Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-11 / 160. szám
1979. július 11. Képújság 3 Számítástechnikus fiatalok Moszkvában Áramlás oda is vissza is (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Tíz évvel ezelőtt alakította meg hat szocialista ország — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió — az egységes számítógéprendszert: az ESZR-t; utóbb csatlakozott hozzájuk Kuba és Románia is. A nyolc ország számítástechnikai kormányközi bizottsága megalakításának tizedik évfordulója alkalmából június 14. és július 15. között a nyolc ország Moszkvában, az állandó nép- gazdasági kiállítás vegyipari pavilonjában jubileumi kiállítást rendez. A KISZ Központi Bizottsága a közelmúltban szakmai tanulmányutat szervezett a kiállítás megtekintésére, melyen a számítás- technikai védnökségi munkában tevékenykedő fiatalok vettek részt. Megyénkből jutalomként ketten voltak a tanulmányúton. A kiállítás átfogó képet adott a szocialista országok számítástechnikai szakértőinek tízéves tevékenységéről a számítógépgyártás területén. Az új számítógépek a kiállítás úgynevezett műszaki részlegében kaptak helyet, amely tulajdonképpen egy hatalmas, több gépes számító- központ, korszerű mágneses adatrögzítőkkel és más berendezésekkel együtt. Itt láthatók az ESZR 2. sorozatának gépei: az ESZ 1015 (Magyar- ország), az ESZ 1025 (Csehszlovákia), az ESZ 1035 (Bulgária, Szovjetunió), az ESZ 1045 (Szovjetunió), az ESZ 1055 (NDK), és az ESZ 1060 (Szovjetunió). A gépek teljesítménye 15—1200 ezer művelet sec között mozog. Tár- kapacitásuk az első ESZR- sorozatéhoz képest 2—4- szeresére nőtt. A kiállításon láthatók a szocialista országok miniszámítógép-rendsze- rének (MSZR) gépei is. ösz- sességében azt lehet mondani, hogy az új gépeknek jobbak a műszaki-gazdasági mutatóik, több gyakorlati alkalmazási lehetőséget adnak a népgazdaság valamennyi ágazatában, különböző üzemmódok igénybevételével, több gépes és több processzoros rendszerek kialakításával. A moszkvai ESZR—MSZR kiállításon a magyar számítástechnikai ipar két legfontosabb terméke az ESZ 1015 és az SZM 52 számítógép- rendszer. Az ESZ 1015 táv- adatátviteli lehetőségeinek bemutatására a gép egy Budapesten működő ESZ 1015- ös rendszerrel összekapcsolva működik, az SZM 52-vel pedig a Centrum áruházak pénzügyi, áruforgalmi, raktárgazdálkodási és személyi nyilvántartását és adatfeldolgozását végző programrendszert mutatnak be a kiállítók. A már ismert Videoton ESZ 1011-es számítógéppel egy atomreaktor vezérlését, mérés-adatgyűjtését és adat- feldolgozását, valamint tudományos kutatási eredmények feldolgozását modellezik. Az ESZ 1010 M számítógép gáz- és kőolajvezetékek technológiai irányításának egyik lehetséges változatával ismerteti meg a látogatókat. Hazánk ezenkívül kiállított néhány új perifériát, illetve részegységet, amelyek az ESZR 2. sorozatának gépeihez, valamint az MSZR- gépekhez használhatók: floppy diszkes háttértárakat, fixfejes mágneslemezes tárolót, 4 munkahelyes csoportos előfizetői terminált, képernyős terminált. Örömmel állapítható meg, hogy a szocialista országok gyártanak olyan magas műszaki színvonalú technikai eszközöket, számítógépeket, melyekre egy korszerű információrendszer építhető. SZÜLE LÁSZLÓ Először volt látható a Videoton gyár MSZR-be tartozó SZM 52 típusú számítógéprendszere Dunaföldvári oxigéngyár A sérültek állapota javult A robbanás után igen alapos vizsgálatokat végeztek a dunaföldvári oxigéngyárban, sőt még mindig folyik ez a munka, a sérült alkatrészek anyagvizsgálatát a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem végzi el. Az már biztos, hogy a robbanás az előkészítő részben történt, ahol nincs oxigén, csak levegő és olaj. Tehát a gyártás nem volt rendellenes. Az alapvető vizsgálat után tárgyaltak a techriblógiai berendezést szállító vállalat vezetőivel a megsérült berendezés újragyártásáról. Egyedi darabok ezek, időbe telik az elkészítés, a szerelés, utána pedig hosszabb próbának vetik alá az oxigéngyár egész üzemét, ezért az idén már aligha lesz teljes termelés. Mint annak idején közöltük, hárman szenvedtek balesetet a gyár dolgozói közül. Szerencsére a legsúlyosabb sem volt életveszélyes, már javul a beteg állapota. Egyikük haza is mehetett. Most kis vevőkörzet tartozik a gyárhoz, a Duna