Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-12 / 188. szám

1An€PÜJSÄG 1979. augusztus 12. Felhívás tudósítóinkhoz! Kérjük tudósítóinkat, hogy a ma délutáni lab­darúgó előkészületi mér­kőzésekről készített rö­vid tudósításaikat 19 és 20 óra között szívesked­jenek közölni sportrova­tunkkal. Telefonszá­munk: 12-815. Fáradozá­sukat előre is köszönjük. Körzeti bajnokság A Szekszárdi városi labda­rúgó-szövetség elkészítette az 1979—80. évi körzeti baj­nokság őszi idényének sor­solását. A rajt augusztus 19- én lesz, míg az utolsó őszi fordulót november 7-én ren­dezik. Augusztus 19.: Báta—Sió­agárd, Kakasd—Szedres, Bonyhádi Pannónia—Alsó­nána, Tolna—Kéty, Cikó— Bonyhádbörzsöny, Öcsény— Sz. Dózsa II., Zomba—Bony- hádvarasd. Augusztus 26.: Bonyhád­varasd—öcsény, Sz. Dózsa II— Cikó, Bonyhádbörzsöny— Tolna, Kéty—B. Pannónia, Alsónána—Kakasd, Szedres —Báta, Sióagárd—Zomba. Szeptember 2.: Báta—Alsó­nána, Kakasd—Kéty, B. Pan­nónia—Bonyhádbörzsöny, Tolna—Sz. Dózsa II., Cikó— Bonyhádvarasd, Öcsény— Zomba, Sióagárd—Szedres. Szeptember 9.: Öcsény— Sióagárd, Zomba—Cikó, Bonyhádvarasd—Tolna, Sz. Dózsa II.—B. Pannónia, Bonyhádbörzsöny—Kakasd, Kéty—Báta, Alsónána—Szed­res. Szeptember 16.: Báta— Bonyhádbörzsöny, Kakasd— Sz. Dózsa II., B. Pannónia— Bonyhádvarasd, Tolna— Zomba, Cikó—öcsény, Szed­res—Kéty, Sióagárd—Alsó­nána. Szeptember 23.: Cikó—Sió­agárd, öcsény—Tolna, Zom­ba—B. Pannónia, Bonyhád­varasd—Kakasd, Sz. Dózsa II.—Báta, Bonyhádbörzsöny —Szedres, Kéty—Alsónána. Szeptember 30.: Báta— Bonyhádvarasd, Kakasd— Zomba, B. Pannónia— Öcsény, Tolna—Cikó, Alsó­nána—Bonyhádbörzsöny, Szedres—Sz. Dózsa II.., Sió­agárd—Kéty. Október 7.: Tolna—Sió­agárd, Cikó—B. Pannónia, Öcsény—Kakasd, Zomba— Báta, Bonyhádvarasd—Szed­res, Sz. Dózsa II.—Alsónána, Bonyhádbörzsöny—Kéty. Október 14.: Báta—Öcsény, Kakasd—Cikó, B. Pannónia —Tolna, Kéty—Sz. Dózsa II., Alsónána—Bonyhádvarasd, Szedres—Zomba, Sióagárd— Bonyhádbörzsöny. Október 21.: B. Pannónia— Sióagárd, Tolna—Kakasd, Cikó—Báta, öcsény—Szed­res, Zomba—Alsónána, Bony­hádvarasd—Kéty, Sz. Dózsa II.—Bonyhádbörzsöny. Október 28.: Báta—Tolna, Kakasd—B. Pannónia, Bony­hádbörzsöny—Bonyhádva- asd, Kéty—Zomba, Alsóná- ] iá—Öcsény, Szedres—Cikó, ! iióagárd—Sz. Dózsa II. November 4.: Kakasd— ! iióagárd, B. Pannónia—Báta, ’olna—Szedres, Cikó—Alsó­nána, Öcsény—Kéty, Zomba —Bonyhádbörzsöny, Bony­hádvarasd—Sz. Dózsa II. November 7.: Báta—Ka­kasd, Sz. Dózsa II.—Zomba, Bonyhádbörzsöny—öcsény, Kéty—Cikó, Alsónána—Tol­na, Szedres—B. Pannónia, Sióagárd—Bonyhádvarasd. Három versenyszám után Őcsényben Szabadfi Botond és Bohács János vezet Három értékelhető verseny­számot hozott őcsényben az MHSZ. a MALÉV és a MÉM RSZ VII. gemenci vitorlázó- repülő-bajnokságának első hete. A változó időjárás, a repü­lési korlátozások jelentették az első akadályokat a két ka­tegória (szabad- és standard- osztály) 50 fős mezőnye szá­mára, amikor azonban repü­lésről volt szó, — e verseny hagyományainak megfelelő­en — érdekes, szép küzdelmet és néhány