Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-05 / 155. szám

1979. július 5. NÉPÚJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK KI ' • / / • Nyári ifjúsági esték A jövő héten megkezdőd­nek Szekszárdon a nyári if­júsági esték. A városi KISZ- bizottság az idén első ízben az Expressz utazási irodával közösen rendezi a programo­kat. Az ifjúsági esték során P a régi vármegyeháza udva­rán tíz előadást tartanak kedd esténként július 10-től szeptember 11-ig. A fiatalok részére szerve­zett programokon több köz­ismert együttes lép fel, köz­tük a P Mobil, V’Moto-rock, Hobo Blues Band, Kati és a Kerekperec. Az együttesel« bemutatkozása előtt, illetve azt követően minden alka­lommal disco-műsor lesz, s találkozhatnak a fiatalok él­sportolókkal, előadóművé­szekkel. A sorozatra bérletet is le­het váltani az Expressz-iro- da Tolna megyei kirendeltsé­gén, s egyes jegyeket vásá­rolni az előadások előtt a helyszínen. A rendezőszervek az együttesekkel a szerződé­seket megkötötték, s remél­jük az időjárás is kegyes lesz. Tavaly nyáron eső miatt egyetlen előadás sem maradt el. A városi KISZ- bizottság az együttesek fel­lépti díján felül a bevételt a nemzetközi gyermekév cél­jaira fordítja. Szakmunkásavatás, szakmunkásvizsga (TUDÓSÍTÓINKTÓL) A csavaripari Vállalat dombóvári gyárában har­madszor került sor ifjú szak­munkások avatására. Kovács Sándor üzemvezető köszön­tötte a nyolc végzett fiatalt. Ismertette a rájuk váró fel­adatokat. A gyár kollektívá­ja nevében megígérte hogy minden támogatást megad­nak. Ezután a tanárok, okta­tók búcsúztatták a végzett fiatalokat, majd Bedő Csa­ba termelőüzemi szakmun­kás sok sikert kívánt fel­adataik megoldásához. Az ifjú szakmunkások kö­zül Máté János és Kovács Árpád kiváló felkészüléséért és vizsgájáért jutalomban részesült. VARGA ANDRÁS Tizenkilenc központifűtés- szerelő tanuló vizsgázott a múlt héten a szekszárdi 505. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben és a TÁÉV épít­kezésein. Hároméves munkájukról először írásbeli vizsgán adtak számot. A tételek szakmai, anyagismereti, szakszámítási és rajz feladatokat tartal­maztak. A gyakorlati vizsga Szek­szárdon az Arany János ut­cai építkezésen zajlott le. Azok a lakók, akik majd ide költöznek, jól sikerült vizs­gamunkáknál melegedhetnek a télen. A szóbeli vizsgán társadal­mi ismereteikről is számot adhattak a tanulók. Végül is 17 sikeresen vizsgázott fű­tésszerelő gyarapítja majd a TÁÉV szerelőgárdáját. NAGY VENDEL Két keréken a Balatonra A szekszárdi Gemenc Szálló mögötti parkolóból még alig negyvenen indultak, de mire az első kerekesek elérték a Balatonfenyves szélét jelző táblát, mögöttük közel há­romszázan taposták a pedált. Addigra ott voltak a Somogy megyei és a baranyai KISZ- es fiatalok is, mert a „Két keréken a Balatonra^’ túra­akciót ez a három dél-dunán­túli megye szervezte. Az előzmények messzire nyúlnak. Lényegesen kisebb hírveréssel és összehasonlít­hatatlanul kisebb sikerrel rendezték tavaly a Balatonra irányuló stoposversenyt. Az elvetélt ötlet szülte az újat, a stoposverseny egyik ren­dező bizottsági tagja, Hídvégi József, a Pécsi Televízió szer­kesztő riportere javasolta, hogy kerékpárral kellene ugyanezt megismételni. — Hogyan indult ez az ak­ció? — kérdeztük Szőke At- tilánét, a KISZ Baranya me­gyei Bizottságának titkárát. — Hídvégi József javasla­tát mi már akkor is nagy lel­kesedéssel fogadtuk, de talán semmi se lett volna az egész­ből, ha a tévések nem bábás­kodnak végig az akció felett. Az idei tapasztalataink iga­zolják, hogy jó ez, szükség, igény van rá, tehát csinálni kell jövőre is. A két keréken a Balatonra akció születésének percében tömegsporttá vált. Része a KISZ „Edzett ifjúságért” ak­ciójának és része az .Arany­jelvényesek az olimpiára” rendezvénysorozatnak is, hi­szen aki eljutott a Balaton­ra és ott múlt szombaton részt vett a fiúk számára szervezett százkilométeres, il­letve a lányok hatvankilomé­teres kerékpártúráján, az egyszerre teljesítette az' aranyjelvényes akció megyei és országos próbáját. Csak egyetlen példa a rendezvény sikerének, népszerűségének igazolására: a szombat reg­geli százkilométeres túra rajtjához az utolsó pillanat­ban érkezett egy budapesti fiatalember. Mint mondotta, előző este hallott a rádióban az akcióról. Még éjjel vonat­ra ült, hogy a reggeli start­nál ott lehessen. Lekerekez­te — jó idővel — a száz­kilométeres távot, talán egy órát pihent, majd indult visz- sza — kerékpáron — Buda­pestre. Mint már lapunkban meg­írtuk, június 26-án reggel indult Szekszárdról a Tolna megyei mezőny. Hőgyészen csatlakoztak a Simontornyá- ról, illetve a Tamásiból induló fiatalok. Itt a pihenő alatt a túra résztvevői há­rom üzemet látogattak meg és mindenütt — mert ez is szerepelt a kiírásban — vala­mi jellemző dolgot gyűjtöt­tek, hogy a végállomáson ne csak szóban, hanem tárgyi bizonyítékokkal is számot ad­hassanak arról, mit láttak az úton. A mezőnyhöz Kurdnál csatlakoztak a bonyhádiak, Dombóváron a Dombóvár környékiek. A csoport első éjszakáját a gunarasi kem­pingben töltötte. Előtte a délutáni programban gyár- látogatás, városnézés, esti úszóverseny szerepelt. Másnap Kaposváron ke­resztül Lengyeltótiig tartott az út. A lengyeltóti építő­táborban dolgozó kétszáz­nyolcvan lány örömrivalgás- sal fogadta a Tolna megyei kerekeseket. Az est közös programját a tolnaiak sátor­táborának kialakítása, majd az alvás zárta. Sokan a fá­rasztó nap utón még a sátor­veréssel sem bíbelődtek, ha­nem a kísérő teherautó pla­tóján hajtották álomra fe­jüket. Somogyországon keresztül folytatták tovább útjukat a tolnai kerekesek másnap reggel. Útközben tovább gyűjtögettek. Az egyik ásatá­son dolgozók lábszárcsonttal „kedveskedtek”, másutt régi köveket, vagy hímzett térítőt adtak a mindenhova hangos jókedvvel vonuló fiatalok­nak. Buzsákrói „élő értéket”, Lotti Lászlóné ott élő nép­művészt vitték magukkal a balatonfenyvesi táborba. A Somogy megyei KISZ-bizott­ság táborában, ötven méterre a víztől, összkomfortos ké­nyelem várt a százkilencven­öt kilométeres kerekezés után fáradt tolnaiakra. Az útközben folytatott „gyűjtögetésről” beszélget­tünk Sitkéi Zoltánnal, a KISZ Tolna megyei Bizottsá­ga politikai munkatársával, aki egyik fő szervezője volt az akciónak. — Azért vettük ezt is be a programba, hogy a kerékpá­rozás, a sportolás mellett ar­ra is rászoktassuk a fiatalo­kat, hogy kirándulásaik alatt nyitott szemmel