Vasműtől hozza az oxigént ennek a körzetnek, folyamatosan. Amikor a gyár területén jártunk, éppen befutott egv pótkocsis teherautó, palackokkal rakottam Tehát továbbra is itt kap oxigént a dunaszent- györgyi tsz, meg a többi szövetkezet, vállalat és kisüzem, megyénkén belül Nagydoro- gig, Tamásiig. A Duna—Tisza közötti területből ugyancsak ide tartozik egy kisebb rész. Lényegében az a helyzet alakult ki átmeneti időre mint ami az oxigéngyár elkészítése előtt volt: addig is a Dunai Vasmű adta az oxigént ennek a körzetnek. (gemenci) Fotó: Bakó Meddig tartható el a liszt? Egyik legkevésbé romlékony élelmiszer-alapanyagunk, a liszt biztonságos tárolásának időtartamát vizsgálják Székesfehérvárott, a gabonaipari termékek minőségének ellenőrzésére szakosodott Fejér megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézetben. A közelmúltban kezdődött, s tizennyolc hónapig tartó kísérlet célja, hogy megállapítsák meddig .tartható el teljes biztonsággal, károsodás nélkül és milyen tulajdonságok, kémiai változások jellemzők rá a különböző vizsgálati időpontokban. A vizsgálandó anyagot — az eredmény teljes megbízhatósága érdekében az ország különböző pontjain tárolják. A kísérletet az tette szükségessé, hogy az élelmiszer- törvény előírása szerint 1981- tő] a liszteszacskókon is fel kell tüntetni a fogyasztható- ság határidejét. A szakemberek szerint előreláthatóan hat-nyolc hónap között alakul az az időtartam, ameddig károsodás nélkül tárolható, raktározható a liszt. Néprajzi nyári egyetem Tizennégy ország néprajz- tudósainak részvételével kedden megnyílt a zalaegerszegi néprajzi nyári egyetem. A zalai megyeszékhely az idén ötödször fogadja az európai és a tengerentúli országokból érkezett néprajzosokat. A július 22-ig tartó kurzuson hazánk néprajzával, népművészetével és népi iparművészetével, a magyar népzenével, a népi építészettel, mindenekelőtt Zala megye népi hagyományaival ismerkedik a nemzetközi hallgatóság. Hivatalos statisztikák és előrejelzések szerint az utóbbi években számottevően csökkent hazánkban a lakóhelyváltoztatások száma és üteme. Mostani ötéves tervünk időszakában további 25 százalékos mérséklődéssel számolhatunk. A népesség megyék közötti megoszlásában lényeges változások nem várhatók. Valószínű azonban, hogy a legnagyobb népességkibocsátó térség továbbra is az Alföld — azon belül főként az északi rész — lesz. A bevándorlás zöme változatlanul az ország központi területére, mindenekelőtt a főváros vonzáskörébe irányul. VIDÉKRŐL BUDAPESTRE ■m Ez a szűkszavú összegezés is kifejezésre juttatja, hogy alábbhagyott a több mint harminc éve elkezdődött, s időnr ként rendkívül erőteljes elvándorlás, városba törekvés a kis településekről. Felszabadulásunk óta egyébként akkora belső népvándorlás ment végbe Magyarországon, amelyhez fogható évszázadokra visszamenően nem zajlott le. Elegendő utalnunk vagy emlékeznünk az iparosítás fejlesztésének, s vele egyidejűleg a mezőgazdaság szocialista, szövetkezeti átszervezésének éveire. S arra, hogy később, a mezőgazdaság gépesítése, általános korszerűsítése és ugyanakkor a vidéki ipartelepítés, az átfogó területfejlesztés következményeként százezrek, ha nem milliók változtattak foglalkozást, munkarés lakóhelyet. Nincs az a statisztika, amelyik pontosan ki tudná mutatni, hány ember, család költözött a legutóbbi három évtized folyamán vidékről Budapestre, más városokba, ipari központokba, vagy — ha többre nem volt lehetősége — legalább a főváros közvétlen közelébe. Amíg — a régi világ örökségeként — óriási, leírhatatla- nul nagy különbségek voltak a város és a falu, s kiváltképpen a tanyavilág között, addig teljesen* érthető volt a városba törekvés. Ezt követelte meg egyebek között az a gyors fejlődés is, amely azelőtt sohasem tapasztalt mértékű, munkaerő-szükségletet teremtett régi és új városainkban, iparvidékeinken. Áramlottak is oda az emberek, tömegesen Csakhogy elérkezett az az idő, amikor a városok és az ipari központok nehezen vagy csak nagyon lassan voltak képesek elfogadhatóan, elviselhetően kielégíteni a városlakók és a városlakókká vált vidékiek gyorsan megnőtt igényeit. Uj gondok keletkeztek a lakáshelyzetben csakúgy, mint az áruellátásban*, a közlekedésben, a szolgáltatásokban, s a szociális és a kulturális ellátottságban. Divattá