meglepetést hozott a Geimenc-kupa. A nagygé­pek kategóriájában — sza­badosztályban — például a finn PIK-gépek gyengébb szereplését, igaz, a pilóták többsége ezen a versenyen is­merkedik meg közelebbről a géppel. Halasi Gábor első na­pi győzelme után az ugyan­csak válogatott Szabadfi Bo­tond (MHSZ Posta) végzett az első helyen a második ver­senyszámban (öcsény—Kis­kunhalas—Öcsény, 100 km háromszög); míg a harmadik versenynapon Langer Tibor (MHSZ Csepel) és Sajti János (MHSZ IMRK) győzött az ücsény—Sándorfalvai—Öcsény 205 kilométer háromszögfel­adaton. Három versenyszám után az összetettben Szabadfi Botond áll az élen Halasi és Pongráez Lajos (MHSZ Sze­ged) előtt. A „kicsik”, a standardosz­tályban versengő Pirat és Fóka típusú gépek között Gittinger Péter (MHSZ MÁV) győzelme után Bohács János (MHSZ Békéscsaba) az öcsény—Szakály—Öcsény 2x100 kilométeres hurokrepü­lésben, Kovács József (MHSZ Posta) pedig az öcsény—Kis­kunhalas—öcsény 100 kilo­méteres hurokrepülésben sze­rezte meg a győzelmet. Eb­ben a kategóriában az igazi meglepetést a finn Jukka Ruotti okozta: két verseny­Kóré Vilmos (balról) a sportbizottság vezetője Gittinger Péternek, a standardosztály napi győztesének nyújtja át az emléklapot. számban is második lett, s élete első magyarországi ver­senyén, első Pirat-repülései után az összetett versenyben a negyedik. A rendező szekszárdi klub pilótái mérsékelten kezdtek: Takács Márton a standard­osztály küzdelmében Pirat tí­pusú gépével a középmezőny­ben foglal helyet; míg a sza­badosztályban egyelőre még várat magára a hazai siker. Kenderes László és Gyimesi Attila számára úgy tűnik — s ez látszik a többi PIK-pilóta szereplésén is — idegen még a kiváló műanyag gép. A VII. gemenci vitorlázó­repülő-bajnokság érdekessé­gei közé tartozik a kétüléses Blanik repülése, amelynek ülésében — Tiringer László pilóta háta mögött — újság­írók váltják naponta egy­mást. A Magyar Rádió kép­viselői: Márványi Péter és Erdős Ágnes után a Tolna megyei Népújság szerkesztő­ségének képviseletében Stei­ner István teljesítette a ver­senyfeladatot. Sikerrel: visz- szaérkeztek az öcsényi repü­lőtérre és végül is a közép­mezőnyben foglaltak helyet az eredménylistán. Sakk minden mennyiségben A szedresi sportkör tizen­hét versenyzővel keit útra, hogy Kalocsán a sakkfeszti­válon bizonyítsa: megyénk­ben is van olyan csapat, amely képes felvenni a ver­senyt a külföldi és hazai egyesületekkel. A hazaiak mellett külföldi csapatok is érkeztek a feszti­válra. Lengyel, cseh és bol­gár versenyzők képviselték hazájukat. Miután verseny­zőink találkoztak a mezőny résztvevőivel, arcuk kissé el- komorodott. Az edzőjüknek minden pedagógiai tudására szükség volt. hogy egy el­szánt csapatot ültessen az asztalok mellé. Az elődöntő nehéz csatái után a szedre- siek a döntőbe kerültek. Mindjárt az első mérkőzésen sikerült döntetlent kiharcolni és ez némi önbizalmat adott a csapatnak. Jöttek a csehek! Lánc nemzetközi és Consior FIDE-mesterrel szemben ült Rittmann László