Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-31 / 177. szám
e^ÉPÜJSÁG 1979. július 31. Szekszárdiak Finnországban Magyar, sőt „szekszárdi napok” voltak az elmúlt időszakban Finnországban. Az MHSZ MÉM RSZ szekszárdi repülőklubjának két küldöttsége indult szinte egy időben a távoli Suomiba. Horváth László és Molnár Ernő a klub új UAZ-ával vágott neki a háromezer kilométernek, hogy Stockholmon és Turkun át, rekordidő: két és fél nap alatt érjenek föl a Tamperétől 80 kilométerre fekvő Jämijär- vibe. A taváról elkeresztelt kis falu az elmúlt években nagy népszerűségre tett szert: ide települt az EIRI AVIÖN gyár, amely PIK típusú vitorlázógépeivel megalapozta a finn repülőgéptervezés, -gyártás világhírét. A közeli sportrepülőtér és a kilencven dolgozót foglalkoztató üzem — amelynek bejáratánál stílusosan egy földbeszúrt PIK-szárny köszönti az érkezőt — három napon át adott otthont a magyar küldöttségnek. A szekszárdi pilótáknak — miközben az MHSZ budaörsi javítóműhelyének mérnöke. Simó Willy és az ugyancsak szekszárdi Lugosi György a három magyar gép átvételén dolgozott: az őcsényi mellett ugyanis a csepeli és a nyíregyházi klub tagsága is vásárolt PIK-et — volt alkalmuk megcsodálni finn tavakat, fenyveseket. S a fárasztó út utolsó finn állomásaként egy éj- szakányi látogatásra betértek a nummelai testvérklub repülőterére, hogy aztán Helsinkiből kompra szállva — most már szállítókocsival és repülőgéppel terhelve —, három nap alatt szállítsák haza a szekszárdi repülőklub újabb milliós értékű vitorlázógépét. Közben Nummelában magyar résztvevőkkel rendezték meg a helyi klubok versenyét. Bár a két szekszárdi pilóta: Kenderes László és Kilián István (aki egyébként az MHSZ MÁV tagja) az első feladaton nem repült, egy hét után így is szép magyar siker született. Kenderes László Pilátus B—4 típusú gépével, a Jukka Ruot- tival alkotott- finn—magyar vegyes páros kategóriájában a második lett, Kilián István pedig KA 6-tal a hatodik helyen végzett. S bár az elkövetkező napok időjárása — Finnországban ekkor már a nyár utolsó napjait élte — nem adott lehetőséget újabb repülésekre, a magyar küldöttségnek (a két versenyző mellett Lugosi György pilóta, kisegítőként Takács Magdolna és Cziráky László vett részt a nummelai túrán), jó alkalma nyílt a finn repülés megismerésére. A három vendéglátó finn pilóta — Jorma Jäätinen, Jukka Ruotti és Raine Mönkkönen — segítségével a repülés mellett Finnország, elsősorban a főváros környékének megismerésére is jutott idő. A szekszárdi pilóták látogatását hamarosan a finnek viszonozzák: Jukka Ruotti, Raine Mönkkönen és Paul Ruponen indul a? augusztus 3—18. között az őcsényi repülőtéren megrendezésre kerülő VII. gemenci vitorlázórepülő-bajnokságon. Ezen a versenyen már rajthoz áll a klub új PIK—20 D típusú gépe is. M. A. Crosspálya-avatás Szekszárdon Végig izgalmas futamok — bukásokkal A pályaavatóra már a hét elején megkezdték a felkészülést, a gondos munkát. Ahol kellett, a talajt egyengették, igazították, majd szombaton reggel leverték a karókat, kijelölték az útvonalakat. Dél körül megjelent a GELKA két KISZ-ese, Agócs Ferenc és Kindl Gábor, hogy a hangosító berendezést felszereljék. A GELKA KISZ-esei nevében ők vállalták, hogy — társadalmi munkában — ezzel segítik a TOTÉV motorosait. Szombaton a déli óráktól motorberregéstől volt zajos a környék. Megérkeztek a vidéki versenyzők is. Kúpról öten, a ceglédi Volántól négyen, a kecskeméti Volántól öten, a BÁCSÉP színeiben Kecskemétről egy versenyző érkezett. A tatabányai Volán öt, a tápióbicskei tsz hat, a budapesti VOSE négy, Kisláng négy, Abony öt, Dány kettő, míg Polgárdi egy versenyzővel képviseltette magát. A szekszárdiak közül