Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-02 / 179. szám
1979. augusztus 2. KÉPÚJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Kamaszkori pattanások Ilona és Zoltán egyéves ismeretség után házasságot kötött. Az esküvő és az azt követő díszebéd a legmagasabb elvárásnak is megfelelt. Az ajándék is bőséges volt; sok fehér boríték, tömve ezresekkel. A fiatal pár Ilona szüleihez költözött. Külön bejáratú lakrészt kaptak, ahová a legújabb tervezésű szobabútort, elektromos berendezéseket és szőnyeget vettek. Egyszóval, rövid időn belül együtt volt mindaz; ami az értelmes emberi élet kiszolgálásához szükséges. Ilona és Zoltán egy nyáron befizetett egy kétszemélyes franciaországi repülőútra. Mint később kiderült, előzőleg eladták a lakás teljes berendezését és nagy mennyiségű pénzzel repültek ki Párizsba. Visszafelé csak egy levél érkezett, melyet a Ferihegyi repülőtéren személyesen vettek át a szülők az idegenvezetőtől. A levél olvastán Ilona anyja összeesett, az orvosok hónapokig injekciózták, hogy meg ne bolonduljon. Nemsokára az NSZK-ból' egy hosszabb levél érkezett, amelyben Ilona tudatta a szülőkkel, hogy Franciaországból átköltöztek a„ Német Szövetségi Köztársaságba. Most egy magyar kolónián élnek és kaptak egy televíziót az ottaniaktól, hogy ne unatkozzanak. Utóirata is volt a levélnek. Hona kérte az anyját, hogy küldje utána a télikabátját, mert lassan itt az ősz és fázik. * A művelődési központ előadója panaszkodik, hogy minden táncos rendezvény alkalmával a potyázó fiatalok falkában kerülik meg a házat, az általános, iskola kerítésén átmászva, a szomszédos magánlakás kertjét letaposva, terményeit szándékosan kitépve jutnak el a rendezvény színhelyére. Tiltás, felszólítás, figyelmeztetés, átok. Már zúgolódik az utca, félnek a lakók. Nem mer senki se tenni semmit; mert a falkától rettegnek az emberek. * A televízió riporterének kérdésére felsőoktatási intézményeink tanárai arról közölne^ megdöbbentő tényeket, hogy a felvételiző fiatalok általános műveltségi -szintje alacsony. Nemrégiben az Ifjúsági Magazin szerkesztőségi cikkben tette közzé a Piramisegyüttes levéltárát, ismertetve néhány istenítő levelet; állást foglalva és nyílt vitára bocsátva az együttest körülvevő légkör már politikává nőtt kérdéseit. Egyesek szerint a tizenévesek látásmódja behatárolható, és leszűkült a diszkózene, a szabados szex és a „nem érdekel a holnap” témakörére. A huszonéves korosztály lányait a szerető anyák mind irodába küldenék, lenézett lett a kétkezi fizikai munka; egy abortusz nem téma már. Az elhamarkodottak a társadalomra hárítják a felelősséget, az óvatosak köntörfalaznak és a közönyösök mint mindig: most is mossák a kezüket. Az orvosok szerint a pattanás nem betegség, csak egy bizonyos életkor velejárója. Tudjuk, hogy nem mindenkinél fordul elő, gyógyítása szinte említést sem érdemel. Sebhely nem marad utána, megtisztulás után a bőr szépen beheged. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Őt év alkotásai A KISZ KB Intéző Bizottsága felhívására a Miniszter- tanács határozata nyomán 1974-ben a szocialista munkaverseny egy új formája indult útjára: az Alkotó ifjúság pályázat. Jól csengő és találó nevet kapott; a fiatalokban valóban minden generációnál erősebb az alkotás, pontosabban a tenni akarás vágya. Az első három esztendőben több mint ötvenezer fiatal kapcsolódott be a versenybe, munkájuk eredményét egyedül 1976-ban 137 millió forint és 18 millió devizaforint jelezte. A további két évben több mint negyedmilliárd forintot takarított meg a népgazdaság a pályamunkák bevezetésével. s még mennyit takaríthatott volna, ha kihasználják az összes lehetőséget. Az értékelő bizottságok a beküldött 21 542 alkotás közül 7742-t találtak haszno- síthatónak, de a vállalatok mindössze 3904 pályamunkát kamatoztattak a gyakorlatban. Nem is beszélve az Állami Ifjúsági Bizottság tapasztalatairól, amelyek azt mutatják, hogy számtalan pályaművet azért minősítenek hasznosíthatatlannak. mert bevezetésére jelenleg nincs idő, pénz, vagy kapacitás. Tegyük hozzá: helyenként hiányzik a törődés, a figyelmesség is. A visszásságoknak több oka is van. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy jó ideig tisztázatlan volt — néhol még ma is az —, a felelősség kérdése, nem mindenütt értették, hogy bár a KISZ agitál, mozgósít, a verseny megszervezése és lebonyolítása a gazdasági vezetők feladata. Sokáig zavaróan hatott az is, hogy a pályázaton együtt értékelték a képző-, iparművészeti és hobbi jellegű, valamint a gazdasági, műszaki alkotásokat. Az előbbiek 1974— 1976 között a pályamunkák egyharmadát képviselték. Hiányzott a támogató útmutatás is: jóllehet a pályázati rendszert ágazatokra bontva kidolgozták, eleinte — érthetően — semmiféle tapasztalat sem állt a vállalatok rendelkezésére, később pedig '— összesítés híján — csak saját ismereteikre, benyomásaikra támaszkodhattak. Akadtak ugyan jó példák, több tárca, így például a KGM és a NIM kötelezte vállalatait évenkénti felhívás kiadására, melyben szerepeltek az adott időszak legfontosabb feladatai. Az Állami Ifjúsági Bizottságnak az Alkotó ifjúság pályázattal kapcsolatban 1978. június 15-én közzétett határozata és irányelvei sok dolgot egyértelművé tettek. Kimondták, hogy a képző-, iparművészeti és hobbi jellegű alkotásokat külön kategóriában kell versenyeztetni, a fiatalokat pedig elsősorban olyan pályamunkák készítésére kell ösztönözni, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak a termelési feladatokkal. A munkahelyek kötelesek ismertetni ezeket a célokat, a hasznosításra alkalmas pályamunkák továbbfejlesztéséhez pedig, ha szükség van rá, minden segítséget meg kell adniok. A párhuzamos felesleges kutatómunka elkerülése érdekében a hasznos alkotásokat célszerű széles körben ismertetni, terjeszteni, katalógusokban, de lehetőség szerint a tudományos-technikai folyóiratokban, műszaki tagegyesületi lapokon keresztül is. Hogy az értékes, de más megfontolások miatt mégis használhatatlannak minősített pályamunkák száma kevesebb legyen, a határozat kimondja azt is; kiállításon bemutatni, díjazni csak a bevezetésre alkalmasnak talált alkotásokat szabad. Az útmutatás alkotók, gazdasági és társadalmi vezetők számára egyaránt hasznos segítség, ám önmagában semmit sem oldhat meg. A pályázat sorsa, eredményessége a munkahelyeken dől el. FÉLEGYHÁZY MARIO Gyökeret vert Hőgyészen Amikor a Hőgyészi Állami Gazdaságban járva, információszerzés céljából bekopogtattam a termelési főosztály- vezető helyettesének