Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-08 / 158. szám

1979. július 8. Képújság q * Izotópok a gyógyításban Már 1910-ben megállapítot­ták, hogy a legtöbb elem olyan atomokból áll, ame­lyeknek rendszáma azonos, kémiailag tehát azonosak, de atomsúlyuk különböző. Ezek az atomok a kémiai periódu­sos rendszerben azonos hely­re kerülnek, innen ered el­nevezésük: izotópok. A Cu- rie-házaspár jött rá 1934-ben, hogy mesterséges úton is elő­állíthatok radioaktív elemek. A magfizika fejlődésével le­hetővé vált, hogy bármely elem radioaktív izotópját elő­állítsák. Ez magával hozta, hogy mindazokat a radioizo- tópokat, amelyeknek a fele­zési ideje nem rendkívül rö­vid, mint elemet, vagy mint vegyület alkatrészét az ipar­ban, a mezőgazdaságban és az orvostudományban, illetve biológiában nyomjelzőként felhasználhatjuk. A radioizotópokat napja­inkban, de különösen a közel­jövő orvostudományában sem diagnosztikai, sem kutatási feladatok megoldásában nem nélkülözhetjük. Az anyag­csere, a hormonháztartás bi­zonyos kérdései éppúgy, mint a szervezetbe vitt gyógysze­rek, károsító anyagok, pél­dául jelzett baktériumok, ví­rusok sorsa, kiválasztódása, kiürülése, térbeli eloszlása izotópokkal viszonylag köny- nyén és pontosan vizsgálható. A fejlődést elősegítették az új műszerek, elsősorban az ún. szcintillációs detektor és az automatikus számlálók. Az izotópok az orvostudo­mányban azért terjedtek el olyan pvorsan, s azért törnek be egyre újabb területekre, mert olyan érzékeny mérő­módszerek állnak rendelke­zésünkre, amelyek mellett a legfinomabb analitikai mér­leg is eltörpül. Izotópokkal ugyanis a vizsgált szervezet tömegéhez képest elhanya­golható mennyiségű anyagot lehet nyomon követni anél­kül, hogy a szervezet normá­lis funkcióiban részt vevő egyéb anyagokat bármilyen irányban befolyásolnánk. Az orvosi izotópdiagnoszti­ka az ún. nyomjelző mód­szerből fejlődött ki, amelyet biológiai kísérletben 1937-ben a magyar Hevesy alkalma­zott először, amikor ólom­izotópot használt vörösvér- testek jelölésére. Nagy utat tett meg a tudomány ettől kezdve napjainkig, amikor az izotópdiagnosztika minden­napos vizsgálati módszerré vált. Gyors ipari fejlődés Az elmúlt évben a KNDK ipari termelése 17 százalékkal volt magasabb az előző esz­tendeinél. Ezzel meghaladták a második hétéves terv évei­re előirányzott átlagos növe­kedést. Az elektromos ener­gia termelése 10, az acélé 27, a műtrágyáé 23, a cement- gyártás pedig 32 százalékkal haladta meg az 1977. évit. Csupán az iparban 3000 új létesítményt adtak át ren­deltetésének. Az eredményekhez hozzá­járult a bányaipar erőteljes fellendülése, új bányák meg­nyitása, a régiek korszerűsí­tése, valamint a gépgyártás alapvető ágazatainak a fej­lesztése is. 1946-ban a gépgyártás ré­szesedése a teljes ipari ter­melésben mindössze 5,1 szá­zalékot tett ki. Ez 1977-ben már 33,7 százalék volt! Je­lenleg az ország saját ter­melésből fedezi gépszükségle­tét. Jól hasznosítják a hazai nyersanyagokat is, az ipar szükségleteit 70 százalékban ezek elégítik ki. A fejlődést érzékeltetik a villanyáram- és a szénterme­lés adatai. Az elmúlt hat­éves tervidőszakban 28 ezer millió kilowattóra villamos áramot és 50 millió tonna szenet termeltek évente. Milliók kedvence Futószalagon készülnek a CZ—350-es motorkerékpárok Sínek vizsgálata Világszerte sokak kedvence a közlekedést megkönnyítő, meggyorsító jármű, a motor- kerékpár. Ám amíg a gépko­csik minél biztonságosabb ki­alakítására világszerte sokat áldoznak, addig a motorke­rékpárok ilyen irányú tovább­fejlesztésére eddig jóval ke­vesebb történt. Pedig szük­ség volna rá, hiszen ennek a könnyű, jói manőverező, kis helyszükségletű járműnek a balesetveszélyessége a fő hátránya. Annál is inkább, mert sok-sok millió hódolója van, akár mint közlekedési, akár mint sporteszköznek. Az első motorkerékpár