ti- zenketten készültek a pályaavatóra. Kitűnő a pálya, szép a környezet — állapították meg a vidékiek. Ezt a megállapításukat a verseny másnapján azonban módosították úgy, hogy szép a környezet, de nehéz a pálya. A szombati edzéseken ismerkedtek a versenyzők a tereppel és kiderült, hogy több motor csak nehezen, vagy egyáltalán nem tud megbirkózni a nagy emelkedőkkel. A versenybíróság azonnal módosította az útvonalat, az ötven köbcentimétereseket nem engedték — a tömeges bukások elkerülése végett — a legnehezebb szakaszra. Vasárnap aztán kiderült, hogy milyen helyes volt a versenybíróság gyors intézkedése: még a 125 köbcentiméteres motorok közül is sok csődöt mondott. A szombati időmérés alapján kialakult a sorrend, a rajtszámok felkerültek a táblára, mellettük ott voltak az elért időeredmények. Volt a versenyzőknek néznivalójuk... Vasárnap hajnalban már a pályán volt Szabó János szakosztályvezető, hogy még egyszer ellenőrizze, minden rendben van-e. Nem sokkal később megérkezett Horváth István, felesége társaságában. Ök azok, akiket megyénk motorsportja „ajándékba kapott”. Budapestről költöztek Tamásiba és a jövőben negyedszázados tapasztalataikat, versenybírói tudásukat nálunk hasznosítják. — Minden kezdet nehéz — állapította meg Szabó János, miután elsorolta, a hátralévő másfél órában mi mindent kell még elintézni. Ami nagyon lehangolta: a szombat délre ígért víztartályt nem küldte el a tsz, most már csak abban bízik, hogy vasárnap reggel valakinek mégiscsak eszébe jut az ígéret. Mint utólag kiderült, nem jutott eszébe senkinek, hiába imádkoztak a versenyzők egy vödör vízért, hogy a nagy hőségben a portól lemoshassák magukat. A rendezők csak sajnálkoztak, vizet nem tudtak adni. Megérkeztek a jegyszedők is, legalábbis a fele, mint amennyi ígérte. Elfoglalták a bejáratnál a helyüket, megkezdték az árusítást. Szerény számítás szerint azonban a nézők ötven százaléka ingyen élvezte a közel négyórás gazdag, változatos, izgalmakkal teli műsort. Egy része nem állt meg gépkocsijával, hogy jegyet váltson, míg a másik része — a potyázok közül — az árkon mászott át, hogy takarékoskodjon. Rácz László szakosztályintéző üdvözlése után megkezdődött a verseny. Először az 50 köbcentiméteresek rajtoltak. A közönség örült, hisz az egyik szekszárdi versenyző — Nyakas Gábor — nagy előnyre tett szert, de az ugratónál rosszul ért talajt és bukott. Míg összeszedte magát, ismét nyeregbe szállt, az ellenfelek elhúztak mellette, így szerzett hátrányának csak egy részét tudta ledolgozni. A 125 köbcentiméteresek C kategóriájában csak egy szekszárdi induló akadt, Pegler István. Viszonylag jól rajtolt és hosszú ideig a második helyen volt. Egy tápióbicskei fiú biztosan vezetett, de azon a kritikus ponton, mely oly sok keserűbütykölték a motort. A nézőtéren és a pályán egyaránt túlfűtött volt a hangulat. Elsősorban a sok bukás okozta az izgalmat. Ilyen látványos, változatos, izgalmakban bővelkedő versenyt ritkán látni — állapították meg a nézők. Aztán következett a 125 köbcentiméteresek A kategóriája. Ha ezt a labdarúgás nyelvére lefordítanánk, az NB I-nek felelne meg. Csak egy szekszárdi indult: Kovács Ferenc, mivel klubtársa, Nyakas László motorja nem készült el. A közönség egy része érthetetlenül tárgyalta, hogy lehet az, hogy a verseny idejére nem kész a motor. Amikor aztán megtudták az igazságot, egyszerre elhallgattak. Bizony kevesen tudták, hogy ezek a versenyzők saját motorjukkal, szabad idejükben edzenek, keresetük jelentős részét költik alkatrészekre, a gumik pótlására. Éjszakákon át dolgoznak, hogy a gép a legjobb állapotba kerüljön. Ennek következménye, hogy elkalkulálják magukat, mivel a munkahelyi elfoglaltság és a