mesterjelölt és Németh Gábor I. osztályú versenyző. Pontrablásuk szárnyakat adott a csapatnak. A 3-1-es győzelem igazolta, hogy kár volt megijedni a nagy nevektől. Végül ebben az erős mezőnyben sikerült a rangos 2. helyet megszerez­ni. Rittmann László, Németh Gábor, Inczédy László. Kiss József és Szíjjártó László voltak a siker kovácsai. A „B” csoportban játszot­tak a tartalékok. Szíjjártó István, Szalai László, Kuner Mária. Rafajlovics Angéla és Molnár János összetételű csa­pat sem vallott kudarcot. A gyorsfejtő versenyen is indul­tak fiataljaink. A mesterkate­góriában elsők lettek és el­nyerték a rendezők értékes trófeáját. Az úttörők is „pá­lyára” léptek. Az ország 14 úttörőcsapata küldte el leg­jobbjait a Tóth Lajos elneve­zésű versenyre. A szedresi úttörők a következő hat fő­vel vették fel a küzdelmet: Molnár Mária, Ummenhoffer Ildikó. Kovács Andrea, Sző- czi József, Mester Béla és Németh Ottó. A leányok a versenyt megnyerték, össze­tettben pedig az előkelő 3. hely birtokosai lettek. Itt kí­vánjuk megjegyezni, hogy a csapat edzője megengedte magának azt a „luxust”, hogy az úttörőknél a kisdobos te­hetséges Mester Bélát indí­totta a jövő csapatának ki­alakítása érdekében. Az események peregtek to­vább és a szimultán napja is elérkezett. Természetesen itt is indultak a szedresiek és meglepetést is okoztak. Az úttörő Molnár Mária Adorján András nemzetközi nagymes­terrel döntetlent játszott. A sakkfesztiválon a sakkszavak­ról folytatott vitának nagy visszhangja volt. Ezen a vi­tán Fájsz Károly a sakktáb­la egy mezejének megneve­zésére a „mezőcske” szót ja­vasolta. Érdemes ezen elgon­dolkozni. A leírtakból kitűnik, hogy versenyzőink nehéz, de sike­res napokat hagytak maguk mögött. A munka tovább folytatódik, mert még két nemzetközi szereplés vár a szedresiekre. Reméljük Ta­tán és Zánkán is méltóan képviselik megyénket és sportkörüket. A Prágában megrende­zett IBV-n két szekszárdi at­léta szerepelt. Balogh Gyu­la a 2000 méteres akadály­futásban előkelő pozícióban bukott és ezáltal mintegy 30 méteres hátrányba került, melyet úgy sikerült ledolgoz­nia, hogy 5:45,7-tel a 4. he­lyet szerezte meg. Böde Jó­zsef 100-on 11,35-tel, 200-on 22,69-cel nem került döntő­be, de 4xl00-on tagja volt a 42,05-tel 5. helyet megszerző magyar váltónak. Balogh Gyula a közeljövőben az if­júsági Európa-bajnokságon szerepel. ♦ A területi minősítő atléti­kai versenyen Szekszárdon a következő jobb eredmények születtek: Súly férfi: 1. Fe­hér Lajos (PMSC) 17,34. Tá­vol női: 1. Wiedemann Éva (Sz. Dózsa) 542, 2. Majer Györgyi (PMSC) 524. Távol férfi: 1. Szabó Gyula (Sz. Dózsa) 655, 2. Pálinkás Já­nos (TFSE) 651, 3. Deák Gé­za (Komló) 634. Magas férfi: 1. Szeifert Dezső (Boríyh. Spart.) 195, 2. Ferenczi Imre (PMSC) 195. Magas női: 1. Vaszkó Judit (Sz. Dózsa) 170. 100 m férfi: 1. Kovács Attila (Sz. Dózsa) 11,2, 2. Böde Jó­zsef (Sz. Sí) 11,3, 3. Szabó Gyűl a (Sz. Dózsa) 11,4. 400 m férfi: 1. Böde József (Sz. Sí) 50,2, 2. Puch Ignác (Sz. Dózsa) 53,0, 3. Glósz Gábor (Paksi SE) 53,1. 