óta sokat fejlődött a jármű, főleg a technikai megoldások te­rén. 1885-ben Göttlich Daim­ler német mérnök készítette ej az első motorkerékpárt, Magyarországon pedig 1894- ben jelent meg Bánki Donát tervei alapján. Angol kutatók most széles körű kísérletek után külön­böző javaslatokkal álltak elő a motorkerékpár-utasok biz­tonságának a fokozására. A fej, a nyak és a törzs védel­mére veszélyhelyzetben fel­fújódó gumizsákot ajánlanak, amelyet indulás előtt öltene magára a motoros. A gázfej­lesztő és a működtető szer­kezetet a motoron helyeznék el, s egyfajta „köldökzsinór” kötné össze a gumizsákkal. A „köldökzsinór” az egy má­sodpercig tartó felfújódás után önműködően leválna a gázfejlesztőről, szabaddá téve a motorost. A motoros lábai számára is az eddiginél jó­val nagyobb védelmet kelle­ne nyújtani. Erre a kutatók javaslata, hogy könnyű, de szilárd fémből minden motor- kerékpár orrára olyan bur­kolatot helyezzenek, amely szélesebb a motoros térdénél. A tűzveszély csökkentésére az üzemanyagtartálynak mi­nél hátrább, esetleg az ülés alatt lenne a helye. A kiálló szerkezeti elemeket, műszere­ket mind el kellene tüntetni a jövő biztonsági kerékpárjá­ról. A biztonsági motorkerék­pár azonban még messze van, ilyeneket sorozatban még egyik gyár sem gyárt. Gyártják viszont világszerte óriási számban az egyre ki­sebb robogókat, segédmoto­rokat, másrészt pedig az egy­re nagyobbakat, egyre erő­sebbeket. Kétségtelen, hogy a motorok hangja sem kimon­dottan idegnyugtató, itt sem ártana fejlesztési tevékeny­ség, igaz a hang mértéke na­gyon függ a motoros szándé­kától, vezetési módszerétől. Csehszlovákia motorkerék­párgyártó „nagyhatalom”, ré­gi hagyományokkal is ren­delkezik. A strakonice-i mo­torkerékpárgyárban például évente több mint 25 000 mo­torkerékpárt gyártanak. A gyár legnagyobb vásárlója a Szovjetunió, számára most új típust alakítottak ki a CZ— 350-es alaptípusból. A motor- kerékpáron az üzemanyag- tartály újfajta védőborítást kapott, 14 amperórás akku­mulátort használnak és javí­tották a hátsó kerék rugó­zását is. Napjainkban a gépkocsi-, valamint a légi közlekedés rohamos fejlődése láttán so­kan azt a következtetést von­ják le, hogy a vasút elveszí­tette korábbi nagy jelentősé­gét és a rohamosan fejlődő újabb ágazatok fokozatosan átveszik szerepét. Kétségte­len. hogy a személyszállítás elsősorban a közutakra tere­lődött világszerte, a nagy tö­megű áruk szállításánál azon­ban a vasút előnye még min­dig kétségtelen. A vasúti közlekedés a többi közleke­dési ágazatokkal való vetél­kedés közepette csupán azért tudta előnyét megtartani, mert sikerült a nélkülözhe­tetlen technikai elemeket (sínpályát, vontatógépeket, járműveket) hatalmas tudo­mányos és gyakorlati mun­kával magasabb szintre emel­ni, állandóan fejleszteni. Az utóbbi évek fő törekvé­sei a vasúti menetsebesség jelentős növelése, a biztonság és az utazási kényelem foko­zása csak a vasúti vágányok korszerűsítésével teljesíthető. A vasúti felépítmény — ágyazat, sínek, síneket alá­támasztó szerkezet, kapcsoló- rendszer — a vasúti berende­zés igen értékes része, és közvetlenül veszi át a terhe­lést a járművektől. Ezen funkciójának ellátására azon­ban csak akkor képes, ha a műszakilag meghatározott méreteket az előírt tűrési ha­tárokon belül megtartja, A vágány állapotának helyes megítéléséhez fejlett vizsgá­lati módszerekre van szükség. A vasút történetének első 100 éve folyamán nagyon sok felépítményvizsgálati eljárás alakult ki. Ezek kezdetben egyszerű, kevésbé megbízha­tóak voltak, amelyek alkal­mazásánál a nagy szubjektív hibák miatt helytelen, mű­szaki és gazdasági szempont­ból káros intézkedések is származhattak. Olyan eszkö­zök kellettek tehát, amely a vasúti vágány alakváltozá­sainak objektív mérésére ké­pes. Ilyen volt a kézi vágány­mérő, amelynek korszerűsí­tett formája egyes