motorjavítás mellett alvásra is szükségük van. Elindult a mezőny és egy kör után feltűntek a motorosok, de Kovács Ferit nem lehetett látni. — Eltűnt a Feri — mondták a nézők és bizony jelentős hátránnyal, vagy hatodiknak jött elő a porfelhőből. Mint utólag kiderült, bukott és ez okozta, hogy leszakadt az élbolytól. — Nem kell félteni Ferit, majd felverekszi magát. Igazuk lett. a futam végére már második helyen volt, így haladt át a célvonalon. Minden elölről kezdődött, következett a második „menet”. Először az 50 köbcentiméteresek, majd a 125 C, B és A kategória rajtolt. A B kategóriában volt egy sajnálatos baleset is. A ceglédi Volán színeiben induló Révai Zoltán a verseny befejezése előtt húsz másodperccel kéztörést szenvedett. A helyszínen lévő mentő azonnal a kórházba szállította. Még zúgtak a motorok, de már a díjakat készítették az okleveleket írták. Aztán elcsendesedett a küzdőtér, megszólalt a hangszóró — Kérjük a közönséget maradjon a helyén, tíz perc múlva eredményhirdetés következik. Szabó János szakosztályvezető, valamint Horváth István, a versenybíróság elnöke adta át a díjakat és az okleveleket a következő sorrendben. Az 50 köbcentiméteresek: l.Hor- váthi Pál (Kecskeméti Volán), 2. Gombkötő Attila (Kúp), 3. Dömötör László (Abony), 4. Mészáros István, 5. Eszterbauer László, 6. Nyakas László (mindhárom Szekszárdi. 125 köbcentiméter C kategória: 1. Pegler István (Szekszárd), 2. Szabó Csaba (Budapesti Vörös Október), 3. Zsíros Zoltán (Tápióbicske), 4. Rácz László (Kisláng), 5. Sajti István (Budapesti Vörös Október). 125 B kategória: 1. Varró József (Dány), 2. CsK? kós Benedek (Cegléd), 3. Kol- majer János (Kecskemét), 4. Nemes Tibor (Bicske), 5. Nagy István (Dány), 6. Grósz József (Polgárdi). 125 A kategória: 1. Egedi László (Abony), 2. Kovács Ferenc (Szekszárd), 3. Urbán Péter (Abony), 4. Baranyai Vilmos (Kúp), 5. Szabó József (Abony), 6. Szanyi Pál (Kúp). Csapatversenyben holtverseny alakult ki Szekszárd és Abony között. A szekszárdiak a vendégek javára lemondtak a tiszteletdíjról, így azt az abonyiak kapták. A verseny véget ért, de a munka nem. A szekszárdi versenyzők, a TOTÉV néhány lelkes aktívájával együtt nem ültek fehér asztal mellé, hogy ott étkezzenek, esetleg szórójukat oltsák, hanem hozzáfogtak a pályafelszerelés szétszedéséhez, az anyagok beszállításához. Ez ilyen sportág, a versenyzők a jelentős anyagi áldozatvállalás mellett a munkából is kiveszik részüket. Ezért illeti őket megkülönböztetett elismerés. —kas Fotó: Bencze séget okozott a versenyzőknek, a motorral megtorpant, sőt visszaesett. Ez elég volt ahhoz, hogy Pegler átvegye a vezetést és azt végig megtartsa. Ebben a számban az első futamban Pegler bizonyult legjobbnak. — A 125 köbcentiméteresek B kategóriája készüljön a rajtra — hangzott az utasítás. — Ez lesz aztán a népes mezőny — állapította meg a versenybíróság vezetője, Horváth István. Igaza lett. Nemcsak hogy a mezőny volt népes, de ők szolgáltatták a legtöbb izgalmat és a bukást is. Mert bukás az volt bőven. A rajt utáni második körben egy esetben például öt motoros bukott ugyanazon a helyen. Tíz perc után a szekszárdi Kern Gyuri kiállt és dühösen mutatta: — Ide nézzetek, rögtön megőrülök. A verseny előtt tettem be az új gázbovdent és itt van, szétment. Társai azonnal munkához láttak, öten-hatan serénykedtek egyszerre és megA 125-ösök A kategóriájának élmezőnye. A 25-ös Kovács Ferenc. A több mint kétezer nézőből egy csoport Pegler István (TOTÉV) a győztesnek járó babérkoszorúval Plusz egy kör, mutatja a versenybíróság vezetője, Horváth István. A pályának ezt a szakaszát nem véletlenül nevezték el siratófalnak A motor fennakadt, a tatabányai versenyző visszazuhant
