Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-08 / 158. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA / Mai számunkból XXIX. évfolyam, 158. szám. ARA: 1,60 Ft 1979. július 8., vasárnap MILYENEK A MAGYAR TÉVÉFILMEK? (4. old.) NAGYANYÁM lámpái (5. old.) TANERÖSKÖDÉS (5. old.) VASÁRNAPI BESZÉLGETÉS (6. old.) MŰLTUNKBÓL (6. old.) MűNKAERG- ATCSOPORTOSITÄS (7. old.) A HATÉKONYABB MUNKA ÉRDEKÉBEN (7. old.) MILLIÓK KEDVENCE (9. old.) MARGIT BÜCSÜJA (10. old.) MUNKÁSFESTŐK, AMATŐRÖK (11. old.) Itt azonban közbeszól az a további — és nem is teljesen alaptalan — megfontolás: ki tudja mihez igazodjék a vállalat, ki láthatja előre, mit hoznak a jövő évre, s a következő ötéves tervre szóló új szabályozások? — Így szól a kivárás igazán nyomatékos érve. Való igaz: ma még nehéz lenne egy-egy vállalat konkrét közegében pontosan megítélni a következő évek szabályozási klímáját; tény, hogy a vállalatok számára sorskérdéseket összegező szabályozási átrendeződésnek még az előkészítési, ki- munkálási vitája zajlik. Vannak azonban további tények is, amelyek előzetes megfontolásra, a fejlődés lehetséges útjainak keresésére intenek. Ha ugyanis a világgazdaság meghatározó folyamatait vizsgáljuk, s ebbe helyezve előrevetítjük a magyar gazdaság lehetőségeit, akkor a szabályozás részleteitől függetlenül is nyilvánvaló, hogy a vállalatokra nehezedő szigor nem enyhülhet, a követelmények nem oldódhatnak. Ez is természetesen merő általánosság —, de nagyon fontos és tanulságos általánosság. Ahhoz ugyanis elegendő, hogy a vállalati kapukon belül kétségbe vonja a kivárás jogosságát, s arra kényszerítsen, hogy — a központi döntések, a szabályozási változások ismeretétől függetlenül is — a hosszú távú megújulás módszereiről gondolkodjanak. A 29. VASUTASNAP (3. old.) GRÚZ VENDÉGEK MEGYÉNKBEN (3. old.) BÚCSÚ AZ ISKOLÁTÓL (3. old.) a népújság ÚTIKALAUZA (4. old.) VAN, AHOL SOKAN VANNAK... (7. old.) AZ ÚJ TASKENT (8. old.) IZOTÓPOK A GYÓGYÍTÁSBAN (9. old.) A GEOLÓGUSOK EGYÜTTMŰKÖDÉSE (9. old.) Megújulás hosszú távra Túlzás lenne azt állítani, hogy a vállalatok háza tájáról az idén teljességgel eltűnt a szabályozó változásokat mindig hagyományosan követő taktika: a kivárás. Ám ne ítéljünk elhamarkodottan: ehhez a kivárási megfontoláshoz a korábbi tapasztalatok kétségkívül adnak némi alapot. Ha jól meggondoljuk, végül is igazán nem újkeletűek a felszólító módban fogalmazott központi irányelvek, amelyek a gazdaságosabb, hatékonyabb, kifizetődőbb munkát várják el, s ennek számonkérését helyezik kilátásba. S a vállalatok tapasztalhatják, hogy azért mégis mindig „volt valahogy”, s a végén mégsem ették a kását annyira forrón... Az 1979. évi népgazdasági tervről szóló miniszter- tanácsi határozat — miközben tartalmazza a korábbi, felszólító módban megfogalmazott igényeket, s jelzi az ezekhez igazodó számonkérést is —, tartalmaz valami merőben újat, aminek az érintett vállalatok nézőpontjából bizony a fele se tréfa. „A gazdálkodási feltételeket szigorító intézkedéseket támogatásokkal vagy kedvezményekkel ellensúlyozni nem lehet” — mutatott rá a határozat. — „A pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalatok tekintetében a feszültségek mértékétől, tartósságától és az előidéző okok jellegétől függő megoldást kell alkalmazni”. S a változások komolyságát jelzi jó néhány, immár múltidejűnek minősíthető figyelmeztető tény is; az