Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-13 / 162. szám
2 NÉPÚJSÁG 1979. július 13. Hazánkba érkezik Ilié Verdet Lázár Györgynek, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására a közeli napokban hivatalos, baráti látogatásra Magyar- országra érkezik Ilié Verdet, a Román Szocialista Köztársaság miniszterelnöke. (MTI) Huszár István moszkvai megbeszélése Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke csütörtökön Moszkvában Nyikolaj Bajbakovval, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesével, az Állami Tervbizottság elnökével az 1981—1985-ös időszakra vonatkozó népgazdasági tervek egyeztetéséről folytatott megbeszélést. Szó volt a tárgyalásokon a két ország gazdasági kapcsolatainak" több más időszerű kérdéséről is. Huszár István csütörtökön Moszkvából hazautazott Budapestre. Búcsúztatására a seremetyevói repülőtéren megjelent Nyikolaj Inczem- cev, az Állami Tervbizottság elnökhelyettese. Jelen volt Tóth József követtanácsos, hazánk moszkvai nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Huszár István a délutáni órákban visszaérkezett Budapestre. FAO-konferencia Csütörtökön Rómában mintegy 150 ország részvételével megnyílt a FAO rendezésében az agrárreform és falufejlesztési világkonferencia. A világkonferencián dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumi államtitkár vezetésével magyar küldöttség is részt vesz. eddig lehet emelni a kőolaj árát? Ez a kérdés sokakban és sokszor megfogalmazódik mostanában, de a megnyugtató válasz, úgy tűnik, egyelőre még várat magára. Az utóbbi időben a nemzetközi olajpiacon tovább kuszálód- tak a szálak azzal, hogy a kőolajexportáló országok szervezete, az OPEC július 1-től újabb 35 százalékkal emelte a „fekete arany” árát. Az 1973—74. évi árrobbanás óta ez volt a legnagyobb arányú drágítás, amelyről az olajminiszterek határoztak, s ha ehhez hozzáadjuk a januári, valamint a márciusi emelést, kiderül, hogy az OPEC 1978 decembere óta mintegy 60 százalékkal növelte ennek a létfontosságú energiahordozónak az árát. Az újabb genfi döntés nem volt egészen váratlan. Mégis érdemes megvizsgálni részletesebben is a zűrzavar előzményeit és elgondolkozni azon, hogy kit milyen felelősség terhel a jelenlegi kaotikus állapotokért az olajpiacon. 1. Kezdjük mindjárt az iráni eseményekkel, amelyi'k közvetlen politikai és gazdasági előzményei voltak a jelenlegi krízisnek: 1978 decemberétől 1979 márciusáig naponta 5 millió barrel (1 barrel=159 liter) iráni olaj tűnt el a piacról. A közép-keleti országban lezajlott fordulat előtt még napi 2 millió barrelre becsülték a felesleget, s az OPEC tagjai feltehetően ezért csak szerény áremelést irányoztak elő 1979-re. A sah rendszerének bukásával alapvetően megváltozott a helyzet. Megindult a verseny a kőolajért: a fejlett tőkés országok egyszerre növelték vásárlásaikat, felduzSkylab-roncsok hullottak Ausztráliában Szerdán befejeződött a Skylab amerikai űrállomás „haláltusája”: a 77 tonnás Skylab roncsainak zöme — mint jelentettük — az Indiai-óceán délnyugati részére zuhant, de mintegy ezer darabja szárazföldre — Ausztrália gyéren lakott, nagykiterjedésű sivatagi körzetében csapódott be. Az amerikai űrközpont, a NASA megkönyebbült tisztségviselői most már csak amiatt sajnálkoznak, hogy a roncsok egy része szárazföldre esett. Minden erőfeszítésük ellenére ugyanis nem sikerült tenger fölé irányítaniuk a Skylab-et, amit az utolsó pillanatban is megkíséreltek. Ausztráliában eközben több ezren elindultak a becsapódási körzetbe, hogy megkeressék és esetleg pénzzé tegyék az űrállomás maradványait. A pályamódosítási manőverek sikerében az utolsó pillanatig sem voltak biztosak az illetékesek. Ezért az amerikai—kanadai határvidék több körzetének lakosságát elköltöztették a veszélyeztetett övezetből. Az Indiai-óceán fölé érve a Skylab végképp irányíthatatlanná vált, mert a légellenállás miatt tönkrementek az utolsó, még működő napelemek is. A zuhanás utolsó perceiben megszakadt minden ösz- szeköttetés a