irodájába. egy kicsit meglepődtem. Fekete, bársonyfarmeres fiatalember fogadott: a 29 éves Mártonfai Dénes. — Hogyan került a Hőgyészi Állami Gazdaságba? — Ismerős révén. Ö ajánlotta a gazdaságot. Jó kollektívára leltem, bíztak bennem. S ami fő, sok-sok önálló feladattal bíztak meg. — Ment minden, mint a karikacsapás? — Nem! Természetesen követtem el néha baklövéseket is. Viszont, ha valamit elszúrtam, nem éreztették velem hibáimat lekezelő hangon. Ha viszont valamit jól csináltam, a dicsérettel nem maradtak adósak. Az embernek jólesik az ilyesmi! Érzi, hogy szeretik, bíznak benne. — Meddig szólt a gyakornoki megbízatása? — Egy évre, viszont a feletteseim ’76 február elsejével, a gyakorlóidő ötödik hónapjában már jelentős megbízást adtak. Kineveztek kerületi növénytermesztési ágazatvezetőnek, a gazdaság ürgevári kerületébe. — Ez egy fiatal mérnök számára rendkívül hízelgő lehetett, mert ha jól tudom, ez a kerület nem kevesebb, mint 2300 hektár., — Igen. Annál is inkább, mert ebben a beosztásomban a szaktudás kamatoztatása mellett gyakorlatot szerezhettem a megfelelő munkahelyi, emberi kapcsolatok megteremtésében is. — Főnökeitől hallottam, hogy vezetése alatt jelentős eredményeket ért el a kerület, s ezért ’78-ban, január elsejével kinevezték a kerület vezetőjévé. Hozott ez változást munkájában? — Hozott. Nehezebb lett a munkám, mert a növény- termesztésen kívül az állat- tenyésztés is a hatáskörömbe került. A fiatal kerületvezető a kemény munka mellett sem feledkezett meg a jó munkahelyi légkör ápolásáról. Közben újabb átszervezés volt a gazdaságban, s az idén februárban kinevezték termelési főosztályvezető-helyettesnek, mely pozícióban jelenleg is dolgozik. A huszonkilenc esztendős Mártonfai Dénes a közelmúltban megnősült, a gazdaságtól lakást kapott, melyben igazán otthonosan érzi magát. Úgy vallja, végképp gyökeret eresztett Hőgyészen. BEKE LÁSZLÓ Forog már a kerék ............ " ■ * m -■ A kicsik versenye Egy éve, mérgelődtünk ezeken a hasábokon a Ge- menci nagydíj kerékpárosverseny szünetében rendezett amatőr vetélkedő versenyzőinek gyengeségén. Akkor megemlítettük azt is, hogy mit várhatunk ezektől a palántáktól, akik a betonrengetegben nevelkednek, kerékpározni csak a járdán, vagy a játszótéren engedjük őket. (Sajnos, ott engedjük.) Szóval az az igazság, semmilyen erkölcsi alap nem volt arra, hogy leszóljuk a csenevész izomzatú gyerekeket. Az idei versenyen nagyobb volt a lendület. A szülők most is ott szorongtak, izgultak a kordonon túl. Sokaknak ez a rendezvény talán még többet jelentett, mint az egész Gemenc Nagydíj. Érthető, hiszen a mi csemeténk hajtotta a pedált, a miénk akart az eredmény- hirdetésnél babérkoszorút és egy vadonatúj versenybringát kapni. A verseny már nemcsak városi rendezvény volt. A szekszárdi KISZ-bizottság sportbizottságának aktívái készítették elő, de a program szerepelt a megyei akcióprogramban is. Jöttek Bátaszékről, Tamásiból, Budapestről, Székesfehérvárról, Kaposvárról. Az indulók létszámán is látszott, a kerékpározás tért hódít. A kisdobosok kategóriájában 55-en, az úttörőknél 34-en, a középiskolás és ifjúmunkás kategóriában 24-en ültek nyeregbe. Ezen felül külön csoportot képeztek az úttörő igazolt versenyzők, 21-en. Ezekből a számokból