például, hogy néhány vállalatnál az idén nem fizetnek nyereségrészesedést. A szigorúbb szabályozás várható hatásairól mindmáig sok vita folyik a vállalatoknál — teljességgel érthető is, hogy helyzetüktől, eredményeiktől függően más-más módon ítélik meg a vállalatok ezeket a hatásokat. Mellőzve most e megítélésbeli eltéréseket utaljunk csupán arra, amiben — a józan ész, a reális elemzés nyomvonalán haladva — azonos következtetésekre juthatnak mindenütt, ez pedig: maga a változás, a megújulás kényszere, mondhatjuk azt is: a kivárási taktika csődje. Önmagában a korábbi tevékenység stagnáló folytatása, a megszokott termelési-szervezési-értékesí- tési módszerek meghosszabbítása egész sor vállalatnál automatikus nyereségcsökkenéshez, netán veszteség, az alaphiány újratermeléséhez vezet. A szabályozás egyértelmű hatása ilymódon mindenképpen a lépéskényszer. A hangsúly a hosszú táv idősorára helyezendő; arra tehát, hogy mindaz, ami az idén elkezdődött, nem tünékeny gazdálkodási divat, nem is rögtönzött szigorhullám, hanem a tartós és lényegi átalakulás kezdete. Ezért is alkalmazhatatlan most sok hagyományossá vált módszer, beidegződött termelési-gazdálkodási szokás — köztük a jól ismert és oly gyakran bevált taktika; a kivárás. TÁBORI ANDRÁS A LENGYEL MEZŐGAZDASÁG ÉS A KEDVEZŐTLEN IDŐJÁRÁS (8. old.) A VSZK barátságra és együttműködésre törekszik szomszédaival A vietnami külügyminisztérium nyilatkozata A Vietnami Szocialista Köztársaság kormánya szükségesnek véli ismételten megerősíteni, hogy Kambodzsa problémáit egyedül maga a kambodzsai nép oldhatja meg, s Vietnam és Kambodzsa, e két szuverén állam közötti kapcsolatok kérdései egyedül csakis ezekre az országokra tartoznak, és senki másnak nincs joga arra. hogy beavatkozzon ezekbe a kérdésekbe — hangsúlyozta nyilatkozatában a Vietnami Szocialista Köztársaság külügyminisztériumának képviselője. A nyilatkozat annak kapcsán látott napvilágot, hogy az ASEAN-tagországok külügyminisztereinek az indonéziai Bali-szigetén tartott éves konferenciáján a részvevők hangoztatták: a vietnami fegyveres erők jelenléte a thaiföldi—kambodzsai határon — úgymond — azzal fenyeget, hogy a katonai akciók szélesebb méreteket öltenek. A külügyminisztérium nyilatkozatában hangsúlyozta: a kambodzsai népirtó rezsim megdöntése után Peking minden eszközzel folytatta e rendszer csatlósainak támogatását abban a reményben, hogy a Pol Pót—leng Sary klikket visszasegítheti a hatalomra. A Vietnami Szocialista Köztársaság kormánya több ízben hangsúlyozta: a délkelet-ázsiai országokkal fenntartott viszonnyal kapcsolatos politikája azon a törekvésen alapul, hogy a Vietnami Szocialista Köztársaság ezekkel az államokkal a barátság, az együttműködés és a kölcsönös megértés kapcsolatait tartsa fenn, és tiszteletben tartsák egymás jogos érdekeit — hangsúlyozza a dokumentum. Mindennap mindannyian kapcsolatba kerülünk vele. Levelet adunk fel, levelet kapunk, telefonálunk, bekapcsoljuk a rádiót, televíziót. Ennek a leveleket, pénzt, csomagokat, hírt, hangot és képet is továbbító, az egész világot behálózó hatalmas gépezetnek, a postának, az egészet nézve parányi kis állomására pillantottunk be a fényképezőgép optikájával, hogy kiragadott pillanatokon keresztül mutassuk be, milyen munka folyik, hogyan dolgoznak a szekszárdi 1. számú postahivatalban. Felvételei nk a lap ötödik oldalán láthatók. A POSTA