110 m gát, férfi: 1. Kotri Zoltán (PMSC) 15,9, 2. Wallacher Gábor (Sz. Dózsa) 16,0. 300 m gát, férfi: 1. Csábrák Já­nos (PMSC) 40,0, 2. Wal­lacher Gábor (Sz. Dózsa) 40,3. Labdarúgók vándorúton Bálint László, a Ferencváros játékosa az új idényben a tizennyolcszoros holland bajnok Ajax gárdájában szerepel a Magyar Labdarúgó Szövetség és a sportvezetés engedélyével. Nem egyetlen külföldiként rúgja majd a labdát az amszter­dami olimpiai stadionban. Az egykori háromszoros BEK-győz- tes csapattól a hetvenes évek elejének sikeres időszakát köve­tően külföldre távozott Cruyff és Neskens utódait külföldről szerződtetett játékosokban vélték megtalálni. Így az újabb bajnokság megnyerésében az angol Clarké 26 gólja éppúgy közrejátszott, mint a dán Lerby 16, vagy a Távol-Keletről ér­kezett. de már honosított La Ling 14 találata, avagy az ugyan­csak ázsiai szülők gyermekeként született Tahamata jó já­téka. Bálint szerződése legfeljebb a magyar sportkedvelők kö­rében jelent rendkívüli, vagy inkább szokatlan érdekességet. Elsősorban azért, mert valóban a zöld-fehérek védője az első, aki az elmúlt időszakban hivatalos engedéllyel a zsebében, húzza fel az egyik külföldi csapat mezét. Mindez az élet más területén aligha újdonság. Hirtelen fel sem tudnánk sorolni azoknak az előadóművészeknek, a tudomány különféle ágait művelőknek számát, akik hasonló engedéllyel hosszább-rövi- debb ideig határainkon túl lépnek fel. Nyilvánvaló, hogy mindezzel nem csupán az ország jóhírét, tekintélyét növelik a világban, hanem később a kint megszerzett tapasztalataikat itthon is hasznosítani tudják, s közben természetesen uram bocsá’, maguk sem fizetnek rá a külföldi fellépésre, turnéra. A sportban, természetesen a hivatásos sportban nem új­donság a külföldiek szerepeltetése. Az idegenekkel való erő­sítés a legnépszerűbb, a legnagyobb tömegeket vonzó labda­rúgásban kezdődött. Nem tudjuk pontosan, de bizonyára né­hány skót csatár rúgta az első gólokat „idegenben”, azaz angol mezben, mint ahogyan az angol csapatokban jelenleg is tu­catnyi skót, ír. wales-i, északír labdarúgó szerepel. A magya­rok közül tartósan talán Schaffer Alfréd, a futballkirály né­ven is emlegetett Spéci, az MTK legendás hírű belső csatára futott ki először és idegen mezben a pályára. Idestova hat évtizede, közvetlenül az első világháború után történt. Az MTK akkori bajnokcsapata a két előző idény gólkirályával, a 42 illetve 41 gólt szerzett Shaffer vezetésével német túrára indult. A Braun, Konrád II., Shaffer. Schlo&szer, Szabó csa­társor Nürnbergbe, az akkori futballifellegvárba is eljutott. A jól megtermett, de rendkívül mozgékony, óriási erejű lövéseivel hálót szaggató gólokat szerző Spéci valósággal megbabonázta a közönséget. A 3:0-ás magyar győzelem után a Nürnberg vezetői elhatározták Schaffer megszerzését. A két háború kö­zötti időszakban az ismétlődő gazdasági válság és a politikai áramlatok változása valóban sok kiváló magyar játékos ke­zébe adott vándorbotot. Plattkó