Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-28 / 175. szám

A NÉPÚJSÁG 1979. július 28. A község területén az első régészeti ásatásokat Wosinsky Mór végezte. A József-majorhoz vezető földút mentén vas­kori leleteket találtak, a gót—gepida sírra útépítő kubiko­sok akadtak rá. Ebben vaskést, csontfésűt és egy üveg­edénykét találtak. Római kori pénzek is előkerültek a köz­ség határában, Hadrianus, Licinius és Constantinus császár idejéből. 1378-ban Tóth Izmány és Király Izmány néven említik a települést, de találkoztak feljegyzéseken Izmen és Izmyn elnevezéssel is. 1723-ban német ajkú lakosokat telepítettek a községbe. Ettől kezdve gyors fejlődésnek indult a falu. A Magyarországon megtartott első népszám­láláskor a községnek 900 lakosa volt. A lakosság szinte teljes egészében mezőgazdasági termeléssel foglalkozott. Kitűnő termőföldjei, valamint a szorgalmas, hozzáértő la­kosság fejlett állattenyésztést honosított meg, híres volt a bonyhádi tájfajta, a magyar vörös-tarka szarvasmarha­tenyésztéséről. Felszabadulás után a község lakosságának nagy többségét kitelepítették. A betelepült lakosság több­sége székely. Az első termelőszövetkezet 1952-ben alakult. A községben 186 házban, 670-en laknak. az öregeit napközije Az is ritkaság, hogy öre­gek napközije megszűnjön. Gyakoribb, hogy kellene, de nincs rá pénz, helyiség, vagy éppen konyha ahon­nan a meleg ebédet bizto­sítani lehetne. Jó is meg rossz is, hogy ez a napközi, legalábbis napközi mivoltában meg­szűnt. Jó akkor, ha való­ban azért nem járnak el az öregek, mert van kivel, mi­vel tölteni a napjukat, nem jó, ha azért nem mennek el — és ez a valószínűbb —, mert még mindig szé­gyen pihenni beszélgetni, bevallani a magányosságu­kat. Rengeteget dolgoznak a községben az öregek is. Mire a házi és háztáji te­endőket ellátják, már ép­pen annyi az idő, hogy le­het menni az ebédért. Ti- zennégy-tizenöten veszik igénybe a szociális étkezte­tést. Az ételt az óvoda konyháján főzik. Az öregek napközijének volt helyisé­géről még nem született döntés. Talán úttörőszobá­nak alakítják át, vagy a népi együttes fogja hasz­nálni. Szakosított állattartás Felvételünk a tsz sertéstelepén készült A nagymányoki termelő- szövetkezet hat községet fog össze, köztük Izményt. A község határában két sza­kosított állattartótelep mű­ködik. A sertéshizlalda hat­száz férőhelyes. A bikahiz­laldában pedig 100 állat szá­mára van hely, de létszámuk folyton változik, hiszen in­nen szállítják piacra az ál­latokat és a helyükre újab­bakat hoznak. Munkaalkalmat jelent az állattenyésztésben és a nö­vénytermesztési ágazaton kí­vül az asztalos- és a bognár­műhely is. Ez utóbbi kettő ellátja az egész termelőszö­vetkezetet és nemcsak hely­beliek dolgoznak ott. Sok gondot okozott a ter­melőszövetkezetnek a tavaszi fagy, összesen 504 hektáron kellett kiszántani a gabonát. Helyébe napraforgót és ku­koricát vetettek. Ez a jelek szerint, anyagi veszteséget nem okoz a gazdaságnak, „csak” a gabona lett keve­sebb és a munka több. Lesz jo íuouíz Sok éves huza-vona után született meg a végleges dön­tés: regionális vízmű létesül Nagymányokon, ez fogja el­látni Győrét és Izményt is jó ivóvízzel. A községben