Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-15 / 190. szám

2 NÉPÚJSÁG 1979. augusztus 15. Szovjet vélemény Szaúd-Arábia politikájáról Illést tartott az ópusztaszeri emlékbizottság Az ópusztaszeri országos emlékbizottság — az Elnöki Tanács elnökének, Losonczi Pálnak az elnökletével ked­den Szegeden, a Csongrád megyei Tanács épületében ülést tartott. Tájékoztató hangzott el az 1990-ig kiépü­lő nemzeti emlékpark fejlesz­tésének eredményeiről. A felszabadulást követően, 1945 tavaszán ezen a vidé­ken, honfoglaló őseink első „országgyűlésének” színhe­lyén az elsők között kezdő­dött meg a földosztás. Ezek­re a történelmi eseményekre emlékeztet majd a tervezett felszabadulási és földosztási emlékmű. Űj épületben itt kívánják elhelyezni a restau­rálás alatt álló Feszty-kör- képet is. A tanácskozás befejezése után Losonczi Pál dr. Komó­csin Mihálynak, a Csongrád megyei pártbizottság első titkárának és dr. Perjési Lászlónak, a Csongrád me­gyei Tanács elnökének tár­saságában megtekintette az ópusztaszeri emlékparkot. Tárgyalások a rendezésről Kedden Nicosiában megbe­szélést kezdett Nikosz Rolan- disz ciprusi külügyminiszter és Reinaldo Calindo Pohl, az ENSZ-főtitkár ciprusi kér­déssel foglalkozó különmeg­bízott ja. Jelen volt Georghi- osz Joannidesz,, aki a ciprusi görögök képviselője a közös­ségek közötti tárgyalásokon. A hivatalos tájékoztatás sze­rint a keddihez hasonló meg_ beszélésre még a jövőben is sor kerül azért, hogy „az ENSZ _ főtitkára által kifej­tett erőfeszítések eredménye­ként felújíthassák a sziget két közössége közötti párbe­szédet”. A ciprusi görög sajtó úgy értesült, hogy Kurt Wald­heim ENSZ-főtitkár ez idő szerint nagy erőfeszítéseket tesz a ciprusi közösségközi tárgyalások felújítására. Mind nagyobb rugalmasság és önállóság tapasztalható Szaúd-Arábia külpolitikájá­ban — állapítja meg az „Azi- ja i Afrika Szevodnya” cí­mű szovjet folyóirat legutób­bi száma. A cikk rámutat: az 1978. szeptemberében és októberé­ben végbement események bizonyítják, hogy igen ha­sonló Jordániának és Szaúd- Arábiának a közel-keleti rendezést illető álláspontja. Az arab népek, mindenek­előtt a palesztinok érdekeit nyíltan eláruló szadati poli­tika ösztönzőleg hatott Szaúd-Arábia és Jordánia közeledésére a „szilárdság frontjához” (amelynek tagjai Algéria, Szíria, Líbia, a Je­meni Népi Demokratikus Köztársaság és a PFSZ). Irak 1978. október 14-én kezdemé­nyezte, hogy hozzanak létre összarab frontot a Camp Da- vid-i megállapodással szem- beiv Ez a kezdeményezés utat nyitott azelőtt, hogy az arab világ legkülönbözőbb erői — a szocialista irányza­tú országoktól egészen a mo­narchiákig — összefogjanak a szadati megalkuvó politika ellen — olvasható a szovjet folyóirat cikkében. A szaúdi vezetés — ráéb­redvén arra, hogy az Egye­sült Államok Rijaddal foly­tatott politikája Washington alapvető gazdasági és politi­kai érdekeit, a szaúdi kőolaj biztosítását, az amerikai gaz­dasági pozíciók megtartását és kiszélesítését, valamint a térség haladó erői ellen irá­nyuló politika érvényesítését szolgálja — meglehetősen bá­tor léptekre szánta magát. E lépések közé tartozott, hogy lemondták Fahd szaúdi trón­örökös tervezett hivatalos washingtoni látogatását, és kiutasították az országból az Egyesült Államok által Szaúd-Arábiába küldött CIA ügynököket, akiknek az volt a feladata, hogy ellentéteket szítsanak a szaúdi vezetésen belül. A legfontosabb azon­ban kétségtelenül az, hogy Ríjad elhatárolta magát az Egyesült Államok védnöksége alatt létrejött és az arab né­pek érdekeit veszélyeztető egyiptomi—izraeli alkutól, — fejeződik be az „Azija i Af­rika Szevodnya” folyóirat cikke. Szaljut-6 Befejező kísérletek A Szaljut—6 szovjet tudo­mányos űrállomás harmadik állandó személyzete javában készül arra, hogy csaknem féléves űrtartózkodás után visszatérjen a Földre. Vla­gyimir Ljaihov és Valerij Rjumin a befejező technoló­giai