Ferenc minden idők egyik legjobb magyar kapusa. Bukovi Márton, a későbbi idők kiváló edzője. Kohut Vilmos, a nagyszerű balszélső, vagy Sebes Gusz­táv. az ötvenes évek aranycsapatának kapitánya és még oly sokan mások a magyar labdarúgás igazán méltó nagykövetei­nek bizonyultak. A második világháborút követően tulajdonképpen egy re­pülőszerencsétlenség indította meg a külföldi labdarúgók ma már világméretűvé duzzadt vándorlását. Az olasz bajnok, a válogatott döntő többségét adó Torino együttesét szállító kü- lönrepülőgép 1949. május 6-án Lisszabonból hazafelé a város közelében fekvő Superga dombnak ütközött, valamennyi utas életét vesztette. S az olasz labdarúgás újjáélesztésére, az ak­koriban Svédországban edzősködő, néhány éve itt, Budapesten elhunyt Czeizler Lajos közreműködésével a Milan megszerezte az 1948-ban olimpiai bajnokságot nyert svéd válogatott Green, Nordahl. Liediholm belsőlhármasát. A svédekkel megindult já­tékosvándorlás ma már minden képzeletet felülmúl. Jellemző például, hogy csak Dániából az elmúlt évtizedben több, mint száz játékost szerződtettek külföldre. A játékosok adásvételét, szerepeltetését érthetően szigo­rúan szabályozták. A legtöbb országban egy-egy bajnoki mér­kőzésen egyszerre csak két idegen szereplését engedélyezik, ió néhány helyen, például Hollandiában azonban nincs semmi­féle megkötöttség. A jó játékosok iránti kereslet óriási. Az Egyesült Államok két tucat hivatásos csapata is növelte a piacot, hiszen a tengerentúliak, legalábbis a kezdeti időszak­ban. jónevű külföldi játékosokkal kívánnak megfelelő szín­vonalat biztosítani. A játékosok ára csaknem a csillagokig emelkedett. Néhány hónapja még Angliában a hivatásos lab­darúgás hazájában is megdöbbenést keltett, hogy a BEK- győztes Nottingham Forest kerek egymillió fontot (kétmillió dollárt) tett le az asztalra Trevor Francisért. Azóta már nem meglepetés, hogy .például Cunningham, az angol válogatott egyik legelső színesbőrű játékosa, azaz klubja, a West Brom, wich is közel ennyit kapott a cseréért a Real Madridtól. És Bálint? .........Eladási ára” ugyan nem túlságosan érdekes, de é rthetően izgatja a sportkedvelők érdeklődését. A szerződésé­nek anyagi oldaláról csak annyit hoztak nyilvánosságra, hogy az Ajax ingyen vállalt egy mérkőzést Budapesten. A világ legjobb klubcsapatai jelenleg sem kérhetnek többet húsz­huszonötezer dollárnál, s ez a budapesti kirándulás a repülő­jegyekkel, szállásköltséggel együtt sem kerülhet többe az Ajax- nak tízezer dollárnál. V. D. A bronzérmes dombóváriak Labdajátékokban két érem „jutott” megyénknek a XV. nyári úttörő-olimpia országos döntőjén. Szegeden a kis­pályás labdarúgás A-kategória II. korcsoportjában a Szekszárd Il-es számú iskola, míg a nagypályás bajnok­ság B-kategória I. korcsoportjában a Dombóvári Gárdo­nyi Géza iskola csapata egyaránt a harmadik helyen vég­zett. Képünkön a bronzérmes dombóvári csapat, középen Németh Miklós edző. (Fotó: Tilinger.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents