Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-07 / 157. szám
4- "népújság 1979. július 7. Feltételezhetően először kelták lakták, a rómaiak nyomát a szőlőkultúra elterjedése őrzi. A török hódoltság korát a község keleti részén talált temető igazolja. írásos (eljegyzések szerint Nagyvejke és Kisvejke határán egy falu helyezkedett el, melynek ura egy Vajk nevű katonatiszt volt. Két fia született, akik apjuk halála után az örökségen összevesztek. A harcból a kis Vajk került ki győztesen, ö birtokolt nagyobb területet, ez volt Kisvejke. A község területét erdő és legelő borította. A lakosság irtani kezdte az erdőt, és állattartásra rendezkedett be, mellette földműveléssel is foglalkoztak. 1863. március 7-én nagy tűzvész pusztította el a település egy részét. Az első termelőszövetkezet 1949-ben alakult a községben, Szabadság néven. A község szilárd gazdasági alapja Kisvej kének egyetlen üzeme van: a Szabadság Mező- gazdasági Termelőszövetkezet. Noha mintegy ötven- hatvanan eljárnak a községből máshová dolgozni, a biztonságérzetet, a tisztes megélhetés alapját a szövetkezet jelenti. Kiegyensúlyozottan, elismerésre érdemesen működik a közös gazdaság. A Szabadság Tsz is négy községet fog egybe, ugyanúgy, mint a közigazgatás. Az összes dolgozólétszám 520 fő — ebbe beleszámítanak a dolgozó nyugdíjasok is — a terület 4027 hektár. Kisvej- kére 184 tag jut — dolgozó ebbői 157 — az itteni terület pedig 975 hektár. A gazdálkodás két fő ágazatán belül most csak az egyikkel, a növénytermesztéssel foglalkozunk,Túszén a másikról, amire joggal büszkék, néhány héttel ezelőtt részletesen írtunk. Bár, ha a szabad tartásos, húshasznosítású szarvasmarha-tenyésztésről most nem is szólunk, azt el kell mondani, hogy a közös gazdaságnak 1810 anyajuhos juhászata van, amit a jövőben fejleszteni kívánnak. Van egy 21 hektáros halastó is a szövetkezet tulajdonában, amely vegyes hasznosítású, egyrészt halat termel, másrészt úgy akarják fölfejleszteni, hogy öntözésre is lehessen használni. A gazdaságosság szempontjából nagy ennek a jelentősége, hiszen a halastó partján terül el a legelő nagyobbik hányada. Tavaly mintegy 150 mázsa volt a halastó termelése, ennek zömét a HALÉRT- nek adták el, de a négy községnek is jutott belőle. Búzát, kukoricát, napraforgót, dohányt és takarmányféleségeket termel a tsz. Elég jelentős a dohánytermesztés, hiszen a 45 hektár nem kis terület. Tavaly két darab TDO—60-as szárítót is létesítettek, így szárított dohányt tudnak szállítani, aminek a gazdaságosságát nem is szükséges hangsúlyozni. 1975 óta van a szövetkezetnek egy 32 vagonos, szovjet gyártmányú — a vezetők szerint rendkívül megbízható — gabonaszárítója és most a szomszédságában létesítenek egy 200 vagonos gabonatárolót is. Augusztus 31-re készül el, a környék napraforgóját itt tárolják majd. A tsz-tagok átlagkeresete tavaly — a háztáji nélkül — havi 3200 forint volt. Egyre több fiatal tér visz- sza a községbe, annak is termelőszövetkezetébe. A harmincévesnél fiatalabbak száma 120, az átlagéletkor 39 esztendő. Főleg a műszakiak és az állattenyésztők körében találhatók meg a fiatalok. A tagság 45 százaléka szocialista brigádtag. Eredményesen folyt tavaly a felnőttszak- munkás-képzés, 27-en lettek betanított munkások a dohánytermesztésben, 19 állattényésztő pedig szakmunkás-bizonyítványt szerzett. Óvodáról — másoktól < A felújításra szoruló és váró óvoda Ritka az olyan helyzet, amikor a magazin munkatársai másoktól tudják meg egy óvoda jellemzőit. Most azonban így történt, mert a vezető távollétében a beosztottak nem voltak hajlandók a nyilatkozatra. Huszonöt gyermek van az óvodában, a lehetőségekhez mérten jó körülmények között. Erről sikerült is meggyőződnünk, amikor fotóriporter kollégámmal benéztünk az ablakon. A téesz is segíti az óvodát. A gyermekév alkalmából körhintát csináltak a picinyeknek. Már hagyománnyá vált, hogy minden évben egy alkalommal buszon elviszik a gyerekeket egy kirándulásra. Az idén Gunarasban voltak. Ezenkívül a szocialista brigádok kisebb-nagyobb ajándékokkal folyamatosan kedveskednek az óvodásoknak. Az épület felújítását is tervezik. Az idén volt ugyan kétszázezer forintja a tanácsnak, de ezt a pénzt a lengyeli művelődési ház felújítására kellett fordítani. Azt a felvilágosítást kaptuk, hogy jövőre sor kerül a korszerűsítésre. Veres Péter emlékezete „Péter bácsi” — ez ugyebár egy abszolút fogalom — 1968-ban járt Kisvejkén. Természetesen az elhunyt nagy íróról, Veres Péterről van szó, aki — és erre nemcsak a helyiek emlékeznek — itt egyáltalán nem íróként mutatkozott be. „Nemcsak a helyiek” — ez azt jelenti, hogy annak idején külön autóbuszok hozták-vitték a közönséget. Amely közönségnek sejtelme sem volt arról, hogy mit kap majd, de szerencsére nagyon sokat kapott. Az egyelőre még kétséges, hogy az irodalomtörténet mennyire jegyzi majd, de a régi látogatásra emlékezve hadd idézzük fel, hogy a „Gyepsor” és még sok más remekmű írója kiváló előadó is volt. Az élőszó nem minden írónak eszköze és fegyvere, Péter bácsinak az volt. Nem tartott előadást, hanem csevegett. Csevegett és anekdotázott, ízesnél ízesebb „sztorikkal” kötötte le a termet zsúfolásig megtöltő közönséget. Aztán a hátsó sorokban valamiféle mocorgást vett észre, első jelét annak, hogy eljárt az idő. — Asszonyok! — mondta. — Ugye ideje hazamenni, fejni? No! Ez fontosabb, mint engem hallgatni! És befejezte mondandóit Sok előadó követhetné példáját. Gólyák nélkül Az óvoda udvarán állították föl ezt a póznát, rajta a han- goshiradó hangszóróival és egy kocsikerékkel a legtetején. Előbbiek a lakosság tájékoztatására, utóbbi gólya- csalogatónak. Hanem a gólyák nem voltak hajlandók megtelepedni a felkínált helyen. Talán a híradó hangja (netán a szöveg tartalma) nem nyerte el a gólyák rokon- szenvét? Hatszor kiváló Egymásnak adták a kilincset a postán az ügyfelek. Az időjárás is biztosan közrejátszott ebben. Ilyenkor talán több idő jut arra, hogy a messzire kirepült gyereknek írjanak levelet, küldjenek csomagot. Többen első félévi adót fizettek. Hegyi Imréné hivatalvezető közölte is, hogy ezzel bizony már elkéstek. Aztán felsorolta az általam kért adatokat, tehát: Tolna megyei Népújság 58. rádióelőfizető 121, televízió 122 van a faluban. Postatakarékban 7 millió 264 ezer forintot tartanak a kisvej- keiek. A hivatal legutóbb 1978-ban kapta meg a Pécsi Postaigazgatóság Kiváló hivatala címet, immáron hatodszor. 3500 kötet Ennyi könyv közül válogathatnak a falu lakói. Szép- irodalmi alkotástól kezdve lexikonokon át a gyermek- irodalomig minden található a kis könyvtárban. A folyóiratok közül is tizenötféle jár. Ezekből, az aktuális eseményeket a helyszínen olvashatják. A könyvtárnak 125 beiratkozott olvasója van. Inkább a fiatalabb generáció — iskolások — látogatja. Természetesen öregek is el-elvisz- nek köteteket, mint például a hetvenen túli Fülöp Simon bácsi is, aki leginkább a kalandos útleírásokat, meg a háborús könyveket szereti. Beck Jánosné tiszteletdíjas könyvtáros — aki főállásban adminisztrátor a helyi tanácson — örömmel újságolta, hogy az utóbbi egy-két esztendőben, a tévé ellenére, nőtt az olvasók száma. Otthonában találkoztunk a barna hajú, törékeny testalkatú, mindössze harmincesztendős Dávid Józsefnéval, aki a falu egyik legelfoglal- tabb személye. Különösen, ha a nőket nézzük. A helyi termelőszövetkezetben végzett munkája mellett megyei tanácstag, a kisvejkei pártalapszer- vezet titkára, helyi tanácstag és a Tolna megyei Tanács ifjúsági bizottságának tagja. A felsorolt társadalmi megbízatások sok időt igényelnek. Még szerencse, hogy édesanyjával közös háztartásban él, s így a gyermeknevelésbe ő is be tud segíteni. Nem könnyű dolog az említett feladatoknak maradéktalanul eleget tenni. Főleg, ha ilyen fiatalon vállalkozik rájuk az ember! Dávidné mégis megállja helyét a mozgalmi munkában. Bizonyítja az is, hogy 1970-ben a KISZ KB dicsérő oklevelét kapta, ’74-ben pedig a KlSZ-érdem- érem tulajdonosa lett. A mindennapi életről beszélgetve elmondta, hogy a közérdekű munkák letudtá- val vár rá az otthoni takarítás, a disznók, a kacsák etetése, sőt olykor a kapálás is az övé. Vajon jutalmazzák-e a nem mindennapi munkát végző asszonyt? Igen. A nőAzt nem mondhatnánk, hogy kisiparosbőség van a községben. Számuk összesen három, mégpedig egy férfi-, és két női szabó. Ha valami javítanivaló akad a ház körül, azt kénytelenek saját Alapszervezeti titkár és megyei tanácstag Dávid Józsefné nap alkalmából az idén március harmadikátói tizenegyedikéig repülőutas üdülésen vett részt Szocsiban, melynek költségeit munkahelye fizette. Az évi szabadságait mindig a családjával szokta tölteni. Az idén például autó- utat tervez férjével és a kisfiával Csehszlovákiába, majd onnan hazajövet a Dunakanyart akarják megismerni. maguk elvégezni. Ha viszont vizet kell szerelni, házat kell tatarozni, vagy fodrászhoz akar valaki menni, nincs mit tenni, el kell utazni valamelyik másik községbe. Kisvendéglő Amikor az eső kiveri az embert a kertből, szőlőből, jólesik átugrani a kocsmába egy kis sörre. (Amikor meg nem veri, és meleg van, akkor meg azért.) Beállók a sorba, aztán megkérdezem, hol találom a vezetőt? Mosolygós képű, jól megtermett ember magasodik elém, s bemutatkozik: Hetesi János. — Húsz éve itt dolgozom. Jelenleg csapolt sör fogy sok, meg üdítő ital. Bor és pálinka kevés, az van otthon is, azért nem adnak pénzt. — Naponta ötven személyre főzünk. Az idősebb emberek általában elviszik az ételt Közben egy hang megkérdezi: nincs kiszolgálás? Az « üzletvezető „mindjárt jövök” kiáltására azonnal csend lesz. — Volt-e mostanában verekedés. hangosabb szóváltás? — Amióta én itt vagyok, nem;; azelőtt igen. — Hogyan tudják megakadályozni? — Eltávolítjuk kérem a rendbontókat. .. Kisvejkei magazinunkat irta és összeállitotta Letenyei György, Pordán Jánosné, Be- ke László. A fényképeket Gottvald Károly készitette. Munkatársaink legközelebb július 9-én Kisszékelyre látogatnak. I A gabonaszárító szomszédságában megkezdték a 200 vago- nos gabonatároló építését „Magad uram...”