már sok fürdőszobát felépítettek, ezeket feltehetően 1982-ben már használni lehet, akkorra tervezik a vízmű építésének befejezését. Az ásott kutak vizének ma­gas a vastartalma, s colival is fertőzött. Csecsemők egyálta­lán nem ihatják, a KÖJÁL gyermekintézményekben nem engedi a használatát. Az is­kolába és az óvodába napon­ta lajttal szállítják a vizet. Sok faluban bánják, hogy nem fogtak hozzá korábban a vízmű létesítéséhez. A VI. ötéves terv időszakában már háztartásonként 20 ezer fo­rint hozzájárulással számol­nak. Természetesen ettől az összegtől az egyes vízművek tényleges költségei eltérhet­nek. Izményben is abban re­ménykednek, hogy ennél ol­csóbban is megúszhatják. A költségeket csökkenti, hogy Nagymányokon felszín köze­lében is jó minőségű ivóvíz található, nem kell tehát mély furatú kutat létesíteni. A re­gionális vízmű vezetékrend­szere pedig nem kerül többe, mint amennyiért községi víz­müvet építhetnének. Kereskedelem Egy önkiszolgáló, vegyes jellegű, főleg élelmiszert áru­sító bolt próbálja kielégíteni a községbeliek igényeit. Havi forgalma 300—350 ezer forint körül mozog. Van még a fa­luban egy italbolt és egy hússzék is, ahol egy héten két­szer — szerdán és pénteken — mérnek húst. Körzeti iskola, óvoda Nyolcosztályos az általános iskola, ide járnak a györei gyerekek is. Az épület új és jól felszerelt. Az óvónőkkel együtt 21 pedagógus dolgozik a faluban. Többségük való­ban csak dolgozik, mert nem itt laknak. A tanárok közül egy házaspár izményi, öten járnak be Mázaszászvárról és Váraljáról, a többiek pedig Győréről. Az óvónők között már több a helybéli. Az óvoda is szép nagy, fü­ves játszóudvarral. Egy cso­port van és három helyiség, külön ebédlő, fektető és fog­lalkoztató, de a feltöltöttség lassan másfélszeres lesz, ami sok többletmunkát jelent az óvónőknek, de mint elmond­ták, nincs szívük senkit sem kihagyni az óvodából. Az idén is minden jelentkezőt felvettek. Árva fenökö Ezt a fenőkövet se használ­ja már senki Háztáji ­Pár évvel ezelőtt harminc­negyven helyen tartottak a faluban libát, egy év alatt ezerkétszáz körüli számban le is adták. Ma tíz-tizenöt helyről alig kétszáz állatot vár a felvásárló. Nyúllal ugyancsak ez a helyzet, de csökken a hátzájiból kikerü­lő hízómarhák és sertések száma is. Sok minden moti­válja ezt a kedvezőtlen je­lenséget. Az egyik: szinte ki­zárólag csak az öregek fog­lalkoznak állattartással. Ezen a-' nyáron egy hónapig nem szállítottak a faluba — a környező falukba sem — tá­pot. Nagyon sok állat — fő­leg nyúl — pusztult el emi­att. A tanács nem engedi a libákat az utcára, még a pa­tak mellé sem. Legelő nincs, így a libák otthon maradnak szépen és ez nem a legmeg­felelőbb hely számukra. Pár éve még háromszor is vittek egy héten a faluból tollat, ma már ezzel sem foglal­koznak. Panaszkodnak az ál­lattartók a táp minőségére is. Az állatokat nem lehet átver­ni. Ha valamelyik tápban lé­vő anyag rossz, romlott, az állat bizony nem eszi meg. A nyúltartók arról panasz­kodnak, hogy az állatokat, amikor leadják a két kiló harminc dekás súlyban, tíz dekán is szőröznek, ha eny- nyivel kevesebb a súly, nem veszik át. Ekkor pedig visz- sza kell őket vinni, olyan nyulakkal