laboratóriummal, a becsapódás és a roncsok szétszóródása kikerült a a térséget figyelő radarok hatósugarából. A zuhanásnak több szemtanúja volt. Egy farmer — aki azt állítja, hogy közvetlenül a háza körzetében ért földet egy roncs — beszámolt arról, hogy lovai csaknem egy órán keresztül fékevesztetten rohangáltak félelmükben, s az^űr- állomás egyes darabjai kéke- sen-lilásan világítottak a sötétségben. A becsapódáskor égett föld szagát lehetett érezni. Egy másik megszólaltatott szemtanú érzékletes képet festett a történtekről: a közeledő roncsok szerinte egy teljesen kivilágított, fényárban úszó repülőgépre emlékeztettek. Az eseményekről értesülve Carter elnök sajnálkozását fejezte ki Fraser ausztráliai miniszterelnöknek. Azonnal felajánlotta segítségét, amelyre az ausztrál kormányfő nem tartott igényt. Kijelentette: Carter szerinte az ausztráliai hús amerikai importjának megkönnyítésével segíthetne leginkább országának. Az ausztráliai saj- tb egyik jellemző megnyilvánulása az esettel kapcsolatban : jó lenne, ha az amerikai tudósok végre úgy terveznének, hogy az űreszközök fellövésük után ne zuhanjanak le, vagy ha mégis, akkor ne éppen ausztrálok fejére. Folytatódik a SALT vitája A vezérkari főnökök egyesített bizottságának tagjai a szenátorok kérdéseire válaszolnak. Amint már jelentettük, Harold Brown amerikai hadügyminiszter szerdán nyomatékosan sürgette a szenátus külügyi bizottságát: hagyja jóvá eredeti formájában a második SALT-szerződést. Brown a több órás vitában, szenátorok kérdéseire válaszolva a többi között kijelentette: amennyiben a törvény- hozás elutasítaná a megállapodást, az igen súlyos következményekkel járna a NATO számára is. Szerdán délután a vezérkari főnökök egyesített bizottságának tagjait hallgatta meg a SALT-ról a külügyi bizottság. A tábornokok (valamennyien a Carter-kor- mány kinevezettjei) támogatták a szerződést, de sokkal kevesebb lelkesedéssel és kevésbé meggyőzően, mint hadügyminiszterük. David Jones tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke arra helyezte a hangsúlyt, hogy a szerződés „szerény, ám hasznos lépes” — de csak akkor lehet hatékony, ha további, nagymértékű amerikai fegyverkezessel párosul. Jones — valamelyest a SALT ellenfeleinek érvelésére emlékeztető hangnemben — arról beszélt, hogy „meg kell állítani az irányzatot” — amely — úgymond — a Szovjetunió hadászati fölényéhez vezethet. A katonai vezetők aggodalmaskodtak a szerződés ellenőrzési lehetőségei miatt. Szereplésük aligha jelentett korlátlan sikert a kormány szempontjából. A szenátusi testület csütörtökön a SALT-szerződés ellenfeleinek képviselőit hallgatta meg. Olajstratégia Az OPEC döntése után zasztották stratégiai tartalékaikat. Ugyancsak árfelhajtó tényező volt, hogy az 1973— 74. évi árrobbanást követő visszaesés után tavaly először némi fellendülés mutatkozott a tőkés világgazdaságban, valamint hogy a szokatlanul kemény tél miatt is megugrott az olajfogyasztás. Az OPEC tagjai — elsősorban a hatalmas jövede- lemfelslegekkel rendelkező Szaúd-Arábia — úgy próbáltak enyhíteni a helyzeten, hogy az iráni kiesés pótlására időközben napi 3 millió barrellel növelték termelésüket. Csakhogy a plusz olaj már későn érkezett: nem tudta kielégíteni a nagy keresletet, s nem tudta megzabolázni a kibontakozó köz- gazdasági és lélektani folyamatokat sem. A rotterdami szabadpiacon elindult az ár- emelkedési lavina: nem egy esetben a szerződéses ár kétszereséért, vagy még ennél is többért — 35—40 dollárért — kelt el a fekete arany barrelje. 