kísérleteket is elvégez­ték a „Szplav” és a „Krisz­tán” olvasztókemencékkel és hozzáláttak az űrállomás kon­zerválásához. Azután, hogy a személyzet a Szojuz—34 űrha­jóval elhagyja az űrállomást, a Szaljut—6 ismét automati­kus repülésben folytatja Föld körüli keringését. Az orvosi vizsgálatok meg­nyugtató eredménnyel zárul­tak: Ljahov és Rjumitn 'fel­tűnő egészségnek örvend. A parancsnok pulzusa 60-at. a fedélzeti mérnöké 61 -et ver vercenként. Vérnyomásuk 130 60, illetve 135/60 higany­milliméter. Az űrhajósok folytatják a „bíbic” vákuum­ruhában végzett edzéseket, hogy szervezetüket a cgafe nem féléves súlytalanság ál­lapotából kizökkentsék, „em­lékeztessék” a földi nehézsé­gi erő körülményeire. Politológiai világkongresszus Moszkvában folytatta munkáját a politológiai világkong­resszus. A képen a tanácskozás résztevőinek egy csoportja. (Képtávírónkon érkezett.) Afrikai kommunisták il közös cselekvés ütfän Afrika, területét tekintve, második a kontinensek kö­zött: lakosainak száma meg­haladja a 400 milliót; az át­lagos életkor 45 év; a lakos­ság 90 százaléka írástudatlan és mindössze kétmillió szak­képzett munkás él itt. KONTINENS — IPAR NÉLKÜL A kontinensen található a tőkés világ kőolaj-, réz-, urán-, króm- és mangán­készletének harmada; vízi- energia-potenciálja háromszo­rosa az európainak. Ez a mérhetetlen gazdagság az egyik magyarázata annak, hogy az imperialista hatal­mak politikai és gazdasági befolyásuk, nem utolsósor­ban a stratégiai jelentőségű nyersanyagforrások megőr­zésére tett erőfeszítéseik köz­ben nem riadnak vissza a háttérből irányított puccsok- tól, a nyílt és a közvetett ka­tonai beavatkozástól sem. A felszabadító harcot a földrész kommunista és mun­káspártjai, valamint a nem­zeti demokratikus mozgal­mak irányítják. E pártok és szervezetek képviselői egy esztendővel ezelőtt rendezett első regionális tanácskozásu­kon áttekintették a térség társadalmi és gazdasági vi­szonyait, meghatározták az előttük álló feladatokat. A társadalmi és gazdasági problémák egyik legfonto­sabb összetevője, hogy Afri­ka a gazdag nyersanyag-lelő­helyek ellenére a legkevésbé iparosított kontinens. Jól ér­zékelteti ezt az a tény, hogy Afrika a „harmadik világ” ipari termeléséből mindössze 8,2 százalékkal, míg Latin- Amerika 54,5 és Ázsia 37,3 százalékkal részesül. Semmivel sem kedvezőbb a kép a mezőgazdaságban, ahol a krízis a hetvenes évek de­rekán következett be. Míg az előző időszakban az élel­miszer-termelés még úgy- ahogy lépést tudott tartani a lakosság növekedésével (évi 2,5—3 százalék), 1971 és 1975 között az egy főre eső terme­lés már 7 százalékkal alatta maradt az 1965-ös év ered­ményének. Ennek a folya­matnak lényegében ugyan­az az oka, mint az ipari ter­melés lassú fejlődésének: a gyarmati uralom idején meg­honosodott monokultúrás gazdálkodás. E tekintetben a függetlenség elnyerése óta az ismert okok miatt csak na­gyon lassú változás tapasz­talható. Nincs elegendő gép és műtrágya, hiányzanak a szakképzett emberek. A függetlenné válás után az afrikai országok többsé­gében megindult a társada­lom polarizálódása. A SZOCIALISTA ORIENTÁCIÓ Gyakori jelenség a katonai hatalomátvétel. Azonban a hatalomátvétel után gyakran a hadseregben is kiéleződnek az ellentmondások, s a ka­tonai rendszerek is előbb- utóbb szembekerülnek azzal a kérdéssé!, vajon a fejlődés kapitalista útját vagy a szo­cialista orientációt válasszák. A szocialista orientáció legfontosabb ismérvei: a gyarmati uralom felszámolá­sa és a demokratikus állam­rend kialakítása; az idegen tőkétől való függőség foko­zatos megszüntetése és a nemzeti kincsek államosítása, illetve állami ellenőrzése; a feudális kizsákmányolás meg­szüntetése és a haladó me­zőgazdasági politika kialakí­tása; a magánszektor korlá­tozása és ellenőrzése, illetve az állami szektor és a szö­vetkezeti mozgalom kiépíté­se; a társadalmi és kulturá­lis haladás meggyorsítása; haladó