irodája és majorja. A növénytermesztést teljes egészében innen irányítják és itt van az ehhez szükséges, valamint a szállító géppark is. Nyugodtan ki lehet mondani, mert az az igazság, hogy a termelőszövetkezet a legfontosabb „intézmény”, a hozzá tartozó körzetben. Ci- kó közigazgatásilag nem tartozik ide, de a termelőszövetkezetnek tagja. Szellemi központ is a közös gazdaság, mert a diplomások döntő többsége ott dolgozik. Azt persze nem lehet tudni, hogy a másutt dolgozó mőcsényiek között hány a diplomás. A tsz az egyetlen jelentős helyi munkaalkalom. A termelőszövetkezetre mindig számítanak a társközségek. Az építőbrigád elvégzi a szükséges javítási, felújítási munkákat, új építkezéseket is vállalnak. Társadalmi munkát a gazdaság nélkül szervezni lehetetlen, ezen felül öntevékenyen is végeznek a szövetkezet szocialista brigádjai a községekben társadalmi munkát. Valamikor ez a környék a magyartarka marha őshazája volt. A mai téeszközpont, a legeltetési társulat bikaistállója volt. Azóta átépítették, a környékét is kicsinosították, az egyik legszebb épület Mőcsényben. Az eredeti épület terveit állítólag Svájcból hozatták a társulás teljes egészében német ajkú tagjai. Az odavezető utat a termelőszövetkezet építette. A gazdaság kedvezőtlen adottságú, a meredek domboldalak nagyüzemi növény- termesztésre alkalmatlanok. Persze nemcsak ez volt az oka. hogy szanálták a szövetkezetét. Azóta, a már nem is új vezetőség keresi és úgy látszik, meg is találja annak az útját, természetesen a tagsággal közösen, hogyan is állhatna meg a gazdaság a saját lábán? Már ma a második legnagyobb a tejelő szarvasmarha-állományuk a megyében. A birkatenyésztést több lépcsőben fejlesztik, hasznosítják a bátaapáti pincét, a mó- rágyi volt zsírzóüzem fel- használására is megvannak a terveik. A gazdálkodás konkrét számai és möcsényi magazinunk a holnapi számunk 4. oldalán olvashatók. lUagy vassal Keletnek Az embernek van első klottgatyája, szerelme és repülése. Utóbbi kettő állítólag csak a szerencsésebbjének. Mondhatni, van szerencsém, főszerkesztőm ugyanis közölte velem egy békés délutánon, hogy repülni fogok. Bólintottam és repültem, de menjünk sorjába. Reggel nyolc, az őcsényi reptéren. Az északi szélen birkanyáj vonul a ködnek is beillő párában. Közelebb vitorlázógépek félrebillent szárnnyal csillognak a füvön. A hangár előtt motoros vontatók melegítenek; dobhár- tyarezegtető hanggal segítik a gyors ébredést. Tiringer László bő overall- jában térdel, bütyköl, izzad a gép mellett. Bemutatkozom; én vagyok a mai napra rendelt áldozat — aki repülni fog —, idevágó szakzsargon szerint a foltos hiéna. — Áááá — kezdi ő — repültél már? — Még nem — vallók töredelmesen, zöldfülűhöz illőn. — Ezzel a nagy szürke vassal fogunk csattogni — bök a gép felé, amely szürkének szürke, nagynak nagy, vasnak alumínium. Az oldalán „Blanik” felirat díszeleg. Azért nevezik — vagy csúfolják — nagy vasnak, mert az idei gemenci vitorlázórepülő-bajnokságon a mezőnyben ez az egyetlen fémtestű gép van. Tegnap Szakálynól le kellett szállniuk a vasútállomás és a Kapos közti legelőre, mert „elfogyott a magasság” és nem találtak termiket vagyis emelkedő légáramlatot. Ügy vontatták be a gépet szétszerelve és Tiringer most reggeli torna gyanánt összeszereli. Délig kisorakozunk a starthelyre, de reptilalom lévén, csak heverészünk a fűben, a szárnyak árnyékában. Pont ebédelnénk, mikor engedélyezik a startot. Előtte eligazítás, ahol minden lényegeset közölnek az indulókkal, elsősorban azt, hogy Kiskunhalas oda-vissza a táv. Mielőtt elindulnánk, Laci engem is eligazít. Én fogom vezetni a repülési naplót — hogy csináljak is valamit. — Jegyezni .kell a fontosabb momentumokat: magasságot, időt, fordulókat, és a többi. Van amit a vitorlázónak vinnie kell és van amit vihet. Az előbbivel nincs gond, az utóbbinak számít, hogy Laci hálózsákot és némi pénzt is visz magával minden útra, mert soha nem lehet tudni, hogy hol száll le és lehet, hogy ott kell éjszakázni. No és még valami; — Ez az ejtőernyő. Szépen felcsatoljuk. Amint látod, ki sem lehet esni belőle. Ha gáz van, kilépsz a fülkéből és mikor zuhanni kezdesz, ezt a piros kallantyút megrántod, mintha