2. Ilyen körülmények között ültek össze június utolsó hetében Genfben az olajexportálók miniszterei. Döntésük aggasztó: bár a piaci viszonyok megrendszabályozására ültek össze, nem zárták ki az újabb áremelések lehetőségét sem. Barrelenként 23,50 dollárban szabták meg a plafonárat, csupán Szaúd-Arábia ragaszkodott az általa javasolt 18 dolláros árhoz, a többiek mind 20 dollár fölött kínálják olajukat. (Sőt. vannak a szervezet tagjai között olyanok is, akik elégedetlenek a döntéssel, s szeptemberre újabb értekezlet összehívását sürgetik.) Sok megfigyelő a magas kereslettel magyarázza a kőolajexportáló országok „telhetetlenségét”, mások politikai okokra vezetik azt vissza. Nos, ami az előbbit illeti, az OPEC-országok márciusi konferenciájuk biztatására, éltek a piaci konjunktúra adta lehetőségekkel, miközben úgy tűnik, bizonyos mértékig meg is feledkeztek arról a felelősségükről, amely egy ilyen fontos energiahordozó birtokában a világgazdasági folyamatok alakításában rájuk hárul. A szabadpiaci árak' elvakították mindannyiukat: az új helyzetben az OPEC 13 tagjának bevétele 170—180 milliárd dollárra duzzadhat az idén, szemben a tavalyi 127 milliárddal. De vajon átgondolták-e, hogy mennyit veszíthetnek a világgazdasági válság további súlyosbításával, amellyel már most sokan vádolják őket. (Több megfigyelő szerint egyes kőolajexportáló országok is részt Vettek a szabadipaci manőverekben.) A politikai okokkal kapcsolatban a szervezet legkonzervatívabb tagjának, Szaúd-Arábiának olajügyi minisztere azt mondta, hogy a fejlett tőkés országok olajellátása jóval zavartalanabb lenne, ha megszületne az átfogó közel-keleti rendezés. És ami szintén tény: Szaúd- Arábia az OPEC-ben ma már nincs abban a helyzetben, hogy egymaga megakadályozza a mértéktelen áremelést. A szaúdi uralkodó házra nagyon ráijesztettek az iráni változások, amelyek következtében az Egyesült Államok egyik legfőbb szövetségesének, Reza Pahlavi sah- nak a rendszere kártyavárként omlott össze a térségben. 3. Jamani szaúdi olajügyi miniszter az International Herald Tribune című amerikai lapnak adott interjújában figyelmeztetett: egy, az iránihoz hasonló változás akár 50 dollárra is felsrófolhatja az olajárakat. Takarékosságra szólította fei a fejlett tőkés országokat. Mint mondta, ha az idén napi 2 millió barrellel, jövőre pedig napi 4 millióval vissza tudják fogni felhasználásukat, az olajárak a jelenlegi szinten stabilizálódni fognak. Ehhez Szaúd- Arábia közvetlen segítséget is felajánlott: már ebben a hónapban készek növelni termelésüket, hogy pótolják a hiányzó 2 millió barrel olaj egy részét. A vezető tőkés országok tokiói csúcsértekezletükön úgy reagáltak Jamani felhívására, hogy országaik szinte valamennyi bajáért az OPEC- re hárították a felelősséget. Arról szinte teljes mértékben megfeledkeztek, hogy pánikkeltő felvásárlásaiknak, s még inkább nagy nemzetközi monopóliumaik manipulációinak döntő szerepe volt az olajárak felhajtásában. A hét vezető tőkés ország jelenleg csaknem 7 százalékkal naSzeparatisták - pekingi zsoldban Csütörtök esti kommentárunk. Politikai válság fenyegeti az indiai kormányt: a miniszter- elnök Dzsanata Pártja elveszítette többségét a parlamentben. Képviselőinek több csoportja vált ki a pártból, amely annak idején különböző ellenzéki erők tarka szövetségeként jött létre. A kivált törvényhozók most az ellenzékhez csatlakoztak, s ezzel alaposan megerősödött az Indiai Nemzeti Kongresszus, amelynek ma is vitathatatlanul legtekintélyesebb alakja Indira Gandhi, a volt miniszterelnök-asszony. A parlamenti csatározások közepette a különböző pártok képviselői figyelmüket észak felé fordítják: ismét fellángoltak a kínai határ közelében a bandaharcok. Peking hosszú ideje folyamatosan támogatja az indiai szeparatista erőket. Kezdetben a kínai vezetés arra számított, hogy sikerül Indián belül megvetni a lábát — kudarcot vallott azonban az a törekvése, hogy erős maoista pártot hozzanak létre. A pekingi vezetés elvtelen hegemonista nagyhatalmi politikájából kiábrándultak még azok is, akik a hatvanas években a maoista receptet akarták alkalmazni Indiában. Kína ekkor a szeparatisták felé fordult. Indiában nem él olyan jelentős kínai származású kisebbség, mint Délkelet-Ázsia számos országában. Ott ezek, a „hua csiaok” jelentik Peking legfőbb támaszát. A kínai vezetés tehát Észak-India elmaradott törzseit, a nagákat és a mizokat környékezte meg. Korábban ezeknek az elmaradott népcsoportoknak a vezetői a CIA zsoldjában