részlet- munkáknál ma is használatos. Az állandó fejlődés követ­keztében mind jobban ragasz­kodni kellett a vágányok fek­vésének és állapotának olyan ellenőrzéséhez, amely a hibá­kat abban a leghátrányosabb helyzetben rögzíti, ahogyan azt a vágányt ért erőhatás a valóságban előidézi. Ezt a feltételt a kézi eszközök nem elégítik ki. Bonyolult műsze­rekre volt szükség, amelyet vasúti kocsikban helyeztek el, és így a pályán terhelve vizs­gálhatják át a sín minden centiméterét. A nagy sebes­ségű, nagy súlyú szerelvé­nyek korában ez elengedhe­tetlen. Móricz Zsigmond útja a szovjet olvasóhoz (AZ (RÓ SZÜLETÉSÉNEK SZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁRA) Móricz Zsigmond életmű­ve olyan érték, amely nem­csak a magyar nép szellemi kincsestárát gyarapítja: mű­vei ma már az egész világ kulturális örökségének is szerves részét képezik. Útja a szovjet olvasók felé már az író életében elkezdődött. El­ső, oroszra • fordított műve, amelyet a Zemlja i Fabrika kiadó 1926-ban jelentetett meg, a Sárarany volt. A for­dítás, amely a regény berli­ni, német nyelvű kiadása alapján készült, élénk vissz­hangot váltott ki, többek kö­zött olyan folyóiratok reagál­tak rá. mint a Molodaja Gvargyija. a Knyigonosa és a Pecsaty i revoljucija. Aztán két év elteltével a Rezec ne­vű leningrádi irodalmi­művészeti munkásfolyóirat­ban megjelenik Móricz Hét krajcárja is Arra azonban, hogy Mó­ricz művei oroszul és a Szov­jetunió többi nyelvein rend­szeresen is megjelenjenek, még várni kellett, erre csak a második világháború után került sor. 1953-ban aztán gyors egymásutánban két olyan gyűjtemény is napvilá­got lát, amelyben Móricz- művek szerepelnek: az egyik az Elbeszélések, amely az Ogonyok Könyvtár sorozat­ban jelent meg, a másik pe­dig a Magyar kisregények és elbeszélések c. válogatás, amely az Állami Irodalmi Kiadó gondozásában került a közönség elé. Az elbeszélése­ket Kun Béla lánya, Kun Ágnes, a magyar irodalom fáradhatatlan szovjetunióbeli népszerűsítője fordította oroszra — ő volt egyben az első hivatásos fordító, aki Móricz műveit orosz nyelvre átültette. A Magyar kisregé­nyek és elbeszélések című válogatásba tíz Móricz-írás- mű került, köztük néhány olyan elbeszélés is, amely már az előző gyűjteményben is szerepelt. A következő esztendőt újabb Móricz-kötetek tették nevezetessé: az Állami Iro­dalmi Kiadó Oleg Gromov és Ivan Szalimon fordításá­ban közreadta a Rokonokat és egy novellás kötetet, ame­lyet Hidas Antal állított ösz- sze. Az ötvenes évek közepe tá­jának kimagasló eseménye volt, hogy Móricz művei a Szovjetunió más nyelvein is megjelentek: Ukrajnában egy novellás kötet, Litvániában pedig a Rokonok. Azóta gya­korlatilag egyetlen év sem telt el úgy, hogy a Szovjet­unió valamelyik köztársasá­gában ne jelent volna meg Móricz-mű. Ennek ellenére ez az időszak még a „felfede­zés", a magyar irodalom egyik klasszikusával való ismerke­dés időszaka volt. * Később műfajilag is tovább bővült a kiadásra kerülő Mó- ricz-írások sora. A szovjet olvasóknak már volt némi el­képzelésük a novella- és re­gényíró Móriczról, a Népi de­mokráciák drámairodalma cí­mű kétkötetes válogatáson keresztül aztán lehetőségük nyílott arra is, hogy bepillan­tást nyerjenek az író dráma­írói művészetébe is. Móriczról fokozatosan írni kezdenek a szovjet irodalom- történészek is. A kezdemé­nyező e tekintetben az Inoszt- rannaja lityeratúra című fo­lyóirat. A recenzióban, ame­lyet a Népi demokráciák drá­mairodalma című válogatás­ról írtak, igen nagvra érté­kelik Móricz színműveit. 