külpolitika folytatása és a szocializmus építéséhez szükséges feltételek megte­remtése. E célkitűzések megvalósí­tása több országban ellenál­lásba ütközik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek­ben az országokban a klasz- szikus értelemben vett tőkés fejlődés bontakozik ki. Az afrikai kapitalizmus valójá­ban a külföldi uralom, a ko- lonializmus terméke és örök­sége, ezért nincsenek mély nemzeti gyökerei. Az egyes afrikai országok — Elefánt­csontpart, Szenegál, Kenya és Zaire — kapitalista orientá­cióját a nemzetközi imperia­lizmus és a helyi burzsoázia közös erőfeszítése hozta lét­re és tartja fenn. Az afrikai kommunista pár­tok tanácskozása állást fog­lalva ebben a kérdésben, hangsúlyozta: szigorú ellen­őrzés mellett fel lehet és fel is kell használni ideiglenesen a nemzeti és a külföldi tő­két a termelőerők fejleszté­sére. Tegyük hozzá, hogy az esetek többségében erre ki­fejezetten szükség is van, hi­szen a nemzeti és a nemzet­közi tőke egyik napról a má­sikra történő kiszorítása za­varokat okoz a termelésben, a kereskedelemben és a köz­ellátásban, s elégedetlenséget vált ki a tömegekből, ked­vez a belső és a külső reak­ció restaurációs kísérletei­nek. SPECIALIS KOLONIALIZMUS Sajátos helyzet alakult ki a Dél-afrikai Köztársaságban. A kapitalista viszonyok itt maradéktalanul érvényesül­nek, monopoljelleget öltöttek és a fajgyűlölő rendszer alapvető támaszát képezik. A Dél-afrikai Kommunista Párt az ország társadalmi, gazdasági rendszerét speciá­lis típusú kolonializmusnak minősíti, amelyben a gyar­matosítók és gyarmatosított népek ugyanazon nemzeti határok között élnek. Rhode­sia, Namíbia és Dél-Afrika olyan országok példái, ame­lyekben a kapitalizmus a faji megkülönböztetést az önké­nyes gyarmati uralom és a legrosszabb fajta nemzeti el­nyomás alapjaként intézmé­nyesítette. Managnai kibontakozás Kedd esti kommentárunk: Konszolidáció, a közbiztonság megszilárdítása, az életkö­rülmények javítása — Tornas Borge, a nicaraguai kormány belügyminisztere ebben foglalta össze a legégetőbb teendő­ket. Nos, ami az elsőt illeti, elegendő figyelemmel kísérni a managuai légi kikötő, a Cesar Sandinóról elnevezett repülő­tér forgalmát. Costa Rica államfője, amerikai szenátor, a Szocialista Internacionálé delegációjának élén Mario Soares volt portugál kormányfő, magas rangú ENSZ-tisztviselők sze­repeltek a közelmúltban fogadott állami vendégek között. Nicaragua jelene és jövője szempontjából Quito, Ecuador fővárosa is nagy fontosságú tárgyalások színhelye volt. Van­ce amerikai külügyminiszter itt találkozott a nicaraguai kor­mányzótanács öt tagja közül hárommal, köztük Miguel d’Escotóval, a managuai diplomácia vezetőjével. A kétolda­lú kapcsolatok megteremtése szempontjából az egyórás esz­mecsere rendkívül jelentős esemény. Szóvivők szerint az új ecuadori elnök beiktatása alkalmából létrejött találkozó szí­vélyes, őszinte hangneméből arra lehet következtetni, hogy Managua és Washington új alapokra helyezi viszonyát, ör­vendetes, hogy az amerikai fél részéről is megértés mutat­kozik Nicaraguával szemben, holott Washington a végsőkig kitartott egykori hű csatlósa mellett. A közbiztonság észrevehetően javul Managuában, bár éj­szaka még gyakoriak a lövöldözések. Somoza egykori hívei azonban már csak ritkán merészkednek elő. Az új rezsim nagylelkű ellenfeleivel szemben: vasárnap 268 volt nemzeti gárdistát bocsátottak szabadon, s hasonló sors vár a mintegy ötezer fogva tartott gárdistára, akik közül csak azok nem részesülnek az amnesztiában^ akik Somoza idején kínozták a foglyokat, gyilkosságot követtek el,' vagy egyéb súlyos bűn terheli őket. Az életkörülmények javítása, az újjáépítés sok súlyos gonddal jár. A diktátor és hívei magukkal vitték az állam­kasszát, a harcok közben érzékeny károk érték a vetést és a gyárakat, nincs elegendő élelmiszer. Nicaragua ebben a ne­héz helyzetben bárhonnan