váltak a magas, több emeletes lakóházak, s jó ideje már, hogy minden valamirevaló, városi jellegű település szégyennek tartja, ha nincs minél több korszerűnek, jövőt hordozónak vélt lakónegyede. Várossá nyilvánított településeink száma hamarosan eléri a százat. Ámde közülük soknak csak a papírosa van meg a rangról, s hosszú évek, ha nem évtizedek kellenek igazi várossá válásához. VÁLTOZIK-E A VÁROSIASODÁS FOLYAMATA? Tanúi lehetünk annak, hogy mind több városlakó igyek szik telekhez jutni, ott hétvégi vagy lakóházat építeni. S ez nem valamiféle mániákus megszállottságból fakad, hanem jórészt abból, hogy az álmok-álma. a budapesti vagy egyéb nagyvárosi életkörülmények, nem bizonyultak annyira eszményinek, amennyit és amit vártak tőlük. Tehát egész népünk, társadalmunk, s életünk minősége szempontjából nem kizárólag a nálunk megismert városiasodási folyamat továbbfolytatása jelenti az egyetlen megoldást. S hozzátehetjük, hogy minden bizonnyal a legjobbat sem. Tiszteletet és elismerést érdemlő vívmányaink közé tartozik, hogy ma már szinte minden falu benne van a jónak mondható és ígéretesen fejlődő tömegközlekedési hálózatban. A régihez képest óriásit fejlődött a legtöbb község áruellátása, vendéglátóipari és másféle szolgáltatása. Rohamosan — bár az igényekhez viszonyítva nem eléggé gyorsan — nőtt vidéken is a személygépkocsik száma. Fogyatékosságokkal terhelten ugyan, de szembetűnően gyarapodtak a kulturáló- dás, a közművelődés lehetőségei. Közelebb került a falu r. városhoz azáltal is, hogy termelőszövetkezeti és más forrású támogatással, közreműködéssel egyrészt igen sokan jutnak el budapesti és más városokban lévő színházakba, másrészt jeles színészek lépnek fel gyakorta a községekben, falvakban is. Mindennek fontos szerepe van abban, hogy ma már aránytalanul kevesebben kívánkoznak a faluból a városba. S elgondolkoztató a még nem általános, de észrevehető és az előbbivel ellentétes folyamat, a visszaáramlás. Itt az ideje, hogy nagyon alaposan és évtizedekre előretekintve fontoljuk meg, mi a teendő, ha a mai fiatalok és a következő nemzedékek életkörülményeit minél jobbá, minél kedvezőbbé akarjuk tenni. Az-e, hogy mindenáron a már meglévő és ezután kialakuló városok mostani irányzatú fejlesztését szorgalmazzuk, vagy elképzelhető más, az ország és népessége szempontjából előnyösebb megoldás is? Aligha tévednek, akik azt vallják, hogy lehetséges a jelenlegitől eltérő és célravezető gyakorlat. INGÁZÓK MINDIG LESZNEK Hazánk települési adottságai, s a már véghez vitt vidé1'! ipartelepítés jelen levő következményei ezután is elképzelhetetlenné teszik az ingázás megszüntetését. Mérsékelni persze lehet, de olyan világ sohasem lesz, amikor .mindenkinek ott van a munkahelye, ahol lakik. Hosszabb-rövidebb távolságra sok-sok embernek kell eljárnia gyárba, mezőgazdasági nagyüzemi telepre vagy máshová, ahová foglalkozása köti. Nem szorul bizonyításra az sem, hogy Budapest és a többi város nem bővíthető korlátlanul. Éppen elég gonddal küszködnek a nagy városok már ma is. Egyébként is: mi értelme volna annak, hogy az eddig faluról eljárt emberek későbben, városi lakosokként legyenek kénytelenek ugyanany- nyit ingázni, mint manapság, csak éppen az eddigivel ellentétes irányba induljanak hajnalonként. Tucatnyi megfontolni való van az elmondottakon kívül is. A végeredmény mindenképpen az, hogy a leghelyesebb, ha távlatilag valamennyi jövős községben, településen igyekszünk gyorsabban javítani a vezetékes vízellátást, a csatornázást, általában a közművesítést, s hasonlóképpen a különféle szolgáltatásokat. Ez természetesen azt is jelenti, hogy egy-egy kiválasztott város fejlesztésére nem vonnak el anyagi erőket a többi településtől. S nem térhetünk ki annak a felismerése elől sem, hogy több emeletes lakóházak és középületek nélkül is lehet igen jó emberi körülmények között élni, egészséges szellemű közösségeket kialakítani. Nagy vándorlás volt oda — a városokba —, s megkezdődött vissza — a kisebb településekre —, amelyeket nem is olyan régen gondolatban vagy nyilatkozatokban is meglehetősen sokan halálra ítéltek. Ma már mindenki előtt világos lehet, hogy tévedtek. GULYÁS PÁL A kiállításon bemutatott, MSZR-be tartozó kubai gyártmányú CID 300 típusú kis számítógép Megérkezett a szállítmány Dunaújvárosból
