Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-04 / 154. szám
2 rtEPÜJSÁG 1979. július 4. Nicaragua Egyre hevesebb harcok A sandinisták hétfőn bevették a nemzeti gárda mata- galpai és achuapai kaszárnyáját és megfutamodásra kényszerítették a gárdistákat. Somoza ugyanakkor bejelentette: hadserege több várost bombáz folyamatosan azzal a céllal, hogy előkészítse a terepet a gárda ellentámadására. Súlyos bombázások voltak hétfőn a fővárostól északra elterülő stratégiai fontosságú Sebaco- ban. A gárda célja, hogy visz- szafoglalják Estelit, Mata- galpát és Masayát. Ellentámadást kívánnak indítani az ország déli részén lévő Rivas város ellen is. Masayában a sandinisták egyelőre sikeresen megakadályozták, hogy a gárda behatoljon a városba, Rivasban már a kaszárnyát ostromolják. Az ország karib-tengeri partján lévő Bluefields kikötőjében a munkások lefoglalták Somoza halászati vállalatának három hajóját, s a hajók személyzetét őrizetbe vették. Miután szemmel láthatólag megfeneklett az Egyesült Államok „rendezési terve” azon, hogy most már a ni- caraguai mérsékelt körök is a nemzeti újjáépítés kormánya mellett foglalnak állást, Washington hétfőn hazarendelte a térségben tárgyaló diplomatáit. Az ideiglenes kormány nyilatkozata szerint időközben alig csökkenő ütemben folytatódnak a fegyverszállítások Somozának: hétfőn egy Hercules típusú szállítórepülőgépen 400 rakéta és 80 löveg érkezett Managuába. Energiagondok az USA-ban Heltai András, az MTI tudósítója jelenti: Carter amerikai elnök csütörtökön este országos rádió- és tv-beszédben ismerteti terveit a mind súlyosabb energiagondok enyhítésére. Az elnök várhatóan szól majd arról, hogy készüljenek fel az üzemanyagadagolás bevezetésére és fordítsanak sok- milliárd dolláros állami pénzeket mesterséges üzemanyagok kifejlesztésére. Carter, a Távol-Keletről történt visszatérése óta szinte minden idejét az energia- válságnak szenteli, mivel a kérdés egyre súlyosabb belpolitikai veszélyeket jelent a kormány számára. Az elnök a hiány valamelyes enyhítésére felhatalmazta az államok kormányzóit: átcsoportosíthatják az üzemanyagtartalékok bizonyos részét fausi vidékekről a nagyvárosokba, ahol különösen súlyos a hiány. A lépést az elsősorban sújtott keleti parti államok: New York, Connecticut és New Yersey ikényszerítették ki a Fehér Háztól. E sűrűn lakott, ipari központokban, nagyvárosokban bővelkedő államokban az adagolás ellenére csak több órás sorban állás után lehet üzemanyaghoz jutni. Az autósok sorsát nehezíti, hogy sok töltőállomás legfeljebb néhány dollárért ad el benzint. PANORÁMA ÚJDELHI A Mizo Nemzeti Front elnevezésű indiai szeparatista szervezet tagjai hétfőn a kelet-indiai Mizoram szövetségi terület fővárosában, Aizawlban fegyveres támadást intéztek a helyi rendőrőrs és a kormány rádióállomása ellen. A PTI indiai hír- ügynökség jelentése szerint a helyi biztonsági erők a hadsereg egységeinek támogatásával visszaverték az automata fegyverekkel támadó szeparatistákat, akiknek az éjszaka leple alatt sikerült elmenekülniük. A Banglades és Burma közé beékelt Mizoram szövetségi terület hatóságai a sze- paratisták támadása nyomán kijárási tilalmat rendeltek el és nagyszabású akciót indítottak a merénylők felkutatására. NICOSIA A török sajtó legfrissebb értesülései szerint az ENSZ az utóbbi napokban egyre erősebb nyomást fejt ki mind a ciprusi törökök, mind a ciprusi görögök vezetőire a nemrég félbeszakadt tárgyalások felújítása érdekében. Kurt Waldheim ENSZ- főtitkár állítólag titkos üzenetet küldött Kiprianu ciprusi elnökhöz (aki egyben a szigetország görög közösségének is vezetője) és Rauf Denktashoz, a ciprusi törökök vezetőjéhez. NEW YORK Az ENSZ székhelyén megnyílt az Indiai-óceán térségében fekvő államok képviselőinek kéthetes tanácskozása. A térség 48 államának képviselőin kívül a tanácskozás munkájában részt vesznek további 14 olyan ország képviselői is, amelyeknek hajói az Indiai-óceán vízi útjait használják. Robert Byrd Moszkvában Robert Byrd amerikai szenátor Moszkvába érkezett. A szovjet fővárosban Jurij Zsukov, az SZKP Központi Bizottságának tagja (jobbra) üdvözölte. (Képtávírónkon érkezett.) Irán