le akarnád tépni. Én tíz éve repülök de még nem volt rá szükségem — nyugtat Laci, aki civilben esztergályos, Pesten lakik feleségével aki szinte minden versenyre elkíséri, és kizárólagos szenvedélye a repülés. Tíz éve csinálja. Nagyjából mindent tud, amit kell. Várja, hogy egyszer neki is ösz- szejöjjön minden — jó idő, amikor a felhők alatt négyes emelések vannak, jó gép, egyszóval olyan körülmények, amikor a tudást lehet maximálisan érvényesíteni. Nyugodt és megbízható. Mindent kétszer ellenőriz a gépen, ha van idő akkor háromszor. Orrán állandóan napszemüveg van, nekem is ajánlja, hogy szerezzek egyet „ha nem akarod, hogy kifolyjon a szemed, mert ott fenn erősebb a fény”. Beszállunk és a kisegítők rákötik a gépet a motorosra. Zötykölődve nekiindulunk, mintha egy szekér lódulna meg harminccal, ráz mint a fapados. Aztán mikor felemelkedünk, elsimul minden. Mint amikor a ráncos abroszt megrántják és az rásimul az asztalra. Ügy érzem magam, mintha egy gigantikus hintában ülnénk, melynek kötelét isten tudja hol tartaná valaki a fejünk fölött. Hatszáz méter magasan a vontató motoros szárny- billentéssel jelzi, hogy oldjuk le gépünket. Megtörténik. Elhalkul a motorzaj, csak fütyörészést hallani körülöttünk. Ez jelzi, hogy mozgunk, mert amúgy alig érzékelni. Laci termikvadá- szattal van elfoglalva, amiből magasságot nyerhetünk. Én közben próbálok eligazodni az unalomig ismert tájon. De így más szemszögből nehezen megy. A vidék zavarba ejtően színes, zsúfolt, térképszerű lesz. Az a benyomásom — ezerötszáz méternél —, hogy tányér alakú a környék. Elzúgunk a Duna felé. A folyó fémes csillogással kanyarog. Széles szta- niolcsík hanyagul rádobva a zöld bársonyra. Már az Alföld felett vagyunk. Laci egy jobb emelkedésű termikben köröz. Kétezer méterhez közel alig látni a földet a párától. A levegő lehűl, szinte fázom a trikóban. Néha beleszaladunk egy „huzatba”, amely — én legalábbis úgy érzékelem — nagyot dob a gépen. Laci ilyenkor hangos kattanással kilöki az ívelőlapot — ha jól mondom — és mikor kiérünk a légörvényből mintha légüres térben hullanánk a föld felé. Kiskunhalas fölött köröz az egész mezőny. Ki kell használni az emelkedő légáramlatot. Mindenki próbálja gépével megkeresni a termik közepét, ahol legerősebb az emelkedés. Ezt nevezik csűrösnek. Körözünk rendesen, mint a nyomtató ló, vagy a kerge birka, már éppen elszédülnék, mikor irányt veszünk hazafelé. Alattunk a sárguló homokon gyümölcsös. Gyönyörködünk az egyenes táblaszélekben, a színekkel díszítetj mértani formákban. Amott tanyák sorjáznak foghíjas rendszertelenséggel. Embert nem látni, az utakon hangyányira zsugorodott autók mozognak csigalassúsággal. Visszafelé a Dunáig semmi. Még egy feles emelkedésű huzat sem, amiből magasságot nyerhetnénk, pedig a műszer ötszáz métert mutat, vészesen süllyedünk. Laci kezd begurulni. Fegyelmezetten tapogat tovább termik után, de fogadkozik, hogy ha le kell szállnunk, felgyújtja a nagy vasat. Átkokat szór és kifejti, hogy itt a közelben, a prérin harminc kilométerre, ha találnánk telefont amivel ÖcsénybŐl hívhatnánk a kocsit, hogy bevontasson. Már negyedórája körözünk és csak ötven métert sikerült emelkedni. Alattunk szénát gyűjtenek, gépekkel. Ebből a magasságból jól kivehető, amint a traktoros kiszáll, szem elé tartott kézzel kémlel bennünket. Arrébb libacsapat fehérük egy tanya mellett, mintha egy marék konfettit szórtak volna a zöldre. Végre jön egy igazi négyes emelkedésű termik. Laci lelkesen köröz. Ezerkétszázon szűk ívben kihúzunk a légáramlatból, amely úgy emelt bennünket, mint a gyorslift. A nagy vas néha brummog mint egy öreg kutya, de általában egykedvűen sziszerészik köröttünk a levegő. A Sió-zsilip makettnek látszik. Kétszázzal zuhanunk Öcsény felé. Laci egy körrel visszafogja a sebességet, kilöki a féklapot és a hintát tartó kéz mintha sorsunkra hagyva elengedne bennünket — szinte merőlegesen zuhanunk a célvonalra. Zötykölődve futunk a gyepen. Oldalra billenve megáll a nagy vas. Bevontatjuk a többi mellé. Lépkedek a hangár előtti betonon. A költő szavai jutnak eszembe; Repülni kéne, de elzengtek a léptek menthetetlenül. — steiner — A TPA 11—40 miniszámítógép-rendszer bemérése