kerülnek össze, akikkel eddig nem „talál­gondokkal Palló Lajosné tizenkét éve az átvevő a faluban koztak”, és bizony ilyenkor verekednek, lefogynak és el­pusztulnak» A termelőszövetkezet igyek­szik enyhíteni a gondokon, sokat segít az állattartóknak. Egy tehén utáni háromszáz négyszögöl lucerna kaszállót biztosít, a növendékmarha után 150 négyszögölet, ked­vezményes áron. A sertés­tartók 50—100 négyszögöles területeket kapnak, négyszö­gölenként 2 forintos áron. Kaphatnak még csalamádét, cukorrépát és egyéb zöldta­karmányt. ígérték, megold­ják a takarmányszállítást, s nem fordul elő többször az egy hónapos takarmányhi­ány. — Az alakulás éve 1972. volt — mondja Csiszér Amb- rusné, az együttes vezetője. — Jelenleg 36-an vagyunk; fiatalok és idősek egyfor­mán, zömmel tsz-tagok. A kultúrházban próbálnak, alkalomszerűen, de fellépé­sek előtt minden este, sok­szor éjfélig. Gondoskodnak az utánpótlásról is, most alakul egy 20 tagú „fiatal” együttes, ők hetente kétszer tartanak próbát. A kultúr- ház előcsarnokában okleve­lek bizonyítják sikereiket. A színjátszók a hagyományőr­ző együttesek országos mi­nősítésén arany fokozatot kaptak. Ugyancsak ők. 1975- ben szerepeltek a Televízió­ban. Sütő András: Kisember születik című filmjében. A pécsváradi leányvásáron 1976-ban Fülep Lajos-díjat kaptak. 1978-ban a népvise­leti szépségverseny negyedik díját hozták el. Aztán a Rö­pülj páva..., hogy csak a jelentősebb állomásokat em­lítsük. Az idei év szeprepléseiből; Tamásiban augusztus 18—19- én lesznek a népművészeti napok, amelyen részt vesz­nek, ugyanekkor rendezik Bonyhádon a völgységi na­pokat, ahol szintén fellép­nek. Közös kirándulásra men­nek Észak-Magyarországra, a „páva-busszal”, négy napra, ha sikerül szállást szerezni. „Osztják” a nyugdíjat Eseményszámba megy a nyugdíjosztás. Megérkezé­sünkkor, a bágyadt napsütés­ben hét-nyolc idős ember sütkérezett a posta környé­kén, szépen felöltözve. Azt hittük ünnep van, hogy így kiültek, de mint kiderült, a nyugdíjukért ballagtak be a postára az öregek. A jelentős háztáji termelés mellett való­színűleg nem is annyira az összeg a sürgős, mint inkább jólesik összejönni és elbeszél­getni egy kicsit. Kevés az iparos Mindenféle szakma képvi­selői megtalálhatók a község­ben, de iparengedéllyel ke­vesen bírnak. Egy varrónő van, egy festő és talán lesz ács is. Leginkább a fodrász és a borbély hiányzik, mert jelen­leg ezekért a szolgáltatáso­kért is el kell utazni a kör­nyező nagyközségek valame­lyikébe. Bonyolítja a helyze­tet, hogy két szakember szá­mára kicsi a község, olyan mester kellene, aki egyszerre fodrász és borbély. Izményi magazinunkat írta és összeállította Ihárosi Ibo­lya, Bakó Jenő, Pordán János- né. A fényképeket Bakó Jenő készítette. Munkatársaink leg­közelebb, július 30-án Misz- lára látogatnak. Ötszáz tonna kő Tavaly alig háromszáz forint volt az egy főre jutó társadalmi munka értéke. Idén többre számítanak. A mázai betonelem- gyártól folyamatosan 500 tonna követ hoznak és az útra terítik, járdát javítanak vele. A községben mindkét oldalon van már szilárd burkolatú járda, amelynek hossza négy kilométer. A betlehemes játék szereplői

Next

/
Thumbnails
Contents