járjanak. A gyűjtögetésre pedig azért volt szükség, hogy valamilyen mó­don lemérhessük, ki látott többet útja során. Dicsekvés nélkül mondhatom, ebben mi, Tolna megyeiek jártunk elöl. — Jövőre is lesz „Két ke­réken a Balatonra” akció? — Aminek ilyen sikere van, azt nem szabad abba­hagyni. Sőt a baranyaiakkal már régen tervezünk egy kö­zös kajaktúrát. Lehet, hogy jövőre azt is megrendezzük Dombori—Mohács útvonalon. — Régebben versenysze­rűen csináltam, ma már csak a mozgás kedvéért. Sokáig cselgáncsoztam, a katonaság után pedig kajakoztam. Iga­zolt atléta, kerékpáros soha­se voltam, de most hallottam az „Aranyjelvényesek az olimpiára” akcióról, gondol­tam, kipróbálom mit tudok. — A legközelebbi próba mi lesz? — Tihany és Balatonfüred között oda-vissza átússzuk a Balatont. A szekszárdi 505-ös szak­munkásképző harmadéves francia női szabó tanulójáról, Montyán Ildikóról sem ter­jesztheti senki, hogy profi kerekes. A szóbeszéd szerint előző vasárnap ült először nyeregbe. — Igaz ez, Ildikó? Szombaton reggel a tévések nyüzsgése verte fel a bara­nyai tábor csendjét. A tábor­kaputól indult az országos próba kerékpárversenye és az indulást a televízió is rögzí­tette. Az indulás előtti spon­tán riportot háromszor fel­vették, majd lassan — hogy a tévé sokáig követni tudja —, nekiindult a csoport. Két és fél óra múlva váratlanul robbant be az első négy ke­rekes a célba, köztük két Tolna megyei, Sajó Péter és Máté Péter. Fantasztikusnak tűnő két és fél órás idejük nagy elismerést aratott, mi­vel ezt a távot a próba kiírá­sa szerint maximum hét óra alatt kellett megtenni. A százkilométeres túra után már nem várt szerve­zett program a résztvevőkre. A rendezők pihenőt tervez­tek, de ez még a csendesen, ám mégis kitartóan szemer­kélő eső ellenére sem való­sult meg. Senki se tért pi­henőre. A legtöbb próbát teljesítet­tel, Gáspár Mihállyal az egyik pavilonban találkoz­tunk. — Azt mondják, neked már megvan a piros-fehér-zöld csíkos melegítőd. Igaz ez? — Igen, megvan. Aki négy országos próbát teljesít, az megkapja a melegítőt. Részt vettem a téli csúcstúrán, amikor a Mecseket másztuk meg, leeveztem kajakkal a hetvenkét kilométert, körbe­futottam a Velencei tavat és most a százkilométeres kere­kezést is végrehajtottam. — Aktív sportoló vagy? — Igaz. Hallottam a ver­senyről. Szerettem volna el­jönni, de nem tudtam bicik­lizni. Megkértem a barátnő­met, hogy tanítson meg, az­tán amikor megtanultam, a kölcsönzőből kivettem egy kerékpárt és jelentkeztem a túrára. — Nem- volt semmi prob­léma a hosszú úton? — Végig bírtam. Igaz, a nagyobb emelkedőnél elő­fordult, hogy a fiúk segítet­tek, de azért ment. — Hétfőn visszakerül a kerékpár a kölcsönzőbe? — Ez vissza, de a kereke­zést nem hagyom abba. Sátorverés Gunarason Hideg tej és tea az egyik pihenőnél Látogatás a buzsáki tájházban A mentőre nem, a szerelő­re szükség volt---------------------------.m I n é Tömegsport, új művelődési és sportolási forma van ki­alakulóban. A kerékpárös- túrák komplex programija mindenki számára hasznos. Várjuk a folytatást. ® TAMÁSI JÁNQS Fotó: Tillinger Sándor Tévéfelvétel a száz kilomé­ter után Egy kis hazai Világot látni a nyeregből lehet

Next

/
Thumbnails
Contents