kitűnik, hogy a sportolni vágyás ott él a fiatalokban. Csakhogy hol ülhetnek a nyeregbe? A járdán, a játszótéren, s ezzel meg is szűnt a lehetőség. Valamikor gyerekkoromban Szek- szárdon a strand környékén egy-egy utcát kineveztek játszóutcának. Ott az autósok csak elvétve közlekedtek és figyeltek a gyerekekre. Az áll a címben, forog már a kerék, tehát a gyerekeknek van szuflájuk egyfolytában három, öt kört hajtani. Valahol titokban szerezték meg ezt a készséget. Száz szónak is egy a vége. Az lenne a tiszteletteljes javaslatom, hogy Szekszárdion legyen egy-egy utca, vagy terület, kerékpáros utca. A betonrengetegben a gyerekek sajnos nem tudnak játszani. A lehetőséget nekünk, felnőtteknek kell biztosítani ! H. J. Gyanú Négyszemközt Bódi Magdival Kislányom, csak nem autóstoppal akarsz utazni a nagymamához? (Nagy János rajza) — Hányadszor jársz Szek- szárdon? — Harmadszor. Először több mint egy hónapot töltöttem itt. A Szikrázó lányokat forgattuk a Paksi Konzervgyárban és a Gemenc Szállóban laktunk. Napközben filmeztünk, de esténként nagyokat csavarogtam. Úgy érzem, bármikor eligazodom a városban. Később — talán három éve — szólóénekesnőként léptem fel a show- műsorban, most pedig már a zenekarommal jöttem. — A zenekaroddal? — Igen, mondhatom így, mert én szerveztem. A nevünk is „Bódi Magdi és együttese”. Régi tervem volt a zenekarszervezés. Két évig tartott, amíg összeválogattam a srácokat. Tulajdonképpen hetvenhét őszén alakultunk, de nyilvánosság elé csak 1978 januárjában léptünk. Azóta az eltelt csaknem két évben nagyon sokfelé megfordultunk. — Merre? — A hazai turnék kivételével több hónapot töltöttünk az NDK-ban — ott tv-felvé- telt is készítettek velünk — de jártunk Lengyelországban és nemrég Szibériában. A KISZ Központi Bizottságának szervezésében Uszty-Ilimszk- ben adtunk koncertet a magyar építőknek. — A magyar közönség hajlamos arra, hogy az együtteseket lemezeik alapján ítélje meg. Ti mivel dicsekedhettek? — Az első nagylemezem már rég kapható a boltokban. A másodikon — az együttessel — most dolgozunk. Karácsonyra szeretnénk elkészíteni, de lehet, hogy csak a jövő év elején kerül a boltokba. — Kik a dalok szerzői? — Temesvári Andris, a basszusgitárosunk és a szólógitáros Marsaiké Zsolt mellett természetesen én is sok számot írok. A szövegeket Mihály György szerzi. — Úgy tudom, színpadi zeneszerzéssel is foglalkozol... — Mostanában arra alig jut időm, de néhány éve a miskolci színháznak Schiller Haramiák előadásához a zenét én szereztem. '■ — Hogy lehetne a zenéteket meghatározni? — Talán a funky and roll kifejezés illik leginkább ránk, mert a számainkat funky alapon rockos feldolgozásban adjuk elő. — Sokszor láthatunk az együttes nélkül is színpadon. — Előfordul, hogy szólóénekesként szerepelek. Némelyik fesztiválon — mint például legutóbb Finnországban — kifejezetten azt kérik, hogy kísérőegyüttes nélkül utazzunk. — A finnországi fesztiválon hogy szerepeltél? — A boldog napok című számmal előadói és nagydíjat kaptam. — Sokszor láthatunk a televízió gyermekműsoraiban is... — Imádom a sportot és a gyerekeket. Ezek a vetélkedőműsorok általában játékosak,n sportosak és gyerekeknek^ készülnek. Ezért is vállalom1 szívesen a közreműködést a gyerekműsorokban. r< § TAMÁSI JÁNOS'iss