Az alkotmány és az ajatollahok Amióta Irán 1979. február 12-én lerázta magáról a sah önkényuralmát és megszűnt az amerikai támaszpontrendszer egyik legfontosabb bástyája lenni — szüntelen harc folyik a jövőbeni politikai irányvonal meghatározásáért. Rendkívül nehéz ennek a harcnak fordulatairól reális értékelést adni. Mindenekelőtt azért, mert az országban továbbra is több hatalmi központ van. E hatalmi központok közül a legerősebb a császárságot megdöntő forradalmi mozgalom szimbólummá emelkedett vezéralakja, Khomeini ajatollah körül tömörül. Iránban minden jel szerint továbbra is Khomeini politikája a mérvadó. Ez a politika szükségszerűen személyhez kötődik: Khomeini nagy akaraterejű és szuggesz- tív, a sah rendszerét mélységesen gyűlölő egyéniségéhez. A Khomeini körül működő hatalmi központ tevékenységére azonban ugyanakkor az is rányomja a bélyegét, hogy Khomeini és legszűkebb környezete az iszlám szerepét abszolutizálja. Igen erős a hajlandóság arra, hogy a tényleges hatalmat a síita mohamedán egyház Khomei- nit követő papi rétegeinek kezébe adják és Iránból olyan államot formáljanak, amely erősen teokratikus (egyházuralmi) jellegű. Ezzel a törekvéssel kapcsolatban igen sok zavaró tényező mutatkozik. Mindenekelőtt az, hogy Iránban, amely nemcsak a világ egyik legnagyobb olajtermelője, hanem immár jelentős ipari bázissal is rendelkezik — vallási alapon szinte elképzelhetetlen a termelés és a társadalom ésszerű megszervezése. A zavart fokozta, hogy az ország társadalmi és politikai arculatának kidolgozásáért vívott küzdelem kívülmaradt az államjogi kereteken. Hivatalosan sem Khomeini, sem a vitában részt vevő többi ajatollah nem rendelkezik államjogilag meghatározható státussal. Ugyanakkor a Ba- zargan miniszterelnök vezetése alatt álló, Khomeini által kinevezett kormányt gyakorlatilag kiszorították a tényleges hatalom szférájából. Ebben a kormányban csak azoknak a minisztereknek van tényleges hatalmuk és befolyásuk, akik (mint például Ibrahim Jazdi külügyminiszter) korábban Khomeini legszűkebb köréhez tartoztak. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az Irán nemzeti kisebbségei által lakott tartományokban már hónapok óta állandósult a nyugtalanság, sőt a fegyveres összecsapások légköre. Ezek a tartományok (így mindenekelőtt Kurdisztán és az arab többségű „olajtartomány” Kuzisz- tán) önkormányzatot követelnek. Ilyen* politikai háttér előtt zajlott le az alkotmánytervezet körül vívott harc. A vázolt hatalmi helyzet volt az oka annak, hogy az alkotmánytervezet nyilvánosságra hozását több ízben is elhalasztották. Amikor végül június utolsó harmadában az alkotmánytervezet nyilvánosságra került, az elsősorban Khomeini hatalmi fölényét tükrözte. Mindenekelőtt abban, hogy elveti egy alkotmá- nyozó nemzetgyűlés megválasztásának követelését, amelyet pedig mind a liberálisabb főpapok, mind a polgári centrumtól a baloldalig terjedő ellenzéki csoportok igényeltek volna. Khomeini mindössze abba egyezett bele, hogy az „iszlám törvényeinek szellemében” egy 70 tagból álló bizottság vizsgálja felül az alkotmány tervezetét és azután azt egyszerű népszavazás formájában terjesszék az ország elé. Az alkotmány teokratikus jellegére utal az is, hogy 11tagú, egyházi személyekből álló tanács őrködne majd az egykamarás törvényhozás munkája felett és vétójoga lenne minden olyan törvénynyel szemben, amelyről úgy véli, hogy ellentétben áll az iszlám elvekkel. A tervezet garantálja a pártok és vélemények szabadságát — de tilalmat mond ki minden olyan csoportosulásra és pártra, amelynek működése nem felel meg az iszlám alaoelvei- nek és szellemének! Ez természetesen módot nyújt az egyes pártok önkényes megítélésére. Végül: az alkotmánytervezet egyik vonása annak erőteljes elnöki jellege. Az elnököt — a tervezet szerint — négy évre „a nép választja”. Az elnök nevezné ki a miniszterelnököt, aki neki az államfőnek lenne felelős. Bármilyen, általala kritikusnak minősített helyzetben az elnöknek módja volna arra, hogy népszavazást írjon ki és közvetlenül forduljon a lakossághoz a kormány és a parlament feje felett. Az elmúlt hónap iráni eseményei után szinte elképzelhetetlen, hogy Khomeini mellett egy ilyen mértékű hatalommal rendelkező személyiség emelkedjék ki. Maga a főpap viszont több ízben kijelentette, hogy nem kíván elnök lenni. Mindez csak fokozza az iráni belső helyzet bonyolultságát. Az alkotmánytervezet nyilvánosságra hozatala tehát a jelek szerint nem szüntette meg a különböző erők közötti küzdelmet, csak annak új szakaszát vezette be.