elfogad támogatást, ha azt nem kötik politikai feltételekhez. Kétségtelen, hogy a kibontakozás hosszú és körülményes folyamatnak ígérkezik. Egy keddi hír azonban bizfató: Mata- galpában, az ország egyik legnagyobb városában megválasz­tották a helyi néphatalmi szervek vezetőségét. A sandinista fegyveresek helyét egyre több helyen átveszik a polgári köz- igazgatás emberei. GYAPAI DÉNES Fokozódó feszültség Az iráni hatóságok betiltot­tak minden gyűlést és tünte­tést az országban. A forra­dalmi gárdistákat utasították arra, hogy mindenképpen akadályozzák meg a meg­mozdulásokat. Az iráni belügyminiszter már hétfőn utalt arra. hogy a hatóságok engedélyhez kötik a különböző gyűlések meg­tartását. A mostani rendelet azt követően látott napvilá­got, hogy aZ iráni, főváros­ban kedden immár a harma­dik egymást követő napon is folytatódtak a tüntetések és a heves összecsapások. Hír­ügynökségi jelentések szerint ezúttal is iszlám szélsősége­sek támadtak rá baloldali tüntetőkre, akik a Fedajin Khalk elnevezésű, baloldali beállítottságú szervezet' téhe- ráni székházát hétfőn ért tá­madás miatt tiltakoztak. Támadás érte a mudzsahi- dok székházát is, a forradal­mi hatóságok azonban be­avatkoztak. Ismeretes, hogy mind a fedajinok, mind a mudzsahidok. az elmúlt évek­ben aktívan részt vettek a császári rezsim elleni harc­ban, és nagy áldozatokat hoz­tak a sah uralmának meg­döntéséért. Dr. Yusuf Dadoo, a Dél­afrikai KP elnöke, aki ko­rábban Budapesten járt, el­mondta, hogy pártja megíté­lése szerint az amerikaiak indokínai vereségét követően az antiimperialista küzde­lemnek ma Afrika, s főként annak a Szaharától délre eső térsége a fő színtere. A nem­zetközi monopoltőke és a dél-afrikai fajvédő rezsim el­választhatatlan érdekszövet­ségben cselekszik. Az utóbbi­nak ugyanis ez létfeltétele, az előbbi pedig nyersanyagbá­zisaihoz ragaszkodik min­denáron. Amint az afrikai kommu­nista pártok tanácskozásáról kiadott dokumentum is hang­súlyozza, a politikai pártok megjelenése az afrikai kon­tinensen az osztályhare fej­lődésével függ össze. A for­radalmi nemzeti pártok, vagy pártjellegű szervezetek visz- szatükrözik az elmaradott osztályviszonyokat, s mint afféle gyűjtőszervezetek, az egész társadalom politikai törekvésének, a nemzeti fel­szabadításnak lettek az él­csapatai. A még elnyomás alatt élő népek függetlenségéért, az újgyarmatosító törekvések meghiúsításáért folyó küz­delemben nagy jelentőségű az afrikai kommunista pár­tok közötti regionális együtt­működés megvalósítása. A cél: a közös cselekvés olyan körülmények között is, ami­kor a konkrét feltételek or­szágonként változnak. Az af­rikai kommunista pártok egy esztendővel ezelőtti tanács­kozása és az ott elfogadott felhívás Afrika és a világ népeihez, az első lépésnek tekinthető a közös cselekvés útján. KANYÓ ANDRÁS MADRID A spanyol parlament kép viselőházának alkotmányjogi bizottsága és Katalónia főta­nácsa kedden Madridban tartott együttes ülésén jóvá­hagyta azt a törvényterveze­tet, melynek értelmében Ka­talónia autonómiát kap: ön- kormányzattal rendelkezik, és saját igazságszolgáltatása, valamint önálló oktatási rendszere lesz. MOSZKVA A kedd délutáni ünnepé­lyes megnyitóra zsúfolásig megtelt a moszkvai filmfesz­tivál központi vetítőterme. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál résztvevőihez küldött üdvöz­letében rámutat, hogy ez a fesztivál a világ sok or­szágában nagy népszerűség­nek örvend, a filmművészet fejlődését szolgálja, mert jel­szava változatlanul a béke, a népek barátsága, a társa­dalmi haladás. GYŐR Látványos, színes ünnep­séggel kezdődött meg kedden Győrött a tizedik országos Ifjú Gárda szemle. A város- központban felállított dísz­emelvény előtt az ország kü­lönböző részeiből érkezett több mint ezer ifjúgárdista sorakozott fel. Az országos szemlén a főváros és a me­gyék legjobb ifjúgárdistái vesznek részt.

Next

/
Thumbnails
Contents