álltak. John Foster Dulles, a . hajdani amerikai külügyminiszter támogatta a washingtoni hírszerzésnek azt az elképzelését, hogy az észak-indiai — többnyire keresztény hitre térített — törzsekből valamiféle ütköző államot hozzanak létre India, Kína és Burma között — Indokína közelében. Ezek a tervek kudarcot vallottak — a szeparatista törzsi vezetők pedig új gazda után néztek. Kína magára vállalta a nagák és mizok katonai kiképzését, felfegyverzését. A sze- peratista csoportok tevékenysége hosszú évtizedek óta arra irányul, hogy a Nagaföld és Mizoram területeken zavarják a békés életet, a lakosság temelőmunkáját. Az indiai biztonsági erők az elmúlt hetekben több mizo fegyveres csoportot tettek ártalmatlanná. Ezek bevallották: Kínába képezték ki őket, kínai fegyverekkel és kínai utasításokkal hatoltak be Indiába. Sőt, vezetőjük — mint ahogy arra egy ellenzéki képviselő rámutatott — szoros kapcsolatot tartott fenn az új-delhi kínai nagykövetséggel is. Ezek az akciók azt bizonyítják: Peking minden alkalmat felhasznált arra, hogy zavart keltsen a szomszédos országokban, ha érdekei úgy kívánják nem riad vissza a katonai beavatkozástól sem. MIKLÓS GÁBOR Földrengés Kínában Nagy erejű földrengés pusztított a hét elején Kína keleti részén. A korábbi jelentésekkel ellentétben a katasztrófának Kínában 41 halálos áldozata és több mint kétezer sebesültje van. gyobb tartalékkal rendelkezik, mint tavaly ilyenkor, s olajvállalataik készleteiknek 7—8 százalékát tartják visz- sza, hogy magasabb árat kényszerítsenek ki a piacon. Különösen szembeötlő az Egyesült Államok pazarlása, amely 1973 óta 42,5 százalékkal növelte behozatalát, s ma már a nyugati világ olajfogyasztásának mintegy felét emészti fel. Hogy zavartalan olajbehozatalát továbbra is biztosítsa, Washington most különleges amerikai katonai egységeket állított fel, amelyek bármikor bevethetők azoknak az olajmezőknek a védelmére, ahonnan részére szállítanak. 4. Az olajkutak azonban nem kimeríthetetlenek. Megjelenhet mellettük akármilyen katonai erő, fekete arannyal örökké akkor sem szolgálhatnak. A világ országainak az ezredfordulóig 250 milliárd tonna kőolajra lesz szükségük, a tartalékok azonban ennél csak 10 milliárd tonnával tehetők többre. Lehet, hogy a mostani magas ár csökkenti majd a pazarlást, de az szinte biztos, hogy az OPEC döntése nyomán magas inflációval, gazdasági visszaeséssel kell számolniok a fejlett tőkés országoknak. Nehéz esztendők elébe néznek a fejlődő országok, amelyek együttes adóssága — az olaj drágulása miatt — ma már eléri a 300 milliárd dollárt. S nehéz évekre kell szá- mítaniok az olajimportőr KGST-országoknak, közöttük hazánknak is. Igaz, a szocialista országok közös árrendszere megkímél a közvetlen megrázkódtatástól, de az újabb és újabb áremelések közvetett hatása óhatatlanul elér bennünket is. KOCSI MARGIT Norvégiában tartózkodik az NSZK kancellárja. Képünkön: Helmut Schmidt Odvar Nordli norvég miniszterelnök társaságában megtekinti Oslo panorámáját. PRÁGA A 60. születésnapját ünneplő Martin Dzur hadseregtábornokot, Csehszlovákia nemzetvédelmi miniszterét csütörtökön a prágai Várban fogadta Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök, és átnyújtotta neki a Köztársaság Rendet, amellyel a csehszlovák néphadsereg fejlesztésében szerzett érdemeiért tüntették ki. A minisztert Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter a magyar néphadsereg nevében díszkard- daj ajándékozta meg. LONDON Csütörtökön országos ünnepségek közepette új, független állam jött létre a Csendes-óceánon: a Gilbert - szigetek néven ismert brit gyarmat Kiribati Köztársaság lett. Az ünnepségeken Anna hercegnő, II. Erzsébet királynő leánya képviselte az angol koronát. Kiribati felvételét kéri a brit nemzetközösségbe. * Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára szerdán európai kőrútjának újabb állomására, Londonba érkezett. Az angol fővárosban a főtitkár tárgyalni fog Margaret Thatcher miniszterelnökkel és Lord Carrington külügyminiszterrel.