-i -e Iráni vallási vezetők — ajatollahok — egy teheráni tüntetésen. (Népújság archív.) A „Straus jelenség Franz-Josef Strauss lett a két ellenzéki kereszténypárt kancellárjelöltje az NSZK-ban. A képen Strauss (középen) jelölése után első sajtókonferenciáját tartja. (Képtávírónkon érkezett.) Kedd esti kommentárunk. Olyan hír látott napvilágot, amely közvetlenül a nyugatnémet belpolitikára vonatkozik, közvetve azonban az NSZK-nál tágasabb térség fejleményeihez is köze lehet. A bonni alkotmány szerint hivatalosan ugyan nincs kancellárjelölt, gyakorlatilag azonban mégis van. A két ellenzéki párt, a CSU és a CDU parlamenti frakciója — kis többséggel — úgy döntött, hogy 1980-ra Franz-Josef Strauss bajor tartományi miniszterelnök, a CSU vezére lesz a szövetség kancellárjelöltje. Ezzel megtörtént az, amit sokan megjósoltak, sokan viszont „lehetetlennek” tartottak: Strauss, aki a bajor párt és a bajor kormányzat feje, immár hivatalosan is berobbant kormányfőjelöltként az országos politikába. A döntés okai a következők: 1. Helmuth Kohl, a nagyobb ellenzéki párt, a CDU vezére túlságosan színtelen személyiség volt ahhoz, hogy érdemes legyen szembeállítani a népszerű szociáldemokrata kormányfővel, Schmidt kancellárral. Mikor Strauss néhány hete Münchenben bejelentette igényét a kancellárságra, a CDU Albrecht alsó-százországi miniszterelnököt jelölte erre a tisztségre. 2. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy Albrecht sem igazán alkalmas Schmidt ellenfeléül és a CDU vezetésében is akadtak Straussnak támogatói. 3. Az olajválsággal, terrorizmussal, inflációval kapcsolatos gondok miatt sokan úgy vélték a CDU—CSU vezetésből, hogy 1980-ra a korábbinál alkalmasabb lehet a talaj a Strauss által nemcsak képviselt, hanem valósággal megtestesített jobboldali demagógiára, az „erős kéz” német földön jól ismert koncepciójára. Ilyen értelemben érdekes Schmidt reagálása, aki kijelentette: Strauss jelölése igazi, húsbavágó válaszutat jelent a nyugatnémet szavazóknak 1980-ban. így igaz. A jelenlegi vezetés — minden kérdőjellel és vargabetűvel együtt is — a realitások legalábbis részleges figyelembevételét, az enyhülés folytatását képviseli, Strauss pedig — legalábbis eddigi magatartása alapján — a hidegháborút, a Helsinkivel lezárult korszak restaurálási kísérletét. Nincs politikus az NSZK-ban, aki több botrány főszereplője volt, mint Strauss. A Tibag, a Spiegel, a Starfighter, a Lockheed és annyi egyéb skandalum „hőse”, Adenauer agykori hadügyminisztere, majd pénzügyminisztere tehetséges, de annál gátlástalanabb politikus, akit aligha véletlenül nevezett már másfél évtizede a Tribune című angol lap „Európa egyik legveszélyesebb emberének”. HARMAT ENDRE LAPZÁRTA MOSZKVA Kedden rendezték meg a magyar nemzeti napot azon a nagyszabású nemzetközi kiállításon, amely Életmód és divat címmel június 28.—július 8. között a moszkvai Szokolnyiki parkban tart nyitva. PRÁGA Dr. Hetényi István, országos tervhivatali államtitkár —, aki az 1981—85-ös népgazdasági tervek magyar—csehszlovák egyeztető tárgyalásai alkalmából tartózkodik Prágában —, kedden előadást tartott a prágai magyar kulturális központ székházában a magyar ipar fejlesztésének és irányításának időszerű kérdéseiről. BORDAUX A franciaországi úgynevezett „baszk forradalmi csoport” vállalta magára a Párizs—Madrid között közlekedő gyorsvonat, ellen hétfőn elkövetett merényletet. Mint ismeretes, a spanyol határ közelében géppisztolysorozatot zúdítottak a szerelvény első három kocsijára, de szerencsére senki sem sérült meg. BÁLI Báli szigetén kedden folytatódott a délkelet- ázsiai országok, valamint Ausztrália, Uj-Zéland, Japán, az Egyesült Államok és a Közös Piacot képviselő Írország külügyminisztereinek tanácskozása az indokínai menekültek ügyéről.