1958 kétségkívül fontos mérföldkövet jelent azon az úton. amely a szovjet olvasó­kat Móricz Zsigmond életmű­véhez közelebb viszi. Az Ál­lami Irodalmi Kiadó gondo­zásában ugyanis ebben az évben jelent meg az a két­kötetes válogatás, amely Mó- ricznak két regényét — A boldog embert és a Rokono­kat — két kisregényét^— a Pillangót és az Égi madárt — harmincnyolc elbeszélését és tíz publicisztikai írását tar­talmazta. Ez a gyűjtemény, amelyhez Oleg Rosszijanov írt részletes bevezető tanul­mányt, mindmáig a legrepre­zentatívabb Móricz-válogatás orosz nyelven. Az elkövetkező években egy sereg Móricz-mű került ki­adásra, például az Úri muri, a Forró mezők, a Magyar novella című gyűjteményes kötet és egy színdarabválo­gatás. Ebben az időszakban a kritikusok figyelmét is egyre inkább felkeltette az író munkássága, egyre-másra jelentették meg elemezései­ket műveiről a Voproszi li- tyeraturi, az Inosztrannaja li- tyeratura és a többi irodal­mi folyóirat hasábjain. Móricz Zsigmond születé­sének századik évfordulójára a szovjet olvasó az író újabb könyvét kapja kézhez: a ki­jevi Dnyipro kiadó a Roko­nok ukrán nyelvű fordításá­val, a moszkvai Hudozseszt- vennaja lityeratúra kiadó pe­dig egy egykötetes válogatás­sal lép az. olvasóközönség elé. Azóta, hogy Móricz Zsig­mond megkezdte hódító úját a szovjet olvasók körében, az oroszra és a Szovjetunió más nyelveire lefordított mű­veinek példányszáma elérte a hárommilliót. Ez a szám­adat mindennél ékesszólób- ban bizonyítja a nagv ma­gyar író hallatlan népszerű­ségét a Szovjetunióban. M. ULRIH APN—KS A geológusok együttműködése A szovjet és a mongol geo­lógusok együttműködésének már több mint fél évszáza­dos hagyományai vannak. Szovjet szakemberek segíte­nek Mongóliában a geológiai feltáró és a tudományos ku­tatómunkában, a kutatócso­portok pedig szovjet felszere­lést és szállítóeszközöket használnak. A mongol—szovjet expedí­ciók az utóbbi években töb­bek között réz- és molibdén- ércet találtak Erdenet és Cogan-Sabure, szenet Baga- nun, foszforitot Hubszogul, ólmot Modoto környékén. Ezenkívül közös erőfeszítés­sel hidrogeológiai munkákat folytattak a Góbi-sivatagban, amelyeknek nagyon nagy je­lentőségük van a mezőgazda­ság és az ipar vízellátásának javítása szempontjából. A mongol geológusok együtt­működnek a bolgár, magyar, NDK-beli, csehszlovák és len­gyel szakemberekkel is. Ezen­kívül Mongólia területén működik egy nemzetközi geológiai expedíció is, amely­nek tagjai a KGST-tagorszá- gok szakemberei. Villamos energia A villamos energia főzéskor, vasaláskor, kávéfőzéskor me­legít, a jégszekrény belsejét hűti, a mosógépben, a por­szívóban és más motoros ház­tartási készülékekben köz­vetlen mechanikai munkát végez és a sötétben világít. Ma már nehezen élhetünk ezek nélkül. A villamos energiát, ame­lyet felhasználnak, meg kell fizetnünk és ennek mennyi­ségét méri a villamosfogyasz­tás-mérő. Magán a fogyasz­tásmérőn először is a szám­lálódobot találjuk meg. Ez mutatja az igénybe vett vil­lamos energiát kilowattórá­ban. Két leolvasás állása kö­zötti különbség megfelel az erre az időre jutó fogyasztás­nak, ezt találjuk a villany- számlán is. A mérőn áthaladó áram erősségével arányos sebesség­gel forgó alumínium tárcsa hajtja a számlálóművet. Raj­ta két piros jelzés van. Ha minden áramfogyasztót ki­kapcsolunk, ez csak addig fo­roghat tovább, amíg az egyik piros jel velünk szembe nem kerül. Ha azt tapasztaljuk, hogy lassan, de mégis tovább forog, annak ellenére, hogy egyetlen készülék sincs be­kapcsolva, akkor a lakás vil­lamos berendezése vagy va­lamelyik készülék hibás (pl. földzárlatos.) Minden fogyasztásmérőn találunk egy adattáblát, amely feltünteti a hálózat fe­szültségét, a fogyasztásmérő méretezését, stb. A fogyasz­tásmérő alátéttábláján két biztosítót találunk. Az egyik ólomzárral zárt fedél mögött van, mellette pedig egy kis automatának nevezett elemet helyeztek el. A megengedett­nél nagyobb teljesítményű fogyasztó bekapcsolásakor ez a biztosító bizonyos idő múltán kiolvad, zárlat esetén pedig azonnal kikapcsol. A mérőkocsi belsejében: műszerek és számítógép

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents